Veperdi Zoltán igehirdetése, 2022. március 20.

†

Böjtben 3. vasárnap

Ézs 43, 22-25 

Pesthidegkút, 2022. március 20.

Kegyelem nékünk és békesség Istentől, a mi Atyánktól és az Úr Jézus Krisztustól. †Ámen

Hallgassa meg a keresztyén gyülekezet Istennek igéjét, amelyet anyaszentegyházunk Böjtben a harmadik vasárnapra, az igehirdetés alapjául választott. Feljegyezve találjuk Ézs 43,22-25-ben következőképpen:

²²De nem engem hívtál segítségül, Jákób, nem értem fáradoztál, Izráel! ²³Nem nekem hoztál bárányt égőáldozatul, véresáldozataiddal nem engem dicsőítettél. Nem én voltam, akinek ételáldozattal szolgáltál, nem én voltam, akiért tömjénezéssel fáradoztál. ²⁴Nem nekem vettél drága pénzen jó illatú nádat, nem engem árasztottál el véresáldozataid kövérjével. Bizony, nekem csak vétkeiddel szolgáltál, énértem csak bűnökkel fáradoztál. ²⁵Én, én vagyok az, aki eltörlöm mégis álnokságodat önmagamért, és vétkeidre többé nem emlékezem. (Ézs 43, 22-25)

 

Keresztyén Gyülekezet, szeretett Testvéreim az Úr Jézus Krisztusban! Böjtben a harmadik vasárnaphoz érkeztünk. Mondhatjuk: Böjt derekánál járunk. Érdemes talán áttekinteni, hol is állunk. Arra gondolok, hogy Böjtben a vasárnapok sora, Jézus Krisztust mindig egy újabb tisztségben mutatja meg számunkra. Hogy azután, ez a sor, Húsvétkor célhoz érjen.

Nos, Böjtben az első vasárnapon Jézus, a sátán Legyőzőjeként állt előttünk. A második vasárnap az Úr Szolgáját mutatta meg nekünk. Ma, tehát a harmadik vasárnapon az Isten Bárányára tekintünk. Jövő vasárnap, azaz Böjtben a negyedik vasárnapon, Jézus, mint az élet Kenyere mutatkozik meg előttünk. Majd az ötödik vasárnapon az igazi Főpappal találkozunk. Hogy azután Virágvasárnapon az alázatos Királyt kísérjük Jeruzsálembe.

S íme, ennek a sornak a végén, Húsvét diadalünnepén, Jézus a halál Legyőzőjeként jelenik meg a világban. Majd Húsvét második napján a húsvéti hit Teremtőjét csodáljuk és imádjuk.

Tehát Jézus a sátán Legyőzője, az Úr Szolgája, az Isten Báránya, az élet Kenyere, az igazi Főpap, az alázatos Király – s mindezeket egybefoglalja, hogy Krisztus a halál Legyőzője, és a húsvéti hit Teremtője. Mert Jézusé minden hatalom mennyen és földön. Hiszen neki adta azt az Atya, a Teremtő. Ebből következik, hogy Jézusnak teremtő ereje is van. Ő a húsvéti hit, vagyis a feltámadott, élő Jézus Krisztusban való hit Teremtője is! Akinek egyedül van hatalma arra, hogy örök életet adjon nekünk!

Íme, ezek után az oltár előtt felolvasott evangéliumi szakaszból szeretnék egy verset idehozni. Lukács elbeszélését olvastuk arról, hogy Jézus kiűzött egy néma ördögöt valakiből. Ekkor egyesek azzal vádolták, hogy Belzebubbal, az ördögök fejedelmének erejével tette ezt. Jézus világossá tette, hogy Ő Isten ujjával cselekedett. Hiszen Ő a sátán Legyőzője, az Úr Szolgája, az Isten Báránya, az élet Kenyere, az igazi Főpap, és az alázatos Király. S nem utolsósorban, Övé minden hatalom mennyen és földön.

S akkor ezt mondta Jézus: „Aki nincs velem, az ellenem van, és aki nem velem gyűjt, az tékozol”(Lk 11,23). Nincs tehát semlegesség! Csak „igen” és „nem” létezik! Vagy Jézussal, vagy Jézus nélkül. Aki pedig Jézus nélkül él, az Jézus ellensége. Az antikrisztus! Jézus a Jeruzsálemi templomban, a házasságtörő asszony megmentése után, többek között ezt mondta: „Ti atyátoktól, az ördögtől származtok, és atyátok kívánságait akarjátok teljesíteni. Embergyilkos volt kezdettől fogva, és nem állt meg az igazságban, mert nincs benne igazság. Amikor a hazugságot szólja, a magáéból szól, mert hazug, és a hazugság atyja”(Jn 8,44).

Tartsuk ezt mindig a szemünk elől és ne felejtsük soha, hogy Jézus ellenségeitől mit várhatunk! Nem azért, mintha gyűlölnénk őket. Hanem inkább szeretnénk Jézushoz szeretni valamennyit!

De forduljunk immár mai igénk, s ezzel Ézsaiás próféta könyve felé! Hiszen az előttünk lévő szakasz gyönyörű bizonyságtétel az Isten szeretetéről és kegyelméről. Amely igazán illik Böjt derekához.

Azt azonban hadd mondjam el, hogy igeszakaszunk második Ézsaiás könyvéből való. Ez a negyvenedik fejezettel kezdődik, amely a babiloni fogságban élő népet így szólítja meg: „Vigasztaljátok, vigasztaljátok népemet! – mondja Istenetek. Beszéljetek szívhez szólóan Jeruzsálemmel, és hirdessétek neki, hogy letelt rabsága, megbűnhődött bűnéért, hiszen kétszeresen sújtotta az ÚR keze minden vétkéért. Egy hang kiált: Építsetek utat a pusztában az ÚRnak! Készítsetek egyenes utat Istenünknek a kietlen tájon át! Emelkedjék föl minden völgy, süllyedjen le minden hegy és halom, legyen az egyenetlen egyenessé és a dombvidék síksággá! Mert megjelenik az ÚR dicsősége, látni fogja minden ember egyaránt”(Ézs 40,1-5).

Szinte húsvéti örömhír ez, amikor Isten, az Ő végtelen szeretetéből maga törli el az ember bűnét, valamint kegyelmének és szabadításának dicsőségét felragyogtatja.

S azt gondolom, nem hallgathatok a negyvenkettedik fejezet elejéről sem, ahol egy Ebed Jahve, azaz Úr Szolgája éneket találunk: „Ez az én szolgám, akit támogatok, az én választottam, akiben gyönyörködöm. Lelkemmel ajándékoztam meg, törvényt hirdet a népeknek. Nem kiált, nem lármáz, és nem hallatja szavát az utcán. A megrepedt nádszálat nem töri össze, a füstölgő mécsest nem oltja ki, hűen hirdeti a törvényt. Nem alszik ki, és nem törik össze, míg a törvénynek érvényt nem szerez a földön; tanítására várnak a szigetek”(Ézs 42,1-4).

Mert ebben a „Szolgában” Jézus Krisztusra ismerünk, úgy, ahogyan azt Böjt második vasárnapja mutatta meg nekünk.

S íme, ezek után Ézsaiás könyvének negyvenharmadik fejezete, ahonnan igénk is való, így kezdődik: „De most így szól az ÚR, a te teremtőd, Jákób, a te formálód, Izráel: Ne félj, mert megváltottalak, neveden szólítottalak, enyém vagy! Ha vízen kelsz át, én veled vagyok, és ha folyókon, azok nem sodornak el. Ha tűzben jársz, nem perzselődsz meg, a láng nem éget meg téged. Mert én, az ÚR vagyok a te Istened, Izráel Szentje, a te szabadítód!”(Ézs 43,1-3).

S itt van helye a mi megdöbbenésünknek, sőt bűnbánatunknak. Mert mai igénk, bizony fejünkre olvassa bűneinket. Hiszen Ézsaiás felsorolása minket is kárhoztat.

Talán a mi életünkben sem mindig Isten volt az első. Bizonyára velünk is megtörtént, hogy ha nem is fordultunk el Istentől, de talán kételkedtünk abban, hogy jelen van az életünkben. Amikor nem úgy, és nem akkor jött a segítsége, ahogyan azt mi gondoltuk és reméltük.

Vagy munkánkat, szolgálatunkat nem Isten dicsőségére végeztük. Ez nem feltétlenül azt jelenti, hogy a saját előmenetelünket, vagy jobb megítélésünket tartottuk szem előtt. Egyszerűen csak annyit, hogy nem gondoltunk mindig arra, hogy amit teszünk, annak Isten dicsőségét kellene szolgálnia. Hogyan is mondja Pál az első Korinthusi levélben: „Akár esztek tehát, akár isztok, vagy bármi mást tesztek, mindent Isten dicsőségére tegyetek!”(1Kor 10,31).

S nem tudjuk, hányszor fordult elő velünk, hogy életünkben rossz döntést hoztunk. S olyat mondtunk, vagy tettünk, amivel vétkeztünk Isten ellen. Nem az Ő akaratát cselekedtük. S közben mi magunk, meg voltunk győződve arról, hogy Istennek szolgáltunk, az Isten ügyéért fáradoztunk.

Feltűnhetett valakinek, hogy itt Ézsaiás, az Isten ellen elkövetett bűnöket sorolja. Nem szerepelnek a felebarát elleni vétkek. Tudjuk, hogy végső soron minden törvényszegéssel Isten ellen vétkezünk. Ahogyan Dávid is mondja: „Egyedül ellened vétkeztem, azt tettem, amit rossznak látsz. Ezért igazad van, ha szólsz, és jogos az ítéleted”(Zsolt 51,6).

Arra kell gondolnunk, hogy Isten szava itt a népnek arra a vádjára felel, amikor igazságtalannak tartott Isten büntetését, a babiloni fogságba vitelt. Ebben az összefüggésben már érthető, hogy csak az Isten ellen elkövetett vétkek szerepelnek!

Ám igénk nem a vádakkal, hanem a kegyelem csodálatos ígéretével ér véget: „Én, én vagyok az, aki eltörlöm mégis álnokságodat önmagamért, és vétkeidre többé nem emlékezem”(Ézs 43,25).

Isten azzal vádolta népét, hogy „Nem nekem hoztál bárányt égőáldozatul, véresáldozataiddal nem engem dicsőítettél”(Ézs 43,23).

Jézus Krisztusban pedig beteljesedett Ézsaiás próféciája: „A mi betegségeinket viselte, a mi fájdalmainkat hordozta. Mi meg azt gondoltuk, hogy Isten csapása sújtotta és kínozta. Pedig a mi vétkeink miatt kapott sebeket, bűneink miatt törték össze. Ő bűnhődött, hogy nekünk békességünk legyen, az ő sebei árán gyógyultunk meg. Mindnyájan tévelyegtünk, mint a juhok, mindenki a maga útját járta. De az ÚR őt sújtotta mindnyájunk bűnéért. Amikor kínozták, alázatos maradt, száját sem nyitotta ki. Mint a bárány, ha vágóhídra viszik, vagy mint a juh, mely némán tűri, hogy nyírják, ő sem nyitotta ki száját”(Ézs 53,4-7).

Mert Isten nem engedheti meg, hogy dicsősége ne jusson teljességre. Nem engedheti meg, hogy a teremtett világ jó rendjén a bűnbeesés által ejtett seb, örökre megmaradjon. Isten jó akaratának végbe kell mennie! S mivel az ember a maga erejéből soha nem tudott, és soha nem is fog megváltozni, mindig is esendő, bűnre hajlamos marad, Istennek kellett cselekedni! Ő áldozta föl az egyszülött Fiát, Jézus Krisztust, hogy végleg eltörölje álnokságainkat, és végleg megbocsássa bűneinket!

Íme, Böjtben a harmadik vasárnapon, Isten így ülteti el szívünkben a húsvéti hit magját: a názáreti Jézus az Isten Fia, aki a kereszten győzött bűn és halál felett, s lett a mi személyes Megváltónk. S aki hisz Őbenne, annak örök élete van!

†Ámen

Imádkozzunk!

Mindenható Istenünk, aki Jézus Krisztusra, az ártatlan Bárányra vetetted a világ bűnét, hogy felszabaduljunk a bűn hatalma alól: tisztítsd meg szívünket minden tisztátalan indulattól, hogy azt cselekedjük, ami helyes, igaz és jó, és mint a te gyermekeid, szeretetben járjunk, az Úr Jézus Krisztus által.

                                                                  †Ámen

Énekek: 417 4 188 312 12