Veperdi Zoltán igehirdetése, 2022. május 15.

†

Húsvét után 4. vasárnap

Zsolt 96, 1-13

Fébé Anyaház, 2022. május 15.

 Kegyelem nékünk és békesség Istentől, a mi Atyánktól és az Úr Jézus Krisztustól. †Ámen

Hallgassa meg a keresztyén gyülekezet Istennek igéjét, melyet anyaszentegyházunk Húsvét után negyedik vasárnapra, úgyis, mint Cantate vasárnapjára, az igehirdetés alapjául választott! Feljegyezve találjuk Zsolt 96,1-13-ban a következőképpen:

^„1Énekeljetek új éneket az ÚRnak, énekelj az ÚRnak, te egész föld! ²Énekeljetek az ÚRnak, áldjátok nevét, hirdessétek szabadítását mindennap! ³Beszéljétek el dicsőségét a nemzeteknek, csodáit minden népnek! ⁴Mert nagy az ÚR, méltó, hogy dicsérjék, félelmetesebb minden más istennél. ⁵Hiszen a népek istenei csak bálványok, az ÚR pedig az ég alkotója. ⁶Fenség és méltóság jár előtte, erő és ékesség van szentélyében. ⁷Népek törzsei! Magasztaljátok az URat! Magasztaljátok az ÚR dicsőségét és hatalmát! ⁸Magasztaljátok az ÚR dicső nevét, ajándékot hozva jöjjetek udvaraiba! ⁹Boruljatok le az ÚR előtt szent öltözetben, reszkess tőle, te egész föld! ¹⁰Mondjátok el a népeknek, hogy uralkodik az ÚR! Bizony szilárdan áll a világ, nem inog. Igazságosan ítéli a népeket. ¹¹Örüljön az ég, örvendezzen a föld, zúgjon a tenger a benne levőkkel! ¹²Ujjongjon a mező és minden, ami rajta van! Ujjongnak majd az erdő fái mind ¹³az ÚR előtt, amikor eljön, mert eljön, hogy ítélkezzék a földön. Igazságosan ítéli a világot, pártatlanul a népeket.” (Zsolt 96, 1-13)

Keresztyén Gyülekezet, szeretett Testvéreim az Úr Jézus Krisztusban! Íme, Cantate vasárnapján folytatódik a földön vándorló gyülekezetnek a feltámadott Krisztusban való örvendezése, immár mennybemenetel felé közeledve, hangos énekszóval. Nincsen ebben semmi kivetni való, mert miért ne örvendezhetnénk, és dicsérhetnénk Isten hatalmas tetteit énekszóval.

Hiszen erre ősi példánk is van: a Vörös-tengeren való csodálatos átkelés után Mirjam, Mózes és Áron testvére, így ujjongott: „Énekeljetek az ÚRnak, mert igen felséges, lovat lovasával a tengerbe vetett!”(2Móz 15,21).

De visszaemlékezhetünk az istentiszteletünk bevezető zsoltárára is, amelyet a Zsolt 98,2 alapján így olvastunk az Ágendánkból: „Az Úr megmutatta váltságát, a népek előtt feltárta igazságát”.

Azt gondolom, nem nehéz belátnunk, hogy ez tulajdonképpen Húsvét örömhíre, mert Isten, Jézus Krisztus halála és feltámadása által megváltott minket bűntől, és örök haláltól. És minden ember előtt feltárta azt az igazságot, amelyet Jn 3,16 így fogalmaz meg: „Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen”(Jn 3,16).

Minden okunk megvan tehát az örvendezésre! És ez, a mi Istenben való örvendezésünk, miért ne történhetne az Isten nevét dicsőítő boldog, örömteli énekléssel!

Most elsőként, azt kell észrevennünk, hogy mai igénkben, a 96. Zsoltár első verse, nem egyszerűen csak éneklésre hív, hanem így fogalmaz: „Énekeljetek új éneket az ÚRnak!”(Zsolt 96,2).

Rögtön adódik a kérdés, hogy miért kell új éneket énekelnünk, és miért, miben új ez az ének? Nos, szerintem pusztán arról lehet szó, hogy Húsvét után a negyedik vasárnapon már nem lehet úgy énekelni, hogy Krisztus nem támadt fel! Ebből adódik az ének „új” volta is, hogy tudni illik, az új énekünkkel azt az Istent dicsőítjük, aki az ő egyszülött Fiát, Jézus Krisztust feltámasztotta a halálból, hogy nekünk is örök életünk legyen! S akinek ez az örömhír átjárja a bensőjét, meggyökeredzik a szívében, az az ember napról-napra, akar és tud új éneket énekelni az Úrnak, új énekkel áldani és magasztalni Isten nevét.

S itt kell arról is szólnunk, hogy kicsoda, és milyen ez az Isten, aki elé odaállít minket a Zsoltárunk szerzője. Szinte felsorolni is nehéz, annyi mindent olvastunk róla. Nos, Isten, mindenek előtt: dicsőséges! Majd nagy és félelmetes, s tovább: az ég alkotója, fenséges, méltóságos, erős, ékes, hatalmas, igazságos, pártatlan.

Tizenegy tulajdonságot soroltunk fel tehát. S ebből a tizenegyből tíz, valami szépet, illetve jót állít az Istenről. S csupán egyetlen akad, a „félelmetes”, amely elsőre megállít bennünket. Ám, ha megnézzük az igénket, akkor azt az összefüggést találjuk, hogy az egyetlen igaz, élő Isten félelmesebb a többi istennél. Amelyek valójában nem is istenek, hanem emberkéz csinálmányai, azaz bálványok. S az élő Istennek – szemben az élettelen bálványokkal – valóban van hatalma a bűnöket megtorolni!

Ebből pedig, tényleg támadhat félelem, amikor az Isten szentségének és tökéletességének láttán az ember ráébred önnön bűnös voltára. De ezt a félelmet rögtön fel is oldja az Istennek felsorolt többi, csupa jó tulajdonsága. Tudván azt is, hogy Isten nem azt akarja, hogy a bűnös elvesszen, hanem azt, hogy megtérjen, és ő örök életet ajándékozhasson neki!

Legyen hát öröm a mi szívünkben, amikor most a zsoltárunk nyomán rácsodálkozunk Isten jó tulajdonságaira. Szinte mindegyikről lehetne külön-külön egy egész igehirdetést mondani, itt most, csak néhány gondolatot vessünk föl ezekről.

Az első tehát, hogy Isten dicsőséges. Az Értelmező Szótár szerint a „dicsőség” valami nagy tettel kiérdemelt fényes hírnév, nagy elismerés. Zsoltárunk az ég alkotójának is nevezi Istent, később azt is mondja, hogy szilárdan áll a világ, nem inog! Ebből adódik, hogy már a teremtett világ léte, és ma is látható működése, az Istent dicsőíti. Azt a nagy tettét Istennek, hogy megteremtette, és ma is fenntartja az egész világot: az eget, a földet, a tengert a benne levőkkel, a mezőt (értsd: szárazföldet), és mindent, ami rajta van!

Ám a Húsvét után a negyedik vasárnapon, nekünk Istennek egy másik nagy tettéről is meg kell emlékeznünk. Igen, ez a Krisztus feltámasztása, amelynek kiemelkedő jelentőségét említettük is már. S aminek alapján Isten szabadításáról még nagyobb örömmel beszélhetünk, mint azt egykor a zsoltáros tette!

Azután, Isten felsorolt tulajdonságai között azt találjuk, hogy ő nagy, erős, hatalmas, és ő az ég alkotója. Az előbb már fölhoztuk Istennek azt a nagy tettét, hogy megteremtette és ma is fenntartja az egész világot. Erre pedig, mint az egyetlen élő, igaz Isten, Ő valóban képes is, de akkor neki igazán nagynak, erősnek és hatalmasnak kell lennie! Azonban Istennek ezek a tulajdonságai sem keltenek félelmet bennük. Mint ahogy a zsoltáros is, biztosan nem szólítana fel senkit Isten nevének dicsőítésére, magasztalására, örvendezésre és ujjongásra, s a legkevésbé éneklésre, ha ő maga félne az Istentől. S bennünk akkor még inkább nincs helye a félelemnek, hiszen mi, János első levelének tanúságtétele nyomán abban a meggyőződésben élhetünk, hogy az Isten szeretet!

Méltó hát örvendeznünk, és illő énekelnünk az Isten dicsőségére!

De nézzük tovább az Isten itt megismert vonásait: fenség, méltóság, ékesség. A fenség az a tulajdonság, hogy valaki a nagyszerűségével, méltóságával, bámulatot és tiszteletet kelt bennünk. S az, hogy fenséges, azt jelenti: magasztos, lenyűgöző szépségű! És Isten miért ne lehetne ilyen? Az „ékes” jelző pedig rokon értelmű a fenséggel, díszest, nagyszerűt, ragyogót jelent! S itt van még a „méltóság” is, amely e tulajdonság hordozója iránt tiszteletet ébreszt.

Istent tehát ezekkel a tulajdonságokkal is (fenség, méltóság, ékesség) felruházza a zsoltáros, s azt kell mondjuk, hogy ezek sem idegenek az Istentől. Nekünk pedig azt az örömhírt hirdetik, hogy jó ránézni az Istenre, hogy az Isten még látványnak is szép, szemet gyönyörködtető! Persze, ezt majd csak az Isten eljövendő országában, a színről-színre látásban tapasztalhatjuk meg. De milyen jó nekünk, már itt a földön abban a hitben élnünk, hogy a mennyben nem valami mást kell imádnunk örökre, hanem azt a jó Istent, akire öröm ránézni, mert szép, ékes, fenséges!

S végül, de nem utolsó sorban, Istennek még két, igen fontos tulajdonsága ismerszik meg előttünk. Ezek pedig az igazságosság és a pártatlanság.

A zsoltárunk is tud arról, hogy Isten el fog jönni, ítéletet tartani a földön. S az ítélet kifejezést hallván, eszünkbe juthat az Istennek ma említett egyetlen elgondolkoztató tulajdonsága, a félelmesség. De mindjárt meg kell látunk azt is, hogy az igénkben felsorolt 11 tulajdonság közül csak ez az egy az, amely nem mindjárt indít örömre. Ez azt jelenti, hogy Istenre nézve elmondhatjuk: nemszeretem tulajdonságainak aránya mindössze 9%, de jó és örömet okozó benne 91%. Vagyis döntő többségben jó az Isten!

Ezért, amikor az ítélet napjáról esik szó, akkor sem a félelem kell uralkodjon bennünk, hanem az a hit, hogy jó az Isten, ráadásul igazságos és pártatlan!

S az Isten igazságosságának alapja előttem a mindentudás. Az emberek ítélete azért nem lehet igazságos, mert csak rész szerint van meg bennünk az ismeret. A dolgokat, az eseményeket, mindig csak a saját szemszögünkből látjuk. A másik ember helyzetébe, legfeljebb beleképzelni tudjuk magunkat. Ez pedig semmi esetre sem azt jelenti, hogy a helyzetet az ő szemével látjuk és gondoljuk! Isten azonban mindenkinek a szívébe is belelát. Ő valóban, mindent tud, és ezért igazságos az ítélete.

S az Isten pártatlan. Ő nem egymáshoz méri az embereket. Előtte semmit nem számít rang, vagyon, beosztás, testi erő. Istennek egyetlen mércéje van, önmaga, vagyis a tökéletesség! Ám az eljövendő ítéletre nézve ez se félelemmel töltsön el bennünket! Mert Isten az ítéletet annak a Jézus Krisztusnak a kezébe adta, aki úgy szeret minket, hogy az életét adta oda értünk!

Illő tehát, hogy Cantate vasárnapján, a zsoltárossal együtt mindnyájan így örvendezzünk: „Énekeljetek új éneket az ÚRnak, énekelj az ÚRnak, te egész föld! Énekeljetek az ÚRnak, áldjátok nevét, hirdessétek szabadítását minden nap!”(Zsolt 96,1-2) †Ámen

Imádkozzunk!

Istenünk, mennyei Atyánk! Dicsérünk, és áldunk téged szívvel, szájjal és zengő énekléssel, mert te vagy a hatalmas, diadalmas, egyedül szent Isten. Fogadd kedvesen gyermekeid új énekét, amellyel dicsőséget adnak neked, és vezess mennyei országodba, ahol a megdicsőültekkel együtt örökké dicsérhetünk az Úr Jézus Krisztus által.

                                                                  †Ámen

Énekek: 493 6 51 305 11