Veperdi Zoltán karácsony másodünnepi igehirdetése, 2020. december 26.

Karácsony második napja

Jn 13, 34-35

Pesthidegkút, 2020. december 26.

Kegyelem nékünk és békesség Istentől, a mi Atyánktól és az Úr Jézus Krisztustól. Ámen

Hallgassa meg a keresztyén gyülekezet Isten igéjét, amelyet Anyaszentegyházunk Karácsony második napjára az igehirdetés alapjául választott! Feljegyezve találjuk Jn 13,34-35-ben a következőképpen:

34Új parancsolatot adok nektek, hogy szeressétek egymást: ahogyan én szerettelek titeket, ti is úgy szeressétek egymást! 35Arról fogja megtudni mindenki, hogy az én tanítványaim vagytok, ha szeretitek egymást.

Keresztyén Gyülekezet, szeretett Testvéreim az Úr Jézus Krisztusban! Karácsony második napján, még mindig fényesen ragyog fölöttünk a Betlehemi csillag, és betölti az egész világot az angyalok által hozott Örömhír: a Megváltó megszületett!

Kezdetét vette az üdvtörténet egy rövid, legfeljebb három évig tartó, de annál szívet melengetőbb szakasza, amikor Jézus itt járt közöttünk. Az emberek, akik látták Őt, hallgatták tanítását, esetleg csodálatosan meggyógyultak az Ő ereje által, valósággal a bőrükön érezhették azt, amit Jézus így mondott el Nikodémusnak: „Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen. Mert Isten nem azért küldte el a Fiút a világba, hogy elítélje a világot, hanem hogy üdvözüljön a világ általa. Aki hisz őbenne, az nem jut ítéletre, aki pedig nem hisz, már ítélet alatt van, mert nem hitt Isten egyszülött Fiának nevében(Jn 3,16-18).

Tehát a Betlehemben testté lett Ige, Isten örökké velünk lévő szeretetének gyönyörű bizonysága. De mi is az a szeretet?

Sokan próbálták már leírni az évszázadok során. Hadd szemezgessek most kicsit ezekből, éspedig időrendi sorrendben!

Augustinus (egyházi író, 354-430): „Röviden hangzik a törvény, ami eléd van adva: Szeress, és tégy, amit akarsz!”

Dante (olasz költő, 1265-1321): „Csüggedtem volna, lankadt képzelettel, és folyton-gyors kerékként forgatott vágyat és célt bennem a Szeretet, mely mozgat napot és minden csillagot”.

Hugo Grotius (holland jogtudós, 1583-1645): „A felebaráti szeretet gyakran int arra, olykor pedig egyenesen parancsolja, hogy sokak javát a magam kizárólagos java fölé helyezzem”.

Johann Hölderlin (német költő, 1770-1843): „Az ember mindent látó, mindent megvilágító nap, ha szeret, és ha nem szeret: sötét lakás, amelyben füstös lámpás ég”.

Victor Hugo (francia író, költő, 1802-1885) „A szeretet az egyetlen, ami tékozlás útján gyarapszik”.

Bethlen Margit (írónő, 1882-1970) „Szeretet nélkül az élet olyan, mint kemény télben a fűtetlen szoba. Didereg az ember, vacog, kínlódik és nem találja a helyét”.

Müller Péter (író, 1936-) „Szeretet nélkül az élet: halál”.

Tovább folytatva a válogatást, most egyetlen szerzőtől, nevezetesen Charles Spurgeon (1834-1892) baptista prédikátortól szeretnék több gondolatot is idehozni:

„A szeretet az Úr megváltott népének nagy adóssága”.

„A szeretet minden idők minden kegyelmének koronája”.

„A szeretet ösvénye tövissel és bogánccsal van szegélyezve, de ez a tövises út mégis mennyország nekünk, mert Jézus azon velünk tart és megengedi, hogy karjára támaszkodjunk”. „Krisztus szeretetének egy grammja többet ér, mint a világ hízelgésének egy mázsája”.

S még egy utolsó Spurgeontől: „A világ összes anyagai között a szeretetnek van a legerősebb kötőképessége és a legnagyobb teherbíró ereje”.

Ezek tehát az emberek gondolatai. Kétség kívül, egyik másik mögött felsejlik az Isten Lelke. De egészen más, amikor maga a Szentlélek szólal meg.

Ezt találjuk a Szentírásban. Jelesül János első levelére gondolok most, ahol ezt írja: „Szeretteim, szeressük egymást, mert a szeretet Istentől van, és aki szeret, az Istentől született, és ismeri Istent; aki pedig nem szeret, az nem ismerte meg Istent, mert Isten szeretet. Abban nyilvánult meg Isten irántunk való szeretete, hogy egyszülött Fiát küldte el Isten a világba, hogy éljünk őáltala. Ez a szeretet, és nem az, hogy mi szeretjük Istent, hanem az, hogy ő szeretett minket, és elküldte a Fiát engesztelő áldozatul bűneinkért. Szeretteim, ha így szeretett minket Isten, akkor mi is tartozunk azzal, hogy szeressük egymást. Istent soha senki nem látta: ha szeretjük egymást, Isten lakik bennünk, és az ő szeretete lett teljessé bennünk(1Jn 4,7-12).

Íme, az Isten szeretete tehát a tökéletes szeretet. Amely, tudjuk: kiűzi a félelmet, de minket is új életre indít. A feltétel nélküli felebaráti szeretetben folytatott életre.

Lám, Jézus pontosan erre ad rendelkezést a mai igénkben is, János evangéliumában: „Új parancsolatot adok nektek, hogy szeressétek egymást: ahogyan én szerettelek titeket, ti is úgy szeressétek egymást!”(Jn 13,34).

S van itt valami, amit mindenképpen világossá kell tennünk, mert egészen különleges megvilágításba helyezi Jézusnak ezeket a szavait! Ez pedig az, hogy mikor hangzott el Jézus ajkáról ez a parancs!?

Nos, az utolsó vacsorán! Az után, hogy Jézus megmosta a tanítványai lábát. Az után, hogy az áruló Júdás kiment a teremből! S egy nappal az előtt, hogy Jézus kilehelte lelkét a kereszten. És három nappal a feltámadása előtt!

Azt is el kell mondanom, hogy János evangéliumában a görög „αηαπαω (ágápáó)” ige szerepel, amely azt az önzetlen, feltétel nélküli szeretetet jelöli, amely akkor is szeret, ha azt a szeretet tárgya nem érdemli meg!

Mert íme, pontosan ilyen az Isten szeretete az ember iránt. Akkor is az ember javát, megmentését, üdvösségét munkálja, ha az ember azt nem érdemli meg. Márpedig nem érdemeljük meg! Ha magamra nézek, akkor a gyónó imádságunk mondata jut eszembe: „Sok jót elmulasztottam, sok rosszat elkövettem”. De talán nem vagyok egyedül.

S milyen messze vagyok attól a feltétel nélküli szeretettől, amely például Jézust arra indította, hogy megmossa a tanítványai lábát. S még távolabb állok Jézus önfeláldozásától, hogy Ő az életét adta oda értem, s értünk, hogy megváltson, és megnyissa előttünk az örök életre vezető utat!

S itt föl kell tennünk a kérdést magunknak: akkor hogyan tovább? Egy biztos, Karácsony után nem élhetünk úgy, hogy az Ige nem lett testté! Karácsony után nem élhetünk úgy tovább, hogy nincs Megváltónk! Karácsony után nem élhetünk úgy tovább, hogy nem veszünk tudomást az Istennek felénk kiáradó szeretetéről! Karácsony után nem élhetünk úgy tovább, hogy életünket nem a megtapasztalt isteni szeretet irányítja!

Mit tegyünk tehát? S itt először azt hadd mondjam el, hogy mit ne tegyünk. Ennek a történetnek időszerűségét egyfelől az adja, hogy János evangéliumában, pontosan az igénk után szerepel. Másfelől pedig a kor indokolja, amiben élünk!

Mert bizony, itt Péter fogadkozásáról van szó! Az apostol, a maga szokásos lobbanékonyságával rögtön kijelenti: „Uram, miért ne követhetnélek most? Az életemet adom érted!”(Jn 13,37). De máris jön Jézus kijózanító válasza: „Az életedet adod énértem? Bizony, bizony, mondom neked, mire a kakas megszólal, háromszor tagadsz meg engem(Jn 13,37).

Íme, kérdésünkre: „mit tegyünk hát?”, igénk második verse adja meg a feleletet: „Arról fogja megtudni mindenki, hogy az én tanítványaim vagytok, ha szeretitek egymást(Jn 13,35).

Jézus itt nem kisebb feladatot bíz ránk, mint azt, hogy tudassuk mindenkivel, hogy mi Krisztus tanítványai vagyunk! S ez a feladat nem is olyan bonyolult, mint az az első pillanatban látszik! Mert semmi mást nem kell tennünk, mint egymást feltétel nélkül szeretnünk! Akkor teszünk szép bizonyságot a bennünk lévő szeretetről, s arról, hogy mi Krisztus hűséges tanítványai vagyunk, szeretjük egymást!

Ám, éppen itt kezdődnek a mi nehézségeink! De a feladat nem lehetetlen! Először is merjünk elmerülni az Isten szeretetében. Hogy teljesen át- meg átjárja a bensőnket, szívünket-lelkünket. Karácsonykor ez talán nem is olyan nehéz. S azután fogadjuk el Isten kegyelmét, amely felszabadít minket a jó, a szeretet cselekedeteinek gyakorlására! Mi tehát azért szeressünk a Krisztusban, mert Ő előbb szeretett minket! S ha szeretünk, akkor örök életünk van!           Ámen

Imádkozzunk!

Istenünk, Atyánk! Köszönjük, hogy elküldted Jézus Krisztust, és általa megmentetted a teremtett világot: minket is. Könyörülj rajtunk, hogy karácsonyi evangéliumod az ünnepek után is örömünk alapja és szeretetünk forrása maradjon.

                                                                  Ámen

Énekek: 151 2 161 255

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük