Veperdi Zoltán igehirdetése, 2023. április 16.

†

Húsvét után első vasárnap

Ez 11, 19-21

Pesthidegkút, Lelkészotthon, 2023. április 16.

Kegyelem nékünk és békesség Istentől, a mi Atyánktól és az Úr Jézus Krisztustól. †Ámen

Hallgassa meg a keresztyén gyülekezet Istennek igéjét, melyet anyaszentegyházunk Húsvét után első vasárnapra az igehirdetés alapjául választott. Feljegyezve találjuk Ez 11,19-21-ben, a következőképpen:

„Egy szívet adok majd nekik, és új lelket adok beléjük, eltávolítom testükből a kőszívet, és hússzívet adok nekik, hogy rendelkezéseim szerint éljenek, törvényeimet megtartsák és teljesítsék. Az én népem lesznek, én pedig Istenük leszek. A szívről pedig így szól az én Uram, az ÚR: Akiknek a szíve a förtelmes és utálatos bálványokat követte, azoknak a tetteit a fejükre olvasom!” (Ez 11, 19-21)

Keresztyén Gyülekezet, szeretett Testvéreim az Úr Jézus Krisztusban! Húsvét után az első vasárnapon sem kezdhetem mással, mint annak a felbecsülhetetlen és felfoghatatlan örömhírnek a hangoztatásával, hogy Jézus feltámadt, Jézus él!

S ennek az örömhírnek következménye kell legyen a mi életünkben. Mert amíg Húsvét második napján Jézusra, mint a húsvéti hit Teremtőjére tekintettünk, addig ma a Feltámadott, mint az új élet Teremtője áll előttünk!

Márpedig, ha Jézus új életet teremtett, akkor mindenképpen ismét tanúbizonyságot tehetünk arról, hogy Húsvét után nem lehet úgy élni, hogy Jézus nem támadt fel. Húsvét után nem lehet úgy élni, hogy nem vagyunk megváltva. Húsvét után nem lehet úgy élni, hogy bűneinkre nincs bocsánat. Húsvét után csak úgy lehet élni, hogy nekünk Jézusért, a Feltámadottért, örök életünk van!

Az új élet alapja pedig az, hogy az ember szívében feltámad a Krisztus-hit, mégpedig a feltámadott, élő Jézus Krisztusban való hit. S íme, szép példáját láttuk ennek a mai oltári igénkben, Tamás apostol történetében.

Nos, a negyedik evangélium huszadik fejezete azzal kezdődik, hogy a hét első napján, azaz Húsvét vasárnap korán reggel, a magdalai Mária elment Jézus sírjához. S mivel azt nyitva találta, elfutott Péterhez és Jánoshoz. Ezek is elfutottak a sírhoz, de csak a lepleket látták ott, Jézus testét nem. Közben magdalai Mária is visszaért. S nem csak a két angyalt látta, hanem a feltámadott Jézust is. Ezután Mária elment, és mindezt hírül adta a tanítványoknak.

S itt kezdődik Tamás története, még ugyanazon a napon, este. Akkor is, ha ő itt nem volt jelen, amikor Jézus megjelent a bezárt ajtók mögött a félelemben együtt lévő tanítványoknak. Akiket a Feltámadott így szólított meg: „Békesség nektek! Ahogyan engem elküldött az Atya, én is elküldelek titeket… Vegyetek Szentlelket! Akiknek megbocsátjátok a bűneit, azok bocsánatot nyernek, akikéit pedig megtartjátok, azoknak a bűnei megmaradnak”(Jn 20,21-23).

Nyolc nappal később megismétlődött a jelenet. Ekkor már Tamás is, aki nem hitte el a tanítványoknak, hogy látták Jézust, együtt volt velük. A Feltámadott pedig ezt mondta Tamásnak: „Nyújtsd ide az ujjadat, és nézd meg a kezeimet, nyújtsd ide a kezedet, és tedd az oldalamra, és ne légy hitetlen, hanem hívő! Tamás pedig így felelt: Én Uram és én Istenem! Jézus így szólt hozzá: Mivel látsz engem, hiszel: boldogok, akik nem látnak, és hisznek”(Jn 20,27-29).

A hit a nem látott dolgok létéről való meggyőződés. Mit jelenthet tehát Jézusnak ez a mondata: „Mivel látsz engem, hiszel”? Nos, azt gondolom, Tamás hitt Jézusban, hiszen a tanítványa lett, elfogadva az elhívását. És odaadóan követte a Mestert mindvégig. Tamás – valószínűleg – itt a többi tanítvány elmondását nem hitte. Nem tudta elhinni, hogy Jézus, aki meghalt a kereszten, most él! Ezért mondta a tanítványoknak, hogy „Ha nem látom a kezén a szegek helyét, és nem érintem meg ujjammal a szegek helyét, és nem teszem a kezemet az oldalára, nem hiszem”(Jn 20,25).

Jézus pedig, Aki az egy elveszettet is megkeresi, most is külön eljött Tamásért. Mert benne szintén húsvéti hitet, és új életet akart teremteni. És Tamás hite, az egyház hagyománya szerint, kiállta a próbát. Hirdette az evangéliumot a párthusok között, majd missziója során egészen Indiáig vitte Jézus feltámadásának jó hírét. Szolgálatát pedig mártírhalállal tette hitelessé. Az indiai „tamáskeresztyének” őt vallják egyházuk alapítójának. Íme, elvégeztetett ez is: a Feltámadottal való találkozás Tamás apostolban is új életet teremtett.

S most látnunk kell, hogy nem ez az első eset a Szentírásban, amikor Isten új életet teremtett. Hiszen erről szól a mai igénk is. De ne szaladjunk ennyire előre!

Ezékiel próféta, akinek a neve azt jelenti „Erős az Isten”, vagy „Megerősít az Isten”, Jójákin királlyal és az ország vezető rétegével került Babilóniába fogságba, Krisztus előtt 597-ben. Harminc éves lehetett, amikor Isten a Kébár folyónál prófétai szolgálatra hívta el őt. Ezt mondta Ezékielnek az Úr: „Emberfia, elküldelek téged Izráel fiaihoz, a lázadó néphez, amely fellázadt ellenem. Hűtlenek voltak hozzám ők is, őseik is egészen a mai napig. A makacs és konok szívű fiakhoz küldelek. Mondd nekik: Így szól az én Uram, az ÚR!… Akár hallgatnak rá, akár nem törődnek vele – hiszen engedetlen nép ez –, majd megtudják, hogy próféta volt közöttük”(Ez 2,3-5).

Azután Isten Ezékiel próféta küldetését így fogalmazta meg: „Emberfia! Őrállóvá tettelek téged Izráel házában. Ha igét hallasz tőlem, figyelmeztesd őket az én nevemben! Ha azt mondom a bűnösnek, hogy meg kell halnia, és te őt nem figyelmezteted, és nem szólsz neki, figyelmeztetve a bűnöst, hogy ne járjon bűnös úton, és így életben maradjon, akkor az a bűnös meghal ugyan bűne miatt, de a vérét tőled kérem számon. De ha te figyelmezteted a bűnöst, és ő mégsem tér meg bűnéből és bűnös útjáról, akkor ő meghal a bűne miatt, de te megmented a lelkedet. Ha az igaz letér az igaz útról, és gonoszságot követ el, akkor én bukását okozom, és ő meg fog halni. Ha nem figyelmezteted őt, akkor meghal ugyan vétke miatt, és emléke sem marad meg igaz tetteinek, amelyeket véghezvitt, de a vérét tőled kérem számon. Ha viszont figyelmezteted az igazat, hogy ne vétkezzen többé az igaz, és ő nem vétkezik, akkor életben marad, mert engedett a figyelmeztetésnek, és te is megmented a lelkedet”(Ez 3,17-21).

Azt gondolom, rendkívül fontos szavak ezek. Nem nehéz belátni, hogy nem csupán Izrael népe volt hűtlen az Úrhoz, hanem minden ember. S a Nóéval megkötött szerződés érvényes minden emberre. Tehát kivétel nélkül, mindenkinek szüksége van arra, hogy új szívet kapjon, hogy új élet teremjen benne, hogy higgyen az élő Jézus Krisztus nevében.

Isten pedig, azért állít őrállókat, hogy hirdessék az Ő kegyelmét és szeretetét minden embernek. Hogy azután a Szentlélek erejével, új életre indító, élő Krisztus-hit ébredjen a szívében.

Ahhoz pedig, hogy ez végbemenjen, hatalmas változásnak kell megtörténni az ember bensőjében! A kőszívét hússzívre kell cserélni. Ilyen „szívátültetést” viszont, csak Isten tud elvégezni. Igénk szerint, ezt Isten kész megtenni, a saját elhatározása szerint, amint Ezékiel próféta így örökítette meg az Úr szavait: „Egy szívet adok majd nekik, és új lelket adok beléjük, eltávolítom testükből a kőszívet, és hússzívet adok nekik”(Ez 11,19).

Isten tehát nemcsak hússzívet ad az embereknek, hanem új lelked is ad beléjük. Vagyis megújítja, kicseréli mindazt, amivel az ember a Teremtőjéhez kapcsolódhat! Ez pedig már az új élet alapja, amely arról ismerhető meg, hogy az ember – ahogyan ezt az igénk következő verse megfogalmazza – Isten rendelkezései szerint fog élni, és Isten törvényeit megtartja és teljesíti.

Fontos felismernünk, hogy itt is Isten cselekszik. Isten adja az embernek az új szívet és az új lelket. Ahogyan Jézus Krisztusban is Isten cselekedett, s a Krisztus vére árán megbékéltette a világot önmagával. És ezen az új békességen alapszik az új szövetség, amelyet megint csak Isten kezdeményezett, és kötött meg a bűnös emberrel.

S ehhez kapcsolódik igénk folytatása, amikor Ezékiel által ezt ígéri Isten: „Az én népem lesznek, én pedig Istenük leszek”(Ez 11,20).

Mert ez tulajdonképpen egy szövetségkötés! A teremtő Isten szövetségben akar élni velünk. Csak annyit vár tőlünk, hogy feltétel nélkül bízzunk Őbenne: megtartsuk a parancsolatait, és rendelkezései szerint éljünk. S akkor Ő örökre az Istenünk, az Atyánk lesz. Aki szeret minket, és boldogan teszi a jót velünk, földi örömünkre és örök életünkre!

Nyilván voltak, vannak, és mindig lesznek olyanok, akik nem fogadják el Isten szövetségét. Ezekre nézve mondja igénk utolsó verse: „A szívről pedig így szól az én Uram, az ÚR: Akiknek a szíve a förtelmes és utálatos bálványokat követte, azoknak a tetteit a fejükre olvasom!”(Ez 11,21).

Isten nem teheti meg, hogy az ellene elkövetett bűnöket büntetés nélkül hagyja. Ő azonban, mindig kész megbocsátani, és kegyelmébe, szeretetébe visszafogadni mindenkit, aki hittel kéri. Aki pedig ezt nem teszi meg, az önmagát zárja ki az Isten által felajánlott szövetségből!

Nos, szeretett Testvérek! Húsvét után az első vasárnapon, mi csak tekintsünk bátran az élő Krisztusra, az új élet Teremtőjére. Benne és általa új szívet és új lelket, egy szóval új életet teremt bennünk az Isten, hogy örök életet nyerjünk!

Nemrég kezembe került egy írás, amely neves emberek utolsó perceit, szavait örökítette ránk. Ebben olvastam, hogy Voltaire, az istentagadó gúnyolódó, szánalmasan végezte. Ápolónője így nyilatkozott: „A világ minden kincséért sem nézném még egyszer végig, hogyan hal meg egy hitetlen. Egész éjszakán át bocsánatért kiabált”.

S egy másik: Heinrich Heine a nagy csipkelődő, élete vége felé bűnbánatot tartott, és ezt a verset írta: „Összetört ama régi lant a Sziklán, melynek neve Krisztus. A lant, melyet bősz ünnepeken gonosz szellem szólaltatott meg, a lant, mely lázadásra szított, kétséget, gúnyt és pártütést dalolt. Ó, Uram, térdre hullok előtted, s kérlek, bocsásd meg énekeimet!”

Boldog az az ember, akinek az új élet Teremtője már új szívet és új lelket adott. Boldog az, aki kéri, hogy a Feltámadott benne is új életet teremtsen. Mert azt meg is fogja kapni. Boldog az az ember, aki a szívében és a lelkében élő Krisztus-hittel várja az örök életet, mert az már az övé!

                                                                                    †Ámen

Imádkozzunk:

Urunk, Istenünk, aki a halálból az életre keltetted Krisztust, a mi Megváltónkat, hogy új élet teremtője legyen: törd meg bennünk a bűn hatalmát, hogy új teremtés legyünk Krisztusban, és az ő szeretete szorongasson minket, hogy többé ne önmagunknak éljünk, hanem annak, aki értünk meghalt és feltámadt.

                                                                                    †Ámen

Énekek: 223 5 379 308 11