Megemlékezés templomunk felszenteléséről

Pénteken, június 19-én volt templomunk felszentelésének 65. évfordulója. Dr. Czaga Viktória, a Hidegkúti Helytörténeti Kör vezetője juttata el Békés Tamás felügyelőhöz az alábbi értékes anyagot arról, hogyan is zajlott a legvadabb 50-es években a templom szentelése.

Az illusztrációként használt fényképet Országos Egyházunk levéltárából kaptuk.

1953. évi zsinatunk VIII. törvénycikke hozta létre a Gyülekezeti Segélyt, hogy a gyülekezetek egymást segítő, kölcsönös szeretetmunkáját végezze egyházunkban. A múlt évben, március 14-én D. Dezséry László püspök Rákospalotán mondott igehirdetésével indult meg a Gyülekezeti Segély keretében a »Két templomért — 1954« akció, hogy befejezéshez segítse a budapest-zuglói egyházközség tizenegy éve, és a pesthidegkúti fiókegyházközség tizenkét éve, a második világháború folytán félbe maradt templomépítkezését.

Lapunkban az akció szolgálatát és e templomok épülését azóta is figyelemmel kísértük, most pedig örömmel adunk hírt a testvéri összefogás első nagy győzelméről: a pesthidegkúti fiókegyházközség használatba vehette a Gyülekezeti Segély által épített templomát.

A fiókegyház nagy ünnepére szinte egész Budapestről egybesereglettek a hívek, élükön természetesen a pesthidegkúti evangélikusokkal, valamint a Budahegyvidéki anyaegyházközség tagjaival. A felszentelő istentisztelet szolgálatát D. dr. Vető Lajos püspök végezte. Jelen volt az ünnepi istentiszteleten D Dezséry László püspök, dr. Pálfy Miklós teológiai dékán, dr. Nagy Gyula, Prőhle Károly, dr. Sólyom Jenő és dr. Wiczián Dezső teológiai tanárok, Friedrich Lajos lelkésznevelő intézeti igazgató, Várady Lajos esperes, Tessényi Kornél püspöki titkár és Turcsányi Károly egyházkerületi lelkész, valamint Zay László, az Egyetemes Sajtóosztály ügyvivő lelkésze.

Gyülekezetük tagjaival együtt megjelentek a szomszédos egyházközségek küldöttségei és lelkészei is, valamint a Lelkésznevelő Intézet hallgatói, akik a pesthidegkúti hívekkel együtt látogatják majd a templomot.

A templomszentelés az alagsorban levő eddigi imateremben kezdődött, ahol Ruttkay Elemér lelkész a 100. zsoltár felolvasásával és imádsággal adott hálát a gyülekezet nevében az ebben a helyiségben az Isten igéje által kapott áldásokért és eligazításokért. Vető püspök vezetésével ezután a lelkészek és mögöttük a gyülekezet az új templom ajtajához vonultak. Itt Merényi Ferenc, a fiókegyházközség felügyelője kérte a püspököt a templom megnyitására és fölszentelésére. Vető Lajos püspök a templomszentelő zsoltár szavaival megnyitotta az ajtót és bevezette a gyülekezetei új otthonába.

Az ajtón belépő gyülekezetet megragadó látvány fogadta. Szemben hatalmas tölgyfakereszt magasodik az oltár felett. Mögötte színes kerek ablak, mintáján a töviskoszorúval. Az oltár maga vörösmárvány lépcsőn áll. A falakon kovácsoltvasból készült lámpatartókról sugárzik a fény a frissen vakolt falakra: a tartókon bibliai szimbólumok.

Miután a gyülekezet elhelyezkedett, Vető püspök kíséretével az oltár elé lépett. Igehirdetését a vasárnap alapigéjéről: Ézs. 5, 20—24-ről mondotta:
Igehirdetésének első részében annak jelentőségét domborította ki, hogy a pesthidegkúti templom felszentelése túlnőtt a gyülekezet keretein, mert örömünnepe az anyagyülekezetnek, a Lelkésznevelő Intézetnek és az egész országos egyháznak.
Vető püspök ezután arról szólott, hogy »a templom nem önmagáért van.
Olyan, mint a gyertyatartó, azért van, hogy hordozza a világosságot. Ennek a templomnak is világosságot kell sugároznia. Ez a világosság pedig Isten szent igéjének a hirdetéséből jön.«

Az alapige üzenetét négy pontba foglalta a püspök: Először a szent ige »arra figyelmeztet bennünket, hogy az igehirdetés komoly dolog. Nem mindegy, hogy az ige hogyan hangzik … Evangélikus egyházunk ezért legfőbb feladatának tekinti, hogy Isten igéje tisztán és igazán hirdettessék. Nem szabad összekeverni a jót és a rosszat, az édest és a keserűt, a világosságot és a sötétséget. Tisztán kell látnunk ezekben a dolgokban. Ezt valósítja meg az élő ige, Istennek tisztán és igazán hirdetett beszéde.« A püspök igehirdetése éles fénnyel világította meg, hogy ez a mi mindennapi életünkben az igazságszeretetben és a világosság fiaihoz méltó életben valósul, abban, hogy mi mindenkor az igazság és a jó mellett legyünk egész életünkben.
A következő részben az ige alapján az önfejűség vétkéről szólott a püspök. Makacsok, taníthatatlanok és önteltek lehetnek az egyes emberek, de ezek össze is állhatnak. Gyakran éppen az eszes embereket fenyegeti ez a kísértés, az egyház nyelvén, a tálentomosokat. A mi korunkban — mondotta a püspök — Isten nagy leckét adott. Egyetlen makacs, önfejű ember is ilyen mérhetetlen pusztulást tud rázúdítani az egész emberiségre.
Az ige ezzel szemben a testvéri közösségre, egymásra hallgatásra és egymástól tanulásra int, mert így »az egyházban Isten békességét munkáljuk és az egyházból s a gyülekezetekből ez a békesség kisugárzik a világ felé s ott is jó szolgálatokat végez«.
A harmadik rész a rajongás ellen szólott. Pál apostol és Luther példájával illusztrálta a püspök, hogy a keresztyénség üdvösségre hív s itt ezen a földön végez szolgálatot az egyházban és a világban egyaránt. »Nem vagyunk kétlakiak és kétlelkűek. Józanul látjuk teendőinket, szolgálatunkat és hivatásunkat. Ehhez kaptunk erőt Istentől az ige által.«
A befejező, negyedik részben becsületes keresztyén életre intett dr. Vető püspök, majd az új templom és a benne igét hallgató gyülekezet megáldásával fejezte be igehirdetését.
A gyülekezet a szenteléskor a 484-es éneket énekelte. Mai énekeskönyvünkben 316-os énekünk. Jézus, Istennek küldöttje…

100. Zsoltár: „¹Hálaadó zsoltár. Ujjongjatok az ÚR előtt az egész földön! ²Szolgáljatok az ÚRnak örömmel, vigadozva járuljatok színe elé! ³Tudjátok meg, hogy az ÚR az Isten! Ő alkotott minket, az övéi vagyunk: az ő népe és legelőjének nyája. ⁴Menjetek be kapuin hálaénekkel, udvaraiba dicsérettel! Adjatok hálát neki, áldjátok nevét! ⁵Mert jó az ÚR, örökké tart szeretete, és hűsége nemzedékről nemzedékre.”

Ézsaiás 5. 20-24: „²⁰Jaj azoknak, akik azt mondják a rosszra, hogy jó, és a jóra azt, hogy rossz, akik a sötétséget világosságnak, a világosságot pedig sötétségnek mondják, akik azt állítják a keserűről, hogy édes, az édesről pedig azt, hogy keserű! ²¹Jaj azoknak, akik bölcseknek képzelik magukat, és magukat tartják okosnak. ²²Jaj azoknak, akik a borivásban hősök, és vitézek az italok keverésében, ²³akik vesztegetésért igaznak mondják ki a bűnöst, de az igazaknak elvitatják az igazát. ²⁴Ezért ahogyan a tarlót megemésztik a lángnyelvek, és a széna összeroskad a tűzben, úgy korhad el gyökerük. Viráguk elszáll, mint a por, mert megvetik a Seregek URának tanítását, és utálják Izráel Szentjének beszédét.”