Gazsóné Verasztó Teodóra igehirdetése, 2026. június 28.

József nagylelkűsége testvéreihez

„Amikor József bátyjai látták, hogy meghalt az apjuk, így tanakodtak: Hátha József bosszút forral ellenünk, és megfizet most nekünk mindazért a rosszért, amit vele szemben elkövettünk. Ezt üzenték tehát Józsefnek: Apád megparancsolta nekünk halála előtt: Mondjátok meg Józsefnek: Kérünk, bocsásd meg testvéreid hitszegését és vétkét, hogy rosszat követtek el ellened! Bocsásd meg hát azoknak a hitszegését, akik atyád Istenének a szolgái! József sírva fakadt, amikor ezt elmondták neki. Oda is mentek hozzá a testvérei, leborultak előtte, és ezt mondták: Szolgáid vagyunk! De József így szólt hozzájuk: Ne féljetek! Vajon Isten vagyok én? Ti rosszat terveztetek ellenem, de Isten terve jóra fordította azt, hogy úgy cselekedjék, ahogyan az ma van, és sok nép életét megtartsa. Most hát ne féljetek, eltartalak én benneteket és gyermekeiteket! Így vigasztalta őket, és szívhez szólóan beszélt velük.” (1Móz 50,15-21)

József története nagyon sok ponton érinti az életünket. Hiszen emberi kapcsolatok, konfliktusok között élünk. Nagyon sok égető kérdésre választ találunk benne, pl. Hogyan lehet megbocsátani valakinek, aki jóvátehetetlen károkat okozott nekünk? Hogyan lehet együtt élni a múlt sebeivel? Hogyan munkálkodik Isten nehéz körülményeken keresztül?

Vezetést, vigasztalást találhatunk benne, amikor összekuszálódtak emberi kapcsolataink, amikor nem tudunk megbocsátani vagy fájnak a múlt sebei, bűntudattal élünk, vagy amikor nem értjük Istent, nem értjük útjait, amikor nem látjuk a kiutat a mélypontokból, amikor úgy érezzük, álmaink összetörtek és semmi nem lesz belőlük. József története segít rendezni a múltat, emberi kapcsolatainkat, újraértelmezni a történteket, más nézőpontból tekinteni az eseményekre, a minket ért sérelmekre.

József története nemcsak egy szép erkölcsi tanulság a megbocsátás fontosságáról, hanem sokkal több van mögötte. Egy olyan szemlélet, amely a történteket Isten szemszögéből értelmezi. Így ez a történet rámutat az irgalom forrására is, arra, hogy mi lehet a motiváció és erőforrás a bosszú helyett az irgalmasságot választani.

Szentháromság utáni 4. vasárnap az irgalmasság vasárnapja. Jézus is erre biztat minket az evangéliumi lectioban: „Legyetek irgalmasok, amint Atyátok is irgalmas” (Lk 6,36).

József története túlutal önmagán. Látni fogjuk, hogy Isten irgalmas szíve tárul fel benne, az irgalmasság forrása, amelyben gyógyulnak a múlt sebei, helyreállnak kapcsolatok, mert Isten vezeti az eseményeket, az Ő kezében futnak össze a szálak. Voltaképpen nem is József a főszereplő a saját történetében, hanem Isten, aki mindvégig ura az eseményeknek, s ez József szájából hitvallásként hangzik el: „Ti rosszat terveztetek ellenem, de Isten terve jóra fordította”.

Ez a mondat egy szemléletmód, egy látásmód, ahonnan szemlélve más megvilágításba kerülnek életünk eseményei. Ez a látásmód segít, hogy ne ragadjunk bele a sérelmeinkbe. Ha látjuk, hogy életünk minden egyes pillanata Isten színe előtt zajlik, az Ő kezében vagyunk. Csakis akkor tudunk elengedni sérelmeket, bosszút, ha egy nagyobb összefüggés részeként látjuk az életünket. Ha meglátjuk az emberi gonoszság mögött Isten tervét.

Azt is láthatjuk, hogy mennyire nem könnyű ez a folyamat. Először is, a testvérek reakcióján keresztül megláthatjuk a bűn hatalmát. Azt, hogy a rendezetlen múlt hosszú évek múlva is képes a felszínre törni. Ha belegondolunk, döbbenetes, hogy mennyi idő eltelt már azóta, hogy a testvérek kútba dobták Józsefet, és még sincs nyugalmuk. A bűn súlyos teherként nehezedik, árnyékként kísér minket. Lehet, hogy évtizedekig is sikerül elhallgattatni a lelkiismereteket, elhessegetni a vádló gondolatokat, de történik valami, ami felszínre hozza, újraélesztheti a gyötrelmeket. Itt Jákób halála aktiválta a testvérek félelmét. Az a gyanú kerítette hatalmába őket, hogy talán csak apjuk jelenléte tartotta vissza Józsefet a bosszútól, s a leszámolás órája el fog következni. A rendezetlen múlt tovább kísért. Ezt nem oldja meg az idő.

Emberi oldalról érthető a nyugtalanság. Hiszen amit tettek, nagyon súlyos, nincs rá mentség. József sem szépít, néven nevezi a rosszat.

A testvérek készek voltak néven nevezni azt, amit tettek: hitszegés, vétek és rossz (azaz gonoszság). Három kifejezést is használnak a bűn néven nevezésére, ami nyilván mutatja, hogy semmi magyarázkodásnak, enyhítő körülménynek nincs helye. Oly mértékben ártottak neki, amit emberi szavakkal nehéz leírni. A rosszra használt eredeti kifejezés kőkemény aljasságot jelent, nincs benne semmi szépítés. Józsefnek nagyon kijutott a rossz dolgokból. Személyében egy olyan ember birkózik meg a múlttal, akinek az emberi hitszegésből, aljasságból, álnokságból sokkal jobban kijutott, mint másoknak. Saját testvérei meg akarták ölni, kútba dobták, eladták rabszolgának, börtönbe került ártatlanul évekig, ellopták az ifjúságát, legszebb éveit, beletiportak az életébe.

József mégsem érezte kényszerítve magát megtorlásra. Mert Isten vezetését látta, megtapasztalta, hogy Isten beépítheti tervébe az emberi bűnt is, képes átprogramozni a legádázabb cselekedetet is és előre vivő erővé tenni annak az embernek az életében, aki látja és vállalja küldetését mások javára. Mindazt, ami történt, egy magasabb szintről nézi. Ezért megbocsátásának alapja nem erkölcsi nagyság, hanem Isten gondviselése, vezetése, amely ott rejtőzik a sötét árnyak között.

Isten cselekvése a lényeg. Nem a testvérek jellemfejlődése, nem József nagylelkűsége, hanem Isten cselekvése a fontos. Isten ugyanis a történet minden szintjén cselekszik, és cselekvő módon van jelen. A börtöncellák mélyétől fogva egészen a fáraó udvarának kormányzói pozíciójáig.

Ez ad erőt a megbocsátáshoz. Vajon mi mit látunk meg? Hogy tönkretettek, vagy hogy az Úr kezében vagyok? Az embereket látjuk, akik keresztbe tesznek, vagy ezek mögött meglátjuk az utat, amit Isten készített?

Meg kell látnunk, hogy Isten a rossz dolgokon, nehéz körülményeken keresztül is formál minket. Ezek nélkül nem lennénk ott, ahol most vagyunk, és nem váltunk volna azzá, akik most vagyunk. Ennek tudatában alakítsuk energiává mások vétkeit!

Aki Isten uralma alatt tudja a maga és mások életét, az tud megbocsátani. És fordítva is igaz, ha vágyakozunk megbocsátani, a sorsunkra vigyázó Isten iránti bizalom adhat erőt és teret erre.

Hogy Isten a rosszból is jót hoz ki, erre Jézus keresztje a legnagyobb bizonyíték. Egy gyalázatos kivégzés lett Isten kegyelmének, megváltásának eszköze. Az emberi gonoszságból a legnagyobb áldást hozta ki. Jézus életét áldozta értünk a kereszten azért, hogy eltörölje minden hitszegésünket, vétkünket és gonoszságunkat. Egy rossz szándékkal elindított, tragikusnak tűnő esemény Isten akaratából jóvá és áldássá lehet. Fontos, hogy mi is így tekintsünk életünk eseményeire.

Ennek a kegyelemnek a meglátása segít elengedni a haragot, a bosszút, a revansot, a bűntudatot. Ebben az irgalomban gyógyulnak sebeink, rendeződnek kapcsolataink. Újraértelmezhetjük a múltat, kiléphetünk az áldozat szerepből, és kereshetjük a történtek új interpretációját. Isten segítsen minket ebben! Ámen.