Veperdi Zoltán igehirdetése, 2021. december 12.

 †

Ádvent 3. vasárnapja

2Tim 1, 8-14

 Pesthidegkút, 2021. december 12.

Kegyelem nékünk és békesség Istentől, a mi Atyánktól és az Úr Jézus Krisztustól. †Ámen

Hallgassa meg a keresztyén gyülekezet Isten igéjét, amelyet anyaszentegyházunk Ádvent harmadik vasárnapjára az igehirdetés alapjául választott. Feljegyezve találjuk 2Tim 1,8-14-ben a következőképpen:

„Ne szégyelld hát a mi Urunkról szóló bizonyságtételt, se engem, az ő foglyát, hanem szenvedj velem együtt az evangéliumért, Isten ereje által. Mert ő szabadított meg minket, és ő hívott el szent hívással, nem a mi cselekedeteink alapján, hanem saját végzése és kegyelme szerint, amelyet még az idők kezdete előtt Krisztus Jézusban adott nekünk. Ez most nyilvánvalóvá lett a mi Üdvözítőnk, Krisztus Jézus megjelenése által, aki megtörte a halál erejét, és az evangélium által világosságra hozta az elmúlhatatlan életet. Ennek az evangéliumnak a szolgálatára rendeltettem én hírnökül, apostolul és tanítóul. Ezért is szenvedem ezeket, de nem szégyellem, mert tudom, kiben hiszek, és meg vagyok győződve, hogy neki van hatalma arra, hogy a rám bízott kincset megőrizze arra a napra. Az egészséges beszéd példájának tekintsd, amit éntőlem hallottál, a Krisztus Jézusban való hitben és szeretetben. A rád bízott drága kincset őrizd meg a bennünk lakozó Szentlélek által”(2Tim 1,8-14).

Keresztyén Gyülekezet, szeretett Testvéreim az Úr Jézus Krisztusban! Pál apostol utolsó leveléből olvastunk. Krisztus ügyének lánglelkű, rendíthetetlen harcosa Rómában, fogságban van. Egyszer már kiállt bírái elé, s most az újabb tárgyalást várja. Nem kétséges, hogy Pálnak ismét meg kellett jelenni Néró ítélőszéke előtt, amikor nem volt többé szabadulás. S az igazságot a földön halálra ítélete a gonoszság, hogy annál győzedelmesebben támadjon föl és éljen örökké.

Alig van a történelemnek megindítóbb jelenete, mint amikor az ártatlan jóság, a védtelen igazság ott áll, a vérszomjas hatalom gonoszsága előtt, várva lesújtó ítéletét. A bírói székben királyi bíborba öltözött ember ül, akinek teste-lelke be volt mocskolva minden megnevezhető és megnevezhetetlen bűnnel. S ott áll előtte a vádlott Pál, a világ legönzetlenebb, legártatlanabb, legtisztább életű embere. Erre a végső tárgyalásra várva írja Pál utolsó levelét hűséges bajtársának, Timóteusnak Efezusba.

Timóteus, akinek neve görögül azt jelenti: istent tisztelő, pogány apának és egy Eunike nevű zsidókeresztyén anyának volt a fia. Pál térítette keresztyén hitre, valószínűleg az első missziói útján. Majd a második missziói úton Lisztrában maga mellé vette, s ettől kezdve Timóteus csaknem mindenhova elkísérte. Miután az apostol kiszabadult az első fogságból, együtt dolgoztak Efezusban, s amikor Pál Makedóniába indult, helyetteséül ott hagyta a városban. Itt érte Timóteust Krisztus után 66-ban Pál második hozzá címzett levele.

Az apostol mindkét írása különösen nagy figyelmet szentel a tévtanításoknak, illetve az azok elleni küzdelemnek. Mindjárt érthető azonban ez a fokozott érdeklődés, ha tudjuk, hogy Efezus, Ázsia római tartomány székhelye, igazi ókori világváros volt, annak minden kísértésével és bűnével. Az Artemisz istennőnek szentelt pogány templom az antik világ csodái közé tartozott. Kikötője nemcsak a gazdagon megrakott hajókat fogadta, hanem utat nyitott a városba a legkülönbözőbb tanoknak is. Az efezusi lakosság körében dívott a bűbájosság, az egész antik világban híre volt a varázsigéket tartalmazó papiruszoknak. Pál apostol már az első levele legelején keményen inti Timóteust: „Parancsold meg némelyeknek, hogy ne hirdessenek tévtanokat, ne is foglalkozzanak mondákkal és vég nélküli nemzetségtáblázatokkal, amelyek inkább vitákra vezetnek, mint Isten üdvözítő tervének hitben való elfogadására”(1Tim 1,3-4).

Buzdítja Timóteust, hogy vívja meg a nemes harcot az evangélium mindenfajta meghamisításával szemben. Pál egyenesen megtévesztő lelkeknek, ördögi tanítások hordozóinak mondja mindazokat, akik például tiltják a házasságot, és bizonyos ételek fogyasztását (1Tim 4,3), munkájuk gyümölcse pedig „Irigység, viszálykodás, istenkáromlás és gonosz gyanúsítás”(1Tim 6,4).

Azután a második levelében az apostol felkészíti ifjú tanítványát az utolsó napokra. Az emberi bűnnek, gyarlóságnak szinte minden változatát felsorolja, mi most csak néhányat említsünk. „Azt pedig tudd meg” – mondja Pál – hogy az utolsó időkben az emberek magukat fogják szeretni, pénzsóvárak lesznek, szüleikkel szemben engedetlenek, szeretetlenek, mértéktelenek, akik inkább az élvezeteket szeretik, mint az Istent. Ezek az egészséges tanítást elviselhetetlennek tartják, és a saját kívánságaik szerint gyűjtenek maguknak tanítókat. Az igazságtól elfordítják a fülüket, de a mondákhoz odafordulnak.

Te pedig, mai Timóteus, fordulj el ezektől, mert esztelenségük nyilvánvaló lesz mindenki előtt. Kell nekünk ma erről beszélnünk, hiszen – az alapvetően jó irányban haladó – hazánkban sokan összetévesztik a szabadságot a szabadossággal, a sokszínűségben pedig egyesek az igazság kizárólagos birtokosainak mondják magukat. Nem is beszélve az istentelenségről, és a förtelmes elhajlásokról.

Ezért szól felolvasott igénk nemcsak Timóteushoz és kortársaihoz, hanem a mai gyülekezetekhez, az egyetemes papsághoz is. Mert csak azt nem tudják a tévtanok megtéveszteni, aki, mint Timóteus is, szilárdan áll a hitben. Ehhez ad Pál textusunkban három megingathatatlan pillért. S aki ezekre helyezi az életét, az biztos reménységgel várhatja az eljövendőt:

1. „Tudom kiben hiszek”(2Tim 1,12). Hiszem a Szentháromság Istent, amint azt a mai istentiszteletünkön is az Apostoli Hitvallás szavaival közösen megvallottuk. Hiszem az Ágostai Hitvallás tanítása szerint, hogy „Egy isteni lényeg van, valósággal is Isten, örökkévaló, részekre oszthatatlan, végtelen hatalmú, bölcsességű és jóságú, minden láthatónak és láthatatlannak teremtője és megtartója, és mégis három személy van, egyenlő lényegű és hatalmú, együtt örökkévaló: az Atya, a Fiú és a Szentlélek”.

Akihez így fohászkodik a zsoltáros: „Ujjongjatok az ÚR előtt az egész földön! Szolgáljatok az ÚRnak örömmel, vigadozva járuljatok színe elé! Tudjátok meg, hogy az ÚR az Isten! Ő alkotott minket, az övéi vagyunk: az ő népe és legelőjének nyája. Menjetek be kapuin hálaénekkel, udvaraiba dicsérettel! Adjatok hálát neki, áldjátok nevét! Mert jó az ÚR, örökké tart szeretete, és hűsége nemzedékről nemzedékre”(100. Zsoltár).

Testvéreim, ezért az Istenért kérlek én titeket, ne higgyetek a mézes szavakkal hitetőknek, hanem álljatok ellen a gonosznak, és maradjatok meg a hitben mindvégig!

2. A második pillér: az evangélium. Istennek az az örömhíre, hogy Krisztusért megbocsát a megtérő bűnösöknek. Pál apostolnak erről szóló bizonyságtétele azért hiteles, mert saját maga megtapasztalta. Timóteushoz írt első levelében ezt mondja: „Krisztust káromló, az övéit üldöző és erőszakos ember voltam, mégis irgalmat nyertem, mert hitetlenségemben tudatlanul cselekedtem. De bőségesen kiáradt rám a mi Urunk kegyelme a Krisztus Jézusban való hittel és szeretettel. Igaz az a beszéd, és teljes elfogadásra méltó, hogy Krisztus Jézus azért jött el a világba, hogy a bűnösöket üdvözítse”(1Tim 1,13-15).

Pál, személyes élményével, nem önmagát akarja kiemelni! Ellenkezőleg! Ő a bűnösök között mondja magát elsőnek. Ő Isten kegyelmének alázatos tárgya akar lenni, hogy Krisztus rajta mutathassa meg végtelen türelmét azoknak, akik hinni fognak benne, és így örök életre jutnak. S ezért az evangéliumért vállalta az apostol a fogságot, s a szenvedést, és a mártírhalált. S hitéért Isten akaratából ő vitte teljességre Krisztus ügyét: az akkori világ központjában, Rómában, az ismert föld ura, a császár előtt hirdette Jézust.

Testvéreim, Krisztusért kérlek titeket, higgyetek az evangéliumban!

3. S végül a harmadik pillér: az ember helyes válasza, amit neki Isten és az evangélium ismeretében cselekednie kell. Pál ezt így mondja: „Ne szégyelld hát a mi Urunkról szóló bizonyságtételt”(2Tim 1,8)! Hanem, miként Timóteus, állj elő, hirdesd az igét, akár alkalmas, akár alkalmatlan az idő. Mert Isten hívott el minket erre szent hívással, nem a mi cselekedeteink alapján, hanem saját kegyelme szerint (2Tim1,9).

És ne félj, mert Isten ereje van veled, s Ővele a gyönge is erős. Csak szólj, hogy Krisztus megtörte a halál erejét, és az evangélium által világosságra hozta az elmúlhatatlan életet. S Pállal együtt légy meggyőződve arról, hogy Jézusnak van hatalma, hogy a Szentlélek által megőrizze a rád bízott drága kincset arra a napra.

Íme, ez az a három pillér tehát: az Istenbe vetett szilárd hit, az evangélium, és a bizonyságtétel, amelyekre ha életünket alapozzuk, és ezekben járva töltjük el, akkor mi is mondhatjuk majd Pállal együtt: „Ama nemes harcot megharcoltam, futásomat elvégeztem, a hitet megtartottam, végül eltétetett nekem az igazság koronája, amelyet megad nekem az Úr, az igaz bíró azon a napon; de nemcsak nekem, hanem mindazoknak is, akik várva várják az ő megjelenését”(2Tim 4,7-8).

Ádventi várakozásunk hátralévő része teljék tovább ebben a szent reménységben! †Ámen

Imádkozzunk!

Mennyei Atyánk! Áldunk, hogy Szentlelked által bizonyságot teszel Fiadról, Jézus Krisztusról. Erősíts meg a tiszta hitben, hogy senki meg ne tévesszen minket, és állhatatosan járjunk igéd világosságában, az Úr Jézus Krisztus által, aki eljött, aki él, és aki eljövendő. †Ámen

Énekek: 140 1 275 293