Veperdi Zoltán igehirdetése, 2023. július 30.

†

Szentháromság u. 8. vasárnap

Jer 2,1-9.29-32

Farkasrét, 2023. július 30.

Kegyelem nékünk és békesség Istentől, a mi Atyánktól és az Úr Jézus Krisztustól.                                                        †Ámen

Hallgassa meg a keresztyén gyülekezet Istennek igéjét, amelyet anyaszentegyházunk Szentháromság ünnepe után nyolcadik vasárnapra az igehirdetés alapjául választott! Feljegyezve találjuk Jer 2,1-9.29-32-ben a következőképpen:

„Így szólt hozzám az ÚR igéje: Menj és hirdesd Jeruzsálemnek: Ezt mondja az ÚR: Emlékszem rád: ifjúkorod hűségére, mátkaságod szeretetére, amikor követtél a pusztában, a be nem vetett földön. Az ÚR szent tulajdona volt Izráel, termésének a legjava. Akik ettek belőle, mind meglakoltak, rossz végük lett – így szól az ÚR. Halljátok az ÚR igéjét, Jákób háza és Izráel házának minden nemzetsége! Ezt mondja az ÚR: Mi rosszat találtak bennem őseitek, hogy eltávolodtak tőlem? Hitványságok után jártak, és maguk is hitványakká váltak. Nem kérdezték: Hol van az ÚR, aki fölhozott bennünket Egyiptom földjéről, és vezetett bennünket a pusztaságban, a sivár és szakadékos földön, a szikkadt és veszélyes földön, ahol nem járt senki, és ember nem lakott? Dúsan termő országba hoztalak titeket, hogy élvezzétek annak gyümölcsét és javait. De amikor bejöttetek, országomat tisztátalanná tettétek, örökségemet pedig utálatossá. A papok nem kérdezték: Hol van az ÚR? A törvény magyarázói nem ismertek, népem pásztorai hűtlenül elhagytak engem; a próféták Baal nevében prófétáltak, és haszontalanságok után jártak. Ezért még perbe szállok veletek – így szól az ÚR –, és perelni fogok még unokáitokkal is!” (Jer 2, 1-9)

„Miért pereltek velem? Hiszen ti hagytatok el hűtlenül – így szól az ÚR. Hiába vertem fiaitokat, a fenyítés nem fogott rajtuk. Fegyveretek úgy irtotta prófétáitokat, mint a pusztító oroszlán. Ti, mai emberek! Figyeljetek az ÚR igéjére! Olyan lettem én Izráelnek, mint a puszta, vagy mint a homályba borult föld? Miért mondta az én népem: A magunk útját járjuk, többé nem megyünk hozzád! Elfeledkezik-e ékszereiről a lány, díszes övéről a menyasszony? Rólam elfeledkezett népem számtalanszor.” (Jer 2, 29-32)

Keresztyén Gyülekezet, szeretett Testvéreim az Úr Jézus Krisztusban! Ma sem kezdhetem mással, mint annak az örömhírnek a hangoztatásával, hogy Isten hív minket. Hív bűnbánatra, hív megtérésre, hív az örök életre. Mert szeret! És azt akarja, hogy a szeretet által az Ő, azaz Isten gyermekeivé legyünk!

S hadd utaljak itt mindjárt a mai oltári igénkre. Amikor a Hegyi Beszédben ezt mondja Jézus: „Óvakodjatok a hamis prófétáktól, akik báránybőrbe bújva jönnek hozzátok, de belül ragadozó farkasok”(Mt 7,15).

Majd ezután elmondja azt is, hogy mi a gyümölcstermés törvénye Isten szerint: „Minden jó fa jó gyümölcsöt terem, a rossz fa pedig rossz gyümölcsöt terem”(Mt 7,17).

Aki szokott kertben tevékenykedni, tudja jól, hogy mennyi kártevő is van, amelyek meg akarják rontani a mi jónak induló gyümölcseinket! Sajnos, bizony sokszor sikerül is azoknak! Íme ilyenek a hamis próféták, akik az ördög angyalai, és erővel akarják lerontani azt a jó munkát, amelyet az Isten Lelke elkezdett bennük!

S hogy milyen komoly, hogy ne mondjam: életbe vágó küzdelem ez, azt Jézus szava világítja meg előttünk: „Nem mindenki megy be a mennyek országába, aki ezt mondja nekem: Uram, Uram, hanem csak az, aki cselekszi az én mennyei Atyám akaratát”(Mt 7,21).

Világos, hogy aki le akarja rombolni az Isten munkáját, annak nincs helye az Ő eljövendő országában. Nekünk azonban szükséges, hogy szüntelenül igyekezzünk az Isten akarata szerint élni ezen a földön. S mi akkor élünk az Isten akarata szerint, ha szeretetben járunk. Szeretjük Istent, a mi Teremtőnket, Megváltónkat és Megszentelőnket. És jobban szeretjük felebarátunkat, mint önmagunkat.

S itt azzal kell folytatnom, hogy Isten elénk is adta a jó példát, ha tetszik, a jó gyümölcsöt. Mert Isten szeretetből teremtette a világot. Hogy legyen szeretet, és mindeneknek megmutathassa az Ő szeretetét.

János apostol pedig így ismerte meg velünk Isten szeretetét: „Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen”(Jn 3,16).

Nem az ember találta ki tehát a szeretetet, hanem – mondhatom így – beleszületett. Az a jó, akkor van a legtöbb esélyünk arra, hogy jó gyümölcsöt teremjünk, ha Isten szeretetéből élünk. Erre mondja, szintén János apostol, az első levelében: „Mi tehát azért szeretünk, mert Isten előbb szeretett minket”(1Jn 4,19).

Mi több, akkor mehetünk be majd Isten eljövendő országába, és nyerhetjük el ingyen, kegyelemből, az örök életet, ha megmaradunk az Isten szeretetében!

S íme, itt törnek elő a kétségeink. Mert életünk kísértések és próbák sorozata. Be kell vallanunk, hogy sokszor elbukunk.

Egy történet szerint, egy idős asszony egyszer beszélgetett a lelkészével, és büszkén vallotta, hogy neki nincsenek bűnei. Megkérdezte tőle a lelkész, hány éves testszik lenni. „Nyolcvan” – felelte. Újra kérdezett a lelkész: Elmondhatja-e jó szívvel, hogy nem volt egyetlen olyan nap az életében, amelyen nem volt egy rossz gondolata, amelyen nem mulasztott el valami jót megtenni, és amelyen akár akaratlanul is, nem bántott meg senkit? Az asszony nemmel felelt. A lelkész így felelt: ez esetben, ha a kisgyermek kort nem vesszük figyelembe az első hat évig, akkor is hetvennégy év alatt ez azt jelenti, hogy legalább nyolcvanegyezer bűne van!

S itt kerül elénk Jeremiás igéje. A próféta Krisztus előtt 650 körül született. Megérte még a babiloni fogságba vitelt. Jeruzsálem eleste után, Krisztus előtt 587-ben, honfitársai Egyiptomba vitték, s majd ott is halt meg. Jeremiás próféta úgy tekintett a babiloni fogságra, hogy az Isten büntetése a nép és a vezetők bűnei miatt. Könyvének elején, a második fejezetben, igénkben ezt olvastuk: „Így szólt hozzám az ÚR igéje: Menj és hirdesd Jeruzsálemnek: Ezt mondja az ÚR: Emlékszem rád: ifjúkorod hűségére, mátkaságod szeretetére, amikor követtél a pusztában, a be nem vetett földön. Az ÚR szent tulajdona volt Izráel, termésének a legjava. Akik ettek belőle, mind meglakoltak, rossz végük lett – így szól az ÚR. Halljátok az ÚR igéjét, Jákób háza és Izráel házának minden nemzetsége! Ezt mondja az ÚR: Mi rosszat találtak bennem őseitek, hogy eltávolodtak tőlem? Hitványságok után jártak, és maguk is hitványakká váltak. Nem kérdezték: Hol van az ÚR, aki fölhozott bennünket Egyiptom földjéről, és vezetett bennünket a pusztaságban, a sivár és szakadékos földön, a szikkadt és veszélyes földön, ahol nem járt senki, és ember nem lakott? Dúsan termő országba hoztalak titeket, hogy élvezzétek annak gyümölcsét és javait. De amikor bejöttetek, országomat tisztátalanná tettétek, örökségemet pedig utálatossá. A papok nem kérdezték: Hol van az ÚR? A törvény magyarázói nem ismertek, népem pásztorai hűtlenül elhagytak engem; a próféták Baál nevében prófétáltak, és haszontalanságok után jártak”(Jer 2,1-8).

Íme, Isten mindent megtett azért, hogy Izrael jó gyümölcsöt teremjen. Kihozta őket Egyiptomból, a szolgaság házából, és bevitte őket az ígéret földjére, a tejjel-mézzel folyó Kánaánba. Isten szeretetével és gondviselésével vette körül népét. Azok mégis elpártoltak tőle: a papok nem kérdezték, hol van Isten? A törvénytudók nem figyeltek Istenre, a nép pásztorai nem követték Isten parancsolatait. A próféták az élő Isten helyett, pogány istenek nevében prófétáltak!

Igaza van tehát Istennek, amikor perbe száll népével. Az előző szakasz folytatásában ezt mondja az Úr Jeremiás által: „Lássátok meg: fordult-e elő ilyesmi?! Cserélt-e pogány nép isteneket? – pedig azok nem is istenek! De az én népem fölcserélte dicsőségét haszontalansággal. Egek, ámuljatok ezen, borzadjatok, szörnyülködjetek nagyon! – így szól az ÚR”(Jer 2,10-12).

Igaza van Istennek, mert elhagyták az első nagy parancsolatot, és nem szerették Isten mindennél jobban, és nem cselekedték akaratát! Ezt mondja a próféta: „Te magad okoztad ezt magadnak, mert elhagytad Istenedet, az URat, amikor a helyes úton akart vezetni”(Jer 2,17). „Tudd meg, és lásd meg, milyen gonosz és keserves dolog, hogy elhagytad Istenedet, az URat, és hogy nem félsz engem!”(Jer 2,19). „Mint nemes vesszőt ültettelek el, mint fajtájának megfelelő sarjat. Hogyan változtál idegen szőlőtő vad hajtásává?”(Jer 2,21).

Íme, a jó fa, a kártevők, a hamis próféták miatt, rossz gyümölcsöt termett. Isten pedig a vadhajtásokat lemetszi!

Aki elhagyja az Isten útját, aki letér a szeretet ösvényéről, az az ember lényegében perben áll az Istennel. Hűtlenül elhagyta az Urat, és a maga útját járja. Azután csodálkozik, ha Isten metszőkése megtalálja. Azonban tudnunk kell, hogy a metszőkés abban az isteni kézben van, amely megsebez ugyan, de be is kötöz – mert a szeretet vezérli! Isten nem akarja a bűnös halálát, hanem azt akarja, hogy megtérjen, és örökké éljen! Ezért küldte Jeremiás prófétát is, hogy intse a népét bűnbánatra, megtérésre, hogy elnyerjék az örök életet!

Ezért is mondja a befejező sorokban: „Ti, mai emberek! Figyeljetek az ÚR igéjére!”(Jer 2,31).

Az kétségtelen, hogy ez a felszólítás ott, és akkor, a babiloni fogságban lévő népnek szólt! Ám bízvást állíthatom, hogy ma is, és reánk nézve is, igenis érvényes. Hiszen mi is, az Újszövetség népe, Istennek Jézus Krisztusban kiválasztott népe, mint már említettem is: ugyanúgy kísértéseknek és próbáknak vagyunk kitéve! A világ nagy része, az Isten nélkül, a maga útját akarja járni. S látjuk, hova jutnak.

Pál apostol szavai juthatnak eszünkbe, a Timóteushoz írt második levélből: „Azt pedig tudd meg, hogy az utolsó napokban nehéz idők jönnek. Az emberek ugyanis önzők, pénzsóvárak lesznek, dicsekvők, gőgösek, istenkáromlók, szüleikkel szemben engedetlenek, hálátlanok, szentségtelenek, szeretetlenek, kérlelhetetlenek, rágalmazók, mértéktelenek, féktelenek, jóra nem hajlandók, árulók, vakmerők, felfuvalkodottak, akik inkább az élvezeteket szeretik, mint Istent”(2Tim 3,1-4).

Az hiszem, még hallani is borzalmas. Hát még látni, hiszen mindez a szemünk előtt van nap, mint nap! De hála az Istennek, mi ismerjük a SZERETETet! És maradjunk is meg Isten szeretetében! Figyeljünk az Úr igéjére. De ne csak figyeljünk, hanem tartsuk is meg. Más szóval: cselekedjük is az Isten akaratát! Hogy Isten gyermekei lehessünk örökre!

Nagyon szeretem a következő, megkapó gyermektörténetet: „Egyszer egy tanító megkérdezte osztályában a gyermekeket, hogy mik szeretnének lenni. Az egyik azt mondta, hogy tengerész. A másik, hogy katona. A harmadik mozdonyvezető szeretett volna lenni. Volt az osztályban egy egyszerű külsejű fiúcska, aki szerényen meghúzódva, csendesen és komoly arccal ült az osztálytársai között. Legutoljára tőle is megkérdezte a tanítóbácsi: „No, hát te mi szeretnél lenni?” A kisfiú azt felelte: „Én áldás szeretnék lenni”(finn történet).

Íme, egy ilyen kívánság csak szeretetből fakadhat: ha valaki így akarja élni az életét, hogy mások számára legyen áldás! Mostantól – velem az élen – ez legyen nekünk is a legfőbb vágyunk. Mert akkor a szeretet által biztosan mi is Isten gyermekeivé leszünk. Örökre!

                                                                                    †Ámen

Imádkozzunk!

Istenünk, mennyei Atyánk, aki naponként bőséggel árasztod jóságodat és áldásodat azokra is, akik nem ismernek téged: emlékeztess minket erre a te szeretetedre, hogy ne csak szóval nevezzünk téged Atyánknak, hanem hasonlók is legyünk hozzád őszinte emberszeretetben, az Úr Jézus Krisztus által.