Verasztó Teodóra igehirdetése 2022. július 3.

1Tim 1,12-17

„¹²Hálát adok a Krisztus Jézusnak, a mi Urunknak, aki megerősített engem, mert megbízhatónak tartott, amikor szolgálatra rendelt. ¹³Jóllehet előbb őt káromló, az övéit üldöző és erőszakos ember voltam, mégis irgalmat nyertem, mert hitetlenségemben tudatlanul cselekedtem. ¹⁴De bőségesen kiáradt rám a mi Urunk kegyelme a Krisztus Jézusban való hittel és szeretettel. ¹⁵Igaz az a beszéd, és teljes elfogadásra méltó, hogy Krisztus Jézus azért jött el a világba, hogy a bűnösöket üdvözítse, akik közül az első én vagyok. ¹⁶De azért könyörült rajtam, hogy Jézus Krisztus elsősorban énrajtam mutassa meg végtelen türelmét példaként azoknak, akik majd hisznek benne, és így az örök életre jutnak. ¹⁷Az örökkévalóság királyának pedig, a halhatatlan, láthatatlan egy Istennek tisztelet és dicsőség örökkön-örökké.” Ámen.

Jézus nem azért szeret minket, amilyenek vagyunk, hanem annak ellenére. Pál apostol erről úgy vall, hogy őt az Úr nem azért állította szolgálatába, ami volt, hanem inkább annak ellenére. A mára kijelölt igeszakasz elénk állítja az Úr bűnösöket megmentő kegyelmét, és egyúttal bűnbánatra indít minket, és új kezdetre, megtérésre biztat.

Az Úr hatalmas, bűnösöket megmentő kegyelmére Pál apostol saját magát hozza fel példaként. Az ő életén nagyon jól kiábrázolódik az Úr végtelen türelme és kegyelme, amely megváltoztatta, átformálta az egész életét. Ha azt nézzük, Pál apostol honnan hová jutott, akkor láthatjuk, hogy valóban hatalmas a kegyelem. Pál apostol reálisan látja önmagát, helyzetét, bűneit, és Isten meg nem érdemelt kegyelmét. A megrendítő bűnismeret és a felemelő Isten ismeret összetartozik. Mélyről emelte fel őt Isten kegyelme, hatalmas fordulatot vitt véghez benne, nagy végletek vannak Pál apostol életében. Jézus kiválasztotta legádázabb ellenségét leghűségesebb munkatársának. Ez valóban felfoghatatlan csoda és kegyelem. Pál apostol életében hatalmas a kontraszt, hatalmas a változás. Ezért az ő példájából minden bűnös reménységet meríthet. Pál megtérésének példájából a legelveszettebbnek látszó bűnös is reménységet meríthet. Pál apostol saját magát hozza példaként. Pál apostol az üdvözített bűnösök prototípusa, a kegyelemben részesülők mintája. Pál apostol példája azt üzeni számunkra, hogy nincs az a mélység, amelyből Megváltónk kegyelme ki ne tudna menteni. Pál abszurd példája mutatja, hogy nincs elveszett ember Isten szemében. Pál apostol megtérése az egyháztörténelem legismertebb, leghíresebb megtéréstörténete. Mintegy mércéjévé vált minden megtérésnek, megfordulásnak, változásnak. A pálfordulás már önálló fogalommá vált.

A felolvasott igeszakaszban Pál apostol tulajdonképpen két dicsőítő ének közé ékelve mondja el megtérésének és elhívásának történetét. Így kezdi: Hálát adok a Krisztus Jézusnak, a mi Urunknak, aki megerősített engem, mert megbízhatónak tartott, amikor szolgálatra rendelt. És így fejezi be: az örökkévalóság királyának…tisztelet és dicsőség. Pál apostol egész életét átjárta a hála a kegyelemért, megtéréséért, és azért a kiváltságért, hogy apostol lehet. Hálát adott, nagyra tudta értékelni a kegyelmet, mert látta bűnei mélységét. Itt kezdődik minden. Ha nem látjuk vészesnek a helyzetet, akkor nem tudjuk meglátni, hogy segítségre, kegyelemre szorulunk. Ha önmagammal vagyok tele, a jócselekedeteimmel, akkor csak kicsi hely jut Jézusnak, aki egy kicsit besegít, aki kipótolja azt, ami belőlem hiányzik. De ha kétségbeesünk bűneink miatt, ha reménytelennek látjuk helyzetünket, akkor nagy lesz Krisztus, az egyedüli reményünk. Nagy lesz a kegyelem és a kereszt, minden a helyére kerül. Pál apostol arra a felismerésre jutott, hogy ő az első a bűnösök között. Nem túlzás ez? Hiszen nem követett el égbekiáltó, kirívó gaztetteket, hanem mélyen vallásos ember volt. Bűne hitelvi jellegű volt. Szigorú farizeusi kegyessége szinte szükségszerűvé tette a Krisztus gyülekezetével való szembefordulást. Hitetlenségében tudatlanul cselekedett. Meg volt győződve tettének helyességéről, amit tett, jó lelkiismerettel tette, sőt, úgy vélte, hogy Istent szolgálja, és mégis az igazság ellen küzdött. Pál apostol számára világossá vált, hogy egész élete rossz irányba halad. Ez a bűn lényege. Nem arról van szó, hogy elkövetünk hibákat, bűnöket. A bűn jelentése céltévesztés. Nemcsak bűnös cselekedeteink vannak, hanem egész életünk elhibázott, rossz irányba halad. Az ÚSZ eredeti nyelvén a görögben a bűnre használt szó αμαρτία (hamartia) eredetileg íjászati kifejezés volt, azt jelentette, hogy az íj nem a céltáblába jutott, hanem irányt tévesztett. Ebből következik a bűn jelentése: céltévesztés. Ezt ismerte fel Pál apostol, hogy egész élete tévedés, nincs a helyén. Azonban Jézus nemcsak megállította a rossz úton, hanem új útra indította, szolgálatra rendelte, kiválasztotta. Helyére került az élete, a Jézussal való találkozás megváltoztatta, fordulópontot jelentett, radikális változást hozott. Pál apostol megváltozott. Alázatos lett, aki egykor nagyon büszke volt múltjára, neveltetésére, benne volt a farizeusi kegyes gőg, mégis ezt mondta: a bűnösök között első vagyok. Még csak nem is múlt időben beszél, hanem jelen időben. Alázatos lett, Saulusból Paulus, melynek jelentése: kicsi.

Nem azért változott, mert ügyes volt és jól összeszedte magát, hanem Isten kegyelme változtatta meg, a Jézussal való találkozás, méghozzá radikálisan. Ahogy írja: mégis irgalmat nyertem… bőségesen kiáradt rám a mi Urunk kegyelme. Isten kegyelme túláradó, mindent felülmúl. Nagy változást vitt véghez Pál apostol életében. Aki egykor öldökléstől lihegve indult Damaszkuszba, a gyűlölet éltette, megírta a szeretet himnuszát.

Mindezt Jézus kegyelme végezte el. Új célt kapott Pál apostol. Ahol az ember nem lát mást, mint értelmetlenséget, ott Ő célt lát, ahol mi csak elhibázott utat, elrontott életet látunk, az Úr ott új életlehetőséget. Jézus azért jött, hogy az elrontott életű embereknek adjon új célt, új lehetőséget. Az Emberfia azért jött, hogy megkeresse és megtartsa az elveszettet. Helyes irányba fordulhat egy élet, ami már el van rontva, lehet új értelmet adni egy célját tévesztett életnek. De ehhez nem lehet megspórolni a megtérést. Nem lehet megspórolni a bűnbánatot, összetörést, nem lehet kihagyni és ugorni egyet. Megrendítő felismerés meglátni elveszett voltunkat, elhibázott éltünket. De ez a felismerés vezet minket tovább oda, hogy megláthassuk, hogy Isten kegyelmes, kegyelme túláradó. Fontos, hogy eljussunk odáig, hogy Pál apostollal együtt vallhassuk: első vagyok a bűnben, de bőségesen kiáradt rám a kegyelem. A kegyelem árad, túlárad a kegyelem rajtunk. Jézus irántunk, felénk irányuló szeretete mindig túl akar rajtunk terjedni, sohasem korlátozódik csupán a mi személyünkre, mindig van önmagunkon túlmutató vonatkozása. Jézus az Ő kegyelmét, szeretetét mindig meg akarja sokszorozni. Pál apostol számára az őt megragadó kegyelem egyben küldetés, elkötelezés is volt. Először minket változtat meg, aztán a környezetünket.

Nehéz megváltozni. Sokszor kevés az emberi akaraterő. Ez az oka sok kudarcba fulladt elhatározásnak. Hogy mennyire nehéz, érzékeltetik mondásaink is: kutyából nem lesz szalonna. Vér nem válik vízzé. Nem esik messze az alma a fájától. Azonban ami nem megy a saját erőnkből, elvégzi bennünk Jézus kegyelme. A Vele találkozás átformálja a mi életünket is, csak tegyük ki magunkat minél többször a Vele való találkozásnak, az igében, éneklésben, úrvacsorában. Kerüljünk jelenlétébe, hogy formálódjon életünk, és túláradjon rajtunk kegyelme mások számára is.