Veperdi Zoltán igehirdetése 2020. 03. 29.
Kedves Testvérek!
Veperdi Zoltán küldi szeretettel a vasárnapra szánt igehirdetést,
Isten adjon erőt mindnyájunknak, és őrizzen a továbbiakban is.
†
Böjtben 5. vasárnap
Zsid 10, 19-25
Pesthidegkút, 2020. március 29.
Kegyelem nékünk és békesség Istentől, a mi Atyánktól és az Úr Jézus Krisztustól. †Ámen
Hallgassa meg a keresztyén gyülekezet Istennek igéjét, amelyet anyaszentegyházunk Böjtben az ötödik vasárnapra az igehirdetés alapjául választott! Feljegyezve találjuk a Zsidókhoz írt levél 10,19-25-ben, a következőképpen:
„Mivel tehát, testvéreim, bízhatunk abban, hogy bemehetünk a szentélybe Jézus Krisztus vére által, azon az új és élő úton, amelyet ő nyitott meg előttünk a kárpit, vagyis az ő teste által; és mivel nagy papunk van az Isten háza felett: járuljunk azért oda igaz szívvel és teljes hittel, mint akiknek a szíve megtisztult a gonosz lelkiismerettől, a testét pedig megmosták tiszta vízzel. A reménység hitvallásához szilárdan ragaszkodjunk, mert hű az, aki ígéretet tett. Ügyeljünk arra, hogy egymást szeretetre és jó cselekedetre buzdítsuk. Saját gyülekezetünket ne hagyjuk el, ahogyan egyesek szokták, hanem bátorítsuk egymást annál is inkább, mivel látjátok, hogy közeledik az a nap”(Zsid 10,19-25).
Keresztyén Gyülekezet, szeretett Testvéreim az Úr Jézus Krisztusban! Immár Böjtben az ötödik vasárnap köszöntött ránk. Egy hét múlva Virágvasárnap, s kezdődik a Nagyhét, és Jézus számára a keresztút. De ma még, Jézus Krisztus, mint az igazi Főpap áll előttünk, hogy a Feltámadott Húsvétkor elfoglalja örök dicsőségének trónját!
Íme, erről tesz bizonyságot a mai oltári ige is, János evangéliumából. Azt is jó tudnunk, hogy János írásának nyolcadik fejezete, a házasságtörő asszony történetének elbeszélésével kezdődik, amely Jeruzsálemben, a templomban játszódik. Farizeusok és írástudók vezetik Jézushoz az asszonyt, Mózes törvényére hivatkozva, hogy meg kell kövezni az ilyet. Jézust pedig próbára akarják tenni, hogy Ő hogyan ítélkezik. De olyasmi történik, amire nem számítanak. Jézus, azzal a válaszával: „Aki bűntelen közületek, az vessen rá először követ”(Jn 8,7) megmutatja nekik, hogy – mint igazi Főpap – felette van Mózes törvényének!
S ezek után, az oltári igeszakaszunk (Jn 8,48-59) végén, amikor Jézus így felel a zsidóknak: „Bizony, bizony, mondom nektek, mielőtt Ábrahám lett volna, én vagyok”(Jn 8,58), kimondja Isten nevét: Én vagyok. Világossá téve, hogy ki az igazi Főpap. A zsidók azonban ezt nem értik, s inkább köveket ragadnak, hogy – ha már a bűnös asszonyt nem sikerült – legalább Jézust megkövezzék.
Íme, forduljunk immár a Zsidókhoz írt levél felé. Először nézzük meg, hogy reformátorunk, Luther Márton, hogyan vélekedett a zsidókhoz írt levélről, az 1522-ben írt előszavában: „Akárhogy is, e levél pompás és ékes, mert Krisztus papságáról gyönyörű és hű szavakkal szól az Írások szerint, ezenfelül az Ótestamentumot is alaposan és bőven magyarázza, amiből megismerszik, hogy jeles és tudós ember szerezte, az apostolok egy tanítványa, aki sokat tanult tőlük, a hitben is nagy tapasztalása van, s az Írásokat is igen jól ismeri. Jóllehet, nem a hit alapköveit rakja le, ami pedig az apostolok hivatala, s ezt maga is megerősíti a 6,1-ben, hanem arannyal, ezüsttel, s drágakövekkel ékesíti azokat, ahogyan Pál mondja (1Kor 3,12)”. (Luther Márton: Előszók a Szentírás könyveihez; Luther Szövetség, 1995)
Nos, azt gondolom, az ige tanulmányozásában, jobb nekünk most visszafelé haladnunk. Igénk utolsó verse két olyan állítást is tartalmaz, amely szót érdemel. Az egyik ez: „Közeledik az a nap”(Zsid 10,25).
Nyilvánvalóan, az utolsó napról lehet itt szó. Most, amikor a koronavírus tartja izgalomban az emberiség nagy részét, bizonyára sokakban fölvetődött a kérdés: vajon nem az utolsó idők jele ez a járvány?
Máris mondom: nem tudom, és nem is áll szándékomban kutatni, hogy így van-e? Jól emlékszem, a csernobili katasztrófa idején, édesanyám aggodalommal mondta: „Jaj a terhes és a szoptató anyáknak azokban a napokban!”(Mt 24,19). Csernobilnak pedig április 26.-án lesz a 34. évfordulója. És a világnak még nem lett vége. Jézus is azt mondta: „Azt a napot pedig és azt az órát senki nem tudja, sem az ég angyalai, sem a Fiú, hanem csak az Atya egyedül”(Mt 24,36).
Nekünk tehát nem a számolgatás a dolgunk, hanem a szolgálat. Luthert is megkérdezték egyszer, mit tenne, ha tudná, hogy másnap lesz a világ vége. Ő azt válaszolta: „Ha tudnám, hogy holnap vége lesz a világnak, még ma elültetnék egy almafát”. Világos a kép: a mi dolgunk Jézushoz szeretni az embereket, amíg csak lehet!
De lépjünk tovább! Igénk utolsó versének másik érdekes mondása ez: „Saját gyülekezetünket ne hagyjuk el, ahogyan egyesek szokták”(Zsid 10,25). Mert itt koránt sem arról van szó, amire talán a legtöbben, elsőre gondolnánk. Hogy valaki nem a saját gyülekezetébe, hanem egy másikba jár, mert – mondjuk – ott szebben prédikál a pap. Az első század végén, amikor a Zsidókhoz írt levél megszületett, aligha volt bármely városban egynél több keresztyén gyülekezet. Tehát, ha valaki elhagyta a saját gyülekezetét, az a hitének a megtagadását jelenthette! S hogyan is tehetné meg a Zsidókhoz írt levél, hogy nem emeli föl a szavát az igazi Főpapot elhagyni akarók ellen?
Mit tegyen tehát a gyülekezet? Igénk előző verse szerint: „Ügyeljünk arra, hogy egymást szeretetre és jó cselekedetre buzdítsuk”(Zsid 10,24).
Az első, amire itt fel kell figyelnünk, hogy a görög szövegben az „agaph”(agapé) kifejezés szerepel. Mert ez a feltétel nélküli szeretetet jelenti. Amely akkor is szeret, ha a másik fél nem érdemli meg! Alapvetően ez az Isten szeretete. Amelyet mi nem tudunk tökéletesen elsajátítani, de törekedhetünk reá! Tehát nekünk ilyen szeretettel kellene szeretni, és a gyülekezetünk tagjait is ilyen szeretetre kellene ösztönöznünk!
Igénk azt a kifejezést használja, hogy „ügyeljünk erre”. Itt is érdemes a görög szöveget megnézni. Mert itt a „katanoew” (katanoeó) ige szerepel, melynek jelentése: fölfog, megért, valamint figyelmesen szemlél; szemét, illetve elméjét valamire összpontosítja. Tehát, itt az is fontos, hogy fölfogjuk, megértsük, és teljes erőnkkel azon legyünk, hogy testvéreinket a szeretetre és a jóra ösztönözzük! S akkor talán eszükbe sem jut, hogy elhagyják a gyülekezetüket, és ezzel együtt a hitüket!
Tovább haladva visszafelé, a következő, amit a gyülekezet tagjainak cselekedni kell: „A reménység hitvallásához szilárdan ragaszkodjunk, mert hű az, aki ígéretet tett”(Zsid 10,23).
Itt a következő szó vonja magára a figyelmünket: „szilárdan”. A görög „aklinh”(aklinész) kifejezés azt jelenti: reszketés-megingás nélkül, mozdulatlanul. De milyen reménységről lehet itt szó? Péter első levele, mindjárt az elején ezt írja: „Áldott a mi Urunk Jézus Krisztus Istene és Atyja, aki nagy irgalmából újjászült minket Jézus Krisztusnak a halottak közül való feltámadása által élő reménységre, arra az el nem múló, szeplőtelen és hervadhatatlan örökségre, amely a mennyben van fenntartva számotokra”(1Pt 1,3-4).
Vagyis semmi, de semmi el nem tántoríthat minket attól a reménységtől, hogy a mi Igaz Főpapunk, egyszer s mindenkorra érvényes áldozatába vetett hitért, Isten örök élettel ajándékoz meg minket. Mert hű, más szóval igaz az, aki ezt az ígéretet tette. János evangéliumában jelentette ki Jézus: „Bizony, bizony, mondom nektek: aki hallja az én igémet, és hisz abban, aki elküldött engem, annak örök élete van, sőt ítéletre sem megy, hanem átment a halálból az életbe”(Jn 5,24).
Már csak két lépésünk van visszafelé. A huszonkettedik versben ezt olvastuk: „Járuljunk azért oda igaz szívvel és teljes hittel, mint akiknek a szíve megtisztult a gonosz lelkiismerettől, a testét pedig megmosták tiszta vízzel”(Zsid 10,22-23).
Nyilván, a mi igaz Főpapunkhoz való odajárulásról van itt szó. Ami érdekes nekünk, az az „igaz szív” kifejezés. Mert a görög szövegben az „alhqino”(álétinosz) melléknév szerepel, amely azt jelenti: igaz, valódi. Ez egyértelműen azt jelenti, hogy nem a jogi értelemben igaz, vagyis bűntelen szívvel tudunk az igazi Főpap elé állni. Hogyan is értsük akkor ezt a felszólítást, hiszen szíve mindenkinek van, ez igaz, ez valóság? Nos, szerintem itt a valóságosan hívő szívről lehet szó. Hiszen úgy is folytatja a levél: igaz szívvel és teljes hittel! A gonosz lelkiismerettől való megtisztulás pedig, figyelemmel a test tisztára mosására is, a bűnbánatot jelenti. Természetesen az igaz, azaz valódi bűnbánatot.
S íme, így érkezünk meg mai igénk első verseihez, amelyben megismerszik előttünk a mi igazi Főpapunk, s az Ő szolgálata: „Mivel tehát, testvéreim, bízhatunk abban, hogy bemehetünk a szentélybe Jézus Krisztus vére által, azon az új és élő úton, amelyet ő nyitott meg előttünk a kárpit, vagyis az ő teste által; és mivel nagy papunk van az Isten háza felett”(Zsid 10,19-21).
A Zsidókhoz írt levél az előző, tehát a kilencedik fejezet elején, ezt jelenti ki: „Krisztus pedig mint a jövendő javak főpapja a nagyobb és tökéletesebb sátoron át jelent meg, amely nem emberkéz alkotása, azaz nem e világból való. Nem is bakok és bikák vérével, hanem a tulajdon vérével ment be egyszer s mindenkorra a szentélybe, és örök váltságot szerzett. Mert ha bakok és bikák vére és tehén hamva a tisztátalanokra hintve megszentel, vagyis külsőleg tisztává tesz, akkor Krisztus vére, aki örökkévaló Lélek által önmagát áldozta fel ártatlanul az Istennek, mennyivel inkább megtisztítja lelkiismeretünket a holt cselekedetektől, hogy szolgáljunk az élő Istennek”(Zsid 9,11-14).
Krisztus tehát, az igazi Főpap, egyszeri és megismételhetetlen áldozatával, hit által örökre megtisztította a lelkünket, és új, élő utat nyitott nekünk az örök szentélybe, vagyis a mennybe.
De elő kell itt vennünk még a Károli Biblia-fordítást is. Mert abban a huszadik vers így szerepel: „Azon az úton, a melyet ő szentelt nékünk új és élő út gyanánt, a kárpit, azaz az ő teste által”(Zsid 10,20).
Az új fordításból kimaradt a „egkainizw”(enkainidzó) kifejezés egyik értelme. Mert ez az ige azt jelenti: „megújít, szentel, szentesít, felszentel. S azt gondolom, ez így teljes. Mert Isten a teremtés rendjében szabad utat adott az embernek magához. Ezt az út a bűnbeeséssel bezárult. Jézus Krisztus, a mi igazi Főpapunk az, aki ezt az utat megújította, azaz újra megnyitotta. És ez az út felszentelt és szentesített út is egyben. Hiszen Jézus Krisztus szent vére nyitotta meg! És ez az út szentesített, mert Istenhez vezet, és örök. Soha többé nem fog bezárulni, mert hű Az, Aki az ígéretet tette.
Nos, szeretett Testvérek. Így áll előttünk, a mi igazi Főpapunk, az Isten Fia, a Megváltónk. Mi pedig csak járuljunk hozzá teljes hittel, mert Ő bűneink bocsánatát, és az örök életet hozza!
†Ámen
Imádkozzunk!
Jézus Krisztus, egyetlen közbenjárónk Isten előtt, aki örökké élsz, és mint igazi főpap esedezel értünk: egyszer s mindenkorra hozott áldozatod erejével gyűjtsd össze elszéledt gyermekeidet, és egyesítsd az áldozatos szeretet kötelékével. Amelynek gyakorlására, most nem csak lehetőségünk, hanem szükségünk is van. Hiszen sok a beteg, elesett, segítségre szoruló testvér körülöttünk. Urunk! Te maradj a gyengék erősítője, az elesettek felemelője, és a betegek gyógyítója.
†Ámen
Énekek: 379 4 199 328
