Veperdi Zoltán igehirdetése, 2023. december 3.

†

Ádvent 1. vasárnap

Róm 13, 11-14

Farkasrét, 2023. december 3.

Kegyelem nékünk és békesség Istentől, a mi Atyánktól és az Úr Jézus Krisztustól. †Ámen

Hallgassa meg a keresztyén gyülekezet Isten igéjét, amelyet anyaszentegyházunk Ádvent első vasárnapjára az igehirdetés alapjául választott! Feljegyezve találjuk Róm 13,11-14-ben a következőképpen:

„Ezenfelül tudjátok, hogy az idő sürget: ideje már az álomból felébrednetek, mert most közelebb van hozzánk az üdvösség, mint amikor hívőkké lettünk. Az éjszaka múlik, a nappal pedig már közel van. Vessük el tehát a sötétség cselekedeteit, és öltsük fel a világosság fegyvereit. Mint nappal illik, tisztességben éljünk: nem dorbézolásban és részegeskedésben, nem bujálkodásban és kicsapongásban, nem viszálykodásban és irigységben, hanem öltsétek magatokra az Úr Jézus Krisztust; a testet pedig ne kényeztessétek úgy, hogy bűnös kívánságok ébredjenek benne.” (Róm 13, 11-14)

Keresztyén Gyülekezet, szeretett Testvéreim az Úr Jézus Krisztusban! Ádvent első vasárnapján, megint csak azzal kell kezdenem, hogy Isten hív minket. Hív a jászolhoz, hogy megismerjük a Megváltónkat. S ha megismertük, akkor imádjuk is, és benne higgyünk, Őt hívjuk segítségül mindenkor.

Mai istentiszteletünkön, amikor felcsendült a kezdőének, az első mondat így hangzott: „Jöjj, népek Megváltója, így kér a föld lakója”. S ennek megfelelően, az oltári igénk az óegyházi evangélium volt, Máté írásából. Nevezetesen Jézus virágvasárnapi bevonulása Jeruzsálembe. Amikor a Megváltó jön, és a sokaság dicsőítésének kíséretében ellenállhatatlanul megérkezik a béke városába. Mert Jézus valóban békességet, az Isten békességét hozza azoknak, akik Dávid Fiának, azaz a Messiásnak vallják Őt. Viszont a megbotránkozás köve lesz azok számára, akik csendben tűrték, hogy a békesség háza rablók barlangjává legyen!

Máris itt a hívás, hogy mi, akik így énekeltünk: „Jöjj, lelkünk drága fénye, szívünk édes reménye”, ne máshová, hanem a Jézust ünneplő és dicsőítő sokasághoz csatlakozzunk!

Ti testvéreim, egyszer már Jézus mellett döntöttetek. S ennek az elhatározásnak a jutalma ez a templom, amelyben ma is imádhatjuk a Megváltót. Huszonkilenc évvel ezelőtt szenteltétek az Úr szolgálatára. Hála legyen Istennek, hogy most is hirdethetjük itt az evangéliumot. Íme, főénekünk utolsó versével kérhetünk rá áldást ekképpen: „Szenteld meg ma is igéddel, És védelmezd erős kézzel! Takargasd be oltalmaddal, S néped dicsér és magasztal”.

S ebben az emelkedett lelki állapotban, először hadd kívánjak most mindenkinek boldog új egyházi évet! Boldog, mert Istenre tekint, és Jézushoz ragaszkodik. Egyházi, mert nem a világhoz igazodik, hanem Isten üdvtervéhez. És a Teremtő örök, egyfolytában megújuló szeretetéről és kegyelméről tesz bizonyságot!

A világ, persze, nehezen tűri, hogy Krisztus egyháza nem hódol be neki. S ez így megy a bűnbeesés óta, mert a sátán, az ősi kígyó, a hazugság atyja, a kezdettől fogva embergyilkos, mindent megpróbál, hogy az embert Istentől elszakítsa! Íme, a szüntelenül újrakezdődő egyházi év arról tesz bizonyságot, és erősít meg minket abban a hitben, hogy a bűn és halál felett diadalmas Megváltó a győztes!

Nos, mai igeszakaszunk, Pál apostolnak a Rómaiakhoz írt leveléből, éppen ebben akar minket megerősíteni. Azt mondja Pál: „Az éjszaka múlik, a nappal pedig már közel van”(Róm 13,12).

János evangéliuma, az első fejezet nyitányában ezt mondja ki: „Az Ige volt az igazi világosság, amely megvilágosít minden embert: ő jött el a világba. A világban volt, és a világ általa lett, de a világ nem ismerte meg őt: a saját világába jött, de az övéi nem fogadták be őt. Akik pedig befogadták, azoknak hatalmat adott arra, hogy Isten gyermekeivé legyenek; mindazoknak, akik hisznek az ő nevében”(Jn 1,9-12).

Eszünkbe juthat a második Korinthusi levél is: „Isten ugyanis, aki ezt mondta: „Sötétségből világosság ragyogjon fel”, ő gyújtott világosságot szívünkben, hogy felragyogjon előttünk Isten dicsőségének ismerete Krisztus arcán”(2Kor 4,6).

Még az Efezusi levélre kell hivatkoznom, ahol ezt írja az apostol: „Mert egykor sötétség voltatok, most azonban világosság vagytok az Úrban: éljetek úgy, mint a világosság gyermekei. A világosság gyümölcse ugyanis csupa jóság, igazság és egyenesség. Ítéljétek meg tehát, mi az, ami kedves az Úrnak, és ne vegyetek részt a sötétség haszontalan cselekedeteiben, hanem inkább leplezzétek le ezeket”(Ef 5,8-11). Hogy ezután, a gondolatmenetének zárásaként, elhangozzék a gyönyörű felszólítás: „Ébredj fel, aki alszol, támadj fel a halálból, és felragyog neked a Krisztus”(Ef 5,14).

Mert ideje van már felébredni az álomból – ahogyan az apostol írja. Hiszen közelebb van hozzánk az üdvösség, mint amikor hívőkké lettünk. Midőn Pál ezeket a szavakat leírta, abban a hitben volt, hogy Jézus dicsőséges visszajövetele még az ő életében be fog következni! Ezért sürget az idő: „Vessük el tehát a sötétség cselekedeteit, és öltsük fel a világosság fegyvereit”(Róm 13,13).

Pál a sötétség cselekedeteit felsorolja: dorbézolás, részegeskedés, bujálkodás, kicsapongás, viszálykodás, irigység. A sötétség erejét mutatja, hogy kétezer év után is ugyanezek még itt vannak velünk! De nekünk rendelkezésünkre állnak a világosság fegyverei! A görög kifejezés, amelyet az apostol használ (oplon) jelent fegyvert, páncélt, pajzsot.

Óhatatlanul az Efezusi levél kell eszünkbe jusson: „Vegyétek fel Isten fegyverzetét, hogy ellenállhassatok a gonosz napon, és mindent leküzdve megállhassatok. Álljatok meg tehát, felövezve derekatokat igazságszeretettel, és magatokra öltve a megigazulás páncélját, sarut húzva lábatokra, készen a békesség evangéliuma hirdetésére. Vegyétek fel mindezekhez a hit pajzsát, amellyel kiolthatjátok a gonosznak minden tüzes nyilát. Vegyétek fel az üdvösség sisakját is, és a Lélek kardját, amely Isten beszéde”(Ef 6,13-17).

Hiszen harcra készülünk. Harcra a Krisztus ügyéért, harcra a gonosz, a sötétség ellen. Hogy Isten világossága ragyogjon föl minden házban, minden szívben. Pál a lehető legegyszerűbben azt mondja az igében: „Öltsétek magatokra az Úr Jézus Krisztust”(Róm 13,14).

Mert ahogyan Péter vallja a nagytanács előtt: „Nincsen üdvösség senki másban, mert nem is adatott az embereknek az ég alatt más név, amely által üdvözülhetnénk.”(ApCsel 4,12), csak a Jézus Krisztus neve!

November 26.-án jelent meg a „777blog” honlapon egy írás, amely az amerikai CBN, azaz Keresztyén Műsor Hálózat honlapjáról vette át a következő hírt: „Miközben a háborús helyzet nem csillapodik Izrael és a Hamász között, egy keresztény missziós szervezet jó hírről tett jelentést: több mint 200 muszlim Gázában találkozott Jézussal álmában, és kérdezősködni kezdtek a kereszténységről, a Krisztus-követés útjáról, hogy többet tanuljanak Isten Igéjéből, és azt kérdezik, hogyan követhetik Jézust”.

Gáza városa légvonalban nagyjából hetvenöt kilométerre van Betlehemtől, ahol Jézus megszületett! Egyfelől szomorú azt hallani, hogy annak a helynek a közelében, ahol a békesség szerzője megszületett, nincs békesség. Másfelől azonban örülni lehet, és kell annak, hogy Jézus él és munkálkodik. Oda küldi Szentlelkét, ahol a legnagyobb a baj és a nyomorúság, és menti a lelkeket. Mert sürget az idő! Hiszen azt akarja, hogy minden ember üdvözüljön, és eljusson annak az igazságnak a megismerésére, hogy Jézus a Krisztus.

Ádvent első vasárnapján, íme adjunk hálát Istennek, hogy mi békességben élhetünk és szolgálhatunk! Fogadjuk meg Pál apostol ajánlását: „Mint nappal illik, tisztességben éljünk”(Róm 13,13).

Ez nyilván azt jelenti, hogy nem tesszük a sötétség cselekedeteit. De azt is tartalmazza, hogy a mi magatartásunk tiszteletre méltó legyen! Mint akik magunkra öltöttük az Úr Jézus Krisztust. Ezért fokozottan vigyáznunk kell arra, hogy szavainkkal és cselekedeteinkkel senkit meg ne botránkoztassunk!

A négyszázhatvanas számú énekünknek a kezdősora ez: „Tisztítsd meg szíved Jeruzsálem népe”. A szövegét Scholz László írta. Az eddig kiadott Énekeskönyveinkből, tudomásom szerint, az utolsó vers kimaradt. Ez pedig így szól: „Tisztítsd meg szíved Krisztus szent egyháza! Urunk, miattad pogány ne gyalázza. Hogy megtartassál, nosza újulj végre, szent papi népe!”

Íme, az új egyházi esztendő megkezdődött. Isten kegyelme és szeretete megújult rajtunk! Bizonyságul elküldte az egyetlen Fiát a földre, amikor a Júdeai Betlehemben megszületett Jézus Krisztus.

Most pedig rajtunk a sor, hogy mi is újjászülessünk! Öltsük magunkra a Krisztust. Hogy minden szavunkat és cselekedetünket, sőt egész életünket az Ő szeretete hassa át. Hogy Ő adjon erőt mindenkor, hogy megmaradjunk Őbenne. Csak Őt kövessük, az örök életig! †Ámen

Imádkozzunk!

Hálát adunk neked, örök Isten, hogy hallgathatjuk igédet, az egyetlen maradandót a mulandó világban. Teremts minket újjá Szentlelkeddel, hogy ne csak hallgatói, hanem megtartói legyünk igédnek, az Úr Jézus Krisztus által. †Ámen

Énekek: 131 1 316 255