Veperdi Zoltán igehirdetése, 2023. december 17.
†
Ádvent 3. vasárnap
1Kor 4, 1-5
Pesthidegkút, Lelkészotthon, 2023. december 17.
Kegyelem nékünk és békesség Istentől, a mi Atyánktól és az Úr Jézus Krisztustól. †Ámen
Hallgassa meg a keresztyén gyülekezet Istennek igéjét, amelyet anyaszentegyházunk Ádvent harmadik vasárnapjára az igehirdetés alapjául választott! Feljegyezve találjuk 1Kor 4,1-5-ben a következőképpen:
„Úgy tekintsen minket minden ember, mint Krisztus szolgáit és Isten titkainak sáfárait. Márpedig a sáfároktól elsősorban azt követelik, hogy mindegyikük hűségesnek bizonyuljon. Én pedig a legkevésbé sem törődöm azzal, hogy ti hogyan ítélkeztek felettem, vagy más emberek hogyan ítélkeznek egy napon; sőt magam sem ítélkezem önmagam felett. Mert semmi vádat nem tudok önmagamra mondani, de nem ez tesz igazzá, mert az Úr az, aki felettem ítélkezik. Egyáltalán ne ítéljetek azért addig, míg el nem jön az Úr. Ő majd megvilágítja a sötétség titkait, és nyilvánvalóvá teszi a szívek szándékait, és akkor mindenki Istentől kapja meg a dicséretet.” (1Kor 4, 1-5)
Keresztyén Gyülekezet, szeretett Testvéreim az Úr Jézus Krisztusban! Íme, Ádvent harmadik vasárnapján, mindössze egy héttel Jézus megszületése előtt, azt a figyelmeztetést kapjuk, hogy senki meg ne tévesszen minket.
Emlékszünk, az oltári igében Keresztelő János kérdéséről, és Jézus válaszáról olvastunk. János, aki egész életében és minden szolgálatában a megígért Megváltóra mutatott, a börtönből azt kérdezte: „Te vagy-e az eljövendő, vagy mást várjunk?”(Mt 11,2).
Keresztelő János, amikor ezzel a kérdéssel elküldte tanítványait, Heródes negyedes fejedelem fogságában volt, a Holt-tenger keleti partján lévő Machaerus erődben. Jézus ugyanekkor Kapernaumban tanított, északnyugati irányban, mintegy kétszáz kilométerrel távolabb.
Nos, János hallott Jézus cselekedeteiről: bénák járnak, vakok látnak, süketek hallanak és halottak támadnak föl; amelyekben meglátja a messiási jeleket. Azonban hiányzik az a vonás, amelyet Keresztelő János az igehirdetéseiben hangsúlyozott: ez pedig az ítélet. S ez az, ami bizonytalanná tehette, illetve megtévesztette. Akkor mondja Jézus: „Az asszonytól születettek között nincs nagyobb Keresztelő Jánosnál; de aki a legkisebb a mennyek országában, nagyobb nála”(Mt 11,11).
Ezért fontos számunkra a mai figyelmeztetés. Mert ha Keresztelő János, a Messiás előfutára, saját téves elgondolása miatt megtévedt, más szóval megingott a hitében, akkor nekünk, kétezer évvel utána élő keresztyéneknek – ha lehet – még fontosabb, hogy senki meg ne tévesszen minket!
Mert az ősi ellenség, az embergyilkos, a hazugság atyja, ma is munkálkodik. Ha lehet, még erőteljesebben. Mi pedig – amint ezt már Pál apostol írja az igénkben a korinthusiaknak – Krisztus szolgái és Isten titkainak sáfárai vagyunk. S nekünk ebben a hivatásban kell hűségesen megállnunk, mindhalálig! Senki meg ne tévesszen hát minket: a jászolágyban az Isten egyszülött Fia, a megígért Megváltó érkezett, s a Krisztus növekszik!
Divatos ma az emberi jogokra hivatkozni. Ez év december 10.-én volt hetvenöt éve, hogy az Egyesül Nemzetek Szövetsége kiadta az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatát. Nem szabad figyelmen kívül hagynunk, hogy ez 1948-ban történt, három évvel a második világháború borzalmai után.
A Nyilatkozat a bevezetésben ezt írja: „Tekintettel arra, hogy az emberiség családja minden egyes tagja méltóságának, valamint egyenlő és elidegeníthetetlen jogainak elismerése alkotja a szabadság, az igazság és a béke alapját a világon, Tekintettel arra, hogy az emberi jogok el nem ismerése és semmibevevése az emberiség lelkiismeretét fellázító barbár cselekményekhez vezetett, és hogy az ember leghőbb vágya egy olyan világ eljövetele, amelyben a félelemtől és nyomortól megszabadult emberi lények szava és meggyőződése szabad lesz, A KÖZGYŰLÉS kinyilvánítja az EMBERI JOGOK EGYETEMES NYILATKOZATÁT, mint azt a közös eszményt, amelynek elérésére minden népnek és nemzetnek törekednie kell”.
Talán nem járok messze az igazságtól, ha azt mondom, hogy Jézus mindezeket két mondatban gyönyörűen összefoglalta: „Szeresd felebarátodat, mint magadat”(Mt 22,39), és „Amit tehát szeretnétek, hogy az emberek veletek cselekedjenek, ti is ugyanazt cselekedjétek velük, mert ez a törvény, és ezt tanítják a próféták”(Mt 7,12).
A Nyilatkozat első cikke pedig rímel erre: „Minden emberi lény szabadnak születik, és egyenlő méltósága és joga van. Az emberek, ésszel és lelkiismerettel bírván, egymással szemben testvéri szellemben kell hogy viseltessenek.”
Szeretnék még ebből a Nyilatkozatból két cikket megemlíteni. Az első a 18.: „Minden személynek joga van a gondolat, a lelkiismeret és a vallás szabadságához, ez a jog magában foglalja a vallás és a meggyőződés megváltoztatásának szabadságát, valamint a vallásnak vagy a meggyőződésnek mind egyénileg, mind együttesen, mind a nyilvánosság előtt, mind a magánéletben oktatás, gyakorlás és szertartások végzése útján való kifejezésre juttatásának jogát.”
Mert ez a cikk alátámasztja azt az igényünket, hogy a hitünkről a nyilvánosság előtt is bizonyságot tehessünk. Amint ezt a hűséges sáfároknak meg is kell tenniük. Tehát jogfosztást követ el az, aki belénk akarja fojtani a szót! S ez a cikk biztosítja az arra való jogot is, ha valaki megtér és Krisztus követője akar lenni, akkor ezt meg kell engedni neki.
Pál apostol a feltámadott Krisztust hirdette Korinthusban. Voltak, akik erőtlennek ítélték a szolgálatát. Ezért mondja: „Úgy tekintsen minket minden ember, mint Krisztus szolgáit és Isten titkainak sáfárait”(1Kor 4,1).
Ezeket az embereket is megtévesztette a saját véleményük, és ezért nem jutottak Krisztushoz! Pál világossá teszi előttük, hogy őt majd az Úr fogja megítélni, hogy hűségesen sáfárkodott-e a reá bízott evangéliummal. Az apostol ezért nem ad az emberek ítéletére! Sőt, inti őket, hogy ne ítélkezzenek addig, amíg el nem jön az Úr. (1Kor 4,5) Szeresd felebarátodat, mint magadat!
A második idézet a 26. cikkből való: „A szülőket elsőbbségi jog illeti meg a gyermekeiknek adandó oktatás megválasztásában.”
Senki meg ne tévesszen titeket! A család Isten teremtménye: édesapa, édesanya és a gyermekek. Ez az a környezet, amelyben a gyermekek egészséges testi és lelki fejlődése biztosított. Szomorú, hogy a hetvenöt évvel előtti nyilatkozat betartása érdekében ma újra törvényt kell alkotni!
Látni kell, hogy itt is a hazugság atyja, az embergyilkos tevékenykedik. Senki ne tévesszen meg titeket! Maradjatok az Úr hűséges sáfárai!
Pál azt mondja: „Egyáltalán ne ítéljetek azért addig, míg el nem jön az Úr. Ő majd megvilágítja a sötétség titkait, és nyilvánvalóvá teszi a szívek szándékait, és akkor mindenki Istentől kapja meg a dicséretet”(1Kor 4,5).
Az apostol tehát itt arra int, hogy egymás ne ítélgessük! Sok igét lehetne itt felsorolni. Én most csak a szálka és a gerenda példáját említeném. (Mt 7,3-4) Mi nem látunk eléggé tisztán ahhoz, hogy ítélkezzünk a felebarátunk felett. Erre csak az Úr képes, aki mindent tud. Ezért csak az Ő ítélete lehet igazságos. Nekünk pedig jó alázatosnak maradni, és hűséges sáfárként szolgálni!
Ez azonban nem ment föl minket az alól, hogy a saját cselekedeteinket megítéljük. Sőt! A Római levélben ezt írja Pál: „Ne ítélgessük hát többé egymást, hanem azt ítéljétek meg inkább, miként nem okoztok a testvéreteknek megütközést vagy botránkozást”(Róm 14,13).
Vagy az Efezusi levél így biztat: „Ítéljétek meg tehát, mi az, ami kedves az Úrnak”(Ef 5,10). S ugyanitt szerepel az is, hogy ne vegyünk részt a sötétség haszontalan cselekedeteiben, hanem inkább a éljünk úgy, mint a világosság gyermekei!
Mert az Úr közel. A betlehemi mezőn, a pásztorok előtt, hamarosan fölragyog az Isten világossága. Ahogyan Ézsaiás jövendölte: „A nép, amely sötétségben jár, nagy világosságot lát, a homály földjén lakókra világosság ragyog”(Ézs 9,1).
Az angyalok pedig így üdvözlik a pásztorokat Máté evangéliumában: „Ne féljetek, mert íme, nagy örömet hirdetek nektek, amely az egész nép öröme lesz: üdvözítő született ma nektek, aki az Úr Krisztus, a Dávid városában. A jel pedig ez lesz számotokra: találtok egy kisgyermeket, aki bepólyálva fekszik a jászolban. És hirtelen mennyei seregek sokasága jelent meg az angyallal, akik dicsérték az Istent, és ezt mondták: Dicsőség a magasságban Istennek, és a földön békesség, és az emberekhez jóakarat”(Lk 2,10-14).
Senki meg ne tévesszen titeket! Az Isten szeretet! Ő mindig jóakarattal fordul szeretett teremtménye, az ember felé. Ne engedjük, hogy a bűn közénk álljon! Hanem inkább mi is jóakarattal, még inkább hittel forduljunk a mi Alkotónk felé! Mert Ő úgy szeret minket, hogy elküldte egyszülött Fiát, és áldozatul adta a mi bűneinkért. Hogy mi, a Benne való hit által elnyerjük bűneink bocsánatát, és Isten kegyelméből az örök életet!
Egy bölcs mondás szerint: „A jog ott kezdődik, ahol a szeretet végződik!” Mi pedig maradjunk meg a szeretetben. Jézus születésére várva, ne legyen életelvünk más, csak ez a kettő: „Szeresd felebarátodat, mint magadat”(Mt 22,39), és „Amit tehát szeretnétek, hogy az emberek veletek cselekedjenek, ti is ugyanazt cselekedjétek velük, mert ez a törvény, és ezt tanítják a próféták”(Mt 7,12).
†Ámen
Imádkozzunk!
Mennyei Atyánk! Áldunk, hogy Szentlelked által bizonyságot teszel Fiadról, Jézus Krisztusról. Erősíts meg a tiszta hitben, hogy senki meg ne tévesszen minket, és állhatatosan járjunk igéd világosságában, az Úr Jézus Krisztus által, aki eljött, aki él, és aki eljövendő.
†Ámen
Énekek: 136 1 140 312 12
