Veperdi Zoltán igehirdetése 2019. december 8.

Kegyelem nékünk és békesség Istentől, a mi Atyánktól és az Úr Jézus Krisztustól.

†Ámen

Hallgassa meg a keresztyén gyülekezet Isten igéjét, amelyet anyaszentegyházunk Ádvent második vasárnapjára az igehirdetés alapjául választott. Följegyezve találjuk Ézs 2,12.17-20-ban, a következőképpen:
¹²Mert jön a Seregek URának napja minden kevély és magas ellen, mindenki ellen, aki nagyra tartja magát, de majd meg kell alázkodnia;
¹⁷Porba hajtja az ember büszkeségét, és megalázza a halandók nagyságát. Csak az ÚR magasztaltatik föl azon a napon. ¹⁸A bálványok pedig semmivé lesznek egészen. ¹⁹Bebújnak majd a sziklabarlangokba és a föld repedéseibe az ÚR félelmetes fensége és méltósága elől, amikor fölkel, hogy megrémítse a földet. ²⁰Azon a napon odadobja az ember a vakondoknak és a denevéreknek ezüst- és aranybálványait, amelyeket azért csinált, hogy leboruljon előttük.

Keresztyén Gyülekezet, szeretett Testvéreim az Úr Jézus Krisztusban! Íme, halad velünk az egyházi esztendő, immár Ádvent második vasárnapja köszöntött ránk. S most érdemes mindjárt fölfigyelnünk a következőkre:

Az egész egyházi év annak az örömhírnek a megszólaltatására épül föl, hogy „Az Úr jön!” Amit Ádvent első vasárnapján, a virágvasárnapi bevonulás történetéből kellett hirdetnünk. Igaz, a Jézust ünneplő sokaság azt kiáltozta: „Hozsánna Dávid Fiának! Áldott, aki jön az Úr nevében!”(Mt 21,9). De ez az igeszakasz, már arra is előremutat, hogy ki Az, Aki jön: A Dávid Fia, a Megváltó, vagy ahogyan Keresztelő János mondja: „Íme, az Isten Báránya, aki elveszi (eltörli, magára veszi, hordozza) a világ bűnét!”(Jn 1,29).

S ezek után ma, Ádvent második vasárnapján, az óegyházi evangélium, amelyet az oltár előtt olvastam föl, ha tetszik: a második Ádventről szól, amely azt hirdeti: Jézus visszajön teljes dicsőségében, hogy megítélje a világot! Hogy akik vallást tettek róla az emberek előtt, azokról Ő is vallást tegyen az Atya előtt – azaz elnyerjék az örök életet. Akik pedig nem fogadták be Őt, mint Megváltót, azokat kiveti a külső sötétségre, ahol lesz sírás és fogcsikorgatás!

S itt kell elmondanom, hogy Ádvent második vasárnapjának mondanivalója ez: „Ítélet előtt, kegyelem alatt”. Hiszen ez a kettősség jellemzi egész földi életünket, vándorpályánkat, amely során mindenkinek a Krisztusra kellene találnia. Mert Jézus eljött a Földre, hogy kereszthalálával válságot szerezzen bűneinkre. Ez a kegyelem ideje. És el fog jönni másodszor, amikor megítéli a világot, és benne minden embert. Ez pedig az ítélet ideje.

Nos, fölvetődhet bennünk a kérdés: hol van abban az örömhír, hogy nekünk Krisztus ítélőszéke elé kell állnunk, mégpedig ahogyan Pál apostol mondja: leplezetlenül. Ami azt jelenti, hogy ott majd semmit sem tudunk elrejteni, eltagadni a Feltámadott előtt, mert Ő mindent tud!

Nos, először az oltári igénkre hivatkozom, ahol az utolsó idők jeleinek felsorolása után, Lukács ezt mondja: „Amikor pedig ezek elkezdődnek, egyenesedjetek fel, és emeljétek fel a fejeteket, mert közeledik a megváltásotok”(Lk 21,28). Majd alább, a harminchatodik versben ezt olvassuk: „Legyetek tehát éberek, és szüntelen könyörögjetek, hogy legyen erőtök kimenekülni mindazokból, amik történni fognak, és hogy megállhassatok az Emberfia előtt”(Lk 21,36). Akik tehát Istent szeretik, azok reménységgel várhatják azt a napot, amely a félelmetes jelek ellenére nekünk az a boldog nap lesz, amikor – János apostol szavaival élve – átmegyünk a halálból az életre!

S végső soron, az Ézsaiás próféta könyvéből ma megszólaló ige is, ebbe az irányba tereli a mondanivalónkat. De haladjunk csak sorjában!

Ézsaiás próféta Jeruzsálemben született Krisztus előtt 740 körül. Ami azt jelenti, hogy fiatal korában szeme előtt zajlott le az a tragédia, amikor Krisztus előtt 722-ben Asszíria elfoglalta a ketté szakadt ország északi részét Izraelt, a lakosságot pedig elhurcolta és szétszórta a hatalmas birodalmában. Két törzs marad meg délen, Júda is a kicsi Benjámin. Az a tény, hogy Isten választott népét ekkora csapás érheti, váltja ki Ézsaiás megindultságát, amikor Isten látomásban kapott kijelentését így szólaltatja meg a könyvének első mondataiban: „Halljátok meg, egek, figyelj ide, föld, mert az ÚR szól: Fiaimat fölneveltem, fölmagasztaltam, de ők elpártoltak tőlem! Az ökör ismeri gazdáját, a szamár is urának jászlát, de Izráel nem ismer, népem nem ért meg engem”(Ézs 1,2-3).

Még hallani is keserves, Istennek azokat a kemény szavait, amelyeket, nem sokkal alább, így tolmácsol Ézsaiás a népének: „Elegem van az égőáldozati kosokból, a hízott marhák kövérjéből! A bikák, a bárányok és a bakok vérében nem telik kedvem. Ki kívánja tőletek, hogy eljöjjetek, hogy megjelenjetek előttem, és tapossátok udvaromat? Ne hozzatok többé hazug áldozatot, még a füstjét is utálom! Újhold, szombat, ünnepi összejövetel? Nem tűröm együtt a bűnt és az ünneplést! Újholdjaitokat és ünnepeiteket gyűlölöm én, terhemre vannak, fáraszt elviselni. Ha felém nyújtjátok kezeteket, eltakarom előletek a szemem; bármennyit is imádkoztok, nem hallgatlak meg benneteket, hiszen a kezetekhez vér tapad! Mossátok tisztára magatokat! Vigyétek el szemem elől gonosz tetteiteket! Ne tegyetek többé rosszat, tanuljatok meg jót cselekedni! Törekedjetek igazságra, térítsétek jó útra az erőszakoskodót! Védjétek meg az árvák igazát, képviseljétek az özvegy peres ügyét!”(Ézs 1,11-17).

S eme szívszorító, ítéletes szavak után, mindjárt megszólal a kegyelem igéje is, amikor ezt mondja Isten: „Ha vétkeitek skarlátpirosak is, hófehérekké válhattok, ha vörösek is, mint a bíbor, fehérekké lehettek, mint a gyapjú. Ha készségesen hallgattok rám, élhettek az ország javaival”(Ézs 1,18-19).

Nem sokat kell tovább olvasni Ézsaiás könyvét, hogy a negyedik fejezet végén megszólaljon az első jövendölés: „Azon a napon ékes és dicső sarjat támaszt majd az ÚR”(Ézs 4,2). A „sarj” kifejezés héberül „nezer”. Ebből származtatják Názáret nevét. S hamarosan jön a hetedik fejezet, ahol ezt találjuk: „Íme, egy fiatal nő, aki most várandós, fiút fog szülni, és Immánuélnak nevezi majd el”(Ézs 7,14). Az „Immánuel” név pedig azt jelenti: „velünk az Isten”.

S Ézsaiás a kilencedik fejezetben kimondja – s én sem tudok most hallgatni erről: „A nép, amely sötétségben jár, nagy világosságot lát, a homály földjén lakókra világosság ragyog… Mert egy gyermek születik nekünk, fiú adatik nekünk. Az uralom az ő vállán lesz, és így fogják nevezni: Csodálatos Tanácsos, Erős Isten, Örökkévaló Atya, Békesség Fejedelme! Uralma növekedésének és a békének nem lesz vége Dávid trónján és országában, mert megerősíti és megszilárdítja törvénnyel és igazsággal mostantól fogva mindörökké. A Seregek URának féltő szeretete viszi véghez ezt!”(Ézs 9,1.5-6).

S íme, ezek után, igénk első verse, így hirdeti meg az ítéletet: „Mert jön a Seregek URának napja minden kevély és magas ellen, mindenki ellen, aki nagyra tartja magát, de majd meg kell alázkodnia”(Ézs 2,12).

S hogy hol van ebben az örömhír? Nézzük csak meg, mit mond Ézsaiás, hogy ki ellen jön Isten ítélete: minden kevély és magas ellen, s mindenki ellen, aki nagyra tartja magát! Ezek azok, aki magukat tartják nagynak, és nem az Istent. Azok, akik kevélységükben még az ég ellen is feltátják a szájukat. Tehát az istentelen bűnösök ellen jön az ítélet, akik rosszabbak mint az ökör, vagy a szamár, mert nem ismerik Urukat, hanem Istent fölcserélték a bálványokra.

Ebben a felsorolásban pedig nincsenek benne azok, akik Isten szeretik, és parancsolatait követik! S mi már tudjuk, hogy ezeknek, akik közé mi is tartozunk, minden a javukra van. S ez itt az örömhír!

S azután így folytatja Ézsaiás: „Porba hajtja az ember büszkeségét, és megalázza a halandók nagyságát. Csak az ÚR magasztaltatik föl azon a napon”(Ézs 2,17). Itt is, még arról van szó, hogy kik ellen jön Isten ítéletének napja: azok ellen, akik csupán a saját büszkeségüket táplálják, és akik a saját nagyságukban gyönyörködnek!

Azt szoktam mondani, hogy csak az ostoba ember kevély, mert azt sem tudja felmérni, hogy mennyi mindent nem tud! S most hadd tegyem hozzá: hát még ha Istent is ismerné, akkor mekkora badarság volna a saját, megalapozatlan nagyságát hangoztatnia!

Nem véletlenül mondja az első Péter levél: „Alázzátok meg tehát magatokat Isten hatalmas keze alatt, hogy felmagasztaljon titeket annak idején”(1Pt 5,6). Akik azt Istent szeretik, nyilván azért szeretik Istent, mert ismerik is. S ha ismerik Istent, akkor azt is tudják, hogy az Úr jön! S vele nem csak az ítélet érkezik, hanem a kegyelem is.

De elékezzünk csak! Szóban forgó mondatunk így végződik: „Csak az ÚR magasztaltatik föl azon a napon”. Ézsaiás könyvének fő mondanivalója jelenik itt meg: „Én vagyok az ÚR, nincs más, nincsen isten rajtam kívül”(Ézs 45,5). Ítélet előtt, és kegyelem alatt is, egyedül Istené a dicsőség, mert odaadta értünk az egyszülött Fiát, hogy megbékéltesse magát a világgal!

S még arról szól itt Ézsaiás, a következő versben, hogy „A bálványok pedig semmivé lesznek egészen”(Ézs 2,18). Ez is pontosan beleillik abba a gondolkodásba, hogy Jahvén kívül nincs más isten. A bálványok emberkéz csinálmányai, és semmilyen hatalmuk nincsen. Sőt, egészen megsemmisülnek.

S végül Ézsaiás arról beszél, hogy „Azon a napon odadobja az ember a vakondoknak és a denevéreknek ezüst- és aranybálványait, amelyeket azért csinált, hogy leboruljon előttük”(Ézs 2,20).

Ez is a bálványok lekicsinylését szolgálja. A vakondok és a denevér, Mózes harmadik könyve szerint (3Móz 11) tisztátalan állatoknak számítottak. A bálványok tehát csak arra érdemesek, hogy a tisztátalan állatok elé vessék őket, hogy ők maguk is tisztátalanokká legyenek! Mert az élő Istenen kívül, nincs más isten.

A bálványok pedig, az ítélet napján sem tudják megmenteni az embert. Ezért kell az istenteleneknek a sziklabarlangokba, és a föld repedéseibe rejtőzniük az ÚR napján, az Isten félelmetes fensége és méltósága elől.

De nekünk itt az örömhír: az Úr jön! Legyünk bár ítélet előtt, kegyelem alatt, a mi Urunk jön! Aki az ítélet napján, az Ő dicsőségéből ad részt nekünk. Aki a mi Megváltónk, Akiért nekünk is örök életünk van!

†Ámen

Imádkozzunk!

Istenünk, Atyánk! Áldunk azért az irgalmadért, hogy minket nem kárhozatra rendeltél, hanem a világosság és a nappal gyermekeivé tettél. Tarts meg minket ebben a hitben, hogy ítéleted ne találjon készületlenül, hanem éberek és józanok legyünk, és szeretetben járjunk, az Úr Jézus Krisztus által.

†Ámen