Verasztó Teodóra vasárnapi igehirdetése, 2020. 06. 07.

„Abban az órában így ujjongott Jézus a Szentlélek által: Magasztallak, Atyám, menny és föld Ura azért, hogy elrejtetted ezeket a bölcsek és értelmesek elől, és felfedted a gyermekeknek. Igen, Atyám, mert így láttad jónak. Mindent nekem adott át az én Atyám, és senki sem tudja, hogy ki a Fiú, csak az Atya, és hogy ki az Atya, csak a Fiú, és az, akinek a Fiú ki akarja jelenteni.” Lk 10,21-22

A Szentháromság titkáról bonyolult teológiai fejtegetéseket lehetne írni. Ahogyan sok vita volt is erről az egyháztörténet folyamán. Mert a Szentháromságról szóló tanítás dogmatikailag bonyolult, összetett. Emberi ésszel felfoghatatlan.

Isten hármasságát a racionális emberi gondolkodás képtelen felfogni. Tér és idő korlátai közé szorított tapasztalati világunkban nincs olyan dolog, amelyben Isten titokzatos lénye megismételné vagy leképezné magát. Csak pontatlan hasonlatokban beszélhetünk.  Szemléltethetjük Isten egységét és hármasságát a víz háromféle halmazállapotával, ahol víz, jég és gőz ugyanaz az anyag: H2O. Azonban a hasonlatok elégtelenek, sántítanak, nem tudják visszaadni Isten csodálatos, páratlan voltát. A mi megismerési képességünk nem elegendő arra, hogy lényét kikutassuk, s a magunk számára érthetővé vagy akár csak szemléletessé tegyük. A titkok az Úréi, s nem tudjuk ezeket emberi értelemmel kifürkészni; de kijelentette magát a kikutathatatlan szent Isten, ezért Luther szerint: „Tartsuk magunkat Istenhez ott, ahol engedi; az emberré lett Krisztusban, a Megfeszítettben, akiben van Pál apostol szerint a bölcsességnek és ismeretnek minden kincse elrejtve. Benne megmutatja Isten, hogy mit kell tudnunk róla, és mit nem.” Ez valóban fontos, hogy tudjunk alázattal megállni egy adott ponton túl. Ezért fontos megszívlelni Melanchthon bölcs figyelmeztetését: „Inkább imádnunk kellene Isten titkait, mintsem kifürkészni” (Loci communes, 1521).

Ha látjuk az Ő nagyságát, akkor fontos, hogy ennek fényében merjük meglátni kicsiségünket. És akkor megláthatjuk, hogy mi is csak imádattal leborulhatunk előtte, hálát adva, ujjongással. Ha Istenhez nem kizárólag az értelmünk segítségével próbálunk közelíteni, akkor sok mindent megérthetünk lényéből, szeretetéből. Az Ő jelenléte, vezetése, munkálkodása az életünkben meggyőzőbb bizonyíték róla, mint az észérvek. Nagy igazság, amit kifejez egyik énekünk: „Ki kétkedőn kutatja őt, annak választ nem ád, de a hívő előtt az Úr megfejti önmagát.”

Ez valóban igaz. A Szentháromságról szóló tanítás bonyolult, ugyanakkor mégis egyszerű. A Szentháromság titkát nem lehet emberi ésszel felfogni, mégis elég a gyermeki hit. A hit nem függ az ember tudásától, műveltségétől, intellektusától. Ezt bibliai példák támasztják alá. A farizeusok és írástudók nem hittek Jézusban, sőt ellenségei voltak, pedig rengeteg szakismeretük volt a messiásról. A másik oldalon pozitív példaként meg ott van, ahogyan Jézus nyilatkozott a gyermeki hitről: „Bizony, mondom néktek: aki nem úgy fogadja az Isten országát, mint egy kisgyermek, semmiképpen nem megy be abba.” Lk 18,17. A mára kijelölt igeszakaszban pedig hasonló gondolat fogalmazódik meg Jézus szájából: „Magasztallak, Atyám, menny és föld Ura azért, mert elrejtetted ezeket a bölcsek és értelmesek elől, és felfedted a gyermekeknek.” Lk 10,21.

Jézus állást foglalt a vámszedők, bűnösök, paráznák, szegények, gyerekek mellett a farizeusokkal, írástudókkal szemben. Mert az utóbbiak hiába voltak szakavatott bölcs tekintélyes tudósok, nem hittek benne. A hit több, mint elméleti ismeretek összessége, mint az igazság felismerése. A hit az egy kötődés Jézushoz, a felismert igazsággal való azonosulás, a felismert igazság öröme. Ravasz László ezt így fogalmazta meg:

„A hit nem olyan, mint az ismeret igazsága, hogy rájöjjön az ember… Figyelemmel, lelki erőnk koncentrálásával, megfeszítésével sok mindenre rájöhetünk, sok mindent felfedezhetünk, megoldhatunk nagyszerű problémákat, csak éppen hitet nem termelhetünk ki. Ha a képességet sokszorozzuk, lesz talentum, ha a talentumot hatványozzuk, lesz zsenialitás, de hiába hatványozzuk a zsenialitást, nem jön ki belőle egy gyermek hite. Nem jő ki azért, mert a hit egy különös belső tapasztalatra ébred, a Lélek érintése ez…”.

A Lélek érintése többet ér, mint a sok emberi magyarázat. A hithez, Jézus megértéséhez kevés az emberi tudomány, bölcsesség és éleslátás. Ez meghaladja az emberi értelmet és erőt. Méltán mondja Luther a 3. hitágazatban: „Hiszem, hogy saját eszemmel és erőmmel nem tudnék Jézus Krisztusban, az én Uramban hinni, sem őhozzá eljutni, hanem a Szentlélek hívott el engem…”

Lehet Istenről sok ismeretünk, de nem felejthetjük el, hogy ez az ismeret nem öncélú fejtágítás, hanem öröm, a közösség öröme. Csodálatos, emberi ésszel felfoghatatlan a hatalmas Istennek a gyengékhez lehajló szeretete. Bár tudnánk erről magunk is csodálkozva, a felfedezés örömével, ujjongva beszélni! Van okunk az örömre, hálaadásra, ujjongásra. Örülhetünk annak, hogy Isten gyermekei lehetünk. Ez hatalmas kiváltság a részünkre. Ha Atyánknak szólítjuk Istent, akkor ugyanezzel magunkat gyermekeinek valljuk. És ebből a viszonyból sok minden következik. Bizalommal járulhatunk hozzá. Gyermekségünk fölötti örömünknek át kell hatnia gondolatainkat, érzéseinket és mindennapi tetteinket.

Spurgeon mondta egyszer: „Ha a szívünk őszinte és egyenes, a hit nem jelent erőfeszítést, mert olyan természetes, hogy Istenben bízunk, mint ahogyan a gyermek magától értetődően bízik az édesapjában.”

Ilyen szabad és természetes a gyermeki hit. Jézus azt akarja, hogy ilyen hitünk legyen. Jézus örül azoknak, akik nem érzik magukat a szó minden értelmében nagykorúnak, hanem gyermeki hittel rá bízzák magukat.

Legyünk újra gyerekek, akkor is, ha már korosabbak vagyunk, Isten gyermekei. Vajon mi, akik már hosszú idő óta ismerjük és követjük Őt, élünk-e ebben a boldog gyermekségben, vagy már úgy véljük, kinőttük Atyánk védőszárnyait? Legyünk újra gyermekké, hogy gyermeki hittel, bizalommal, közvetlenséggel, ráhagyatkozással, ujjongó örömmel megtapasztaljuk a Szentháromság Isten erejét az életünkben!

Imádkozzunk!

Urunk, köszönjük, hogy ismerhetünk téged, mert megmutattad magad az üdvtörténet eseményeiben, a történelemben és személyes életünkben is. Köszönjük, hogy ismerhetjük nagyságodat, hatalmadat, üdvözítő szeretetedet. Kérünk segít, hogy gyermeki hittel, ujjongva tudjunk leborulni előtted! Ámen

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük