Veperdi Zoltán igehirdetése, 2020. november 22.

†

Szentháromság ünnepe utáni utolsó,

Örökélet vasárnap

Mt 24, 37-51

Pesthidegkút, 2020. november 22.

Kegyelem nékünk és békesség Istentől, a mi Atyánktól és az Úr Jézus Krisztustól. †Ámen

Hallgassa meg a keresztyén gyülekezet Isten igéjét, amelyet Anyaszentegyházunk Szentháromság ünnepe után utolsó, azaz Örökélet vasárnapra az igehirdetés alapjául választott! Feljegyezve találjuk Mt 24,37-51-ben a következőképpen:

„Mert ahogyan Nóé napjaiban történt, úgy lesz az Emberfia eljövetele is. Mert amiképpen azokban a napokban, az özönvíz előtt, ettek, ittak, házasodtak és férjhez mentek egészen addig a napig, amelyen Nóé bement a bárkába, és semmit sem sejtettek, míg el nem jött az özönvíz, és mindnyájukat el nem sodorta, úgy lesz az Emberfiának eljövetele is. Akkor ketten lesznek a mezőn, az egyik felvétetik, a másik otthagyatik, két asszony őröl a kézimalommal, az egyik felvétetik, a másik otthagyatik. Vigyázzatok tehát, mert nem tudjátok, hogy melyik órában jön el a ti Uratok! Gondoljatok arra, ha tudná a ház ura, hogy mikor jön el éjjel a tolvaj, akkor virrasztana, és nem hagyná, hogy betörjenek a házába. Ezért legyetek ti is készen, mert abban az órában jön el az Emberfia, amelyikben nem is gondoljátok! Ki tehát a hű és okos szolga, akit azért rendelt szolgái fölé az úr, hogy a maga idejében eledelt adjon nekik? Boldog az a szolga, akit ilyen munkában talál ura, amikor megjön! Bizony mondom nektek, hogy egész vagyona fölé rendeli őt. Ha pedig az a gonosz szolga így szólna szívében: Késik az én uram – és verni kezdené szolgatársait, és együtt enne és inna a részegesekkel; megjön annak a szolgának az ura azon a napon, amelyen nem várja, és abban az órában, amelyben nem is gondolja; akkor kettévágatja, és a képmutatók sorsára juttatja: ott lesz majd sírás és fogcsikorgatás”(Mt 24,37-51).

Keresztyén Gyülekezet, szeretett Testvéreim az Úr Jézus Krisztusban! Íme, az egyházi esztendő utolsó vasárnapján is, hangozzék föl még egyszer az örömhír: Isten hív minket. Hív bűnbánatra, hív megtérésre, hív az örök életre. Mert szeret!

S Istennek eme hívása, most szól a legélesebben, amikor világosan előttünk van, hogy eljön ennek a világnak az utolsó napja, és bekövetkezik az ítélet. S akkor azok, akik istentelenül éltek ezen a földön, elveszik méltó büntetésüket. Akik pedig istenfélelemben igyekeztek felkészülni erre a várva várt órára, kegyelemből elnyerik jutalmukat, az örök életet!

Isten tehát hív minket, mert Ő azt akarja, hogy örök életet nyerjünk. Pontosabban: Isten azt akarja, hogy Ő, az örök Szeretet, megajándékozhasson minket az örök élettel, az örök örömmel, és az örök boldogsággal! Cseppet se késlekedhetünk tehát: halljuk meg, fogadjuk be, és zárjuk is szívünkbe Istennek szeretettel teljes hívó szavát!

S íme, ezek után, Örökélet vasárnapjának Ágendánk szerinti mondanivalója pedig lehetne-e más, mint az, hogy „Az újjáteremtő Isten színe elé!”

Igénk tehát, Máté evangéliumának huszonnegyedik fejezetéből van előttünk. Jézus szavait olvastuk, amint az ő visszajöveteléről beszél. A nagy nyomorúság bekövetkezte után történik majd meg a Krisztus második, dicsőséges eljövetele.

Az evangéliumban, a huszonnegyedik fejezet huszonharmadik versétől kezdve, Jézus először azt mondja el, hogy hol lesz az ő visszajövetelének helye. Itt teszi világossá, hogy azt nem a földön kell keresni. Mert az Emberfiának jele az égen fog feltűnni, és mint a villámlás, ellátszik napkelettől napnyugatig. Tehát az egész Földön egyszerre lesz látható!

Másodszor arról beszél Jézus, hogy hogyan fog végbemenni az Ő visszajövetele. Félreismerhetetlen jelei lesznek. A Nap és a Hold elsötétedik, a csillagok lehullanak, az egek tartóerői megrendülnek. S akkor angyalok harsonaszavára összegyűjtik a választottakat.

S harmadszor – ez mai igénk első fele – Jézus az Ő visszajövetelének idejéről tanít.

Talán nem haszontalan, ha megemlítjük az igénket közvetlenül megelőző verset, mert az egy igen fontos dolgot hoz a tudomásunkra. Nevezetesen azt, hogy Jézus elmondása szerint: „Azt a napot viszont, vagy azt az órát senki nem tudja: sem az ég angyalai, sem a Fiú, hanem csak az Atya egyedül”(Mt 24,36).

Ennek ismeretében pedig teljesen fölösleges és értelmetlen mindenfajta számolgatás, hogy mikor jön el az utolsó nap. Ha még Jézus sem tudja, akkor ember honnan tudná azt kikövetkeztetni, megjövendölni. Sajnos, mégis akadnak sokan, akik megpróbálják, s eddig mindegyikük tévedett!

Vannak ugyan bizonyos jelek. Jézus is elmondott többet, amikor a nagy megpróbáltatás idejéről beszélt: háborúk, földrengések, éhínségek, hamis próféták, gonoszság, a Krisztus követőinek gyűlölése, megölése.

Majd később beszélt még a fügefáról is. Amikor már zsendül az ága, és kihajtanak a levelei, akkor tudni lehet, hogy közel van a nyár. Hasonlóképpen, amikor ezek a jelek, amikről Jézus beszélt, bekövetkeznek, akkor szintén lehet tudni, hogy az Ő visszajövetelének ideje már közel van. Sőt, Jézus ott áll az ajtó előtt! De hogy mikor fog belépni, azt tehát még Ő sem tudja, csak az Atya egyedül.

Jézus bizonyára azért teszi világossá ezeket, hogy az övéinek ne az Ő visszajövetelének számítgatása kösse le a figyelmét. Mert az ugyanolyan váratlan lesz, mint az özönvíz, amelyet Jézus itt példaként említ. Hiszen Nóé napjaiban is, az élet folyt a maga megszokott, természetes medrében. Az emberek tették a dolgukat. Ettek, ittak, házasodtak. Egészen addig a napig, amikor Nóé bement a bárkába.

Itt azért meg kell jegyezzük, hogy valami jel mégiscsak volt, mert Nóé, Isten útmutatására, engedelmesen építette a bárkát. Csak az emberek nem hittek neki, nem vették komolyan, nem törődtek a figyelmeztetéssel! És akkor eljött az özönvíz, és mindnyájukat – akik nem hittek Nóénak, Isten választott embere beszédének – elsodorta!

Ezek után Jézus azt is világossá teszi, hogy az ítéletben az emberek két csoportra oszlanak majd. A mindennapi életből vett példákkal mutatja meg ezt. Az első szerint, két ember dolgozik egymás mellett a mezőn. A kettő közül az egyik felvétetik, a másik otthagyatik. A következő példában két asszony őröl egymás mellett a kézimalommal. Velük is ugyanúgy lesz: az egyik felvétetik, a másik otthagyatik.

Az első, amivel itt számolnunk kell, hogy a „felvétetik”, illetve az „otthagyatik” igék, szenvedő módban vannak. Utalhat ez arra is, hogy az ítéletet nem az emberek hajtják végre, ők csak elszenvedik azt. Az azonban bizonyos, hogy az ítélet a rendelt időben, az Isten előre kijelentett akarata szerint történik meg.

S hogy itt valójában mi is megy végbe, annak megértésében a görög kifejezések vannak segítségünkre. Mert a „felvétetik” azt is jelenti: magával visz, befogad. Nyilván az Atya áldottai tartoznak ezek közé, akik számára Isten, a világ kezdete óta, elkészítette az országát. Ezek tehát elnyerik az örök életet.

S ezzel szemben az „otthagyatik” szó azt is jelenti: elhagy, elbocsát, elenged. Akik tehát istentelenül éltek a Földön, azokat Isten az ítéletben elhagyja, elbocsátja, elengedi. Ezekről mondja majd Jézus: „Menjetek előlem, átkozottak, az ördögnek és angyalainak elkészített örök tűzre”(Mt 25,41).

Vegyük észre, hogy micsoda kegyelem rejlik ezekben a szavakban! Mert Isten egészen az utolsó pillanatokig nem hagyta el azokat sem, akik nem akartak benne bízni! Szeretetéből nem engedte el azokat sem, akik nélküle akartak élni ezen a Földön! Kegyelméből nem bocsátotta el azokat sem, akik szándékosan vétkeztek ellene! Mert Ő mindig is azt akarta, hogy nekik is örök életük legyen.

Ha pedig ezek az emberek még az utolsó pillanatban sem térnek meg hozzá, akkor Isten elengedi, elbocsátja, elhagyja őket. De ebben immár az a tragédia, hogy ez a döntés végleges!

Jézus tanítása tehát világosan arra késztet minket, akik Benne bízunk, hogy szüntelen vigyázásban folytassuk életünket. S ez a „vigyázás” jelenti azt is, hogy virrasztani, ébren maradni, ébren tartani magunkat. Mert a mi Urunk, bármelyik órában visszajöhet.

Végül Jézus, az Ő visszajövetelének kiszámíthatatlanságára, két példát mond el. Az egyik a tolvaj: mert ha tudná a ház ura, hogy mikor jön el a tolvaj, melyik éjszakai őrváltáskor, akkor virrasztana, és nem hagyná betörni a házába.

A másik pedig az okos és a gonosz szolgáról szól. Jól ismerjük ezt is. A ház ura, egy időre, valamiért eltávozik otthonról. Házát pedig rábízza a szolgájára. Az okos szolga hűségesen végzi a feladatát. Pontosan ugyanúgy, mintha ura otthon lenne, és bármelyik pillanatban ellenőrizhetné a munkáját. A gonosz szolga viszont, visszaél a neki adatott lehetőséggel, hatalommal. Elkezdi verni a szolgatársait, együtt eszik és iszik a részegekkel.

A ház ura pedig, amikor váratlanul visszajön, megítéli a szolgáját. Ha valaki a gonoszt cselekedte, azt kettévágatja, és a képmutatók sorsára juttatja. Ez nyilván az örök kárhozat, ahol majd sírás és fogcsikorgatás lesz! A hűséges szolgát pedig a visszatérő úr megjutalmazza: egész vagyona fölé rendeli őt.

Eme példákkal kapcsolatban két dologra kell még felfigyelnünk. Az elsőnél azt mondja Jézus: „Legyetek ti is készen, mert abban az órában jön el az Emberfia, amelyikben nem is gondoljátok!”(Mt 24,44). Jézus visszajövetelekor tehát nekünk „készen” kell lennünk! A görög kifejezés azt is jelenti: „elkészült, alkalmas, felkészült”. Mert ez arra mutat, hogy nekünk egész életünkön át, úgy kell szólnunk és cselekednünk, hogy Jézus visszajön, és megítél minket! Vagyis folyamatosan arra kell törekednünk, hogy felkészültek és alkalmasak legyünk az Isten országára!

S a második, amit még végezetül el kell mondjunk, az az utóbbi példából egy boldog-mondás. Így szól Jézus: „Boldog az a szolga, akit ilyen munkában talál ura, amikor megjön!”(Mt 24,46).

Boldog az az ember tehát, akik mindvégig úgy éli az életét, mintha mellette állna Jézus. Amint mellette is áll, csak éppen földi szemeivel nem láthatja. Boldog az az ember, aki földi életében az Isten országára akar alkalmassá válni, mert amikor Jézus visszajön, őt biztosan nem fogja otthagyni, elengedni az örök kárhozatra. Hanem magával viszi, befogadja az Isten országába, az örök életre!

                                                                  †Ámen

Imádkozzunk!

Urunk, Istenünk! Te úgy megszeretted a világot, hogy nemcsak odaadtad értünk egyszülött Fiadat, hanem meg is újítod a világot általa. Kérünk, újíts meg minket is a te Szentlelkeddel, hogy győzelmesen harcoljuk meg a hit harcát, és elérjük hitünk célját, az örök üdvösséget.

                                                                  †Ámen

Énekek: 43 9 514 255