Veperdi Zoltán igehirdetése, 2021. október 17.

†

Szentháromság után 20. vasárnap

Ézs 29, 13-19

Pesthidegkút (Lelkészotthon, Fébé), 2021. október 17.

Kegyelem nékünk és békesség Istentől, a mi Atyánktól és az Úr Jézus Krisztustól. †Ámen

Hallgassa meg a keresztyén gyülekezet Istennek igéjét, amelyet anyaszentegyházunk Szentháromság ünnepe után huszadik vasárnapra, az igehirdetés alapjául választott. Feljegyezve találjuk Ézs 29,13-19-ben, a következőképpen:

„Így szól az Úr: Mivel ez a nép csak szájával közeledik hozzám, és ajkával dicsőít engem, de szíve távol van tőlem, istenfélelme pedig csupán betanult emberi parancsolat, azért én úgy bánok majd ezzel a néppel, hogy csodálkozni fog, igen csodálkozni: vége lesz a bölcsek bölcsességének, az értelmesek értelme is kevésnek bizonyul. Jaj azoknak, akik el akarják titkolni tervüket az ÚR elől! Sötétben hajtják végre tettüket, mert azt gondolják: Ki láthat meg minket, ki ismerhetne ránk? Micsoda fonákság! Egyenrangú talán az agyag a fazekassal? Mondhatja-e az alkotás alkotójának: Nem ő alkotott engem?! Mondhatja-e a fazék a fazekasnak: Nem ért a dolgához?! Már csak kevés idő van hátra, és a Libánon kertté válik, a kert pedig erdőnek látszik. Azon a napon a süketek is meghallják az írás szavait, a vakok szemei pedig látni fognak a homály és sötétség után. Újra örömüket lelik az alázatosak az ÚRban, a legszegényebbek is örvendezni fognak Izráel Szentje előtt”(Ézs 29,13-19).

Keresztyén Gyülekezet, szeretett Testvéreim az Úr Jézus Krisztusban! Egyre közeleg az egyházi esztendő vége. Még öt vasárnap van hátra, amelyekből az utolsó, azaz Örökélet vasárnapja, november 21.-én lesz. S az egyházi év utolsó vasárnapjai abban nyújtanak útmutatást nekünk, hogy hogyan kell folytatnunk földi életünket ahhoz, hogyha az újjáteremtő Isten színe elé állunk, ne valljunk kárt az ítéletben.

Nos, ebben a sorban ma, azaz Szentháromság után a huszadik vasárnapon, azt a felszólítást kapjuk, hogy megszentelt életben folytassuk földi vándorlásunkat.

S mindjárt ki kell mondanom, hogy ezt a feladatot, ezen a földön, sohasem fogjuk tudni maradéktalanul teljesíteni. Mert életünk végéig, a bűnre hajlamos emberi természetünkben vagyunk, szüntelen kísértéseknek kitéve.

De az a vigasztalásunk, hogy a mi Urunk ezt jól tudja, hiszen amikor közöttünk járt, akkor Ő is magára vette az emberi természetet. Igaz, Ő nem követett el bűnt, de éppen ezért volt lehetséges, hogy ártatlan áldozatként, a mi vétkeink büntetését elszenvedje. Ez az önzetlen szeretet pedig arra biztat minket, hogy szüntelenül és minden erőnkkel törekedjünk a megszentelt életre!

S itt hadd hivatkozzam most először az oltár előtt, Máté evangéliumából fölolvasott igére, a királyi menyegző példázatára! Sokáig nem értettem. Amikor a meghívottak, megsértve a királyt, nem mentek el a menyegzőre, a szolgák – a király parancsa szerint – mindenkit, tehát jókat és gonoszakat is, elhívtak a lakomára. Az az egy ember sem lakodalomba készült. Esetleg munkába indult, vagy éppen onnan jött haza. Vagy valamilyen elintéznivalója volt. S akkor egyszerre megjelennek a szolgák, és váratlanul becipelik a menyegzőre. Azután pedig a király kidobja, mert nincs rajta menyegzői ruha. Hát hogyan lehetséges ez?

Nos, nem felejthetjük el, hogy a példázatbeli király Isten, és a fia, akinek a menyegzőt készítette, Jézus Krisztus. A menyegző pedig az Isten országa, ahová az ítélet után mehetnek be azok, akik megmosták ruhájukat a Bárány vérében. Az ítéleten viszont mindenkinek, azaz jóknak és gonoszaknak egyaránt, át kell esnie!

Azt is meg kell látnunk, hogy a szolgáknak nem dolga az ítélet. Ők csak az elhívás munkáját végzik. Az ítélet a király, azaz Isten hatásköre, amelyet Ő a Fiára, Jézus Krisztusra ruházott át. Itt, a példázatban, amelyet Jézus mondott el, a király ránézésre megállapította, hogy ki az, aki nem mehet be az Isten országába. S itt valószínűleg nem szó szerint kell venni a menyegzői, azaz az ünneplő ruhát, hiszen Jézus példázatban beszél. Mert Isten látja, ki az, aki nem mosta meg ruháját a Bárány vérében; látja, ki az, aki nem hisz az Ő Fiában; ki az, aki ezen a földön nem járt megszentelt életben!

S lám, hogyan is kezdődik mai igénk, Ézsaiás könyvéből: „Ez a nép csak szájával közeledik hozzám, és ajkával dicsőít engem, de szíve távol van tőlem, istenfélelme pedig csupán betanult emberi parancsolat”(Ézs 29,13).

Emlékezzünk csak Ézsaiás elhívásának történetére! Amikor a próféta fölismeri, hogy Isten jelenlétében áll, így kiált fel: „Jaj nekem! Elvesztem, mert tisztátalan ajkú vagyok, és tisztátalan ajkú nép között lakom”(Ézs 6,5).

Ézsaiás alázatára vall, hogy nem tartja magát különbnek a népénél, amikor saját ajkának tisztátalanságáról is szól. Ez a bűn pedig abban is megmutatkozik, amelyről a mai igénk beszél! Mert ez maga a képmutatás! A nép szájával közeledik az Istenhez, a szívével azonban nem! Csak ajkával dicsőíti az Istent, de nem akar megszentelt életben járni!

Azt gondolom, nem hallgathatok itt azokról a kemény szavakról, amelyeket már a könyv elején ad Isten, prófétájának ajkára: „Halljátok az ÚR igéjét, Sodoma vezetői! Figyeljetek Istenünk tanítására, Gomora népe! Mit kezdjek a sok véresáldozattal? – mondja az ÚR. – Elegem van az égőáldozati kosokból, a hízott marhák kövérjéből! A bikák, a bárányok és a bakok vérében nem telik kedvem. Ki kívánja tőletek, hogy eljöjjetek, hogy megjelenjetek előttem, és tapossátok udvaromat? Ne hozzatok többé hazug áldozatot, még a füstjét is utálom! Újhold, szombat, ünnepi összejövetel? Nem tűröm együtt a bűnt és az ünneplést! Újholdjaitokat és ünnepeiteket gyűlölöm én, terhemre vannak, fáraszt elviselni. Ha felém nyújtjátok kezeteket, eltakarom előletek a szemem; bármennyit is imádkoztok, nem hallgatlak meg benneteket, hiszen a kezetekhez vér tapad! Mossátok tisztára magatokat! Vigyétek el szemem elől gonosz tetteiteket! Ne tegyetek többé rosszat, tanuljatok meg jót cselekedni! Törekedjetek igazságra, térítsétek jó útra az erőszakoskodót! Védjétek meg az árvák igazát, képviseljétek az özvegy peres ügyét!”(Ézs 1,10-17).

Itt is a képmutatás az, amit felró az Isten. Áldozatokkal akar az ember bűnbocsánatot nyerni, azután folytatja a sok gonoszságot és igazságtalanságot. Az ünnepeken hivalkodik az ember, hogy milyen nagyszerű istenhívő, ahelyett hogy törekedne a jóra, az igazságra, megvédené az özvegyek és az árvák, a rászorulók ügyét. Mert ez az igazi istentisztelet! Ez az igazi megszentelt élet!

S van itt egy megdöbbentő mondat az igénkben: „Istenfélelme pedig csupán betanult emberi parancsolat”(Ézs 29,13).

Mert nem szívből cselekszenek. Nem azért közelednek Istenhez, mert bensőjük minden vágya az, hogy közel legyenek Alkotójukhoz, Aki népévé választotta őket. Nem azért dicsőítik Istent, mert ragaszkodnak a Vele megkötött szövetséghez. Hiszen Istennek nem az istentiszteleti rítusok üres ismételgetése a fontos. Istennek nem tetszik a hazug áldozat és a lélektelen ünneplés. Isten a szív szeretetét kívánja. Ez lényegében az első nagy parancsolat, és ez vezet a megszentelt életre!

Érdemes megemlítenünk azt a történelmi helyzetet is, amelyben Ézsaiás próféta fölemelte a szavát. Az északi országrész, Izrael már elesett, a tíz törzs – Asszíriába elhurcolva – felszívódott a történelemben. Délen a maradék két törzs, Júda és Benjámin, Asszíria szövetségese. De – Ézsaiás tanácsa ellenére – csatlakoznának azokhoz a kisebb népekhez, amelyek el akarnak szakadni Asszíriától. A próféta harcol ez ellen. Engedetlenségnek mondja az Asszíriával kötött szövetség megszegését, amelynek következményeként Isten ítéletét hirdeti meg.

Igehirdetésében így fenyegeti azokat, akik részesek ebben a hitszegésben: „Jaj azoknak, akik el akarják titkolni tervüket az ÚR elől! Sötétben hajtják végre tettüket, mert azt gondolják: Ki láthat meg minket, ki ismerhetne ránk?”(Ézs 29,15). Isten ítélete pedig nem fog elmaradni, amint mondja a próféta: „Azért én úgy bánok majd ezzel a néppel, hogy csodálkozni fog, igen csodálkozni: vége lesz a bölcsek bölcsességének, az értelmesek értelme is kevésnek bizonyul”(Ézs 29,14).

Júda nem cselekedhet Isten akarata ellen. Az agyag nem mondhatja a fazekasnak, hogy nem ért a dolgához. Hiszen a fazekas az alkotó. A nép vezetői tehát, nem a helyes, az Isten szerinti úton járnak. Ráadásul, Ézsaiás próféciája egy áldozati lakomán hangozott el. A papok és a próféták, akiknek Isten igéjét tisztán és hűségesen kellene hirdetni, maguk is részegek. Alkalmatlanok arra, hogy betöltsék hivatásukat. Igen messze vannak a megszentelt élettől. Bölcsességük elvész, mert jövendöléseik nem teljesednek be. Értelmük kevésnek bizonyul, mert Isten akarata fog megvalósulni.

Végül, igénk, egy boldog jövendőt ígérő próféciával zárul: „Már csak kevés idő van hátra, és a Libánon kertté válik, a kert pedig erdőnek látszik. Azon a napon a süketek is meghallják az írás szavait, a vakok szemei pedig látni fognak a homály és sötétség után. Újra örömüket lelik az alázatosak az ÚRban, a legszegényebbek is örvendezni fognak Izráel Szentje előtt”(Ézs 29,17-19).

A Libánon hegység, a Földközi-tenger és a Jordán-árok között, észak – északkeleti irányban húzódik. Hófödte csúcsai alapján – a legmagasabb pontja 3089 méter – Fehér-hegységnek is nevezték. A vadakban, erdőkben gazdag hegység, hajdanában paradicsomi szépségű volt. Cédrusai messze földön híresek voltak, amelyek azonban a hadjáratok és a mértéktelen fakitermelés következtében, csaknem telesen kipusztultak. Amikor tehát Ézsaiás arról beszél, hogy a Libánon kertté válik, majd erdőnek látszik, akkor azt jövendöli, hogy helyre fog állni a régi, paradicsomi állapot.

A vakok szemeinek-, illetve a süketek füleinek megnyílását pedig, a messiási kor eljövetele előjelének tartották. Ézsaiás is jövendölt erről, például Ézs 35,5-6-ban, amelyet Jézus így idézett Máté evangéliumában, amikor keresztelő János tanítványainak válaszolt: „Menjetek, és mondjátok el Jánosnak, amiket hallotok és láttok: vakok látnak, és bénák járnak, leprások tisztulnak meg, és süketek hallanak, halottak támadnak fel, és szegényeknek hirdettetik az evangélium, és boldog, aki nem botránkozik meg énbennem”(Mt 11,4-6).

Mert itt van a megszentelt élet alapja: Jézus Krisztus. Ha valaki nem botránkozik meg Őbenne, vagy mondjuk inkább így: ha valaki hisz Őbenne, akkor minden esélye megvan arra, hogy megszentelt életben járjon. Hogy földi életében, megmaradjon az Isten útján, és amikor Jézus visszajön és végleg helyreállítja a paradicsomi állapotot, akkor elnyerje az örök életet. Adja meg az Isten, hogy majd ott is együtt lehessünk, az immár örökre megszentelt életben!

†Ámen

Imádkozzunk!

Urunk, jóságos Mesterünk! Áldunk téged, hogy minket is elhívtál tanítványaid közösségébe. Segíts, hogy veled maradjunk, a szeretetedből ki ne essünk, és a kereszt alatt is híven kövessünk, hogy megszentelt életben dicsőítsünk téged a földön, hogy egykor te is megdicsőíthess minket örök országodban.

                                                                  †Ámen

Énekek: 52 10 486 312 12