Veperdi Zoltán igehirdetése, 2021. augusztus 29.
†
Szentháromság után 13. vasárnap
Gal 3, 15-22
Pesthidegkút, 2021. augusztus 29.
Kegyelem nékünk és békesség Istentől, a mi Atyánktól és az Úr Jézus Krisztustól. †Ámen
Hallgassa meg a keresztyén gyülekezet Istennek igéjét, amelyet anyaszentegyházunk Szentháromság után a tizenharmadik vasárnapra igehirdetés alapjául választott. Feljegyezve találjuk Gal 3,15-22-ben, a következőképpen:
„Testvéreim, emberi módon szólok: a megerősített végrendeletet, még ha emberé is, senki sem teheti érvénytelenné, vagy nem toldhatja meg. Az ígéretek pedig Ábrahámnak adattak és az ő utódának. Nem így mondja az Írás: „és az ő utódainak”, mintha sokakról szólna, hanem csak egyről: „és a te utódodnak”, aki a Krisztus. Ezt pedig így értem: azt a szövetséget, amelyet korábban megerősített Isten, a négyszázharminc esztendő múlva keletkezett törvény nem teszi érvénytelenné, vagyis ez nem törli el az ígéretet. Mert ha a törvény alapján van az örökség, akkor már nem az ígéret alapján volna; Ábrahámnak viszont ígéret által ajándékozta azt Isten. Mi tehát a törvény? A bűnök miatt adatott, amíg eljön az utód, akinek az ígéret szól. A törvényt angyalok közölték közbenjáró által. Közbenjáróra nincs szükség, ahol nincs két fél. Isten pedig egy. A törvény tehát az ígéretek ellen van? Szó sincs róla! Mert ha olyan törvény adatott volna, amely képes életet adni, valóban a törvény alapján volna a megigazulás. De az Írás mindenkit bűn alá rekesztett, hogy az ígéret a Jézus Krisztusba vetett hit alapján adassék azoknak, akik hisznek”(Gal 3,15-22).
Keresztyén Gyülekezet, szeretett Testvéreim az Úr Jézus Krisztusban! „A hit cselekedtek nélkül halott!” – írja Ágendánk jelmondatul a Szentháromság utáni tizenharmadik vasárnapra, meghatározva ezzel az igehirdetés mondanivalóját.
S hadd kezdjem mindjárt egy példával: Ruyter Mihály tengernagy 1607 és 1676 között élt. Nevét az teszi jelentőssé nekünk, magyar evangélikusoknak, hogy ő szabadította meg a Nápolyban gályarabságban tartott huszonhat protestáns lelkészt, hazánk fiait. Ennek az eseménynek az emlékére emeltek Debrecenben a református templom mellett emlékoszlopot.
Nos, Ruyter Mihályról olvastam a következőket: „A világhírű holland tengernagy, aki kitörölhetetlenül beírta nevét a magyar protestáns történelembe a gályarabok kiszabadítása által, mély hitéről és istenfélelméről volt ismert. Erről tanúskodnak életrajz írójának szavai is: „Vallásos ember volt, kinek legfőbb gyönyörűsége a templom látogatásából és a prédikációk hallgatásából állott. Napjának legnagyobb részében a Szentírást olvasta, más könyvet ritkán vett kezébe”. Amikor pedig a hollandok szabadságát biztosító nagy tengeri győzelmét kivívta, nem szédítette el és nem tette őt elbizakodottá a nagy ünnepeltetés, amelyben részesült, hanem alázatosan meghajolva Isten előtt, egyedül Neki adta a dicsőséget”(Fébé naptár 1941).
Lássuk most már, hogyan illik a nagy holland példája a gondolatmenetünkbe! Az egész Galata levél – azt mondhatjuk – Pál apostolnak egy hatalmas bizonyságtétele Krisztusról, amelynek középpontjában a hit által való megigazulás áll. Pál ezzel a tanítással veszi fel a harcot azon zsidókeresztyének ellen, akik térítő munkájában rendszeresen gáncsot vetettek az apostol elé. Azt hirdetve, hogy csak az a keresztyén – tehát Krisztus követő – nyerheti el az üdvösséget, aki előbb aláveti magát a zsidó törvényeknek, különösen is a körülmetélkedésnek és az ünnepek megtartásának.
Pál, hogy teljesen érthetővé tegye a maga meggyőződését, „emberi módon szól”, vagyis az emberi élet területéről hoz példát: az ember végrendeletét, főleg akkor, ha azt megerősítette, azaz még egyszer ugyanúgy kifejezte végső akaratát, azt senki más emberfia nem teheti érvénytelenné, nem toldhatja meg, és nem vehet el abból semmit. Mennyivel inkább így van ez tehát, amikor Isten akaratáról van szó, nevezetesen az Ábrahámnak tett ígéretről: „Általad nyer áldást a föld minden nemzetsége”(1Móz 12,3).
Ábrahám személye ebben az összefüggésben kétszeresen is fontos Pál számára. Először is azért, mert Ábrahám a hit példája! Mózes első könyvében ezt olvassuk: „Abrám hitt az ÚRnak, és ő ezt számította be neki igazságul”(1Móz 15,6).
A másik, ami Ábrahám személyét itt előtérbe hozza, az, hogy ő hit által mondatott igaznak már a törvény kinyilatkoztatása előtt! Pál, Mózes második könyvére hivatkozva állítja azt, hogy Ábrahám legalább négyszázharminc esztendővel előbb élt, mint ahogy a két kőtáblán Izrael megkapta a törvényt a Sínai-hegyen, mert az említett írás szerint „Izrael fiai négyszázharminc esztendeig laktak Egyiptomban”(2Móz 12,40).
Következésképpen, Isten megerősített akaratát, Ábrahámmal az ígéret után megkötött szövetséget, nem teheti érvénytelenné, nem törölheti el a törvény!
Mielőtt most tovább követnénk Pál gondolatmenetét, egyvalamit – úgy gondolom – szükséges megmagyaráznunk. A Galata levél így idézi az Ábrahámnak tett ószövetségi ígéretet: „És a te utódodnak”. Itt arra kell felfigyelnünk, hogy az utód egyes számban szerepel. Azonban, ha fellapozzuk az idézett helyet (1Móz 12,7), akkor ott többesszámot találunk: „A te utódaidnak”! Ennek az ellentmondásnak a feloldása abban van, hogy Pál a Septuagintát, vagyis az Ószövetség görög fordítását vehette alapul, ahol valóban az egyes számban fogalmazott ígéret szerepel. Így már nincs zökkenő az apostol gondolatmenetében, amikor Ábrahám utódjaként Krisztust nevezi meg!
Ezzel a merész fordulattal, Pál választás elé állítja a galatákat: ha a törvénynek hisznek, akkor nem lesznek az Ábrahámnak tett ígéret örökösei. Ám ha Krisztusban hisznek, akkor e hit által Isten fiai lesznek, s mint fiak örökösök is (Gal 4,1-7). Többé tehát nem a törvény betöltésének kényszere hajtja a szolgaság kötelékébe a lelküket, mert egyedül a Krisztusba vetett hit által nyerhetnek áldást!
Ennek a hitigazságnak a megvalósulása, hit által akkor kezdődik meg az egyes emberben, amikor Pállal együtt tudja mondani: „Többé tehát nem én élek, hanem Krisztus él bennem” (Gal 2,20). És ebben a hitben, krisztusi indulattal, szabadon cselekszik jót mindenkivel.
Az Ágostai hitvallás XVIII. cikke ezt tanítja az ember szabad akaratáról: „Az emberi akaratnak van annyi szabadsága, hogy becsületes világi életet tudjon folytatni, és választani tudjon olyan dolgok közül, amelyek az értelem hatáskörébe tartoznak. De arra nincsen ereje, hogy a Szentlélek nélkül megvalósítsa az Isten színe előtt érvényes, vagy másképpen lelki igazságot”. Mert ez – tegyük hozzá – csak hit által, mégpedig a Jézus Krisztusba vetett hit által lehetséges. És ez a hit teszi képessé Krisztus követőjét a jó cselekvésére.
Erről így szól az Ágostai hitvallás: „Hit nélkül ugyanis az emberi természet semmiképpen sem tudja teljesíteni azokat a cselekedeteket, amelyeket az első vagy második parancsolat követel. Hit nélkül nem hívja Istent segítségül, nem vár Istentől semmit, nem tűri el a keresztet, hanem embereknél keres oltalmat és emberi segítségbe veti bizodalmát. Hit nélkül és Istenbe vetett bizalom nélkül így kerül uralomra a szívben mindenféle kívánság és emberi elgondolás” (ÁH XX. cikk).
Szinte ezeket a gondolatokat foglalja össze a már idézett jelmondatunk: a hit cselekedetek nélkül halott. S íme, azért hoztuk föl példaként Ruyter Mihály tengernagyot, hogy az ő bizonyságtévő élete okán felmutassuk: a hit cselekedetek által él! Mert biztos vagyok benne, hogy Ruyter Mihály nem csak a történelem-formáló nagy tettek közepette, hanem a mindennapok apró dolgaiban is, a hitre alapozta az életét, a döntéseit.
Augustinus gondolatát idézhetjük még föl: „Röviden hangzik a törvény, amely elénk van adva: szeress és tégy amit akarsz!”
Talán első pillanatra nem is látszik milyen szigorú tiltás ez, mondjuk így: a második nagy parancsolatnak ez a megfogalmazása. Hiszen sok mindent azért nem enged megtenni, mert a szereteten kívül esik! S az is rögtön látszik, hogy nem az az igazi és őszinte szeretet, amely válogatás nélkül, elvtelenül igent mond mindenre: gondoljuk csak el, hányszor kell pl. a szülő nemet mondjon gyermekének, éppen szeretetből!
Szeress, és tégy amit akarsz! Szeresd az Istent és szeresd az embert, és tégy amit a hited diktál! Hadd hozzak újra az egyháztörténetből példát. Bornemissza Péter 1535-ben született Pesten, főnemesi szülőktől, már ifjan csatlakozott a reformációhoz. Elektra c. drámájának előszavában így ír: „Mikor az bécsi tanuló nemes uraim kértek volna, hogy valami játékot magyarul szereznék, kivel az urakat vigasztalnák, jóllehet magamat elégnek nem tartottam, mert efféle írásban nem forgottam, de egyet kelle nekik választanom. Anakkokáért, miért nekünk keresztyéneknek minden dolgunk Isten nevének dicséretire kell lenni, akarám, hogy játékunk is az ő dicséretire és keresztyéneknek épületére lenne. Választám azért bölcs Sophokles tragődiáját, melyet Elektrának hívnak”. Ha minden író elve ez lenne, de könnyű lenne a gyermekeknek is megfelelő olvasmányokat találni” (Fébé naptár 1941). Sőt, ha minden ember életelve ez lenne, az maga volna a mennyország!
Végül még valamit: a hitből jövő jó cselekedetek, tehát végső soron a hit Jézus Krisztusban, elnyeri majd jutalmát. Pál világossá teszi az igében, hogy a törvény nem képes életet adni. Az ígéret az, amely Ábrahám, és az ő utóda, Krisztus révén, életet hoz: „Általad nyer áldást a föld minden nemzetsége”. A legnagyobb áldás, amit a hívő elnyerhet Istentől, az az élet, mégpedig az örök élet, mindannyiunk reménysége!
Én nem tudok oly ékes szavakkal prédikálni, mint Pál, aki a galaták szeme előtt úgy írta le Jézus Krisztust, mintha közöttük feszítették volna meg. Esendő szavakkal, de rendíthetetlen meggyőződéssel azt kívántam ma elétek adni: Testvér! Neked is örök életed van Jézus Krisztusban, csak higgy és szeress!
†Ámen
Imádkozzunk!
Urunk, Istenünk! Szabadíts meg minket az önteltségtől és a hamis biztonságtól, és térítsd szívünket tehozzád, hogy a jó cselekvésében meg ne restüljünk, a szeretetben bővelkedjünk, egymást erősítsük, és amikor eljön számonkérésed napja, részeltess minket is örök örömödben, Jézus Krisztusért.
†Ámen
Énekek: 52 10 320 291
