Veperdi Zoltán igehirdetése, 2023. 11. 19.

† Szentháromság ünnepe után utolsó előtti vasárnap

Dán 7, 9-10

Fébé Anyaház, 2023. november 19.

Kegyelem nékünk és békesség Istentől, a mi Atyánktól és az Úr Jézus Krisztustól. †Ámen

Hallgassa meg a keresztyén gyülekezet Istennek igéjét, amelyet anyaszentegyházunk Szentháromság ünnepe után az utolsó előtti vasárnapra az igehirdetés alapjául választott! Feljegyezve találjuk Dán 7,9-10-ben a következőképpen:

„Azután ezt láttam: Trónokat állítottak föl, és helyet foglalt egy öregkorú. Ruhája fehér volt, mint a hó, fején a haj, mint a tiszta gyapjú. Trónja olyan volt, mint a lángoló tűz, s annak kerekei, mint az égő tűz. Tűzfolyam fakadt és áradt ki előle. Ezerszer ezren szolgáltak neki, tízezerszer tízezren álltak előtte. Összeült a törvényszék, és könyveket nyitottak fel”(Dán 7,9-10).

Keresztyén Gyülekezet, szeretett Testvéreim az Úr Jézus Krisztusban! Íme, Szentháromság ünnepe után az utolsó előtti vasárnaphoz érkeztünk. Ami azt jelenti, hogy a következő vasárnappal, azaz Örökélet vasárnapjával, megint véget ér egy egyházi esztendő. S Ádventtel egy új egyházi év kezdődik. Bizonyságul arra, hogy Isten kegyelme ismét megújul rajtunk, s hogy az Ő szeretete soha el nem múlik. Mert újra és újra hirdetteti nekünk, hogy megszületik a Megváltó, az Úr Jézus, Akinek áldozata árán meghasad a kárpit, és megnyílik előttünk az út az Atyához!

Nem véletlen tehát, hogy pontosan illeszkedve az egyházi év jelen idejéhez, a mai vasárnap az Eljövendő felé fordítja a figyelmünket. S minthogy itt az „Eljövendő” nagy kezdőbetűvel szerepel, akkor az Eljövendő nem lehet más, mint az értünk meghalt és feltámadott Jézus Krisztus, az Isten Fia! Aki eljött az első Ádventben, hogy engedelmesen elvégezze a megváltás szent művét. S Aki eljön majd az utolsó Ádventben, hogy az Ő választottait, akik megismerték Őt és hittek Őbenne, hazavigye az Isten országába.

S mivel az elmúlt vasárnap az hirdette nekünk, hogy az ítélet felé haladunk, azt gondolom, helyénvaló ismét hangoztatnunk azt az örömhírt, hogy Isten hív minket. Hív bűnbánatra, hív megtérésre, hív az örök életre! Mert szeret! És azt akarja, hogy Jézus ígérete beteljesedjen rajtunk: „Bizony, bizony, mondom nektek: aki hallja az én igémet, és hisz abban, aki elküldött engem, annak örök élete van, sőt ítéletre sem megy, hanem átment a halálból az életbe”(Jn 5,24).

S íme, az oltári igében Máté evangéliumából olvastuk Jézus tanítását az utolsó ítéletről. Vegyük észre, hogy nem azok állnak a király jobb keze felől, akik sohasem vétkeztek. Jézus nagyon jól tudja, hogy az ember, ebben a romlandóság alá vetett testben, nem tud nem vétkezni. Ezért adta önmagát áldozatul a mi bűneinkért. Azok állnak tehát a király jobb keze felől, akik erejük szerint igyekeznek Isten akarata szerint élni a földön, és önzetlen szeretettel teszik a jót. Ahogyan maga Jézus is mondja a Hegyi Beszédben: „Nem mindenki megy be a mennyek országába, aki ezt mondja nekem: Uram, Uram, hanem csak az, aki cselekszi az én mennyei Atyám akaratát”(Mt 7,21).

De forduljunk immár Dániel könyve felé. Tudjuk, hogy Dániel egyike azon júdeai ifjaknak, akiket Nebukadneccar Jójákim király (uralkodott: Kr. e. 619-598) idejében, vagyis az első elhurcoltakkal vittek fogsága, Babilonba. Dániel Isten választott embere, prófétája volt, aki soha, és semmilyen körülmények között nem tagadta meg az Isten iránti hitét. S természetesen, Isten sem hagyta el őt, ahogy például az oroszlánok verméből is megszabadította.

Igénk tehát Dániel könyvének hetedik fejezetéből való, amely szerint Isten álmában kijelentést tett Dánielnek ez eljövendő világbirodalmakról. Dániel négy vadállatot látott. Mindegyik az ég négy szele által felkorbácsolt (Dán 7,2) nagy tengerből emelkedett ki.

A „nagy tenger” kifejezés alatt a Földközi-tengert szokták érteni. A négy égtájról érkező viharos szelek által felkorbácsolt tenger pedig a rosszat jelenti. A rossz pedig, amint az itt kiderül majd az ítélkezésből, az istentelent és az istenellenest foglalja magában.

Ennek ismertében, azt gondolom, nem az a legfontosabb, hogy a négy állatot melyik birodalommal azonosítjuk. Természetesen, vannak próbálkozások. Például az első vadállat egy oroszlán, amelynek sasszárnya van. Ez az ábrázolás a babiloni, majd inkább az asszír képeken ismert. Itt, Dánielnél, valószínűleg a babiloni birodalomra utal.

Érdekességként, hadd idézzem Dániel könyvének azt a részét, amely a negyedik vadállat leírását tartalmazza itt, a hetedik fejezetben: „Ijesztő, félelmetes és rendkívül erős volt. Hatalmas vasfogai voltak; evett, rágott, és a maradékot összetaposta lábaival. Ez egészen más volt, mint az előző vadállatok, és tíz szarva volt. Figyeltem a szarvakat: egyszer csak egy újabb, kicsi szarv bújt elő közöttük, az előző szarvak közül pedig három letört előtte. Olyan szemei voltak ennek a szarvnak, mint az embereknek, és kérkedő szája volt”(Dán 7,7-8).

Hogyan is mondja a hetvenharmadik zsoltár, amely Ászáf költeménye: „Jómódjukban kérkedve néznek szét, szívükben öntelt gondolatok járnak. Gúnyolódnak, gonoszul beszélnek, elnyomással fenyegetőznek dölyfösen. Az ég ellen is feltátják szájukat, nyelvükkel megszólják a földet”(Zsolt 73,7-9).

Nem lehet kétséges tehát, hogy a rossz az istentelenséget, ha tetszik, az antikrisztust jelenti. Amely szüntelenül harcol az Isten ellen, végső soron a bűnbeesés óta!

S a negyedik állat azért is érdekes, mert a később növekedett szarvat a kutatók egyértelműen IV. Antiochus Epiphanesre értik (uralkodott Kr. e. 175-163). A szír király, aki a görögök nagy tisztelője volt, erőszakkal hellenizálni akarta a zsidókat, rájuk akarta kényszeríteni a görög kultúrát és vallást. A Jeruzsálemi szent templomot Zeusz templommá alakította át, és az oltáron disznóhúst áldozott, a zsidó törvények betartását megtiltotta. Ezek az intézkedései váltották ki a Júdás makkabeus által vezetett háborút (Kr. e. 167-163).

Jézus, midőn Máté evangéliumában a nagy megpróbáltatás idejéről beszélt, ezt mondta: „Amikor tehát meglátjátok, hogy „a pusztító utálatosság” ott áll a szent helyen – erről beszélt Dániel próféta, aki olvassa, értse meg!”(Mt 24,15).

A Megváltó, talán itt arra akart minket emlékeztetni, hogy az utolsó idők egyik jele az lesz, hogy a Szentélyt tisztátalanná fogják tenni az iszonyatos bálvány felállításával. Amit úgy is érthetünk, hogy a Szent Isten helyére a förtelmes antikrisztust ültetik. Látva korunk történéseit, talán nincs is olyan messze ez az idő!

Minket azonban megvigasztal Dániel. Ezt mondja: „Azután ezt láttam: Trónokat állítottak föl, és helyet foglalt egy öregkorú. Ruhája fehér volt, mint a hó, fején a haj, mint a tiszta gyapjú. Trónja olyan volt, mint a lángoló tűz, s annak kerekei, mint az égő tűz. Tűzfolyam fakadt és áradt ki előle. Ezerszer ezren szolgáltak neki, tízezerszer tízezren álltak előtte. Összeült a törvényszék, és könyveket nyitottak fel”(Dán 7,9-10).

Mert az antikrisztus csak addig kap időt, amíg el nem jön az Isten ítélete! Az ítélet pedig el fog jönni!

A fejezet végén Dániel ezt mondja a negyedik vadállatról: „Sokat beszél majd a Felséges ellen, és gyötörni fogja a Felséges szentjeit. Arra törekszik, hogy megváltoztassa az ünnepeket és a törvényt. Hatalmába kerülnek a szentek egy időszakra meg két időszakra és egy fél időszakra. De majd összeül a törvényszék, és elveszik hatalmát; megsemmisül, és végleg elpusztul. A Felséges szentjeinek a népéé lesz az ég alatt minden ország királyi uralma, hatalma és nagysága. Ez a királyi uralom örök uralom lesz, neki szolgál majd és neki engedelmeskedik minden hatalom”(Dán 7,25-27).

S talán még biztatóbbak az igeszakaszunk után következő versek: „Akkor láttam, hogy a kérkedő szavak miatt, amelyeket az a szarv mondott, megölték a vadállatot. Láttam, hogy a teste elpusztult, és a tűzbe vetették, hogy elégjen. A többi vadállattól is elvették a hatalmat, de ideig-óráig életben hagyták őket. Láttam az éjszakai látomásban: Jött valaki az ég felhőin, aki emberfiához hasonló volt; az öregkorú felé tartott, és odavezették hozzá. Hatalom, dicsőség és királyi uralom adatott neki, hogy mindenféle nyelvű nép és nemzet őt tisztelje. Hatalma az örök hatalom, amely nem múlik el, és királyi uralma nem semmisül meg”(Dán 7,11-14).

Mert ez a Krisztus! Az Eljövendő! Ő maga mondja Jánosnak, aki le is jegyzi a Jelenések könyvének végén: „Bizony, hamar eljövök”(Jel 24,20).

S amikor eljön, akkor véget érnek a megpróbáltatásaink. A gonosz, s mindazok, akik engedtek a gonosznak, elmennek az örök kárhozatra. Akik pedig Isten akarata szerint éltek itt a földön, azok öröklik azt az országot, amelyet Isten eleve elkészített az Őt szeretőknek. Mi mást mondhatnánk tehát végezetre: „Jöjj, Uram, Jézus!”(Jel 22,20). †Ámen

Imádkozzunk!

Urunk! Előled még a sír sem rejthet el minket. Szavadra mindnyájan eléd állunk majd napodon. Add, hogy mindenkor irgalmadban bizakodjunk, és akaratodat cselekedve reménységgel várjuk érkezésedet. †Ámen

Énekek: 525 9 284 502 11