Ádventi bevezető
Részletek Dr. Jánossy Lajos Az egyházi év útmutatása című tanulmányából
„ Az ádvent (adventus Domini = az Úr eljövetele) karácsony előkészületi időszaka. – Első percétől fogva a felkelő napra, a világ Világosságára mutat és a hozzánk alászálló mennyei Király eljöttére, az inkarnációra: az Ige testté levésének csodálatos kegyelmi tényére irányítja figyelmünket. Ezért jellemzi a várakozás és a bűnbánat.
Az ádventi várakozásban már itt van valami a karácsonyi örömből, szelíd fénye enyhíti az előkészületi időszak komolyságát.
A Király várása szükségképpen lett az egyház életrendjében a bűnbánat és böjt idejévé. A Krisztus-várás szelíd örömének és a Király fogadására készülő alázatos bűnbánatnak a feszültsége adja meg az ádvent igazi jellegét, amelyet gyülekezeti vonatkozásban így fejezhetünk ki: ádvent – ébresztés ideje.
Ébredj, ideje már, hogy az álomból felserkenj, már felkelőben a nap; jön Királyod, készítsd az útját, méltóképpen fogadd! Vigyázz, hogy szívedet el ne veszítsd e világon, ne feledd, hogy a dicsőséges ádvent felé még úton vagy; a Király iránti hűségben járj, semmivel és senki ítélkezésével nem törődve, hanem híven a prófétákra és útegyengetőkre, Isten követeire figyelve! Már közel az Úr, méltán örülhetsz, de vigyázz, hogy felismerd és befogadd Őt, a békesség Királyát! – Isten akarata, hogy ádvent szent idején minél hatalmasabban megszólaljon az egyház ébresztő riadója, a térítő kerygma: a lelkek megmentésére.
Ezért olvassa naponta az egyház imádságos lélekkel az ótestamentum királyi prófétáját: Ézsaiást, aki az eljövendő Királyról prófétál, miközben bűnbánatra-megtérésre hív.
S ezért lép elénk az ótestamentum és újtestamentum határának nagy ébresztő-térítő prédikátora: Keresztelő János, az Útegyengető, Krisztus heroldja. (A textusokat, amelyekben olyan hatalmasan szólít meg Isten igéje, használjuk ádvent hétköznapjain minél bőségesebben, gyülekezeteink ébresztésére!)
De ádvent nemcsak a bűnbánatnak, hanem a Krisztus-várás szelíd, szent örömének is az ideje. Ezért látjuk a két prédikátor között Urunk édesanyját: Sz. Máriát, akinek a szíve alatt pihent az Üdvözítő szent születése előtt. Máriától tanuljon meg az egyház az Úr ígéretére hagyatkozva, alázatos engedelmességben várni, szent örömben szolgálni, mindenestől Krisztus-hordozóvá lenni!
Luther „Magnificat”-magyarázatából (Luk. 1, 46 –55) egészen kétségtelenül nyilvánvaló, hogy az ádventi várakozás az Isten szent igéjébe, ígéretébe való meditációs elmélyedést, csendes imádságos életet és az ádventi Királlyal való szentségbeli közösséget kívánja az egyháztól.
Ádvent idejének mind a 4 vasárnapja – jóllehet közös, hasonló vonásuk is nem egy van – egészen sajátos üzenetben szólaltatja meg az evangéliumot: az Úr jön!”
