Gazsóné Verasztó Teodóra igehirdetése, 2026. július 12.

Isten Izráel megváltója

„De most így szól az Úr, a te teremtőd, Jákób, a te formálód, Izráel: Ne félj, mert megváltottalak, neveden szólítottalak, enyém vagy! Ha vízen kelsz át, én veled vagyok, és ha folyókon, azok nem sodornak el. Ha tűzben jársz, nem perzselődsz meg, a láng nem éget meg téged. Mert én, az Úr vagyok a te Istened, Izráel Szentje, a te szabadítód! Kárpótlásul adom érted Egyiptomot, Etiópiát és Szebát adom helyetted. Mivel drágának tartalak és becsesnek, és mivel szeretlek, embereket adok helyetted, életedért cserébe nemzeteket. Ne félj, mert én veled vagyok! Napkeletről visszahozom gyermekeidet, és napnyugatról összegyűjtelek. Ezt mondom északnak: Add ide! – és délnek: Ne tartsd fogva! Hozd ide fiaimat a messzeségből, leányaimat a föld széléről, mindenkit, akit rólam neveztek el, akit dicsőségemre teremtettem, formáltam és alkottam.” (Ézs 43,1-7)

Ézsaiás prófétát a keresztény hagyomány gyakran „az Ószövetség evangélistájaként” emlegeti. Valóban, ebben a szakaszban erőteljesen benne van az evangélium, a megváltás. A kijelölt alapige jóval többet jelent vigasztaló szavaknál. Több mint bátorítás, több mint biztatás és megerősítés. Ezek a gyógyulás igéi, amelyekben oldódik a félelem, amely erőforrás a félelem leküzdéséhez.

Pszichológusok, pszichiáterek véleménye szerint az ember egyik alapvető tulajdonsága a szorongás és a félelem. A félelem az egyik leggyakoribb alapérzés, az egyik legnagyobb úr az életünkben, amely gúzsba köt, elveszi az örömöt és energiát. Egy bizonyos mértékű óvatosságra, körültekintésre szükség van, hasznos, ha működik az ember jelzőrendszere, pl. óvatosan közlekedik a szakadék szélén. Azonban a félelem, féltés, aggódás, stressz beteges méretűvé is válhat, amely szinte felemészt minket. Amikor a félelem uralja gondolatainkat, elveszi a bátorságot.

Hogy mennyire meghatározó alapérzés a félelem, mennyire képes átszőni mindennapjainkat, erre utal, hogy a Bibliában kb. 365-ször szerepel a „ne félj” kezdetű biztatás. Az év minden napjára jut belőle, mert szükségünk van rá minden egyes nap.

A Bibliának lényeges tartalma a bátorítás, vigasztalás. Nagy szükségünk is van rá, hiszen az élet félelmetes. Rengeteg lehetőség van, amitől félhetünk, hiszen az élet, a jövő bizonytalan, kiszámíthatatlan, és ez nyugtalanságot kelt. Félünk az ismeretlen dolgoktól, új helyzetektől, a betegségtől, az anyagi bizonytalanságtól, az öregedéstől, a jövőtől, a magánytól, a haláltól, a kiszolgáltatottságtól. Erre utalnak a „mi lesz, ha” kezdetű mondatok. Mi lesz ha… megbetegszem, nem tudom ellátni magam, mi lesz, ha történik valami… Valahol nagyon mélyen vannak bennünk ezek az érzések, talán nem is érezzük őket. Azonban időnként felszínre törnek, amikor meglátjuk, hogy mennyi minden van az életben, ami nagyobb nálunk, amire nem lehetünk semmilyen hatással. Sok olyan dolog, tényező, körülmény van az életben, amire nincs semmi hatásunk, amivel szemben tehetetlenek vagyunk. Miből is adódik a félelem? Többnyire abból, hogy az ember magánál nagyobb erővel találja szembe magát, és az fenyegetően közeledik hozzá. Szeretjük kézben tartani a dolgokat, és félelmetes, hogy egyre több dolog csúszik ki a kezünk közül. Ha meginog a talaj, és nincs, ami védelmet, stabilitást, biztonságot jelentsen, akkor az valóban szorongást, félelmet vált ki.

Mi úgy érezzük, hogy rengeteg okunk van félni. Azonban Isten igéje elénk tárja, hogy rengeteg okunk van nem félni. Ennek összefoglalva két oka van: Isten hatalma és szeretete. Istenről úgy beszél ez a szakasz, mint aki az elemek, a természeti erők, és a történelem Ura, ugyanakkor gyengéd szeretettel tárja ki szívét előttünk, mintegy szerelmi vallomásként fejezi ki szeretetét, hogy drágának tart és becsesnek.

„Ha vízen mész át, én veled vagyok, és ha folyókon, azok nem sodornak el.” Ebben benne van egyrészt, hogy Isten úr a természeti elemek felett. Vannak is a Bibliában olyan történetek, amikor konkrétan megtapasztalták Isten csodáit a természet erői felett, a víz feletti uralmára példa lehet a Vörös tengeren való átkelés. Tűzzel kapcsolatos csoda is van, Dániel barátainak története a tüzes kemencében, akik épségben maradtak. Isten nem ígérte, hogy nem lesz semmi baj, hogy sima utunk lesz. Sőt, nagyon is lesznek komoly akadályok, nehéz helyzetek, de átsegít ezeken, ez az ígéretünk van. Mintha csak ezt mondaná: Tűzön-vízen át veled vagyok.

Amikor elhangzottak a vigasztalás igéi, Izrael történelmi mélyponton volt, fogságban. Azonban a prófécia Izrael elé állította Isten végtelen hatalmát. A próféta szemléletében Isten a történelem Ura, aki kézen fogva vezeti a leghatalmasabb uralkodókat is. „Kárpótlásul adom érted Egyiptomot, Etiópiát és Szebát adom helyetted.” Ézsaiás próféciája az egész eseménysort Isten döntésével magyarázza, aki szabadító tervének végrehajtásához népeket és uralkodókat is felhasználhat. Isten az elemek Ura, a történelem Ura, a mindenség Ura. Végtelen a hatalma, de a szeretete is.

Isten nem csupán nemzeteket adott az övéiért, hanem a saját Fiát sem kímélte. Jézus által egy magasabb szintre vitte a megváltást.

Ez a hatalom és szeretet az, amely valósággal oldja a félelmet. Olyan Istenünk van, aki mélységesen szeret, és akinek az egész világ fölött hatalma van. Ragadjon meg minket hatalma és szeretete! Isten nemcsak egy korlátlan lehetőségekkel rendelkező Úr, hanem a megváltást egy belső kötődés indokolja. Ahogy akkoriban egy közeli családtag válthatta ki az eladósodott embert az adósrabszolgaságból, Isten hozzá tartozói vagyunk. Akikhez közel állunk, értékesnek, becsesnek tartjuk. A szeretet szubjektív, öntörvényű, nem piaci árfolyam szerint gondolkodik. A világ statisztikákban, teljesítmények alapján értékel minket. Azonban az értékünket nem az szabja meg, amit mások gondolnak rólunk, még csak az sem, ahogy magunkat látjuk. Hogy mennyit érünk Isten szemében, Krisztus keresztjében láthatjuk. Mivel ilyen nagyra értékelt minket Isten, elengedhetjük félelmeinket. Hiszen azoknak, akiket így szeretnek, nem lehet semmi félnivalójuk (vö. Róm 8,31-39). Ő az, Aki néven szólított, Ő az, Aki megváltott, Ő az, Aki tűzön-vízen velünk van, Ő az, Aki számára kedvesek és értékesek vagyunk, Ő az, Aki nagy váltságdíjat fizetett értünk, Ő az, Aki saját nevéről nevezett minket, Ő az, Aki saját dicsőségére teremtett minket. Így egészen más fényben hat a felszólítás: „Ne félj!” Rengeteg okunk van nem félni. Nem kell félnünk, mert Isten ismer és szeret, és bármit megtehet, mert ő a teremtett világ és a történelem Ura – a szálak az ő kezében futnak össze. Még a legdrágábbat, a saját egyszülött Fiát is feláldozta, óriási árat fizetett azért, hogy ne kelljen félnünk. Nincs már mitől tartani: nem árthat az öregség, a személyes veszteségek sokasága, de még a halál sem, mert tudjuk, hogy van folytatás, ő hazavezet. Addig is, minden az ő tervét szolgálja.

Isten a keresztség ajándékával megtérésre hív. Ez a Szentháromság utáni 6. vasárnap témája. A megtéréshez hozzátartozik a félelmeinket is letenni. A hit harcát nagyon gyakran a saját félelmeinkkel szemben vívjuk. Az én döntésem, hogy táplálom-e magamban a negatív érzelmeket, rágódom-e, vagy leteszem. A félelem könnyen hatalmába tudja keríteni az embert. Fontos, hogy küzdjünk ellene, hogy meglegyen a harc, ahogyan kifejezi a zsoltáros: ha félek is, bízom benned.

Biztató tudni, hogy Jézus is átélte, megharcolta a halálfélelmet a Gecsemánéban, ahol vért izzadva tusakodott, amíg el tudta fogadni Isten akaratát. Már ott eldőlt a győzelem. Bátoríthat minket Luther példája is. Amikor Luther Márton nagy lelki megpróbáltatásokat élt át, kétségbeejtő kísértésekkel viaskodott, és élete felől is bizonytalanságban volt, akkor egy krétával, mintegy önmaga számára emlékeztetőül az asztal lapjára írta: „Meg vagyok keresztelve.” Ezzel arról tett tanúságot, hogy tudja: Isten szereti őt, és nem hagyja elveszni. Tőle még a szenvedés, sőt a halál sem választhat el többé. Ő adja, hogy minket is ez a bizonyosság, békesség töltsön be a félelem helyett! Ámen.