Veperdi Zoltán húsvét második napi igehirdetése, 2023. április 10.

Húsvét második napja

Zsolt 116, 8-10

Pesthidegkút, Fébé Anyaház, 2023. április 10.

Kegyelem nékünk és békesség Istentől, a mi Atyánktól és az Úr Jézus Krisztustól. †Ámen

Hallgassa meg a keresztyén gyülekezet Istennek igéjét, melyet anyaszentegyházunk Húsvét második napjára az igehirdetés alapjául választott. Feljegyezve találjuk Zsolt 116,8-10-ben, a következőképpen:

„Megmentettél engem a haláltól, szememet a könnyhullatástól, lábamat az elbukástól, az ÚR színe előtt járhatok az élők földjén. Hittem, ha így szólok is: Igen elesett vagyok!” (Zsolt 116, 8-10)

Keresztyén Gyülekezet, szeretett Testvéreim az Úr Jézus Krisztusban! Húsvét második napján sem kezdhetem mással, mint annak a mérhetetlen és páratlan örömhírnek a hangoztatásával, hogy Jézus feltámadt, Jézus él! Mert Isten úgy megszeretett minket bűnösöket, hogy egyszülött Fiát adta áldozatul értünk, és támasztotta föl a harmadik napon, hogy aki hisz Őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen!

Íme ma, Húsvét ünnepe, azaz Jézus feltámadása után az első napra ébredtünk. S amíg tegnap Jézus, mint a halál Legyőzője állt előttünk, addig ma Krisztusra, mégpedig a Feltámadottra, mint a húsvéti hit Teremtőjére tekintünk.

Ahol Teremtőről, vagy teremtésről van szó, ott mindig valami új jön létre. Hogyan is írja Pál apostol a második Korinthusi levélben: „Ha valaki Krisztusban van, új teremtés az: a régi elmúlt, és íme: új jött létre”(2Kor 5,17).

S talán nem haszontalan megismerni az idézett mondat után következő verseket is: „Mindez pedig Istentől van, aki megbékéltetett minket önmagával Krisztus által, és nekünk adta a békéltetés szolgálatát. Isten ugyanis Krisztusban megbékéltette a világot önmagával, úgyhogy nem tulajdonította nekik vétkeiket, és ránk bízta a békéltetés igéjét. Tehát Krisztusért járva követségben, mintha Isten kérne általunk: Krisztusért kérünk, béküljetek meg Istennel!”(2Kor 5,18-20).

Jézus feltámadása után tehát, új ember jött létre. A Krisztusban hívő, a feltámadott Jézusban hívő ember! Akinek a szívében immár élő Krisztus-hit van, ami meghatározza az életét, a szavait és a cselekedeteit is. És az új ember, ilyen állapotában békességben van Istennel: mert szereti Isten parancsolatait, és békességgel a szívében engedelmeskedik Isten akaratának.

Húsvét után tehát nem lehet úgy élni, hogy Jézus nem támadt fel. Húsvét után nem lehet úgy élni, hogy nem vagyunk megváltva. Húsvét után nem lehet úgy élni, hogy bűneinkre nincs bocsánat. Húsvét után csak úgy lehet élni, hogy nekünk Jézusért, a Feltámadottért, örök életünk van!

S az, hogy mindez hogyan is megy végbe az ember életében, az világosan kirajzolódik a mai oltári igében, az emmausi tanítványok történetében.

Ez a két ember, hátat fordított Jeruzsálemnek. Annak a városnak, ahol reményteli napokat töltöttek el Jézussal együtt. Emmaus felé igyekeznek szomorúan, tanácstalanul, Jézus nélkül. Azt várták, hogy akit ők nagy prófétának tartottak, ebben az időben fogja megváltani Izraelt. Nem így történt. A főpapok és a főemberek halálos ítéletre adták, és hagyták, hogy keresztre feszítsék. Ezek ketten, az emmausi úton, egymásnak sem tudták megmagyarázni, hogy valójában mi és miért történt.

S akkor melléjük szegődött Jézus. Íme, találkoztak a Feltámadottal, és ez megváltoztatta az életüket. Jézus elmagyarázta nekik mindazt, ami Mózes könyvétől meg a prófétáktól, az Írásokban Róla szólt. A szívük pedig, még mindig rest volt, hogy mindezt elhiggyék.

A tanítványok, bizonyára eddig is, jó emberek voltak, hiszen Emmausba érve, immár napnyugta után, nem akarták egyedül továbbengedni az idegent. Így történt, hogy asztalhoz telepedtek. S íme, itt nyílt meg a szemük, és ismerték fel Jézust a kenyér megtöréséről. Aki ebben a pillanatban eltűnt előlük.

Gyökössy András azt írta erről, hogy Jézus bennük tűnt el. S ez tökéletes magyarázat. Mert a két tanítvány, ebben a percben élő Krisztus hitre jutott. Vagyis a Feltámadott a szívükben élt tovább! Immár a földi szemeikkel nem szükséges látniuk Őt, mert Jézus megteremtette bennük a húsvéti hitet. S ettől fogva bennük, a szívükben él örökké!

Számunkra pedig az a csoda, hogy ilyen találkozás, a Szentlélek által, ma is, bármikor megtörténhet, amikor Jézus akarja. Kérjük is most Istent, hogy akinek még nem adatott meg a Szentlélek által a Feltámadottal való találkozás, az legyen meg most!

Nos, nézzük immár, hogy a 116. Zsoltárból előttünk lévő ige, hogyan kapcsolódik mindehhez!

A száztizenhatodik zsoltár egy betegségből, vagy nyomorúságból megszabadult ember hálaadó imádsága. Aki szorongatott helyzetében halálos veszedelmében az Úrhoz kiáltott. Abban a bizonyosságban, hogy Isten meg is fogja hallgatni őt.

A költemény első versei így hangzanak: „Szeretem az URat, mert meghallgatja könyörgésem szavát. Felém fordította fülét, ezért őt hívom segítségül, amíg csak élek. Körülfontak a halál kötelei, a sírtól való rettegés fogott el engem, nyomorúságban és bánatban van részem. De az ÚR nevét hívom segítségül: Ó, URam, mentsd meg életemet!”(Zsolt 116,1-4).

A könyörgő ember szerette tehát az Istent, s ennél fogva – természetesen – bízott is Benne! Istent kegyelmesnek és igazságosnak tartja, aki meg tudja menteni azokat, akik benne bíznak, és hozzá fordulnak segítségért. Az Isten iránti bizalom pedig megnyugtatja a lelkét már akkor, amikor az Istenhez fordul. Hiszen így folytatódik a zsoltár: „Kegyelmes és igazságos az ÚR, irgalmas a mi Istenünk. Megőrzi az ÚR az együgyűeket, elesett vagyok, de ő megsegít. Légy újból nyugodt, lelkem, mert jól bánt veled az ÚR!”(Zsolt 116,5-7).

Íme, ezek után következik az igénk első két verse: „Megmentettél engem a haláltól, szememet a könnyhullatástól, lábamat az elbukástól, az ÚR színe előtt járhatok az élők földjén”(Zsolt 116,8-9).

Jézus, amikor itt járt a földön, szüntelen imádságos kapcsolatban volt az Atyával. Például, Lázár feltámasztása előtt így beszélt az Istenhez: „Én tudtam, hogy mindig meghallgatsz, csak a körülálló sokaság miatt mondtam, hogy elhiggyék, hogy te küldtél engem”(Jn 11,42).

A Gecsemáné-kertben könyörögve pedig, az Atya iránt feltétlen bizalma és engedelmessége mutatkozott meg, amikor így imádkozott: „Atyám, ha lehetséges, távozzék el tőlem ez a pohár; mindazáltal ne úgy legyen, ahogyan én akarom, hanem amint te… Atyám, ha nem távozhat el tőlem ez a pohár, hanem ki kell innom, legyen meg a te akaratod”(Mt 26,39.42).

S talán még Jézus főpapi imádságának végső mondatait hoznám ide: „Atyám, azt akarom, hogy akiket nekem adtál, azok is ott legyenek velem, ahol én vagyok, hogy lássák az én dicsőségemet, amelyet nekem adtál, mert szerettél engem már a világ kezdete előtt. Igazságos Atyám, a világ nem ismert meg téged, de én megismertelek, és ők is felismerték, hogy te küldtél el engem. És megismertettem velük a te nevedet, és ezután is megismertetem, hogy az a szeretet, amellyel engem szerettél, bennük legyen, és én is őbennük”(Jn 17,24-26).

Hiszen itt Jézus is igazságosnak mondja Istent, és tudja, hogy Isten már a világ kezdete előtt szerette Őt!

S íme, e szavak elhangzása után, lévén Nagycsütörtök este volt, Jézus és a tanítványok elindultak a Gecsemáné-kert felé, hogy a kereszten engedelmesen véghezvigye megváltásunkat.

Az igazságos és kegyelmes Isten pedig, megőrizte Őt elesettségében, és megsegítette. Megmentette a haláltól, szemeit a könnyhullatástól, és lábát az elbukástól. Mert igaz, Jézus kínhalált halt a kereszten, de a harmadik napon feltámadt, negyven nappal később pedig fölment a mennybe, s attól kezdve az Úr színe előtt jár az örökké élők földjén!

Igénk utolsó mondatára kell még figyelmet fordítanunk: „Hittem, ha így szólok is: Igen elesett vagyok!”(Zsolt 116,10).

Hasonló kijelentéssel találkozunk az Újszövetségben, a holdkóros fiú meggyógyításának történetében. Amikor Jézus ezt mondta: „Minden lehetséges annak, aki hisz”(Mk 9,24), a gyermek apja azonnal így kiáltott: „Hiszek! Segíts a hitetlenségemen!”(Mk 9,24).

Azt gondolom, Jézus Gecsemáné-kerti mondata igazít el bennünket, amelyet akkor a tanítványainak mondott: „Virrasszatok, és imádkozzatok, hogy kísértésbe ne essetek: a lélek ugyan kész, de a test erőtlen”(Mt 26,41).

Mert a zsoltárost is megkísérthette a veszedelem, a megpróbáltatás, a halálos fenyegetettség. Hiába, hogy szíve-lelke bízott Istenben, az Ő kegyelmében és szeretetében, a testi kínok megpróbálták megingatni a hitében. Amikor csak önmagára nézett, akkor azt kellett mondania, hogy „Igen elesett vagyok!” Ő azonban Istenére is tekintett, s akkor azt is kijelenthette: „Hittem, ha így szólok is”.

Nos, szeretett Testvérek! Nem lehet nem észrevenni, hogy napjainkban mennyi nyomorúság és megpróbáltatás van körülöttünk. Akkor sem, ha ezek között van olyan is, amit az ember saját magának okoz, pedig elkerülhető, vagy megállítható lett volna. Mi azonban nem állhatunk meg ezeknél. Mert minket ma is megszólított a húsvéti örömhír: Jézus feltámadt! Jézus él! Kérjük Isten Szentlelkét, hogy tegyen új teremtéssé minket is! S a szívünkben az élő, feltámadott Krisztusba vetett hittel éljünk és szolgáljunk embertársaink között! Szüntelenül a húsvéti hit Teremtőjére tekintve! Mert akkor örök életünk van!

                                                                                    †Ámen

Imádkozzunk:

Élet Fejedelme, Jézus Krisztus! Boldog örömmel áldunk téged azért az élő reménységért, hogy aki hisz benned, ha meghal is, él. Téríts meg minket hitetlenségünkből, és őrizz meg minket minden kísértés között, hogy elérjük hitünk célját: lelkünk üdvösségét.

                                                                  †Ámen

Énekek: 220 6 225 312 11

You may also like...