Veperdi Zoltán Húsvét 2. napi igehirdetése, 2022. április 18.

†

Húsvét 2. napja

Jn 11, 17-32

Pesthidegkút, 2022. április 18.

Kegyelem nékünk és békesség Istentől, a mi Atyánktól és az Úr Jézus Krisztustól. †Ámen

Hallgassa meg a keresztyén gyülekezet Istennek igéjét, amelyet anyaszentegyházunk Húsvét második napjára, az igehirdetés alapjául választott. Feljegyezve találjuk Jn 11,17-32-ben következőképpen:

¹⁷Amikor Jézus megérkezett, Lázár már négy napja a sírban volt. ¹⁸Betánia Jeruzsálem közelében feküdt, mintegy tizenöt stádiumnyira. ¹⁹Ezért a zsidók közül sokan elmentek Mártához és Máriához, hogy testvérük miatt vigasztalják őket. ²⁰Amikor Márta meghallotta, hogy Jézus közeledik, eléje sietett, Mária pedig otthon maradt. ²¹„Uram – szólította meg Márta Jézust –, ha itt lettél volna, nem halt volna meg testvérem. ²²De most is tudom, hogy bármit kérsz az Istentől, megadja neked.” ²³Jézus megnyugtatta: „Feltámad testvéred.” ²⁴„Tudom, hogy feltámad – mondta Márta – majd a feltámadáskor, az utolsó napon.” ²⁵Jézus így folytatta: „Én vagyok a feltámadás és az élet. Aki hisz bennem, még ha meghal is, élni fog. ²⁶Az, aki úgy él, hogy hisz bennem, nem hal meg örökre. Hiszed ezt?” ²⁷„Igen, Uram – felelte –, hiszem, hogy te vagy a Messiás, az Isten Fia, aki a világba jön.” ²⁸E szavakkal elment és hívta nővérét, Máriát. Halkan szólt neki: „Itt a Mester és hívat.” ²⁹Ennek hallatára (Mária) gyorsan fölkelt és odasietett hozzá. ³⁰Mert Jézus még nem ért le a faluba, hanem ott volt, ahol Márta találkozott vele. ³¹Amikor a zsidók, akik ott maradtak vele a házban és vigasztalták, látták, hogy Mária gyorsan feláll és elsiet, utánamentek. Azt gondolták, hogy a sírhoz megy sírni. ³²Amikor Mária odaért, ahol Jézus volt, és meglátta, e szavakkal borult a lába elé: „Uram, ha itt lettél volna, nem halt volna meg testvérem.” (Jn 11,17-32)

Keresztyén Gyülekezet, szeretett Testvéreim az Úr Jézus Krisztusban! Húsvét második napján, hadd hangoztassam először a hullámtörő örömhírt: Jézus feltámadt, Jézus él! S íme, ezen az ünnepen, Lázár feltámasztásának történetéből van előttünk egy részlet. Ez az esemény pedig tökéletesen illik Húsvéthoz, hiszen egy ember feltámadásáról szól. S ez ad alkalmat Jézus számára a következő kijelentésre: „Én vagyok a feltámadás és az élet, aki hisz énbennem, ha meghal is, él; és aki él, és hisz énbennem, az nem hal meg soha”(Jn 11,25-26). Hogy azután mindezt Ő maga is beteljesítse Húsvétkor. Megmutatva, hogy Isten az ura az életnek és a halálnak; hogy az élet erősebb a halálnál; és hogy Isten örök életet tud, és akar is adni, minden embernek!

Nos, az előzményekről röviden annyit hadd mondjak el, hogy Jézus Jeruzsálemben, a templomszentelési ünnepen, többek között ezt mondta: „Én és az Atya egy vagyunk”(Jn 10,30).

A zsidók szemében ez istenkáromlás volt, amiért Jézust meg akarták kövezni. Ezért Ő és a tanítványai elmentek a Jordánon túlra, ahol János keresztelt. Ez a Jordánon túli Betánia, mintegy harminc kilométerre volt attól, a szintén Betániának nevezett falutól, ahol Lázár és testvérei, Mária, illetve Márta laktak. Ez a falu, nem egészen három kilométerre feküdt Jeruzsálemtől, az Olajfák hegyének másik oldalán. Itt kapta tehát Jézus azt az üzenetet Lázár falujából, hogy „Akit szeretsz, beteg”(Jn11,3).

Két nappal később Jézus felszólította tanítványait, hogy ismét Júdeába menjenek. Ők pedig értetlenkedtek: „Mester, most akartak megkövezni a zsidók, és ismét oda mégy?”(Jn 11,8). Ezután Jézus elmagyarázta nekik, hogy: „Lázár, a mi barátunk elaludt, de elmegyek, hogy felébresszem”(Jn 8,11).

János,, az evangéliumában, itt a görög „κοιμαω” (koimaó) igét használja, amely azt jelenti: alszik. De átvitt értelemben azt is jelenti, hogy meghal.

A tanítványok azonban erre nem gondoltak. Csak az után értették meg, hogy Jézus világosan kijelentette nekik: Lázár meghalt. Ám ekkor sem sejtették Jézus szándékát, mert csak annyit tudtak mondani: „Menjünk el mi is, hogy meghaljunk vele együtt!”(Jn 11,16).

Így érkeztek meg a Jeruzsálemtől félórányira lévő Betániához. Ahol azt látjuk, hogy miként a tanítványok, úgy Márta és Mária is csak értetlenül állnak Jézus eljárása előtt, és még hibáztatják is Őt!

Amikor Márta kiment Jézus elé, csak ezt tudta mondani: „Uram, ha itt lettél volna, nem halt volna meg a testvérem”(Jn 11,21). Van benne hit, hiszen ezt mondja Jézusnak: „De most is tudom, hogy amit csak kérsz az Istentől, megadja neked az Isten”(Jn 11,22). De arra, hogy Jézusnak van hatalma a halál fölött is, és Lázárt is fel tudja támasztani, még nem gondol. Pedig Jézus kijelentette neki: „Feltámad a testvéred”(Jn 11,23). Erre felelt így Márta: „Tudom, hogy feltámad a feltámadáskor, az utolsó napon”(Jn 11,24).

S íme, itt hangzik el Jézus ajkáról a Húsvéti örömhír: „Én vagyok a feltámadás és az élet, aki hisz énbennem, ha meghal is, él; és aki él, és hisz énbennem, az nem hal meg soha”(Jn 11,25-26).

Ezek után Márta megvallja hitét: a názáreti Jézust a Krisztusnak, azaz az Isten Fáinak mondja. De még csak annyit tud róla, hogy el kellett jönnie a világba. Azt még nem tudja, hogy a Krisztusnak szenvednie kell, meg kell halnia, és a harmadik napon fel kell támadnia!

De menjünk tovább! Márta ezután elment, és szólt testvérének Máriának. Ő is kiment Jézus elé, s ő is ugyanaz tudta mondani, amit a testvére, Márta: „Uram, ha itt lettél volna, nem halt volna meg a testvérem”(Jn 11,32).

Mindkét helyen, tehát Márta és Mária szavainál is, a görög „αποθνησκω” (apotnészkó) ige szerepel, melynek jelentése: meghalt. S itt nekünk az az érdekes, hogy ez az ige aorisztoszban van, tehát egyszer befejezett cselekvést jelent. Vagyis Lázár meghalt, s ez most már így marad, nem fog megváltozni!

Hadd mondjam itt el, hogy János 3,16-ban is, az „αγαπαω” ige aorisztoszban van, ami az jelenti, hogy Isten „megszerette” a világot. Tehát Isten egyszer megszerette, és ez azóta semmit sem változott. Ő a világot ma is szereti.

Íme, Lázár testvérei, Márta és Mária is csak abban reménykedtek, hogy testvérük az utolsó napon fog feltámadni. Hittek ugyan Jézusban, de valami még hiányzott nekik és a tanítványoknak is!

Íme, eleddig az ember oldaláról vizsgáltuk a történteket. Megállapítottuk, hogy van valami hiányuk, aminek következtében nem értenek dolgokat, s emiatt tévesen szólnak, illetve cselekszenek.

De nézzük immár Jézust! Amikor megtudja, hogy Lázár beteg, még két napon át nyugodtan, a Jordánon túli Betániában tartózkodik. Ő, aki a távolból is meggyógyította a kapernaumi százados szolgáját, miért is sietne. Ő tudta mit fog tenni. Lázár nem sokkal azután, hogy a hírnök elindult Betániából a betegség hírével, valószínűleg meghalt. A hírnök egy nap alatt ért a Jordánon túli Betániába. Jézus és a tanítványai két nap után indultak el, és útjuk egy napig tartott. Így lehet, hogy amikor odaértek, Lázár már negyedik napja volt a sírban. De Istennek minden lehetséges. S mivel Jézus és az Atya egy, Jézusnak is minden lehetséges!

Jézus tehát bízvást mondhatta tanítványainak: „Ez a betegség nem halálos, hanem az Isten dicsőségét szolgálja, hogy általa megdicsőüljön az Isten Fia”(Jn 11,4). Bízvást mondhatta Mártának: „Feltámad a testvéred!”(Jn 11,23).

Lázár sírjánál is mondhatta: „Vegyétek el a követ!”(Jn11,24). Mondhatta Mártának: „Nem mondtam-e neked, hogy ha hiszel, meglátod az Isten dicsőségét?”(Jn 11,40). És kiálthatott Lázárnak: „Jöjj ki!”(Jn 11,43).

Ezután János evangélista így fejezi be Lázár feltámadásának történetét: „És kijött a halott, lábán és kezén pólyákkal körülkötve, arcát kendő takarta. Jézus szólt nekik: Oldjátok fel, és hagyjátok elmenni!”(Jn 11,44). Mert Istennek minden lehetséges. Mert Jézusé minden hatalom mennyen és földön! Mert van feltámadás!

Íme, Húsvét második napján, ha Jézusról szólunk, akkor el kell mondanunk, hogy Virágvasárnapon alázatos királyként vonul be Jeruzsálembe. Az Atya akaratának engedelmeskedve megy a kereszt felé, hogy bevégezze megváltásunkat. A kereszten engedelmesen vállalja a kínhalált, hogy bűneink büntetését elhordozza. Harmadnapon engedelmesen feltámad, hogy egyszer s mindenkorra győzzön bűn és halál felett, és világosságra hozza az elmúlhatatlan, örök életet! S ezek által megteremtse a húsvéti hitet. A feltámadott, élő Jézusba vetett hitet.

Mert lám, ez az a hit, amely a tanítványokból és Lázár testvéreiből, Mártából és Máriából hiányzott! A húsvéti hit, a feltámadott, élő Jézus Krisztusban való hit. Mert ha a Szentlélek ezt a hitet felébreszti az ember szívében, akkor a helyére kerül minden! Hallhatunk szeretteink haláláról – jön a vigasztalás: Jézus él! Hallhatunk földrengésekről, árvizekről, természeti katasztrófákról, klímaváltozásról – mindennek az élét elveszi az örömhír: Jézus feltámadt, Jézus él! Hallhatjuk háborúk megrendítő hírét, ártatlanok szenvedését – akkor sem feledhetjük: Jézus feltámadt! „Mert úgy megszerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen”(Jn 3,16).

Szeretett Testvérek! Húsvét második napján, íme, azt kívánom most mindannyiunknak, kezdve énrajtam, hogy erősödjön meg bennünk a húsvéti hit! A feltámadott, élő Jézus Krisztusban való hit. Mert akkor Isten békessége és szeretete soha nem hagy el minket. Megtart és átvezet mindenen, az örök életre! †Ámen

Imádkozzunk!

Örvendező szívvel adunk hálát, Istenünk, hogy Krisztus Urunk halálával eltörölted a világ bűnét, és feltámadásával megtörted a halál erejét. Boldog örömmel áldunk téged azért az élő reménységért, hogy aki hisz benned, ha meghal is, él. Add nekünk a te lelkedet, hogy új életben járjunk, és kegyelmed szerint örököljük az örök életet.

                                                                  †Ámen

Énekek: 216 6 220 312 12