Veperdi Zoltán igehirdetése, 2024. február 25.
†
Böjtben 2. vasárnap
Mt 15, 21-28
Farkasrét, 2024. február 25.
Kegyelem nékünk és békesség Istentől, a mi Atyánktól és az Úr Jézus Krisztustól. †Ámen
Hallgassa meg a keresztyén gyülekezet Istennek igéjét, melyet anyaszentegyházunk Böjtben a második vasárnapra az igehirdetés alapjául választott! Feljegyezve találjuk Mt 15,21-28-ban a következőképpen:
„Jézus azután elment onnan, és visszavonult Tírusz és Szidón vidékére. És ekkor egy kánaáni asszony, aki arról a környékről jött, így kiáltozott: Uram, Dávid Fia! Könyörülj rajtam! Leányomat kegyetlenül gyötri a gonosz lélek! Jézus azonban nem válaszolt neki egy szót sem. Erre odamentek hozzá a tanítványai, és kérték: Bocsásd el, mert utánunk kiáltozik. De ő így felelt: Én nem küldettem máshoz, csak Izráel házának elveszett juhaihoz. Az asszony pedig odaérve leborult előtte, és ezt mondta: Uram, segíts rajtam! Jézus erre így válaszolt: Nem jó elvenni a gyermekek kenyerét, és odadobni a kutyáknak. Az asszony azonban így felelt: Úgy van, Uram! De hiszen a kutyák is esznek a morzsákból, amelyek gazdájuk asztaláról lehullanak. Ekkor így szólt hozzá Jézus: Asszony, nagy a te hited, legyen úgy, amint kívánod! És meggyógyult a leánya még abban az órában.” (Mt 15, 21-28)
Keresztyén Gyülekezet, szeretett Testvéreim az Úr Jézus Krisztusban! Egy héttel ezelőtt, azaz Böjtben az első vasárnapon, Jézus Krisztus, mint „A sátán Legyőzője” állt előttünk. Ma pedig, tehát Böjtben a második vasárnapon, Jézus Krisztusra, mint „Az Úr Szolgájára” tekintünk.
Teológusok szoktak vitatkozni azon, hogy szabad-e nekünk Jézus Krisztust, az Isten Fiát, a Megváltót, Szolgának nevezni. Nos, az úrvacsorai liturgiánkban elhangzik ez a mondat: „Nekünk pedig lelki ételt és italt és örök életet is adtál a Te Szolgád, Jézus Krisztus által.” A „Szolga” fővén nagy kezdőbetűvel szerepel, tehát egyértelműen Jézusra vonatkozik.
Azután, az elmúlt vasárnapon Jézus megkísértésének történetéről hallottunk. Az ördög harmadik kísértésére, amelyben azt akarja, hogy Jézus leborulva imádja őt, a hazugság atyját, a Megváltó így felel: „Távozz tőlem, Sátán, mert meg van írva: „Az Urat, a te Istenedet imádd, és csak neki szolgálj!”(Mt 4,10). Azt gondolom, nem nehéz belátni, hogy ez lényegében az első parancsolat: Ne legyen más Istened! S amikor ezt mondja Jézus, akkor a benne lévő isteni és emberi természet szerint nem mást tesz, minthogy az Istent szolgálja!
S akkor még nem is említettük a Filippi levél Krisztus-himnuszát: „Az az indulat legyen bennetek, amely Krisztus Jézusban is megvolt: aki Isten formájában lévén nem tekintette zsákmánynak, hogy egyenlő Istennel, hanem megüresítette önmagát, szolgai formát vett fel, emberekhez hasonlóvá lett, és emberként élt; megalázta magát, és engedelmes volt mindhalálig, mégpedig a kereszthalálig”(Fil 2,5-8).
Nos, ezek után szerintem akkor járunk el helyesen, ha kérdezgetések helyett, minden testi és lelki erőnkkel Jézust követjük abban is, hogy a Szentháromság Istent szolgáljuk, aki Atya, Fiú és Szentlélek! A szolgálatunk célja pedig az, hogy mindenkor Istenre mutasson, a mi Teremtőnkre és örök Jótevőnkre; s hogy iránta hitet, feltétlen bizalmat ébresszen az emberekben!
S legyen szabad itt szóba hoznom az oltári igét is, Ézsaiástól a terméketlen szőlő példázatát. Mert mi is történt? Isten szeretetből kiválasztotta Izraelt, hogy az Ő népe legyen. Szintén Ézsaiás írja Istennek ezt a kijelentését: „Szolgám vagy, Izráel, rajtad mutatom meg dicsőségemet!”(Ézs 49,3).
Izraelnek azzal kellett szolgálni Istent, hogy megtartja parancsolatait. Mózes ötödik könyve ezt mondja: „Ha tehát hallgattok ezekre a törvényekre, ha megtartjátok és teljesítitek azokat, akkor az ÚR, a te Istened is hűségesen megtartja azt a szövetséget, amelyre esküt tett atyáidnak. Szeretni fog, megáld és megsokasít téged. Megáldja méhed gyümölcsét és termőfölded gyümölcsét, gabonádat, mustodat és olajodat, marháid ellését és juhaid szaporulatát azon a földön, amelyről megesküdött atyáidnak, hogy neked adja. Áldottabb leszel minden népnél, nem lesz közötted gyermektelen férfi vagy nő, sem állataid között meddő. Távol tart tőled az ÚR minden betegséget, mindazokat a súlyos egyiptomi nyavalyákat, amelyeket ismersz”(5Móz 7,12-15). Így jelent volna meg Izraelen az Isten dicsősége a világban.
Izrael azonban nem tartotta meg az Istennel kötött szövetséget. Ahogyan Ézsaiásnál olvastuk: törvényesség helyett lett önkényesség, igazság helyett lett kiáltó gazság! (Ézs 5,7). Pedig Isten, az Ő gondviselő szeretete szerint, mindent megtett azért, hogy szőlője jó gyümölcsöt hozzon! S íme, a nemes tőke vadszőlőt termett. Isten ekkor azt helyezte kilátásba, hogy leveszi a kezét a szőlőjéről, mondván: „Hagyom, hogy elvaduljon”(Ézs 5,6). Mintha ezt mondaná: Én leveszem a kezemet, áldó és óvó kezemet rólatok! S majd meglátjátok, mire mentek nélkülem!
Isten szeretetét mutatja, hogy Ő előre szól a prófétája által! Még van idő a megtérésre. S ha ez mégsem következik be, akkor az Istentől elfordult ember megtapasztalhatja, milyen borzalmas az Isten nélkül élni. Amikor a szeretetre teremtett világban az istentelenség és a szeretetlenség uralkodik. Ami itt van a szemünk előtt, s ezért is kell nekünk, ma, Jézus nyomdokában járva az Istent szolgálni! Őrá mutatni, hogy az emberek megismerjék és megszeressék az egy, igaz Jótevőjüket!
Ideje azonban rátérni a kánaáni asszony történetére, hogy meglássuk, Jézus hogyan szolgálta Istent! Nem sokkal Keresztelő János halála után történt, hogy Jézus elhagyta Galileát, és a Földközi-tenger partvidékére, Tírusz és Szidón sziroföníciai városok környékére ment.
Ezen az úton ment Jézus elé egy kánaáni asszony, akinek a leánya beteg volt. Az ószövetségi Izrael, a körülötte élő, lenézett pogány népeket nevezte kánaáninak. Azt gondolom, nem járunk messze az igazságtól, ha azt gondoljuk, hogy ez az asszony hitt Jézusban. Először is, eléje ment. Ha nem hitte volna, hogy a lányát meg tudja gyógyítani, akkor nem ment volna Jézushoz. Másodszor is, Jézust így szólította meg: „Uram! Dávid Fia”!(Mt 15,22) Irgalomért könyörög, mert a leányát kegyetlenül gyötri valami gonosz lélek. Jézus azonban ügyet sem vet az esedezésére.
A történetben Jézus háromszor tagadja meg a kedvező választ a hozzá fohászkodó asszonytól. Biztos vagyok benne, hogy ez nem szeretetlenség a Megváltótól. Jézus tudta, milyen hit lakozik az asszonyban. Nem is ő szorult tanításra, hanem a Jézust követő sokaság, és mi!
Nos, a tanítványok megpróbáltak közbenjárni Jézusnál, mondván: bocsássa el az asszonyt, mert utánuk kiáltozik. A görög ige, amit Máté használ, azt jelenti, hogy: „szabadon bocsát”. A tanítványok tehát jóindulattal arra akarják rávenni Jézust, hogy teljesítse az asszony kérését. Jézus azonban ezzel hárítja el a javaslatukat: „Én nem küldettem máshoz, csak Izráel házának elveszett juhaihoz”(Mt 15,24).
Jézus gyakran fogalmazott élesen. Persze, nem azért, hogy bárkit is megbántson. Hanem azért, hogy megragadja hallgatóságának a figyelmét, és Isten felé irányítsa! Itt is ez történt. Aki magához hív mindeneket: „Jöjjetek énhozzám mindnyájan, akik megfáradtatok és meg vagytok terhelve, és én megnyugvást adok nektek”(Mt 11,28), nyilván nem zárja ki eleve az üdvösségből a kánaániakat sem, főképp, ha valaki ekkora hittel közelít Jézushoz, mint ez az asszony!
Aki eközben odaért, leborult Jézus lába elé, és csak ennyit mondott: „Uram, segíts rajtam!”(Mt 15,25). Jézus válasza még mindig elutasító: „Nem jó elvenni a gyermekek kenyerét, és odadobni a kutyáknak”(Mt 15,26).
Itt is tudnunk kell, hogy a köznyelvben, az előbb említett lenézett pogányokat, kánaániakat, kutyáknak nevezték. Mint ahogyan nálunk is egy időben az olaszokat digóknak mondták. Természetesen nem sok tisztelet van egy ilyen köznyelvi szólásban, de alapvetően nem sértésről van szó! Jézus azzal is finomítja szavait, hogy a főnév, amit használ, igazából „kiskutyát” jelent.
A lenézett kánaáni asszony hitét mutatja a válasza is: „Úgy van, Uram! De hiszen a kutyák is esznek a morzsákból, amelyek gazdájuk asztaláról lehullanak”(Mt 15,27). Itt az asszony is ugyanazt a „kiskutya” kifejezést használta!
S itt érkezünk el a történet csúcspontjához. Jézus végre kimondja a csodálatos örömhírt: „Asszony, nagy a te hited, legyen úgy, amint kívánod!”(Mt 15,28). S Máté még utána írja: „És meggyógyult a leánya még abban az órában”(Mt 15,28).
Az evangélium nem jegyezte fel, hogy mi történt a továbbiakban. Emlékszünk, a kapernaumi százados történetére, aki hazafelé menet szembetalálkozott a szolgáival. Akik megerősítették, hogy a fia abban az órában gyógyult meg, amelyben Jézus kimondta a szabadító szót. János evangéliuma pedig így fejezi be a történetet: „És hitt ő, valamint egész háza népe”(Jn 4,53).
A kapernaumi százados is, mint a kánaáni asszony, hittel fordult Jézushoz. Okkal feltételezhetjük, hogy a kánaáni asszony háza népe is, ha eddig nem hitt, most már biztosan hiszi, hogy a názáreti Jézus az Isten Fia, a megígért Messiás! Aki Isten hatalmával és szeretetével szolgál itt a földön. Hogy az emberek megtérjenek és higgyenek, és hogy örök életük legyen!
Jézus a mennybemenetele előtt, ezt mondta tanítványainak: „Nekem adatott minden hatalom mennyen és földön. Menjetek el tehát, tegyetek tanítvánnyá minden népet, megkeresztelve őket az Atyának, a Fiúnak és a Szentléleknek nevében, tanítva őket, hogy megtartsák mindazt, amit én parancsoltam nektek; és íme, én veletek vagyok minden napon a világ végezetéig”(Mt 28,17-20).
Íme, Jézus, az Úr Szolgája, ma minket hív és minket küld a szolgálatba! A világnak ma is Isten kegyelmére és szeretetére van a legnagyobb szüksége. A mi feladatunk, sőt szolgálatunk, hogy az evangéliumról bizonyságot tegyünk szóval és cselekedettel. És a nekünk adatott talentumot ne elrejtsük, hanem forgassuk, gyarapítsuk. Hogy amikor majd elszámoltat minket a mi Urunk, akkor nekünk is ezt mondhassa: „Jól van, jó és hű szolgám, a kevésen hű voltál, sokat bízok rád ezután, jöjj, és osztozz urad örömében!”(Mt 25,23).
†Ámen
Imádkozzunk!
Úr Jézus, aki nem uralkodni, hanem szolgálni jöttél a világba, és életedet adtad váltságul sokakért: adj nekünk alázatos szívet, hogy csendben és derűsen szolgáljunk, vállaljuk egymás terhét, és mindenkor hálát adjunk azért, hogy a neked átadott életünket gazdaggá teszed.
†Ámen
Énekek: 48 3 438 312 11
