Veperdi Zoltán Szentháromság ünnepi igehirdetése, 2020. 06. 07.

†

Szentháromság ünnepe

Lk 10,21-22

Pesthidegkút, 2020. június 7.

Kegyelem nékünk és békesség Istentől, a mi Atyánktól, és az Úr Jézus Krisztustól. †Ámen

Hallgassa meg a keresztyén gyülekezet Istennek igéjét, amelyet anyaszentegyházunk Szentháromság ünnepére az igehirdetés alapjául választott! Feljegyezve találjuk Lk 10,21-22-ben a következőképpen: „Abban az órában így ujjongott Jézus a Szentlélek által: Magasztallak, Atyám, menny és föld Ura, mert elrejtetted ezeket a bölcsek és értelmesek elől, és felfedted az egyszerű embereknek. Igen, Atyám, mert így láttad jónak. Mindent nekem adott át az én Atyám, és senki sem tudja, hogy ki a Fiú, csak az Atya, és hogy ki az Atya, csak a Fiú, és az, akinek a Fiú akarja kijelenteni”(Lk 10,21-22).

Keresztyén Gyülekezet, szeretett Testvéreim az Úr Jézus Krisztusban! Elérkeztünk tehát az egyházi esztendő második felének a kezdetéhez. Amikor is a húsvéti ünnepkört lezáró Pünkösd után eljött Szentháromság ünnepe. Előttünk tehát a teljes kinyilatkoztatás: a Szentháromság Isten, az Atya, a Fiú, és a Szentlélek.

Olyan titok ez, amelyet itt, a földön, emberi eszünkkel, aligha fogunk egészében véve megérteni. Azt gondolom, ez nem is kell célunk legyen. Mert Istent nem fogjuk teljesen megismerni akkor, amikor csak tükör által homályosan látunk. Egyedül majd a színről-színre látásban!

Annak azonban semmi akadálya, hogy higgyünk a Szentháromságban! Annál is inkább, mert aki hitre jutott, azaz hisz a feltámadott élő Jézus Krisztusban, annak kellett találkoznia a Szentlélekkel. Hiszen Luther Kiskátéjában megtanultuk, hogy erre a magunk eszéből és erejéből nem volnánk képesek, hanem a Szentlélek világosított meg minket! Azt tehát, hogy a Szentlélek létezik és munkálkodik, meg kellett tapasztalnunk!

S íme, akkor már azt is tudjuk, hogy Isten mit tett értünk. Merthogy erről szól az egyházi esztendő első fele! Kezdve Ádventtel, a testté létel csodájának, Krisztus megszületésének ünnepére való várakozással. S folytatódik a földre jött Krisztus életének megismerésével: hogyan vitte végbe a mi megváltásunkat. Feltámadásával hogyan győzött bűn és halál felett. Majd mennybemenetele után, ígérete szerint elküldte a Szentlelket, hogy minket vigasztaljon, bátorítson, vezessen, s legfőképpen a hitben erősítsen és megtartson.

Jó itt emlékezetünkbe idézni a filippii levél Krisztus himnuszát, amely a Messiás művét így mutatja be: „Isten formájában lévén nem tekintette zsákmánynak, hogy egyenlő Istennel, hanem megüresítette önmagát, szolgai formát vett fel, emberekhez hasonlóvá lett, és emberként élt; megalázta magát, és engedelmes volt mindhalálig, mégpedig a kereszthalálig. Ezért fel is magasztalta őt Isten mindenek fölé, és azt a nevet adományozta neki, amely minden névnél nagyobb, hogy Jézus nevére minden térd meghajoljon, mennyeieké, földieké és föld alattiaké; és minden nyelv vallja, hogy Jézus Krisztus Úr az Atya Isten dicsőségére”(Fil 2,6-11).

Így érkezünk hát el Szentháromság ünnepéhez, amely mindenképpen egy fordulópont az egyházi évben. S nem csupán azért, mert elkezdődik annak a második fele. Hanem azért is, mert amíg eleddig azt láttuk meg, hogy Isten mit tett értünk, addig most nekünk kell felelni Isten hívására!

Azért is illik ide az előbb idézett Krisztus-himnusz, mert az már előre mutat nekünk erre is! Arra gondolok, hogy Pál felszólít minket, hogy hajtsunk térdet Jézus Krisztus, az Úr előtt! S csakugyan, Isten művére az első feleletünk csak ez lehet! Hitet tenni arról, hogy Jézus Krisztus a mi személyes Megváltónk is, akinek érdeméért, hit által, mi is ajándékul vehetjük az örök életet. Ekkora ajándék, amit bűneink miatt meg sem érdemeltünk, valóban arra kell indítson minket, hogy bűnbánattal boruljunk Krisztus elé.

S íme, forduljunk immár a mai igénk felé, amely tehát Lukács evangéliumából van előttük! Szép bizonyságtétel ez a Szentlélekről. Az első, amit megtudunk, hogy Jézus ujjongott a Szentlélek által.

Emlékszünk, Lukács, mindjárt a könyvének az elején, arról is beszámolt, hogy Mária, Jézus édesanyja is ujjongott a Szentlélek által. Amikor ezt mondta Erzsébetnek: „Magasztalja lelkem az Urat, és ujjong az én lelkem megtartó Istenemben, mert rátekintett szolgálóleányának megalázott voltára: és íme, mostantól fogva boldognak mond engem minden nemzedék, mert nagy dolgokat tett velem a Hatalmas, és szent az ő neve, irgalma megmarad nemzedékről nemzedékre az őt félőkön”(Lk 1,46-50).

Érdekes, hogy mindkét helyen az „αγαλλιαω”(agalliaó) ige szerepel. Mert ez egy jellegzetes szó a Szentírásban, amely azt, az egész embert átható, teljes örömöt írja le, amelyet az Isten üdvtette vált ki belőle!

Mária azért a kegyelemért ujjongott, mert Isten őt választotta ki arra, hogy a Megváltónak földi édesanyja legyen. Ezzel pedig vitathatatlanul részese lett Isten üdvtervének.

Jézus ujjongásának okát pedig, akkor érthetjük meg, ha megismerjük, mikor történt. Nos, a hetvenkét tanítvány visszaérkezése után! A hetvenkettő pedig arról számolt be, és annak örült, hogy Jézus nevére még az ördögök is engedelmeskedtek nekik. Ez mindenképpen arra mutat, hogy Jézus a kiküldött tanítványokat felruházta mennyei erővel (Lk 9,1), azaz a Szentlélekkel. Mert olyan csodákat tettek, amire az emberi erő önmagában nem képes! S nyilván, az evangélium hirdetését megtérések is követték, ahol megint csak a Szentlélek jelenlétét és munkáját lehet felfedeznünk. Jézus tehát azért ujjongott, mert a gyakorlatban is meglátta, hogyan fog megvalósulni Isten üdvterve a kiküldött tanítványok, szolgálók által.

Van itt azonban egy kérdés is. Azt tanítjuk, hogy a Szentlélek az Atyától és a Fiútól jön. Máriánál nincs semmi érthetetlen, hiszen ő ember, s az Istentől (Atya és Fiú) kapta a Szentlelket. De Jézus? Akkor Ő itt magának küldte a Szentlelket? Azt hiszem, azzal oldhatjuk föl ezt a kérdést, hogy ha Jézus, mint az Isten Fia, aki maga is Isten, birtokolja a Szentlelket, akkor miért ne örülhetne is általa?

Jézus úgy fogalmazta meg az örömét, hogy az Atya a bölcsek és értelmesek elől elrejtette ugyan az evangéliumot, de az egyszerű embereknek fölfedte. Itt azt kell először világossá tennünk, hogy a zsidó kegyességben azt az embert tekintették bölcsnek és értelmesnek, aki ismerte Isten törvényét, és ezen ismeret által eligazodott az élet mindennapjaiban. Akik pedig nem ismerték a törvényt, azok azt sem tudták, mikor szegték azt meg, tehát nem voltak bölcsek és értelmesek.

Ide sorolták a szegény népet. Ezeket nevezi az evangélium az „egyszerű embereknek”. Itt azonban az a figyelemre méltó, hogy Lukács e helyen a „νηπιος” (népiosz) kifejezést használja, amely azt jelenti: „kiskorú, éretlen, tapasztalatlan, együgyű, gyermeki”. Tehát nem egyszerűen a tudatlan, vagy akár ostoba emberekről van szó, hanem azokról, akik Isten előtt gyermeknek vallják magukat! Akik kicsinységük tudatában Istenbe vetik reménységüket. S végső soron, ilyen ember lehet az értelmesek és a gazdagok között is!

Jézus örömének folytatásában is megtalálhatjuk a Szentlelket, hiszen ezt mondta: „Mindent nekem adott át az én Atyám, és senki sem tudja, hogy ki a Fiú, csak az Atya, és hogy ki az Atya, csak a Fiú, és az, akinek a Fiú akarja kijelenteni”(Lk 10,22).

Tudjuk, hogy Jézus az út az Atyához. Vagyis senki sem mehet az örök életre, aki nem hiszi, hogy Jézus az Isten Fia. Az üdvösségünk azon múlik tehát, hogy megtudjuk és higgyük, hogy ki a Fiú! Vagyis azt, hogy a názáreti Jézus az Isten Fia! Ezt pedig csak az tudhatja meg, aki megkapja a Szentlélek ajándékát! Akinek a Fiú kijelenti. Márpedig Jézus mindenkinek ki akarja jelenteni. Mert azt akarja, hogy minden ember üdvözüljön és az igazság ismeretére eljusson, valóságban megismerje Istent!

Nos, szeretett Testvérek, ma, a kiküldött tanítványok, mi vagyunk! Nekünk kell szertejárnunk az evangélium jó hírével. Vigasztalni az örök élet reménységével, lelki sebeket gyógyítani Jézus magához hívó, boldogító szavával. Mert bizony, sok a seb a világban. Elég, ha most csak hazánkra nézünk, és a száz évvel ezelőtti trianoni eseményekre gondolunk… És még a karanténtól sem szabadultunk meg teljesen.

Íme, Isten hívására feleletül, nekünk ma kell hirdetnünk, hogy Jézusnál van a szabadítás. Megosztani az örömhírt mindenkivel, hogy Jézusnál teljes és örök öröm vár!    †Ámen

Imádkozzunk!

Áldott légy, Úr Isten, mennyei Atyánk, hogy életet adtál nekünk, és üdvösségre hívtál el minket. Áldott légy, Úr Jézus Krisztus, hogy életedet adtad értünk, és bűnbocsánatot szereztél nekünk. Áldott légy, Szentlélek Úr Isten, hogy térítesz, és új életre keltesz minket. Áldott légy, Szentháromság egy igaz Isten, most és mindörökké.

†Ámen

Énekek:     250     7     41     255