Veperdi Zoltán igehirdetése, 2021. február 14.

†

Ötvened vasárnap

Jak 3, 13-18

Pesthidegkút, 2021. február 14.

Kegyelem nékünk és békesség Istentől, a mi Atyánktól és az Úr Jézus Krisztustól. †Ámen

Hallgassa meg a keresztyén gyülekezet Istennek igéjét, amelyet anyaszentegyházunk Ötvened vasárnapjára az igehirdetés alapjául választott! Feljegyezve találjuk Jak 3, 13-18-ban a következőképpen:

„Kicsoda bölcs és értelmes közöttetek? Mutassa meg a magatartásával, hogy mindent bölcs szelídséggel tesz! Ha pedig keserű irigység és viszálykodás van a szívetekben, ne vétkezzetek az igazság ellen azzal, hogy bölcsességetekkel kérkedtek. Ez a bölcsesség nem felülről jön, hanem földi, testi és ördögi. 16Mert ahol irigység van és viszálykodás, ott zűrzavar van és mindenféle gonosz tett. A felülről való bölcsesség először is tiszta, azután békeszerető, méltányos, engedékeny, irgalommal és jó gyümölcsökkel teljes, nem részrehajló és nem képmutató. Akik békességet teremtenek, békességben vetnek, hogy az igazság gyümölcsét arassák”(Jak 3,13-18).

Keresztyén Gyülekezet, szeretett Testvéreim az Úr Jézus Krisztusban! Levelünk szerzője Jakab, Jézus testvére, aki írásában Isten és Krisztus szolgájának nevezte magát. Péter apostol után, aki Heródes üldöztetése miatt kénytelen volt elmenekülni (ApCsel 12.), Jakab lett Jeruzsálem püspöke. Harminc esztendeig kormányozta a jeruzsálemi egyházat, és sokakat megtérített a zsidók közül. Valószínű ez is hozzájárult ahhoz, hogy igen nagy tekintélyre tett szert, s őt mindenki „Igaz”-nak nevezte.

Krisztus után 62-ben azután, II. Ananus főpap összehívta a Nagytanácsot, és a nyilvánosság előtt arra szólította fel Jakabot, hogy tagadja meg a Krisztust. Ő azonban bátor bizonyságtétellel így felelt: „Miért kérdeztek az Emberfiáról? Ő a mennyben, a nagy Hatalmasság jobbján ül, és eljön majd az ég felhőiben”.

S a főpap halálra ítélte Jakabot, ellenszegüléséért. Előbb letaszították a templom párkányáról, majd mivel nem halt még meg, elkezdték megkövezni. Már félig élettelenül, még egyszer felemelkedett és így imádkozott: „Kérlek Uram, Atyám, bocsáss meg nekik, mert nem tudják, hogy mit cselekszenek!”

„Kicsoda bölcs és értelmes közöttetek?”(Jak 3,13) – kérdezi igénkben Jakab, az Igaz. S az ókori történetírók feljegyzései szerint, íme ő maga szolgáltatta a példát: hiszen kész volt életét is odaadni Krisztusért.

S vajon honnan vette az erőt Jakab, hogy Jézusnak szentelt élete végén ilyen szelídséggel tűrte a megaláztatást? A történetírók közül Origenész jegyezte fel róla, hogy megesküdött, nem fog kenyeret enni azon órától fogva, mikor az Úr kelyhét kiitta, mindaddig, amíg Őt nem látja feltámadva a halottak közül.

S amikor megjelent Jakabnak a feltámadott Krisztus (1Kor 15,1-7), így szólt az Úr: „Hozzatok asztalt és kenyeret. Majd vette a kenyeret és megáldotta, megtörte és Jakabnak adta, mondván neki: Testvérem, egyed a kenyeredet, mert feltámadott sz Emberfia a halottak közül”(Ókeresztyén írók, 3. kötet, 29. oldal).

Ez a boldog bizonyosság fordította Jakab tekintetét mindig felfelé, ahonnan minden jó adomány száll alá. Köztük a legtökéletesebb ajándék és a legnagyobb adomány: Krisztus. Mint ahogy az igazi bölcsesség, amellyel Jakab is bírt, szintén felülről jön.

S ezt kérte magának Salamon is, amikor Dávid után a zsidók királya lett, és megjelent neki álmában a Teremtő. S tetszett Istennek Salamon kérése, és ezt mondta neki: „Mivel ezt kérted, és nem kértél magadnak hosszú életet, nem kértél gazdagságot, és nem kérted ellenségeid életét, hanem értelmet kértél, hogy törvényemnek engedelmeskedve tudj kormányozni, ezért teljesítem kérésedet: olyan bölcs és értelmes szívet adok neked, hogy hozzád fogható nem volt előtted, és nem támad utánad sem”(1Kir 3,11-12).

Van azonban másfajta bölcsesség is, s ez nem felülről jön. Azért beszél róla Jakab, hogy eltántorítson bennünket ettől. Ez a bölcsesség földi, testi, ördögi – írja a 15. versben. Földi, mert csupán a mulandóság alá vetett világ szerinti bölcsesség. Testi, mert a romlandó test gonosz kívánságait szolgálja. És ördögi, mert elszakít Krisztustól, s így örök kárhozatba dönt. Ennek az ál-bölcsességnek a forrása, az ember szívében ébredő keserű irigység és viszálykodás. Gyümölcse pedig a zűrzavar, ahol mindenféle gonosz tett található. S ezek közé sorolhatók a nyelv bűnei is.

Éppen Jakab írja korábban a levelében: „Íme, egy parányi tűz milyen nagy erdőt felgyújthat: nyelv is tűz, a gonoszság egész világa… Ezzel áldjuk az Urat és Atyát, és ezzel átkozzuk az Isten hasonlatosságára teremtett embereket. Ugyanabból a szájból jön ki az áldás és az átok”(Jak 3,5-6.10-11).

Testvéreim! Ez pedig a valódi képmutatás, amelyet Jézus is szigorúan megítélt. S akiben ez a földi, testi, ördögi bölcsesség van, az ne dicsekedjék, mert bűnös magamutogatása csak hazugság maradhat Krisztus igazságával szemben.

Mit tegyünk hát, hogy kívánságaink romlásba ne taszítsanak bennünket, és ellent tudjunk állni a kísértésnek?

Mindenek előtt, miként Jakab is, felfelé tekintsünk, Krisztusra. S legyen nekünk az imádság az a boldog bizonyosság, amely levelünk szerzője számára a Feltámadottal való személyes találkozás volt. Mert „ Nagy az ereje az igaz ember buzgó könyörgésének”(Jak 5,16), például, ha így imádkozik: „Lelki próbáimban, Jézus, légy velem, el ne tántorodjék tőled életem! Félelem, ha bánt, vagy nyereség kísért, Tőled elszakadnom, ne hagyj semmiért!” (451. ének).

És akkor Isten megadja neki az Ő akaratának mértéke szerint a felülről való bölcsességet, miként Salamonnak is.

Ez a bölcsesség először is tiszta, mert Istentől való, és minden, ami az Istené, annak szentnek kell lennie. Azután, Jakab felsorolása szerint, ez a bölcsesség békeszerető, méltányos, engedékeny, irgalommal és jó gyümölcsökkel teljes, nem részrehajló és nem képmutató. Egyszóval: ez a bölcsesség szeret. Szereti Istent, mert benne a világ Teremtőjét és Megváltóját látja. S felismeri, hogy életünket az Ő rendje kormányozza.

S akkor az ősz, többé nem az elmúlás csalhatatlan jele lesz, hanem az új tavasz ígérete, amikor Isten csodálatos gazdagságával megújítja a természetet. S akkor életünk kérlelhetetlen múlása, nem a vég makacs közeledtét festi sötéten látóhatárunk elé, hanem az örök élet reménységét ébreszti szívünkben.

S az egyházi esztendő rendjében, Ötvened vasárnap sem csak a böjt és Nagypéntek előhírnöke, hanem Húsvété és a feltámadásé is. S aki szereti Istent, az vallja Salamonnal együtt: „A bölcsesség kezdete az Úrnak félelme, és a Szentnek a megismerése ad értelmet”(Péld 9,10).

S azután ez a felülről való bölcsesség szereti az embert, mert benne Isten teremtményét látja. S akkor a másik ember többé nem vetélytárs lesz, hanem felebarát, akinek a nekem adatott tehetség szerint segíthetek. S a gyermekáldás nem teher, hanem Isten ajándéka, és megannyi öröm forrása. És a házastárs sem az elénk folyvást akadályt gördítő „másik”, hanem az őszinte segítő, akivel karöltve bukdácsolunk földi vándorutunkon, hogy azután reménységünk szerint felegyenesedve együtt megállhassunk a Krisztus ítélőszéke előtt.

A felülről való bölcsességnek meg kell mutatkoznia a hívő ember életében. Ennek most csak egyetlen módját nevezzük meg! Mégpedig azt, amelyet Jakab is kiemel, s ez a szelídség.

Amelyet hajlandók az emberek gyöngeségnek vallani és öregek, gyermekek és asszonyok erényének vélik. De Jézus azt mondta: „Boldogok a szelídek, mert örökségül bírják a földet”(Mt 5,5).

Gyöngék és pipogyák hogyan tehetnék ezt? Ám a szelídséghez erő kell, biztonság, nyugalom és elszántság. Az erő gyöngédsége, a meggyőződés türelme, a jóság megértő bocsánata – ez a szelídség. S a felülről való bölcsesség azért szelíd, mert Krisztus szólal meg benne, márpedig Ő a legnagyobb erő, a legmegértőbb türelem, és a legönfeláldozóbb szolgálat.

S végezetül a felülről való bölcsesség mindig igazságos, és az igazság békét teremt. Legelőször az Éden-kertben láthattuk ezt, ahol Isten bölcs rendelése szerint történt minden, és békesség volt, egészen a bűnbeesésig. Azóta háborúk és éhínségek vannak szakadatlanul mindenfelé.

S változást csak Isten országának eljövetele hoz majd újra, amelyet Krisztus hirdetett. S az „ország” kifejezés nem elég szemléletes a mi nyelvünkben, mert csupán emberi módon gondolkodva egy földrajzi helyet jelöl meg. Az eredeti görög szövegben viszont a „királyság” szó szerepel. És ez többet jelent! Mert ez az a hely, ahol Jézus a király, ahol az Ő bölcsessége szab rendet, s ahol az Ő igazsága vigyázza a békét. És boldogok, akik a békességre törekednek, mert ők ennek a királyságnak az eljöveteléért fáradoznak, és ezért hittel kérhetik: „Ama végső harcon rád bízom magam, örök hajlékodba fogadj be, Uram!”(451. ének).

                                                                  †Ámen

Imádkozzunk!

Urunk! Szeretnénk bölcseknek és igazaknak látszani, s ezért életünk tele van képmutatással. Kérünk, téríts minket magadhoz, és add, hogy a tőled való bölcsesség megmutatkozzék rajtunk tisztaságban és szelídségben, az irgalmasság cselekedeteiben és a békesség szeretetében!

                                                                  †Ámen

Énekek: 197 4 451 293