Fodor Viktor búcsú istentisztelete

„Az utazás folytatódik” – Felemelő, 170 fős hálaadó istentiszteleten búcsúzott el a pesthidegkúti gyülekezet Fodor Viktor lelkipásztortól és családjától

Ünnepi, szentlélekkel teli és mélyen megható alkalomra gyűlt össze a pesthidegkúti evangélikus közösség 2026. június 7-én. A becslések szerint mintegy 170 fős gyülekezet részvételével megtartott hálaadó istentiszteleten hivatalosan is elbúcsúztak Fodor Viktor parókus lelkésztől és feleségétől, Melindától, akik idestova 28 éven át vezették és építették a helyi közösséget.

A búcsúztató alkalmon elhangzott beszédek nemcsak a köszönet hangján szóltak, hanem fellebbentették a fátylat a kezdeti idők küzdelmeiről, bemutatva azt a csodálatos utat, amelyet a lelkészcsalád és a gyülekezet együtt járt be az elmúlt közel három évtizedben.

Közös kórusművek és a kiiktató áldás

Az ünnep fényét már a kezdetekkor emelte, hogy a gyülekezet kórusa a pesthidegkúti (remetei) bazilika Werner Kórusával közösen énekelt el két gyönyörű kórusművet az istentisztelet elején, gyönyörűen példázva a helyi ökumenikus összefogást.

Az ünnepi istentiszteleten stílszerűen maga a leköszönő lelkipásztor, Fodor Viktor hirdette az igét. A liturgia vezetését Gregersen-Labossa György lelkész úr végezte. Az alkalmat egy különleges egyházi momentum zárta: az istentisztelet végén Gregersen-Labossa György két lelkésztársával együtt az úgynevezett kiiktató áldással búcsúztatta el a hivatalából visszavonuló lelkészt.

Nehéz örökségből kölcsönös egymásra találás

A gyülekezet történetét és Viktor lelkész érkezésének körülményeit Békés Tamás tiszteletbeli felügyelő idézte fel. Beszédéből kiderült, hogy a pesthidegkúti közösség a ’90-es évek végén harcias időket élt meg: a presbitérium határozottan kiállt a saját érdekeiért az állami és felsőbb egyházi beavatkozásokkal szemben, emellett komoly ingatlanviták zajlottak a Szeretetotthon akkori vezetésével a lelkészlakás és a templom tulajdonjoga körül. Emiatt az akkori esperes, Hafenscher Károly azzal az üzenettel ajánlotta a helyet a fiatal lelkésznek, hogy „talán 2, vagy 3 hónapot kibírsz ezzel az összeférhetetlen gyülekezettel.”

Fodor Viktor 1998. január 27-én érkezett meg Pesthidegkútra, maga is egy nehéz időszak után, betegen. Érkezése azonban gyökeres változást hozott. Szelíd, pietista lelkiségével és felsőbbrendűségtől mentes, közvetlen viselkedésével azonnal elnyerte a függetlenségére kényes presbitérium bizalmát.

Az elkövetkező évek a példás összefogásról szóltak: a Bárdossy család kedvezményes telekfelajánlásának, valamint önkormányzati, országos egyházi és helyi felajánlásoknak köszönhetően – a Holman család nyílászáró-adományával és magának a lelkésznek a fizikai munkájával – kalákában épült fel az új parókia, amelyet 1999-ben D. Szebik Imre püspök szentelt fel. Fodor Viktor így biztos háttérrel, 2000. december 9-én válhatott a gyülekezet parókus lelkészévé.

Országos elismerések és köszöntő beszédek sora

Békés Tamás és Dobó György jelenlegi felügyelő egyaránt hangsúlyozták, hogy Fodor Viktor szolgálata messze túlmutatott a templom falain. Kórházlelkészi tapasztalatait zseniálisan kamatoztatta az idős testvérek körében, lelkigondozói munkáját pedig a legnagyobb diszkrécióval végezte.

Világi, önkormányzati és kormányzati kapcsolatait mindig önzetlenül, a közösség javára fordította. Javaslatára épült meg a gyülekezeti terem (melyet 2008-ban Veperdi Zoltán szentelt fel), az ökumenéért és a közösségért végzett munkáját pedig több rangos díjjal (Waigand József-díj, Klebelsberg Kuno-díj, Korányi Intézet elismerése) is honorálták az évek során.

Az istentisztelet végén a személyes és hivatalos köszöntéseké volt a főszerep. Az egybegyűltek meghallgathatták Békés Tamás és Dobó György felügyelők mellett Buda Annamária otthonvezető szavait is. A testvérgyülekezetek nevében, a solymári református közösség képviseletében Végh Attila főgondnok köszöntötte nagy szeretettel a búcsúzó lelkészt.

Hősies küzdelem a betegséggel és Melinda áldozatos szeretete

A gyülekezet életét végigkísérte a lelkész úr súlyos szívbetegsége, amellyel nap mint nap fegyelmezetten és hősiesen harcolt a helytállásért. Dobó György kiemelte: „igazi csoda, hogy szívbetegsége ellenére Viktor még közöttünk lehet.” Ebben a csodában hatalmas szerepe volt annak a folyamatos imaháttérnek, amellyel a gyülekezet, az ÖKU, a pesthidegkúti ökumenikus közösség, valamint a Sarepta Szeretetotthon ápoltjai hordozták őt. A közösség növekedését a Fodor család személyes öröme is gazdagította: 2000-ben megszületett kislányuk, Kincső, akit a lelkész apa mindig büszkén nevezett a „gyülekezet babájának”.

A búcsúztatás legmeghatóbb pillanatai a lelkészfeleség, Melinda köszöntéséhez kapcsolódtak. A felügyelők hálás szívvel köszönték meg neki, hogy ezen a 28 éves vándorúton nemcsak társként, hanem igazi munkatársként is jelen volt. Melinda a Hidegkúti Ökumenikus Iskolában végzett pedagógusi munkája mellett aktívan kivette a részét a gyülekezeti gyermekmunkából, és olyan elképzelhetetlen, gondoskodó szeretettel állt férje mellett, amellyel a szó szoros értelemben sikerült őt életben és szolgálatban tartania a legnehezebb időkben is.

A búcsú nem elköszönés: Szép ajándék és az Ároni áldás

Fodor Viktor lelkész úr – orvosai tanácsára – döntött a nyugdíjba vonulás mellett, de még a visszavonulása előtt gondoskodott arról, hogy az alapvető gyülekezeti feladatok felelősei biztosítva legyenek.

Hálája és szeretete jeléül a gyülekezet egy gyönyörű kerámia ajándékkal kedveskedett a lelkészházaspárnak. Az ünnep végén pedig a teljes, 170 fős egybegyűlt közösség felállva, az Ároni áldás közös eléneklésével áldotta meg a leköszönő lelkészt és feleségét.

Bár az aktív parókusi szolgálat véget ért, a pesthidegkúti evangélikus közösség kapui örökre nyitva állnak a lelkészcsalád előtt. „Búcsúzunk, de nem köszönünk el, hisz továbbra is várunk Benneteket a gyülekezetbe” – fogalmazott Dobó György felügyelő, hozzátéve, hogy Viktor lelkészt – amennyire az ereje engedi – a jövőben is nagy szeretettel várják vissza a szószékre, a vasárnapi igehirdetések sorába.

A gyülekezet hálás szívvel mond köszönetet az elmúlt 28 évért, bízva abban, hogy a közösséget továbbra is Isten Szentlelke élteti és vezeti majd a megkezdett úton.