Veperdi Zoltán igehirdetése 2021. május 23.

†

Pünkösd második napja

Zsolt 51, 12-15

Pesthidegkút (Lelkészotthon, Modori u), 2021. május 24.

Kegyelem nékünk és békesség Istentől, a mi Atyánktól és az Úr Jézus Krisztustól. †Ámen

Hallgassa meg a keresztyén gyülekezet Istennek igéjét, amelyet anyaszentegyházunk, Pünkösd második napjára, az igehirdetés alapjául választott. Feljegyezve találjuk Zsolt 51,12-15-ben, a következőképpen:

„Tiszta szívet teremts bennem, Istenem, és az erős lelket újítsd meg bennem! Ne vess el orcád elől, szent lelkedet ne vedd el tőlem! Vidámíts meg újra szabadításoddal, támogass, hogy lelkem készséges legyen, hogy taníthassam utaidra a hűtleneket, és a vétkesek megtérjenek hozzád”(Zsolt 51,12-15).

Keresztyén Gyülekezet, szeretett Testvéreim az Úr Jézus Krisztusban! Pünkösd második napján, a bevezető zsoltárban is – természetesen – bibliai igeverseket hallottuk. De az első mondat, amelyet ma, az oltári ige kezdő verseként, ténylegesen a Bibliából olvastam föl, ez volt: „Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen”(Jn 3,16).

S ennél jobban ide illő nyitányt el sem lehet képzelni. Hiszen Pünkösd második napja van, amikor a Szentlélek kitöltésével, Isten üdvtervét, a maga teljességében megismerhettük e földön. Mert minden az Isten szeretetével kezdődött, és minden az örök életben éri el végső célját.

Előttünk van tehát immár a teljes kinyilatkoztatás: a teremtő Atya, a megváltó Krisztus, és a megszentelő Szentlélek.

Jézus, János evangéliumában, a búcsúbeszédében, többek között ezt mondta tanítványainak: „Jobb nektek, ha én elmegyek, mert ha nem megyek el, a Pártfogó nem jön el hozzátok, ha pedig elmegyek, elküldöm őt hozzátok. És amikor eljön, leleplezi a világ előtt, hogy mi a bűn, mi az igazság, és mi az ítélet… amikor azonban eljön ő, az igazság Lelke, elvezet titeket a teljes igazságra; mert nem önmagától szól, hanem azokat mondja, amiket hall, és az eljövendő dolgokat is kijelenti nektek. Ő engem fog dicsőíteni, mert az enyémből merít, és azt jelenti ki nektek”(Jn 14,7-8.13-14).

S itt azt is érdemes emlékezetünkbe idézni, hogy Luther Márton mit tanít a Kiskátéban a Szentlélekről: „Hiszem, hogy saját eszemmel és erőmmel nem tudnék Jézus Krisztusban, az én Uramban hinni, sem Őhozzá eljutni, hanem a Szentlélek hívott el engem az evangélium által, Ő világosított meg ajándékaival, Ő szentelt meg és tartott meg az igaz hitben, ahogyan a földön élő egész egyházat is elhívja, gyűjti, megvilágosítja, megszenteli és Jézus Krisztusnál megtartja az egy igaz hitben. Ebben az egyházban nekem és minden hívőnek naponként minden bűnt bőséggel megbocsát, az ítélet napján engem és minden holtat feltámaszt és nekem minden Krisztusban hívővel együtt örök életet ad. Ez így igaz!”(Kiskáté).

Íme, a Szentlélek ébreszti, és tartja meg bennünk a Krisztus-hitet. Mégpedig az élő, azaz a feltámadott Krisztusban való hitet! Azért fontos ezt külön hangsúlyoznunk, mert hinnünk kell, hogy Krisztus a mi személyes megváltónk is. Aki a mi bűneink büntetését is elhordozta. Az ebben való meggyőződés nélkül, a bűnbocsánatot sem tudjuk hittel elfogadni! Akkor pedig semmi értelme a mi hitünknek. Mert nem vagyunk szabadok a bűntől, s nem vagyunk szabadok a Krisztus szerint való szeretetre!

Márpedig Isten azt akarja, hogy „Minden ember üdvözüljön, és eljusson az igazság megismerésére”(1Tim 2,4) – ahogyan Pál írja a Timóteusnak címzett ez első levelében.

S az apostol itt az „αληθεια” (aléteia) kifejezést használja, amely igazságot, valóságot jelent. S ugyancsak az „alhqeia” szerepel János evangéliumában, méghozzá kétszer is, ahonnan Jézus szavait fentebb így idéztük: „Az igazság Lelke, elvezet titeket a teljes igazságra”. A valóság tehát az, hogy Isten Jézus Krisztusért valóban megbocsátja vétkeinket és valóban megajándékoz az örök élettel!

Azt gondolom, fontos volt ezeket emlékezetünkbe idézni, hiszen a mai igénk, az ötvenegyedik zsoltár, Dávid király gyönyörű bűnvalló imádsága. A zsoltár felirata egyértelművé teszi előttünk a keletkezés okát és idejét: „Dávid zsoltára, abból az időből, mikor nála járt Nátán próféta, mert bement Dávid Betsabéhoz”(Zsolt 51,1-2).

Ismerjük jól a történetet. Röviden: Betsabé egy Úriás nevű katonának volt a felesége. Dávidnak megtetszett az asszony, és meg akarta szerezni. A király ekkor utasította a hadvezérét, hogy Úriást küldje a frontvonalba. S amikor Dávid hűséges katonája elesett, a király feleségül vette Betsabét.

Ne szépítsük a dolgot, ez egy gyalázatos cselekedet volt. Ám igazuk lehet azoknak, akik szerint az ilyen történetek csak a Biblia hitelességét igazolják. Mert Isten választott emberei sem lesznek tökéletesek. Ugyanolyan esendők és bűnre hajlamosak maradnak, az emberi természet szerint. Ezt pedig nem szabad elhallgatni. Igenis meg lehet, és meg kell vallani. Mert éppen ezek az esetek mutatják meg nekünk Isten szeretetének és kegyelmének a nagyságát, valamint a bűnbánat és a bűnbocsánat erejét.

Olvassuk csak el, hogy Dávid, miután Nátán próféta a fejére olvasta a bűnét, az ötvenegyedik zsoltárban hogyan tárta Isten elé a könyörgését: „Könyörülj rajtam kegyelmeddel, Istenem, töröld el hűtlenségemet nagy irgalmaddal! Teljesen mosd le rólam bűnömet, és vétkemtől tisztíts meg engem! Mert tudom, hogy hűtlen voltam, és vétkem mindig előttem van. Egyedül ellened vétkeztem, azt tettem, amit rossznak látsz. Ezért igazad van, ha szólsz, és jogos az ítéleted”(Zsolt 51,3-6).

Majd alább így folytatja: „Tisztíts meg izsóppal, és tiszta leszek, moss meg engem, és fehérebb leszek, mint a hó… Ments meg, mert vért ontottam, ó, Isten, szabadító Istenem!”(Zsolt 51,9.16).

S íme, az a négy zsoltárvers, amely a mai igénk, azt mutatja meg, hogy Dávid hogyan és miben reméli megvalósulni Isten bűnbocsánatát. Olvassuk el újra: „Tiszta szívet teremts bennem, Istenem, és az erős lelket újítsd meg bennem! Ne vess el orcád elől, szent lelkedet ne vedd el tőlem! Vidámíts meg újra szabadításoddal, támogass, hogy lelkem készséges legyen, hogy taníthassam utaidra a hűtleneket, és a vétkesek megtérjenek hozzád”(Zsolt 51,12-15).

Sámuel első könyvében olvassuk, amikor Isten elküldte prófétáját a betlehemi Isaihoz, hogy a fiai közül válassza ki Saul utódját: „Ő pedig (Dávid) pirospozsgás, szép szemű és jó megjelenésű volt. Akkor ezt mondta az ÚR: Rajta! Kend föl királlyá, mert ő az! Sámuel pedig fogta az olajos szarut, és testvérei körében fölkente őt. Akkor az ÚR lelke szállt Dávidra, és attól kezdve vele is maradt”(1Sám 16,12.13).

Íme, Dávid bűnbánatának az igaz voltát, valódiságát mutatja fohászkodása, amikor azt kéri, hogy Isten ne vesse el őt az orcája elől, és ne vonja meg tőle Szentlelkét. Hiszen egyedül Isten Lelke tudja megtisztítani a szívét. Egyedül Isten Lelke tudja elvenni abból a gonosz gondolatokat, paráznaságokat; és az Isten szerinti indulatot, azaz a szeretetet, megújítani benne! És egyedül Isten Lelke tudja megerősíteni a lelkét. Amely egykor erős volt, mert maradéktalanul bízott az Istenben, de most, a bűn miatt, csorbát szenvedett. Egyedül Istennek van hatalma a hitet megerősíteni, megújítani, visszaállítani – azaz reformálni – Dávid lelkében!

Vagy talán Jeremiás próféta is, nem ugyanígy könyörög, amikor ezt mondja: „Gyógyíts meg, URam, akkor meggyógyulok, szabadíts meg, akkor megszabadulok, csak téged dicsérlek”(Jer 17,14).

Hiszen Dávid is így folytatja könyörgését: „Vidámíts meg újra szabadításoddal, támogass, hogy lelkem készséges legyen, hogy taníthassam utaidra a hűtleneket, és a vétkesek megtérjenek hozzád”(Zsolt 51,14-15).

Takács János, néhai hódmezővásárhelyi lelkészünk, könyvében a zsoltárok értelemszerű fordítását készítette el. Ehhez a két vershez a következőket írta: „Add vissza nékem a te szabadításodnak örömét; adj nékem kegyelmi időt, halasztást az elfecsérelt idők helyett, pótold az elszórt, eltékozolt javakat, erőket, amelyeket könnyelműen elszórtam; a te vezérlő Lelkeddel támogassál, erősítsél, bátorítsál engem, hogy alkalmas legyek a kezdeményezésre, az atyámfiaival szembeni jó szolgálatot tudjam kezdeni, hogy legyen bátorságom elsőként békejobbot nyújtani. Én tanítom majd a törvényszegőket a te utaidra és életmódom bizonyságával oktatom majd az istenteleneket, hogy tefeléd forduljanak”.

Az Isten bűnbocsánatáról csak az tud hitelesen beszélni, aki a maga életében, személyesen is megtapasztalta azt. Íme, Dávid király, ilyen ember. Nyilván az után sem, hogy Isten megbocsátotta ezt a vétkét, még nem lett tökéletes, és bűntelen. De átélte Isten bűnbocsátó kegyelmét. S attól kezdve megújult szívvel és megerősödött lélekkel igyekezett Isten választott népének hűséges pásztora lenni. Mert immár a Lélek gyümölcseit hordozta a szívében!

Isten bűnbocsánata pedig odáig terjed, hogy választottjának megengedi folytatni a szolgálatot. Így tett Jeremiással is, amikor a próféta panaszára Isten így válaszolt: „Ha megtérsz, megengedem, hogy újból szolgálatomba állj”(Jer 15,19).

Szeretett Testvérek! Íme, Pünkösd második napján, most mi is kérjük Istent, hogy a mai időkben a mi lelkünket is erősítse meg, a mi szívünket is újítsa meg, hogy teljes hittel ragaszkodjunk a mi Teremtőnkhöz, Megváltónkhoz és Megszentelőnkhöz! Aki azt akarja, hogy mi is megismerjük és elfogadjuk az Ő bűnbocsátó szeretetét, és ez által örök életünk legyen! †Ámen

Imádkozzunk!

Szentlélek Isten! Munkád gyümölcsét érleld bennünk! Hadd imádjunk téged tiszta szívvel, állhatatos lélekkel, engedelmes szeretettel. Az első gyülekezet megtérését és örömét, egymást szolgáló áldozatát és veled való közösségét add nekünk pünkösdi ajándékul.

                                                               †Ámen

Énekek: 233 6 232 293