Veperdi Zoltán igehirdetése, 2020. szeptember 20.

†

Szentháromság ünnepe után 15. vasárnap

Mt 13, 18-23

 Pesthidegkút, 2020. szeptember 20.

Kegyelem nékünk és békesség Istentől, a mi Atyánktól és az Úr Jézus Krisztustól. †Ámen

Hallgassa meg a keresztyén gyülekezet Isten igéjét, amelyet anyaszentegyházunk Szentháromság után a tizenötödik vasárnapra az igehirdetés alapjául választott! Feljegyezve találjuk Mt 13,18-23-ban, a következőképpen:

„¹⁸Ti azért halljátok meg a magvető példázatát! ¹⁹Mindazokhoz, akik hallják a mennyek országának igéjét, és nem értik, eljön a gonosz, és elragadja azt, ami szívükbe van vetve: ez az útfélre esett mag. ²⁰A köves talajra esett mag pedig az, aki hallja az igét, és azonnal örömmel fogadja, ²¹de valójában nincs gyökere, nem állhatatos: mihelyt nyomorúság vagy üldözés támad az ige miatt, azonnal elbukik. ²²A tövisek közé esett mag pedig az, aki hallja az igét, de e világ gondja és a gazdagság csábítása megfojtja az igét, és terméketlen lesz. ²³A jó földbe esett mag pedig az, aki hallja és érti az igét, és termést hoz: az egyik százannyit, a másik hatvanannyit, a harmadik harmincannyit.” (Mt 13, 18-23)

Keresztyén Gyülekezet, szeretett Testvéreim az Úr Jézus Krisztusban! Mai igénk Jézus föld életének sorsfordulója környékén zajló eseményekhez vezet bennünket. Látszanak már a viharfelhők a látóhatár szélén, hiszen a sorvadt kezű ember szombatnapi meggyógyítása után a farizeusok elhatározták, hogy végeznek Jézussal. (Mt 12,14) De ma még javában süt a nap, hangzik a Mester ajkáról Isten országának örök evangéliuma. Hamarosan jönnek majd a megpróbáltatások, mint pl. a megbotránkozás a názáreti zsinagógában. És bekövetkeznek a megrázkódtatások, mint Keresztelő János halála. De ma még mennyei világosság ragyogja be a földet: íme, a Megváltó tanítja a sokféle emberszívet a magvető példázatával.

Történt egyszer, hogy egy napon Jézus kiment a Galileai-tenger partjára, és leült. De miként nem rejthető el a hegyen épült város, úgy nem maradt sokáig észrevétlen Ő sem, csakhamar nagy sokaság gyűlt össze körülötte. Krisztus ekkor beszállt a hajóba, s onnan beszélt a parton maradt emberekhez.

S az igeszakasz, amit fölolvastunk, nem is maga a példázat, hanem az a magyarázat, amelyet tanítványai számára fűzött hozzá. Jézus előbb felkészítette övéit az ige megértésére e szavakkal: „A ti szemetek pedig boldog, mert lát, és fületek boldog, mert hall. Bizony mondom nektek, hogy sok próféta és igaz ember kívánta látni, amiket ti láttok, de nem látták, és hallani, amiket ti hallotok, de nem hallották”(Mt 13,16-17).

„Ti azért halljátok meg” – folytatta Krisztus, s a megszólítottak közé most már soroljuk oda magunkat is, mai tanítványokat – tehát halljuk és értsük meg a magvető példázatát!

Jézus magyarázatából világosan áll előttünk, hogy a mag nem más, mint a „Mennyek országának igéje”. Ezek szerint a magvető az ige hirdetője. S a mindig másfajta föld pedig az igehallgató ember.

A példázat négy helyzetet mond el. Mindegyikben máshová hull a mag, s csak az egyikben hoz gyümölcsöt. A többi háromban más-más ok miatt elmarad a termés. Ezek a különböző okok roppant tanulságosak a mi számunkra, s ezért vegyük is sorra ezeket a helyzeteket!

A példázatban az első szerint, néhány mag az útfélre esett, amelyeket a madarak hamar felkapkodtak. Jézus azt mondja erről: „Mindazokhoz, akik hallják a mennyek országának igéjét, és nem értik, eljön a gonosz, és elragadja azt, ami szívükbe van vetve: ez az útfélre esett mag”(Mt 13,19).

Először is, vegyük észre, hogy itt a mag kemény talajra hull. Nem a szántóföldre, amelyet már jó előre fel is szántottak talán, hogy puhán és melegen körülölelje a beléje esett magot. Hanem az út szélére, amelyet már úgy letapostak, hogy a zsenge gyökér nem képes a felszín alá hatolni. Tehát a keményszívű emberről van itt szó, aki halad a maga választotta széles úton, s abban tetszeleg, hogy milyen sok társa van. Aligha pillant az útfélre, mert nála az ige mellőzve van, szíve hiábavaló világi dolgokkal van teli, nem fér el abban már az evangélium. Legfeljebb megérteni próbálja, s nem a szívébe zárni.

Ez az éneksor jut eszembe: „Ki kétkedőn kutatja őt, annak választ nem ád”(EÉ 328,2). Sőt, eljön a gonosz, és elragadja tőle a szívére hullott, de gyökeret nem vert magot!

Ez az első ok tehát: a kemény föld nem terem gyümölcsöt, mert a madarak alig várják, hogy felszedhessék róla a magot. Emlékezzünk csak Péter intésére: „Legyetek józanok, vigyázzatok, mert ellenségetek, az ördög mint ordító oroszlán jár szerte, keresve, kit nyeljen el”(1Pt 5,8).

S íme ez a fontos tanulság számunkra: amíg hirdettetik az evangélium, addig a kísértő is ott ólálkodik körülöttünk. Amíg van idő a megtérésre, addig van lehetőség az elbukásra is!

A második helyzet a példázatban, amikor „Más magok köves helyre estek, ahol kevés volt a föld, és azonnal kihajtottak, mert nem voltak mélyen a földben; de amikor a nap felkelt, megperzselődtek, és mivel nem volt gyökerük, kiszáradtak”(Mt 13,5-6).

Jézus azt mondja erről: „A köves talajra esett mag pedig az, aki hallja az igét, és azonnal örömmel fogadja, de valójában nincs gyökere, nem állhatatos: mihelyt nyomorúság vagy üldözés támad az ige miatt, azonnal elbukik”(Mt 13,20-21).

Lássuk meg, itt a sekély talajról van szó: egy kevés laza réteg, s alatta mindjárt a kőszikla, amely keményebb az útfélnél! A mag ebben hirtelen kihajt, de éppen olyan gyorsan el is szárad, ha a déli nap megsüti. Nem tud igazán gyökeret ereszteni, és táplálékot sem tud honnan felszívni.

Ez a helyzet találóan példázza a könnyen hevülő, lobbanékony lelkeket, akik lelkesedéssel azonnal rajongani kezdenek az evangéliumért, de ugyanolyan hirtelen elfordulnak, ha valami kísértés éri őket.

Jézus nyomorúságról és üldöztetésről beszél. Volt része benne az Őt követőknek a történelem során, még a mi életünkben is. S íme, ma már arról beszélnek, hogy a keresztyénség a leüldözöttebb vallás. Hazánkban még nyílt zaklatás nincsen, de óriási erőt képvisel a másképpen gondolkodó közvélemény, amellyel szemben a keresztyének kisebbségben vannak. S ez a második igen fontos tanulság számunkra: hitünk bizony olykor gyengének bizonyul, és meghátrál a bizonyságtétel elől.

A harmadik helyzet a példázatban, amikor „Más magok tövisek közé estek, és amikor a tövisek megnőttek, megfojtották azokat”(Mt 13,7).

Jézus azt mondja erről a tanítványainak, hogy „A tövisek közé esett mag pedig az, aki hallja az igét, de e világ gondja és a gazdagság csábítása megfojtja az igét, és terméketlen lesz”(Mt 13,22).

S ha eddig „kemény talajról”, majd „sekély talajról” beszéltünk, akkor most „előre lefoglalt földről” szólhatunk. Ez az, amelyben már korábban gyökeret vert a gaz és a tövis. Mint egy gazdátlan kertben. S milyen hiábavaló fáradozás volna a gaz és a tövis közé bármilyen magot szórni, mert hiszen úgysem teremne semmi abból. Előbb el kell távolítani minden haszontalan növényt, hogy utána értékes gyümölcsöt nyerjünk.

Jézus a világ gondjáról és a gazdagság csábításáról beszél. Mindkettő élő kísértés a mai ember számára. Néhány évvel ezelőtt megdöbbentő beszélgetést láttam-hallottam a televízióban. Talán három színésznő volt a stúdió vendége. Rövid részleteket játszottak be egy régi filmből, amelyben úgy hiszem, még mint színiiskolások, együtt szerepeltek. Közben mindegyikük beszélt magáról, hogyan alakult az élete. Egy kivétellel szinte ugyanolyan komolytalanok és bohémek maradtak, mint a felidézett filmben. Egyikük azonban komolyan ezt mondta: „Nekem teljesen megváltozott az életem, találkoztam Jézus Krisztussal. Amit eddig haszontalannak ítéltem az egyszerre értékes lett számomra, s amit fontosnak gondoltam, rájöttem, hogy értéktelen”.

Íme, harmadik tanulságunk egy kérdés: vajon nekünk sikerül-e rendet teremtenünk a saját életünkben, találunk-e kertünk számára gazdát, örökkévalót?

S végül a jó földbe esett magról beszél Jézus: „A jó földbe esett mag pedig az, aki hallja és érti az igét, és termést hoz: az egyik százannyit, a másik hatvanannyit, a harmadik harmincannyit”(Mt 13,23).

A jó föld, az eddigieknek éppen ellentéte. Ez nem kemény, így a magot befogadja. Nem is sekély, tehát a gyökér mélyen megkapaszkodik benne. És nincs más haszontalan növénnyel elfoglalva, amely a mag fejlődését meggátolná, a gyümölcs termését megakadályozná.

Ilyen a Krisztus után vágyakozó szív, s ez valóban gyümölcsöt terem. Íme, erről szól a következő történet: „Boldogan ment haza egy fiatal leány a Bibliaóráról. Az ige biztató, bátorító hangja csengett a fülében. Minden másról megfeledkezve lépett be az ajtón, s csak akkor lepődött meg, amikor édesanyja szigorú arcát látta, aki éppen azért jött az akkor érkező vonattal, hogy meglássa, vajon lánya mer-e az ő szigorú tilalma ellenére is Bibliaórára járni. Nagy haragjában megverte a leányát, de ő az igére gondolva csendesen viselte el a bántalmazást. Isten igéje azonban édesanyja szívében is munkálkodni kezdett, míg végre hosszú idő után ő is megértette az Úr hívó szavát. Halálos ágyán az ige után vágyakozott, s csendesen mondott rá áment”(Fébé naptár 1941. okt. 3.).

Testvérem! Ez a történet arról beszél, hogy Te nem a jó föld vagy, hanem bizony a magvető! Jézussal a szívedben élsz és cselekszel a világban. Ez egyszerre feladat és felelősség is! Amelynek tartalmát a 318. számú énekünk hatodik verse, világosan így fogalmazza meg: „Úgy tégy és csak úgy taníts hát, mint Jézus, hozzá térve hirdesd az Isten országát, az Ő dicsőségére. És jól vigyázz, hogy emberek meg ne rontsák nagy kincsedet – ezt bízza rád Megváltód” (EÉ 318,6) – ezen a vasárnapon.

                                                                  †Ámen

Imádkozzunk!

Úr Jézus Krisztus, aki mindent odaadtál értünk, hogy életünk és üdvösségünk legyen: tégy minket hozzád hasonlóvá, hogy mindenünkkel, amink csak van, készségesen szolgáljunk neked és embertársainknak.

                                                                  †Ámen

Énekek: 248 10 318 46