Veperdi Zoltán igehirdetése, 2020. augusztus 16.

Szentháromság ünnepe után tizedik vasárnap

Zsid 11, 1-12

Pesthidegkút, 2020. augusztus 16.

Kegyelem nékünk és békesség Istentől, a mi Atyánktól, és az Úr Jézus Krisztustól. Ámen

Hallgassa meg a keresztyén gyülekezet Istennek igéjét, amelyet anyaszentegyházunk Szentháromság ünnepe után a tizedik vasárnapra, az igehirdetés alapjául választott! Feljegyezve találjuk Zsid 11,1-12-ben a következőképpen:

A hit pedig a remélt dolgokban való bizalom, és a nem látható dolgok létéről való meggyőződés. Ennek a hitnek az alapján nyertek Istentől jó tanúbizonyságot a régiek. Hit által értjük meg, hogy a világokat Isten szava alkotta, úgyhogy a nem láthatókból állt elő a látható. Hit által ajánlott fel Ábel értékesebb áldozatot Istennek, mint Kain, és hit által nyert bizonyságot arról, hogy ő igaz, mert Isten bizonyságot tett áldozati ajándékairól, úgyhogy hite által még holta után is beszél. Hit által ragadtatott el Énók, hogy ne lásson halált, és nem találták meg, mivel elragadta őt Isten. Elragadtatása előtt azonban bizonyságot nyert arról, hogy Isten szemében kedves. Hit nélkül pedig senki sem lehet kedves Isten előtt, mert aki az Istenhez járul, annak hinnie kell, hogy ő van, és megjutalmazza azokat, akik őt keresik. Hit által kapott kijelentést Nóé azokról a dolgokról, amelyeket még nem láthatott, és Istent félve és tisztelve készítette el a bárkát háza népe megmentésére. E hite által ítélte el a világot, és a hitből való igazság örökösévé lett. Hit által engedelmeskedett Ábrahám, amikor elhívta Isten, hogy induljon el arra a helyre, amelyet örökségül fog kapni. És elindult, nem tudva, hova megy. Hit által költözött át az ígéret földjére, mint idegenbe, és sátrakban lakott Izsákkal és Jákóbbal, ugyanannak az ígéretnek az örököseivel. Mert várta azt a várost, amelynek szilárd alapja van, amelynek tervezője és alkotója az Isten. Hit által kapott erőt arra is, hogy a meddő Sárával nemzetséget alapítson, noha már idős volt, minthogy hűnek tartotta azt, aki az ígéretet tette. Ezért attól az egy embertől, aki már közel volt a halálhoz, származtak olyan sokan, mint az ég csillagai és mint a tenger partján a föveny, amely megszámlálhatatlan(Zsid 11,1-12).

Keresztyén Gyülekezet, szeretett Testvéreim az Úr Jézus Krisztusban! Szentháromság ünnepe után a tizedik vasárnap fordulópont az egyházi esztendő második felében. Isten hívása továbbra is hangzik felénk, de most már arról is bizonyságot teszünk, hogy „Akiket Isten elhívott, azokat meg is igazította”(Ágenda).

Ebből pedig az következik, – hiszen a megigazulás nem más, mint megújulás, azaz újjászületés – hogy a Krisztusban elnyert kegyelem által megszentelt életben járó keresztyének, szüntelenül harcolnak a világ és az óemberük, azaz a bűn ellen.

S ebben a küzdelemben egyáltalán azért lehet esélyünk a győzelemre, mert Krisztusban kegyelmet nyertünk. S az egyetlen lehetőségünk, ha ezt a kegyelmet hittel elfogadjuk. Mert egyedül hit által lehetünk igazzá Isten előtt!

Az embernek lehetősége van arra is, hogy elutasítsa Isten kegyelmét. Erről szól a mai oltári igénk Lukács evangéliumából. Jelesül a 19. fejezet 41. versétől kezdődő szakasza, amikor is Jézus siratja Jeruzsálemet: „Amikor közelebb ért, és meglátta a várost, megsiratta, és így szólt: Bárcsak felismerted volna ezen a napon te is a békességre vezető utat! De most már el van rejtve a szemed elől. Mert jönnek majd rád napok, amikor ellenségeid ostromfalat emelnek körülötted, körülzárnak, és mindenfelől szorongatnak, földre tipornak téged és fiaidat, akik falaid között laknak, és kő kövön nem marad benned, mert nem ismerted fel meglátogatásod idejét(Lk 19,41-44).

Jeruzsálem nem ismerte fel a békességre vezető utat. Azaz Jézus Krisztusban nem látta meg a Megváltót, a Messiást, aki egyszer s mindenkorra érvényes áldozata árán megbékéltette Istent a világgal, és megnyitotta előttünk az utat a mennybe.

Azután Jeruzsálem nem ismerte föl meglátogatásának idejét sem. S itt a görög szövegben a „καιρος”(kairosz) kifejezés szerepel, amely azt jelenti: kellő idő, alkalom.

S így ez az esemény arra figyelmeztet, hogy ha az ember elmulasztja az alkalmat, akkor az lehet, hogy nem tér vissza többet. S ennek a mulasztásnak pedig pusztulás a vége. Ahogyan az Jeruzsálem esetében Krisztus után 70-ben be is következett.

Innen pedig már csak egyet kell továbblépnünk a következő megállapításhoz: ha valaki a saját életében, nem ismeri fel meglátogatásának idejét – azaz azt az alkalmat, amikor Krisztus mellett dönthet – könnyen lehet – ha nem adatik neki másik alkalom – akkor örök kárhozat lesz az osztályrésze.

Mindenképpen jó figyelmeztetés ez nekünk, hogy mi el ne tántorodjunk Krisztustól, és a hittől! Ebben pedig a Zsidókhoz írt levél előttünk lévő szakasza nyújt segítséget.

Először is azzal, hogy világossá teszi előttünk, hogy mi a hit: „A hit pedig a remélt dolgokban való bizalom, és a nem látható dolgok létéről való meggyőződés(Zsid 11,1).

Világos, amit lát az ember, azt már nem kell hinni. Az nem hit, hanem látás. Hinni csak a láthatatlant kell. Hinni csak a hihetetlent lehet. Ami az emberi elme számára felfoghatatlan, vagy ami az emberi természettel teljesen ellentétes.

S a hit éppen ezért nehéz, sok ember számára. Egy régi történet szerint, a nagy ébredés idején, vallásos összejövetel volt egy faluban. Sokan összegyűltek, és hallgatták az evangéliumot. Amikor a szónok befejezte a beszédet, felállt egy ember és megszólalt: „Az előadó beszélt itt Istenről, Jézusról, a megváltásról, és az örök életről. Ti azt mondjátok, hogy a falunk határában van egy szép tó, virágoskerttel, s egy kiserdővel. Én ezeket sohasem láttam, mert születésemtől fogva vak vagyok. Na, mármost, ha ezeknek a létezését tagadnám, az nem azt jelentené, hogy ezek nincsenek. Csak az jelezné, hogy én vak vagyok”.

Vagyis, ha valamit én még nem láttam, az nem azt jelenti, hogy az nem létezik! A Római levelet idézhetjük: „Ami megismerhető Istenből, az nyilvánvaló előttük, mivel Isten nyilvánvalóvá tette számukra. Láthatatlan valóját, azaz örök hatalmát és istenségét meglátja alkotásain az értelem a világ teremtésétől fogva(Róm 1,19-20).

Itt, a Zsidókhoz írt levélben pedig ezt olvassuk: „Hit által értjük meg, hogy a világokat Isten szava alkotta, úgyhogy a nem láthatókból állt elő a látható(Zsid 11,3).

Tudjuk, hogy a szem, a tárgyakról visszaverődött fényt érzékeli, amelyekből majd az agy alkot képet. A fény egy elektromágneses sugárzás. Az emberi szem a 380 és 780 nanométer hullámhosszok közötti tartományt látja. Ezzel szemben a rovarok, már a 340 nm hullámhosszal érkező fényt is érzékelik. Vagyis látnak olyat, amit mi, emberek nem. Ettől kezdve nem megalapozott azt mondani, hogy nem hiszem, mert nem látom! Mert egy rovar láthatja. S akkor még nem is beszéltünk a denevérről, amelynek a szeme gyenge. Ezért ultrahangot bocsát ki, amely az előtte lévő tárgyról visszaverődik, és ezt érzékeli. A denevér, íme, „ultrahanggal” lát. Sötétben is! Tehát van egy olyan képessége, ami az embernek nincs!

A fizika már majdnem nyolcvan éve tudja, hogy az anyag sem örök. Max Planck mondta egy konferencián 1944-ben: „Kutatásaim alapján tehát a következőket tudom elmondani Önöknek az atomokról: anyag önmagában véve nem létezik. Minden anyag csak egy olyan erő hatására keletkezik és marad fenn, ami az atomi részecskéket rezgésbe hozza és összekovácsolja az atom parányi naprendszerévé”.

Íme, igaz az, hogy Isten a semmiből teremtette a világot. A láthatatlanból állt elő a látható! Az ész számára ez valóban hihetetlen! De hit által igenis befogadható!

S én azt gondolom, nekünk nem is az a feladatunk, hogy mindent kikutassunk, és megértsünk, megmagyarázzunk a Bibliából. Hogy ez és ez, hogyan mehetett végre. A mi hitünk középpontja Jézus. János fogalmazza meg szépen az evangéliumának vége felé: „Ezek pedig azért írattak meg, hogy higgyétek: Jézus a Krisztus, az Isten Fia, és e hitben életetek legyen az ő nevében(Jn 20,31).

Igénk hosszasan sorolja az Ószövetségből a hit példaképeit: Nóé semmit sem látott az eljövendő özönvízből, de hitt Isten szavának, és megépítette a bárkát. Ábrahám sohasem látta azelőtt az ígéret földjét, de Isten szavára elindult, hogy birtokba vegye azt.

Nekünk nem adatott meg, hogy földi szemeinkkel láthattuk Jézust. De a Szentlélek bizonyságtétele alapján, hihetünk Benne. Mi nem láttuk még Isten országát, ám ez nem bizonyítja, hogy az nem létezik. Sőt, ha hiszünk Jézus Krisztusban, akkor örökké élhetünk majd benne!

                                                                 Ámen

Imádkozzunk!

Úr Jézus Krisztus, aki szánakozol emberi nyomorúságunkon, és bánkódol szívünk hitetlenségén: láttasd meg velünk életújító erődet, és győzz meg minket Szentlelkeddel, hogy élő reménységgel higgyünk tebenned, és veled éljünk most és mindörökké.

                                                                  Ámen

Énekek: 232 9 460 293

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük