2019. április 26-28. Gyülekezeti kirándulás az Őrségbe

Április végén gyülekezetünk őrségi kiránduláson vett részt. Az eseményeket Kis Péter testvérünk foglalta össze.

Péntek délután indultunk autókkal Budapestről, a gyülekezet temploma elől, ahol lelkészünktől úti áldást kaptunk. Az úticél Őrimagyarósd volt, ahol az Őrségi Csillagfény Szálló nevű szálláshelyre igyekeztünk. Bár késő éjszakába nyúlt a hosszú út, szerencsésen megérkeztünk; az utasok jó szemének és figyelmének valamint a sofőrök lélekjelenlétének köszönhetően sikerült néhány, az úton lődörgő szarvast elkerülni, és szállásadóink is szeretettel fogadtak minket.

Másnap – egy rövid, ébresztő és étvágygerjesztő énektanulás után ‑  szépen terített asztalnál közösen fogyasztottuk el a reggelit. Majd útra keltünk, és Kercaszomorban megálltunk a szomoróci, 1877-ben épített református haranglábnál. Tovább mentünk a település végéig, ahol megemlékeztünk a Pongrácz család őseiről az egykori, elpusztult házuk helyén álló emléktáblánál. A szomoróci szlovén-magyar határon ki-ki helyet foglalhatott a Schengeni Határnyitás emlékére felállított békepadon.

A következő állomáshely a Veleméri templom volt, amit kívül belül körbejártunk, freskóit megcsodáltuk, és egy ismertetést is meghallgattunk a hely és az épület nevezetességeiről. Elénekeltünk közösen egy éneket is, hogy a templom messze földön híres akusztikáját kipróbáljuk.

Velemérről  Szentgyörgyvölgybe autóztunk, ahol megcsodáltuk a református templom különleges festett kazettás belső terét. Hálás köszönet Gyöngyi néninek a „tárlatvezetésért” és a baráti beszélgetésért. Utunk ezután a bajánsenyei Határ csárdába vezetett, ahol finom ebéddel, helyi, tájra jellemző specialitásokkal (pl. dödölle, vasi pecsenye, hajdina saláta stb.) vártak minket.

Ebéd után Lendvára igyekeztünk, ahol gyönyörű, fejünk fölé tornyosuló oszlopos, habos és a fehértől az egész sötét szürkéig minden színárnyalatot megmutató viharfelhők alatt, de ugyanakkor többnyire izzasztó napsütésben egy séta keretében megtekintettük a település nevezetesebb helyeit, épületeit, köztük a Makovecz Imre tervezte koncerttermet és az evangélikus templomot.

Miután hazautaztunk, vendéglátónk, Dobó Dániel, aki jelenleg „véletlenül” az őrimagyarósdi evangélikus lelkész, és családjával a szálláshely melletti parókián él, áhitatot tartott nekünk. A lelki táplálék befogadása után rövid beszélgetés következett, melyben a lelkész munkájáról és a gyülekezet életéről is sokat mesélt. A hazaiból összeállított közös hideg vacsora után társasjáték és beszélgetés következett, majd éjféltájban ki-ki aludni tért.

Vasárnap korán keltünk, s a reggeli ébresztő éneklés, imádság és tartalmas hideg reggeli után útra keltünk Őrihodosba, mely jelenleg Szlovéniához tartozik, és közvetlenül a határ mellett található. Mikor a dombtetőn álló evangélikus templomhoz megérkeztünk, a helyi polgármester, aki az evangélikus gyülekezetnek is elöljárója, és más presbiterek valamint az evangélikus lelkész már nagyon vártak minket. A szeretetteljes fogadtatás és rövid bemutatkozások után részt vettünk az evangélikus istentiszteleten, ami szlovén nyelvű volt két ének és a Miatyánk kivételével. A szertartás után a gyülekezeti terembe sétáltunk, ahol a lelkész úr bemutatta gyülekezetét. Ezután mi is bemutatkoztunk, és átadtuk ajándékainkat ‑ többek között a lelkészünk és felügyelőnk által aláírt, a templomunkról készített fényképet ‑, majd szeretettel meghívtuk a gyülekezetet hozzánk, amit ők el is fogadtak.

A találkozó után haza indultunk. Útközben még többször megálltunk; körbesétáltuk az Őrihodos mellett lévő tavat, ami védett madárvilággal büszkélkedhet, s a nagytótlaki (szlovénul Selo) Szent Miklós román kori, gyönyörű középkori freskókban gazdag körtemplomot is megnéztük.