Veperdi Zoltán igehirdetése 2024. május 20.
† Pünkösd 2. napja
Jn 3, 16-21
Pesthidegkút/Lelkészotthon, 2024. május 20.
Kegyelem nékünk és békesség Istentől, a mi Atyánktól és az Úr Jézus Krisztustól! †Ámen.
Hallgassa meg a keresztyén gyülekezet Istennek igéjét, amelyet anyaszentegyházunk Pünkösd második napjára az igehirdetés alapjául választott! Feljegyezve találjuk Jn 3,16-21-ben a következőképpen:
„Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen. Mert Isten nem azért küldte el a Fiút a világba, hogy elítélje a világot, hanem hogy üdvözüljön a világ általa. Aki hisz őbenne, az nem jut ítéletre, aki pedig nem hisz, már ítélet alatt van, mert nem hitt Isten egyszülött Fiának nevében. Az ítélet pedig az, hogy a világosság eljött a világba, de az emberek jobban szerették a sötétséget, mint a világosságot, mert a cselekedeteik gonoszak. Mert aki rosszat cselekszik, gyűlöli a világosságot, és nem megy a világosságra, hogy le ne lepleződjenek a cselekedetei. Aki pedig az igazságot cselekszi, a világosságra megy, hogy nyilvánvalóvá legyen cselekedeteiről, hogy Isten szerint cselekedte azokat.” (Jn 3, 16-21)
Keresztyén Gyülekezet, szeretett Testvéreim az Úr Jézus Krisztusban! Pünkösd második napján hadd kezdjem mondanivalómat még egyszer a húsvéti örömhírrel, hogy Jézus feltámadt! Jézus él! Ezért Húsvét után nem lehet úgy élni, hogy Krisztus nem támadt föl, hogy nem vagyunk megváltva, és nincs örök életünk Jézusért! Mert a feltámadott, élő Jézus – ahogyan azt Ő megígérte – elküldte a Szentlelket tanítványainak. S mivel a Szentlélek éppen az élő Krisztus-hitet ébreszti bennünk, most már teljes bizonyossággal valljuk és hirdetjük, hogy Jézus feltámadt, Jézus él! S nekünk új életünk, sőt, örök életünk van az élő Jézus Krisztusban!
S hogy mindez miért történt így, arra ad gyönyörű magyarázatot János evangéliumából a mai igénk első verse: „Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen”(Jn 3,16).
Mert Isten megszerette a teremtett világot. Isten megszerette és ma is szereti bűnbe esett teremtményét, az embert! Ez a szeretet pedig arra indította, hogy egyetlen Fiát odaadta, hogy megbocsáthassa a mi bűneinket. Mert Isten sohasem változik. Isten ma is szeret. Isten ma is a Szeretet. És azt akarja, hogy egy lélek se vesszen el azok közül, akik hisznek az Ő Fiának, Jézus Krisztusnak a nevében. Hanem azt akarja, hogy e hit által mindenki kegyelmet nyerjen, és örök élete legyen!
Ez Isten alapállása, örök jóindulata, elfogyhatatlan kegyelme, és rendíthetetlen szeretete mindazok számára, aki Benne bíznak, Vele járnak, parancsolatait követik, Nála keresnek és találnak vigasztalást, útmutatást és reménységet!
S íme, éppen erről biztosít minket igénk második verse: „Mert Isten nem azért küldte el a Fiút a világba, hogy elítélje a világot, hanem hogy üdvözüljön a világ általa”(Jn 3,17).
Isten többször mondott ítéletet az ember engedetlensége, gonoszsága, nagyravágyása, gőgössége felett. Az Éden-kertből való kiűzetéssel kezdődött, majd ebbe a sorba tartozott az özönvíz is, valamint a bábeli toronyépítés, illetve annak következménye, a nyelvzavar.
Az utóbbi, a lényegét tekintve, ugyan az, mint az Éden-kerti bűnbeesés! Emlékszünk, a sátán azzal csalogatta Ádámot és Évát, hogy ha esznek a tiltott fa gyümölcséből, akkor olyanok lesznek, mint az Isten! (1Móz 3,5) Bábelnél pedig ezt mondták az emberek: „Gyertek, építsünk magunknak várost és tornyot, amelynek teteje az égig érjen; és szerezzünk magunknak nevet, hogy el ne széledjünk az egész föld színén!”(1Móz 11,4). Vagyis a saját nevüket akartak naggyá tenni, és nem Istenét.
S az embereknek ebben a gondolatában benne van az Isten parancsának megszegése is. Hiszen Isten ugyanazt parancsolta az ember teremtésénél és a Nóéval kötött szövetség megkötésénél is: „Ti azért szaporodjatok, sokasodjatok, népesítsétek be a földet, sokasodjatok rajta!”(1Móz 9,7).
Íme, ezért történt, hogy Isten összezavarta az egész föld nyelvét, s az emberek kénytelenek voltak végrehajtani a parancsát, azaz elszéledtek a föld színén!
Nos, Pünkösdkor ennek a nyelvzavarnak pontosan az ellenkezője ment végbe. A Cselekedetek könyve ezt írja: „Amikor pedig eljött a pünkösd napja, és mindnyájan együtt voltak ugyanazon a helyen, hirtelen hatalmas szélrohamhoz hasonló zúgás támadt az égből, amely betöltötte az egész házat, ahol ültek. Majd valamilyen lángnyelvek jelentek meg előttük, amelyek szétoszlottak, és leszálltak mindegyikükre. Mindnyájan megteltek Szentlélekkel, és különféle nyelveken kezdtek beszélni, úgy, ahogyan a Lélek adta nekik, hogy szóljanak. Sok kegyes zsidó férfi élt akkor Jeruzsálemben, akik a föld minden nemzete közül jöttek. Amikor ez a zúgás támadt, összefutott a sokaság, és zavar támadt, mert mindenki a maga nyelvén hallotta őket beszélni. Megdöbbentek, és csodálkozva mondták: Íme, akik beszélnek, nem valamennyien Galileából valók-e? Akkor hogyan hallhatja őket mindegyikünk a maga anyanyelvén?”(ApCsel 2,1-8).
Azt gondolom, nem az a legfontosabb, hogy megfejtsük, mi és hogyan történt, hogyan mehetett végbe? Nekem nincs okostelefonon, de egyszer valaki megmutatta nekem, hogy ezekben a készülékekben van egy fordító program, amelynek segítségével meg lehet érteni egy idegen nyelvet. Nos, ha az ember képes már ilyet lehetővé tenni, akkor Istennek hogyne lett volna módja elérni azt, hogy Pünkösdkor mindenki a saját anyanyelvén hallja meg az apostolok igehirdetését. Hiszen ez volt a legfontosabb! Hogy mindenki megértse az evangéliumot!
A pünkösdi történet elbeszélésének végén kapunk hírt arról, hogy „Akik pedig hallgattak a szavára, megkeresztelkedtek, és azon a napon mintegy háromezer lélek csatlakozott hozzájuk”(ApCsel 2,41).
Íme, a mai oltári igénkben is hasonló történt Kornéliusz római százados házában. Nevezhetjük ezt, például mini Pünkösdnek, hiszen a százados háza népének létszáma bizonyára jóval alatta maradt a háromezernek. De itt is azt kell mondjam, hogy nem ez a lényeg. Hanem az, hogy a jelenlévők meghallották az evangéliumot, és rájuk is kitöltetett a Szentlélek. Vagyis élő Krisztus hitre jutottak! És megkeresztelkedtek a Jézus Krisztus nevében!
S ennek az elbeszélésnek a végén van egy igen figyelemre méltó mondat. Mégpedig a következő: „Ők pedig kérték, hogy maradjon náluk néhány napig”(ApCsel 10,48).
Mert az élő Jézus Krisztust megismerő lélek immár a Megváltóval kíván maradni! Hiszen ha valaki hisz az Isten Fiának nevében, az nem megy ítéletre, hanem átment a halálból az életre – írja János evangéliuma 5,24-ben!
Igénkben ugyanez a gondolat ebben az összefüggésben hangzik el: „Aki hisz őbenne, az nem jut ítéletre, aki pedig nem hisz, már ítélet alatt van, mert nem hitt Isten egyszülött Fiának nevében”(Jn 3,18).
Ezen mondat után, János evangélista egyértelmű kórképet állít föl az emberről: „Az ítélet pedig az, hogy a világosság eljött a világba, de az emberek jobban szerették a sötétséget, mint a világosságot, mert a cselekedeteik gonoszak. Mert aki rosszat cselekszik, gyűlöli a világosságot, és nem megy a világosságra, hogy le ne lepleződjenek a cselekedetei. Aki pedig az igazságot cselekszi, a világosságra megy, hogy nyilvánvalóvá legyen cselekedeteiről, hogy Isten szerint cselekedte azokat”(Jn 3,19-21).
A bűnbeeséskor Ádám és Éva számára vonzóbb volt a sátán és a bűn sötétsége, mint Isten világos törvénye. Emlékszünk, Káint is így intette Isten: „Ha jól cselekszel, emelt fővel járhatsz. Ha pedig nem jól cselekszel, a bűn az ajtó előtt leselkedik, és rád vágyódik, de te uralkodjál rajta!”(1Móz 4,7).
A bábeli tornyot megépíteni szándékozó emberek jobban hittek a közöttük lévő nagyhangúaknak, akik maguknak akartak nevet szerezni, s nem Isten parancsa szerint cselekedni. Isten világossága helyett az engedetlenség sötétségét választották!
Pünkösdkor is akadtak olyanok, akik nem akartak örvendezni Isten csodálatos tettein, hanem inkább: „Tanácstalanul kérdezgették egymástól: Mi akar ez lenni? Mások azonban gúnyolódva mondták: Édes bortól részegedtek meg”(ApCsel 2,12-13).
Ehhez képest semmiség az, ami Kornéliusz házában történt. Az oltár előtt fölolvasott szakaszban így hallottuk: „Elámultak a zsidók közül való hívők, akik Péterrel együtt jöttek, hogy a pogányokra is kitöltetett a Szentlélek ajándéka”(ApCsel 10,45).
S ennek az ámulatnak a következménye lett egy nagy lépés az egység felé. Mert amikor János Jeruzsálemben részletesen elmondta, hogy mi történt, akkor az ámulók megnyugodtak, és elfogadták, hogy „A pogányoknak is megadta Isten, hogy megtérjenek és éljenek!”(ApCsel 11,18).
Nos, szeretett Testvérek! Az első Pünkösdkor a nyelvzavar, csak időlegesen szűnt meg. Az ünnep elmúltával minden maradt a régiben: a különféle népek a saját nyelvükön beszéltek tovább. S ez megmaradt, mind a mai napig.
Valami azonban mégis megváltozott! Mert a feltámadott Jézusban, a benne hívők, kaptak egy különleges nyelvet, amelynek segítségével a világon mindenhol megérthetik egymást. Ez pedig a „Szeretet” nyelve! Mert aki Krisztusban marad, az a Szeretetben marad! S nem fél a világosságra menni, mert nem szégyelli, hogy Isten szerint cselekszik!
Végül hadd hozzam ide Charles Spurgeon baptista prédikátornak egy szép gondolatát, mely így hangzik: „Szívünk egy telhetetlen sírverem lesz mindaddig, míg Jézus abban nem foglal helyet; ekkor a szeretet túláradó kelyhe lesz belőle.”
Adja meg nekünk Isten az Ő Szentlelke által, hogy ezen az ünnepen mindannyiunk szíve ilyen túláradó kehellyé legyen!
†Ámen
Imádkozzunk!
Urunk, Istenünk! Te megígérted, hogy adsz Szentlelket azoknak, akik kérik tőled: hallgasd meg könyörgésünket, és add nekünk Szentlelkedet, hogy tetszésed szerint éljünk, és békességünk legyen benned, az Úr Jézus Krisztus által. A Te Szentlelked adjon igazi békességet gyászoló testvéreinknek, akiknek most szomorúságuk van, mert akit szerettek, Dr. Filep Klára testvérünket el kellett engedniük az Úrhoz. Kérünk előrement testvérünkért is. A Te végtelen szereteted szerint fogadd be őt országodba. Tégy szabaddá mindannyiunkat akaratod követésére. Adj szívünkbe igaz testvérszeretetet. Taníts őszinte szeretetre minden felebarátunk iránt, az Úr Jézus Krisztus által.
†Ámen
Énekek: 244 6 232 310/1-2 11
