Veperdi Zoltán igehirdetése 2024. május 26.
† Szentháromság ünnepe
Ézs 6, 1-13
Farkasrét, 2024. május 26.
Kegyelem nékünk és békesség Istentől, a mi Atyánktól és az Úr Jézus Krisztustól! †Ámen.
Hallgassa meg a keresztyén gyülekezet Istennek igéjét, amelyet anyaszentegyházunk Szentháromság ünnepére az igehirdetés alapjául választott! Feljegyezve találjuk Ézs 6,1-13-ban a következőképpen:
„Uzzijjá király halála évében láttam az Urat, amint egy trónon ült. Magasztos volt és felséges; palástja betöltötte a templomot. Szeráfok álltak mellette, hat-hat szárnya volt mindegyiknek: kettővel az arcát takarta el, kettővel a lábát takarta el, kettővel pedig repült. Ezt harsogták egymásnak felváltva: Szent, szent, szent a Seregek URa, dicsősége betölti az egész földet!
A hangos kiáltástól megremegtek a küszöbök eresztékei, és a templom megtelt füsttel. Ekkor megszólaltam: Jaj nekem! Elvesztem, mert tisztátalan ajkú vagyok, és tisztátalan ajkú nép között lakom. Hiszen a Királyt, a Seregek URát látták szemeim! Ekkor odarepült hozzám egy szeráf, kezében parázs volt, amelyet fogóval vett le az oltárról. Számhoz érintette, és ezt mondta: Íme, ez megérintette ajkadat, bűnöd el van véve, vétked meg van bocsátva. Majd az Úr szavát hallottam, amint ezt kérdezi: Kit küldjek el, ki lesz a követünk? Én ezt mondtam: Itt vagyok, engem küldj! Ő így felelt: Menj, és mondd meg ennek a népnek: Hallván halljatok, de ne értsetek, látván lássatok, de ne ismerjetek! Tedd kövérré e nép szívét, tedd süketté a fülét, és kösd be a szemét, hogy szemével ne lásson, fülével ne halljon, szívével ne értsen, és megtérve meg ne gyógyuljon. Megkérdeztem: Meddig tart ez, Uram? Ő így felelt: Míg el nem pusztulnak és lakatlanok nem lesznek a városok, a házak elhagyatottá nem lesznek, a föld pedig pusztává nem válik. Eltávolítja az ÚR az embert, és nagyon elhagyott lesz az ország. Ha megmarad belőle egy tized, azt is újból pusztulás éri, ahogy a csernek vagy a tölgynek a kivágás után lelegelik az új hajtásait. De egy ilyen hajtás végül szent maggá válik!” (Ézs. 6, 1-13)
Keresztyén Gyülekezet, szeretett Testvéreim az Úr Jézus Krisztusban! A mai ünneppel megkezdődik az egyházi esztendő második fele. Amelyet – igen helytelenül – ünneptelen félévének is szoktak nevezni. Hiszen nekünk, a feltámadott, élő Krisztusban hívő keresztyéneknek, minden vasárnap ünnep! Jézus feltámadásának ünnepe!
Dr. Jánossy Lajos, egykori gyakorlati teológia tanárunk, „Az egyházi év útmutatása” című könyvében ezt írja: „Pünkösd után, a kegyelem teljessége bizonyosságainak a hatása alatt méltán erősödik meg az imádkozó egyházban az a vágy, hogy mindjárt az első vasárnapon külön ünnepet szenteljen az Atya, Fiú, Szentlélek, teljes Szentháromság egy igaz Isten imádására, aki Teremtőnk, Megváltónk és Megszentelőnk. 1334-ben lett az egyház nyugati részében általánosan kötelező nagy ünneppé Szentháromság ünnepe, amelynek nem egyes konkrét üdvtény, hanem az üdvtények összessége és benne az üdvösség Istene a legszentebb tárgya.”(i. m.: 43. oldal)
Előttünk van immár, a teljes kinyilatkoztatás. Ez ideig, tehát az egyházi esztendő első felében megismertük, hogy Isten mit tett értünk. Mit tett azért, hogy eltévelygett, elveszett teremtményét, az embert, visszaterelje magához, megbocsáthassa bűneit, és végül megajándékozhassa az örök élettel. S íme, ez az ismeret arra kell intsen és indítson bennünket, hogy nekünk felelnünk kell arra, amit Isten cselekedett velünk és értünk. Ezért hirdetjük az egyházi év második felében, hogy Isten hív minket! Hív bűnbánatra, hív megtérésre, hív az örök életre! Mert szeret! S nekünk felelnünk kell Isten hívására!
Első válaszunk pedig lehetne az a szép dicsőítés, amelyet az oltári igében olvastunk, Pál apostol szavait a Római levélből: „Ó, Isten gazdagságának, bölcsességének és ismeretének mélysége! Mily megfoghatatlanok az ő ítéletei, és mily kikutathatatlanok az ő útjai! Mert „ki értette meg az Úr szándékát, vagy ki lett az ő tanácsadója? Vagy ki előlegezett neki, hogy vissza kellene fizetnie?” Bizony, őtőle, őáltala és őreá nézve van minden: övé a dicsőség mindörökké”(Róm 11,33-36).
Mert Isten nagyságának, szentségének, szeretetének és kegyelmének megismerése, csak dicsőítésre, hódolatra és imádásra indíthatja az embert.
S azt gondolom, éppen ez megy végbe a mai igénkben, Ézsaiás próféta életében. Amely valójában az ő prófétai elhívásának története. Íme, így kezdődött: „Uzzijjá király halála évében láttam az Urat, amint egy trónon ült. Magasztos volt és felséges; palástja betöltötte a templomot. Szeráfok álltak mellette, hat-hat szárnya volt mindegyiknek: kettővel az arcát takarta el, kettővel a lábát takarta el, kettővel pedig repült. Ezt harsogták egymásnak felváltva: Szent, szent, szent a Seregek Ura, dicsősége betölti az egész földet!”(Ézs 6,1-3).
Uzzijjá király, akinek a neve azt jelenti: „Jahve az én erősségem”, Kr. e. 772-735-ig uralkodott. Ez idő alatt a déli országrész, Júda megerősödött. Erre a korszakra esik három próféta működése, ezek pedig: Hóseás, Ézsaiás és Mikeás. Akik a vallási bűnökön túl a társadalmi igazságtalanság okán emelték fel szavukat.
Nos, Ézsaiás látomásából, amely valószínűleg a Jeruzsálemi templomban történt, kitűnik, hogy az Urat magasztosnak és felségesnek látta. Nagysága olyan hatalmas volt, hogy a palástja betöltötte a templomot. A próféta biztosan nem láthatta Isten arcát, mert akkor nem maradt volna életben. A trón mellett álló szeráfok, ezek a hatszárnyú angyalok, két szárnyukkal eltakarták a szemüket. Mert még ők sem tekintettek Istenre!
Az egész jelenetből most csak a szeráfok szózatát szeretném kiemelni: „Szent, szent, szent a Seregek Ura, dicsősége betölti az egész földet!”(Ézs 6,3).
Adódik a gondolat, hogy mindjárt a Szentháromságra gondoljunk azáltal, hogy háromszor használják a „szent” megnevezést. Azonban Ézsaiás leírása szerint e szavakat a szeráfok felváltva harsogták egy másnak. Vagyis szüntelenül dicsérték Istent!
Itt meg kell még jegyeznünk, hogy a szeráfok hangjától megremegtek a küszöbök. Egyfelől azért, mert ők az Istenhez vezető bejárat őrei, másrészt a hangjuk is félelmetes erőt képvisel. S mivel tűzlények, a leheletük füsttel telítette meg a templomot.
Nos, Ézsaiás elhívásának történetében, én egy másik háromságot látok. Mégpedig Isten cselekedeteiben. Mert először megjelenik, azután megtisztít, s végül elküld!
Valójában az elsőről, vagyis az Isten megjelenéséről, az előbb már beszéltem. Ám emlékezzünk vissza, például arra, amikor Mózesnek jelent meg az égő csipkebokorban. Mózes sem látta Istent, mert nem mert ránézni, amikor Isten így jelentette ki magát neki: „Én vagyok atyádnak Istene, Ábrahám Istene, Izsák Istene és Jákób Istene”(2Móz 3,6).
Tehát Mózes elhívásának történetében is megjelent az Isten. Érthetjük ezt úgy, hogy az Atya nincs távol a földtől, és nem közömbös szeretett teremtménye, az ember sorsa iránt. S amikor annak idejét látja, megjelenik, és kijelenti akaratát!
Azt mondtuk, hogy a második ez: Isten megtisztít. Ézsaiás, amikor először megszólalt a jelenetben, ezt mondta: „Jaj nekem! Elvesztem, mert tisztátalan ajkú vagyok, és tisztátalan ajkú nép között lakom. Hiszen a Királyt, a Seregek URát látták szemeim!”(Ézs 6,6).
Itt emlékeznünk kell Jakab levelére, amikor a nyelv bűneiről beszél: „Olyan a nyelv tagjaink között, hogy egész testünket beszennyezi, és lángba borítja egész életünket, miközben maga is lángba borul a gyehenna tüzétől. Mindenfajta vadállat és madár, csúszómászó és tengeri állat megszelídíthető: meg is szelídíti az ember; a nyelvet azonban az emberek közül senki sem tudja megszelídíteni, fékezhetetlenül gonosz az, telve halálos méreggel. Ezzel áldjuk az Urat és Atyát, és ezzel átkozzuk az Isten hasonlatosságára teremtett embereket: ugyanabból a szájból jön ki az áldás és az átok. Testvéreim, nem kellene ennek így lennie”(Jak 3,6-10).
Ézsaiásnak tehát, az Isten jelenlétében az első felismerése: a saját bűnös volta. A tisztátalan ajak pedig, nem csupán a nyelv bűneire vonatkozik. A szívből származnak a gonosz gondolatok, amelyek a nyelven, azaz a szájon át lesznek hallhatóvá, és szennyeznek be más embereket is!
A leendő próféta tisztában van azzal is, hogy nem ő az egyetlen tisztátalan ajkú Jeruzsálemben. Sőt, az egész népét ugyanilyen bűnösnek mondja.
Említettem, hogy Ézsaiás felszólalt a vallási bűnök miatt is. Könyvének elején, ezeket a megrendítő szavakat írta le: „Elegem van az égőáldozati kosokból, a hízott marhák kövérjéből! A bikák, a bárányok és a bakok vérében nem telik kedvem. Ki kívánja tőletek, hogy eljöjjetek, hogy megjelenjetek előttem, és tapossátok udvaromat? Ne hozzatok többé hazug áldozatot, még a füstjét is utálom! Újhold, szombat, ünnepi összejövetel? Nem tűröm együtt a bűnt és az ünneplést! Újholdjaitokat és ünnepeiteket gyűlölöm én, terhemre vannak, fáraszt elviselni. Ha felém nyújtjátok kezeteket, eltakarom előletek a szemem; bármennyit is imádkoztok, nem hallgatlak meg benneteket, hiszen a kezetekhez vér tapad! Mossátok tisztára magatokat! Vigyétek el szemem elől gonosz tetteiteket! Ne tegyetek többé rosszat, tanuljatok meg jót cselekedni! Törekedjetek igazságra, térítsétek jó útra az erőszakoskodót! Védjétek meg az árvák igazát, képviseljétek az özvegy peres ügyét!”(Ézs 1,11-17).
Azt gondolom, nem kell magyaráznunk Isten felháborodásának az okát. Ma is meglévő bűnök ezek. Ám itt, Ézsaiás bűnvallása után, csodálatos dolog történik. Az egyik szeráf, nyilván Isten parancsára, az oltárról vett forró parázzsal megérintette Ézsaiás száját, és ezt mondta: „Íme, ez megérintette ajkadat, bűnöd el van véve, vétked meg van bocsátva”(Ézs 6,7).
Isten tehát először megjelenik az ember életében, azután a bűnbánónak megbocsát. Ez a második a Fiú Isten, akinek áldozatáért a mi bűneink megbocsáttattak!
S íme, a harmadik: Isten elküld! Ézsaiás az Úr hangját hallotta: „Kit küldjek el, ki lesz a követünk?”(Ézs 6,8). Amire így felelt: „Itt vagyok, engem küldj!”(Ézs 6,8).
A harmadik tehát az Isten megújító, munkába indító Szentlelke, Aki megerősíti az embert a szolgálatban. Mint Ézsaiást is! Még ha nehéz küldetésnek is néz elébe. Az immár prófétává vált Ézsaiásra is nehéz feladat várt: „Menj, és mondd meg ennek a népnek: Hallván halljatok, de ne értsetek, látván lássatok, de ne ismerjetek! Tedd kövérré e nép szívét, tedd süketté a fülét, és kösd be a szemét, hogy szemével ne lásson, fülével ne halljon, szívével ne értsen, és megtérve meg ne gyógyuljon”(Ézs 6,9-10).
Bizony kemény szavak ezek. De az a jó, hogy elhangzottak! Mert Isten figyelmezteti a bűnös embert! Isten meg akar bocsátani! Hogy a bűnös ne vesszen el! Hanem megtérjen, és örök élete legyen!
Isten figyelmeztetése tehát, egyszersmind az Ő kegyelmének bizonysága. Sőt, Ézsaiás kérdésére új reménységet is ad az Úr: „A csernek vagy a tölgynek a kivágás után lelegelik az új hajtásait. De egy ilyen hajtás végül szent maggá válik!”(Ézs 6,12).
Íme, az Isai törzsökéből való új hajtás a názáreti Jézus! Könyvének tizenegyedik fejezetében Ézsaiás így jövendöl: „Vesszőszál hajt ki Isai törzsökéről, hajtás sarjad gyökereiről. Az ÚR lelke nyugszik rajta, a bölcsesség és értelem lelke, a tanács és erő lelke, az ÚR ismeretének és félelmének lelke. Az ÚR félelme lesz a gyönyörűsége”(Ézs 11,1-3).
Nos, szeretett Testvérek! Szentháromság ünnepén lássuk meg, hogy velünk van Isten az Ő szeretetével és kegyelmével! Bűnbánatra hív, hogy megtérjünk hozzá, és megbocsáthassa vétkeinket. Hogy azután neki szolgáljunk, nevét hirdessük. S ha pályánk végetért, akkor örök életet adhasson nekünk. Minden ajándékáért tehát dicsőség legyen a mindenkor szent Istennek, aki Atya, Fiú, Szentlélek, Szentháromság egy igaz Isten!
†Ámen
Imádkozzunk!
Szentháromság, egy igaz Isten! Magasztalunk téged, hogy istenséged titkát kinyilatkoztattad. Növeld hitünket, hogy igazán és hűséggel szolgáljunk téged, itt a földi életben és majd az örökkévalóságban Urunk, a Jézus Krisztus által.
†Ámen
Énekek: 250 7 41 460 312/1 11
