Veperdi Zoltán igehirdetése, 2020. október 25.

Szentháromság ünnepe után huszadik vasárnap

Biblia vasárnap

ApCsel 8, 26-38 

Farkasrét, 2020. október 25.

Kegyelem nékünk és békesség Istentől, a mi Atyánktól, és az Úr Jézus Krisztustól. Ámen

Hallgassa meg a keresztyén gyülekezet Istennek igéjét, amelyet Szentháromság ünnepe után huszadik vasárnapra, úgyis, mint Biblia-vasárnapra, az igehirdetés alapjául választottam! Feljegyezve találjuk ApCsel 8, 26-38-ban a következőképpen:

“26Az Úr angyala pedig így szólt Fülöphöz: Kelj fel, és menj Dél felé a Jeruzsálemből Gázába vezető útra, amely néptelen. 27Ő felkelt, és elindult. És íme, egy etióp férfi, a kandakénak, az etiópok királynőjének udvari főembere, aki egész kincstára fölé volt rendelve, és Jeruzsálemben járt az Istent imádni, 28visszatérőben hintóján ülve Ézsaiás prófétát olvasta. 29Ezt mondta a Lélek Fülöpnek: Menj oda, és csatlakozz ahhoz a hintóhoz! 30Amikor Fülöp odafutott, hallotta, hogy Ézsaiás prófétát olvassa, és megkérdezte tőle: Érted is, amit olvasol? 31Erre az így válaszolt: Hogyan érthetném, ha valaki meg nem magyarázza? És megkérte Fülöpöt, hogy szálljon fel, és üljön mellé. 32Az Írásnak az a szakasza, amelyet olvasott, ez volt: „Amint a juhot levágni viszik, és amint a bárány néma a nyírója előtt, úgy nem nyitja meg a száját. 33Megaláztatásában elvétetett róla az ítélet, nemzetségét ki sorolhatná fel? Mert élete felvitetik a földről.” 34A főember megkérdezte Fülöptől: Kérlek, kiről mondja ezt a próféta? Önmagáról vagy valaki másról? 35Fülöp beszélni kezdett, és az Írásnak ebből a helyéből kiindulva hirdette neki Jézust. 36Amint tovább haladtak az úton, valami vízhez értek, és így szólt a főember: Íme, itt a víz! Mi akadálya annak, hogy megkeresztelkedjem? 37Ezt mondta neki Fülöp: Ha teljes szívedből hiszel, akkor lehet. Ő pedig így válaszolt: Hiszem, hogy Jézus Krisztus az Isten Fia. 38Megparancsolta, hogy álljon meg a hintó, és leszálltak a vízbe mind a ketten, Fülöp és a főember, és megkeresztelte őt.”

Keresztyén Gyülekezet, szeretett Testvéreim az Úr Jézus Krisztusban! Egyházunk rendje szerint, a Szentháromság ünnepe utáni huszadik vasárnap Biblia-vasárnap, amikor a Szentírásról kell szólnunk. Most hadd ne soroljak statisztikákat, hogy hány nyelvre fordították le, hány példányban adták ki, és így tovább.

Egy dolgot viszont szeretnék elmondani. Gondolom, valamennyiünk előtt ismert, hogy hány könyvet tartalmaz a Biblia! A konfirmandusoknak én ezt rendre így tanítottam: mondtam nekik, hogy azt mindenki tudja, mennyi a magyar igazság. Három. Tehát van egy számunk, a három. Nos háromszor három az kilenc. Ez a második szám: kilenc. S ha a kettőt egymás után írjuk, akkor az harminckilenc. Tehát az Ószövetségben 39 könyvet találunk! S akkor jön az Újszövetség. Ha a meglévő két számot összeszorozzuk, háromszor kilenc az huszonhét, akkor megkapjuk, hány könyvet számlál az Újszövetség: 27! Így már csak össze kell adnunk a harminckilencet és a huszonhetet, és megtudjuk, hogy a Biblia összesen hatvanhat könyvet tartalmaz!

Ez a 66 könyv tehát a Szentírás, amely számunkra valóban szent Írás, mert a teremtő, megváltó és megszentelő Szentháromság Isten igéjét tartalmazza.

Az pedig, hogy a Biblia Isten akaratából a kezünkben van, egyáltalán nem véletlen, hanem igenis célja van. Erről tesz bizonyságot az oltár előtt felolvasott igeszakasz János evangéliumából: „Ezek pedig azért írattak meg, hogy higgyétek: Jézus a Krisztus, az Isten Fia, és e hitben életetek legyen az ő nevében(Jn 20,31).

S az Isten igéje pedig nem üres beszéd, amint Ézsaiás próféta így jegyezte le Isten kijelentését: „Az én igém is, amely számból kijön: nem tér vissza hozzám üresen, hanem véghezviszi, amit akarok, eléri célját, amiért küldtem(Ézs 55,11).

Nos, pontosan erre szép példa az az ige is, amelyet az Apostolok Cselekedeteiről írott könyvből, az igehirdetés alapigéjeként fölolvastam: az etióp kincstárnok megtérésnek története.

Érdemes azonban megismernünk, hogy a nyolcadik fejezet azzal a beszámolóval kezdődik, amint Saul egyetértett István megölésével. Sőt: „Saul pedig pusztította az egyházat, házról házra járt, férfiakat és nőket hurcolt el, és börtönbe vetette őket(ApCsel 8,2).

S vajon nem ugyanezt látjuk ma is testvéreim, hogy vannak akik minden eszközzel pusztítani igyekeznek Isten egyházát, Krisztus követőit? Péter első levele világosan meg is mondja ennek az okát: „Azért csodálkoznak rajtatok, sőt káromolnak titeket, mert nem rohantok velük együtt a kicsapongásnak ugyanabba a posványába(1Pét 4,4).

S mivel saját maguk nem tudnak, vagy nem is akarnak megváltozni; nem akarnak az evilágtól elszakadni, és az igére hallgatni, egy lehetőségük marad: a keresztyének üldözése!

S azután a Cselekedetek könyvének nyolcadik fejezete Simon mágus történetével folytatódik. Itt már Fülöppel is találkozunk, aki a Saul-féle üldöztetés elől Samáriába menekült, és ott hirdette az igét. Nos, Simon varázslással foglalkozott. Ámulatban tartotta a város lakóit, akik egyenesen azt mondták róla: „Ő az Isten Hatalmasnak nevezett ereje(ApCsel 8,10). Fülöp igehirdetésére hívő lett és meg is keresztelkedett. Sőt, odaszegődött Fülöp mellé. S most őrajta volt a sor, mert Simon ámult el, amikor látta azokat a csodákat, amelyek Fülöp által történtek. Hiszen ő, a varázsló, a szakember, pontosan tudta, hogy ezek nem trükkök, hanem valódi csodák!

Amikor azonban az apostolok közül Péter és János is megérkeztek, és kézrátétellel a samáriai hívőkre is kiárasztották a Szentlelket, Simon mágus pénzért akarta megszerezni ezt a képességet. Péter dorgálására viszont megbánta tettét. Simon további sorsáról nem tudunk semmit. Minden esetre ő az, aki nem kereste Istent, mégis találkozott vele!

S így érkezünk el az etióp kincstárnokhoz. Emlékszünk: Saul üldözte az Isten egyházát. Simon nem kereste Istent. S akkor jön a messzi Etiópiából egy ember, aki nem volt rest Jeruzsálemet felkeresni, hogy ott, a templomban imádja az Istent. Erről a hosszú útról igyekszik most hazafelé, Etiópiába.

Elsőként arra figyeljünk föl, hogy az Úr angyala szólította meg Fülöpöt, és küldte a Jeruzsálemből Gázába vezető útra. Az Isten előtt tehát nem volt rejtve sem az etióp kincstárnok útja, sem az ő szíve. Látta benne az Isten iránti vágyakozást! S ettől kezdve Isten lelke azon munkálkodott, hogy az ige elérje célját! Mert a kincstárnok a Szentírást olvasta, jelesül Ézsaiás próféta könyvét.

S talán azt is érdemes megjegyezni, hogy itt egy kincstárnokról van szó. A „kandaké” Etiópiában a királynőt jelentette, ugyanúgy, ahogyan Egyiptomban a „fáraó” a királyt. Tehát a kincstárnok az egyik legmagasabb hivatalt töltötte be az országban. Nyilván nem a voltak megélhetési gondjai. De akkor miért kereste Istent? Nos, amikor Etiópia megjelenik a történelemben Krisztus előtt 900 körül, akkor Egyiptomnak egy tartománya, alkirállyal. Tehát bízvást eljuthatott ide azoknak a csodáknak a sora, amelyeket Isten tett azért, hogy végül kiszabadítsa népét az egyiptomi szolgaságból. Így a kincstárnok is hallhatott a felséges Isten cselekedeteiről, és amelyek nyilván megragadták a szívét. S ezért ment Jeruzsálembe is, hogy imádja Azt, Akinek mindenre hatalma van.

A másik érdekesség, hogy Fülöp „hallotta”, amint a kincstárnok Ézsaiás könyvét olvasta. Ez valószínűleg úgy történhetett, hogy a kincstárnok hangosan olvasott. Persze, mivel történetileg Pünkösd után járunk, tehát éppen a Szentlélek is megjelenthette Fülöpnek, hogy mit olvas a kincstárnok. De itt – azt gondolom – inkább az előzőről van szó. Azért is, mert a görög szöveg az „αναγινωσκω” (anaginószkó) igét használja. Amely azt jelenti: olvas, felolvas. Sőt! Szó szerint: újra felismer! Ha tehát valaki hangosan olvas, akkor a szöveg nemcsak kijön a száján, hanem bemegy a fülén is! Más szóval: újra meghallja, újra felismeri!

Nos, a kincstárnok Ézsaiás könyvéből olvasott. Az idézett versek Ézsaiás 52,13-53,12-ig terjedő szakaszából valók, amelyet mi „A félreismert szolga diadala” címen ismerünk. Legújabb Biblia-fordításunk szerint, ennek egy részlete így hangzik: „Megvetett volt, és emberektől elhagyatott, fájdalmak férfia, betegség ismerője. Eltakartuk arcunkat előle, megvetett volt, nem törődtünk vele. Pedig a mi betegségeinket viselte, a mi fájdalmainkat hordozta. Mi meg azt gondoltuk, hogy Isten csapása sújtotta és kínozta. Pedig a mi vétkeink miatt kapott sebeket, bűneink miatt törték össze. Ő bűnhődött, hogy nekünk békességünk legyen, az ő sebei árán gyógyultunk meg. Mindnyájan tévelyegtünk, mint a juhok, mindenki a maga útját járta. De az ÚR őt sújtotta mindnyájunk bűnéért. Amikor kínozták, alázatos maradt, száját sem nyitotta ki. Mint a bárány, ha vágóhídra viszik, vagy mint a juh, mely némán tűri, hogy nyírják, ő sem nyitotta ki száját. Fogság és ítélet nélkül hurcolták el, de kortársai közül ki törődött azzal, hogy amikor kiirtják a földön élők közül, népe vétke miatt éri a büntetés?!”(Ézs 53,3-8).

S ekkor történik meg Fülöp által az újabb csoda. Az igének ebből a helyéből kiindulva, hirdette a kincstárnoknak a Krisztust. Ő pedig végre megértette azt, amit olvasott! Megértette, s ettől kezdve hitte, hogy Jézus a Krisztus, az élő Isten Fia. Íme, már csak egy dolog volt hátra ahhoz, hogy ebben a hitben a kincstárnoknak is örök élete legye. Éspedig az, hogy megkeresztelkedjen! Csoda az is, hogy éppen itt tartottak, amikor egy vízhez értek. Ekkor a kincstárnok parancsára megállt a hintó, és Fülöp megkeresztelte őt! Íme, Isten igéje a Szentírás elérte célját, véghezvitte mindazt, amiért Isten küldte!

Egy gyermekeknek szóló könyvben olvastam egy megszívlelendő gondolatsort, amely valójában egy Biblia naplója. Így hangzik:

Január 15.: Egy hete fekszem mozdulatlanul. Kisgazdám újév után néhány estén át olvasgatott, de most már úgy látom elfelejtett.

Február 2.: Takarítás napja. Rólam is letörölték a port s újra visszatettek a helyemre.

Február 8.: Gazdám ebéd után pár pillanatig olvasgatott belőlem s azután vasárnapi iskolába mentünk.

Március 7.: Megint takarítás volt. A vasárnapi iskolai látogatás óta kint vagyok az előszobában.

Május 1.: A nagymama ölében voltam egész este. Olyan jó ott nyugodni.

Május 10.: A nagymama elment. Búcsúzáskor megcsókolt. Azóta ismét kint vagyok az előszobában.

Június 3. Ma egy négylevelű lóherét tettek a lapjaim közé.

Augusztus 1.: Sok héten át a fiókba voltam zárva. Azt hiszem vakációzott kisgazdám. Most két újság és egy ócska kalap van rajtam. Óh, csak már levennék rólam!” (finn történet „A gyermek vasárnapja I. kötet 45. oldal).

Ugye, a mi Bibliánk, mindig kéznél van! És nem csak olvasgatjuk, hanem naponként rendszeresen tanulmányozzuk! Így is alkalmat adva arra, hogy Isten Lelke elvégezze bennük is mindazt, amit Ő akar! Mert csak így lesz teljes a földi életünk, és csak így lesz örök életünk!

                                                              Ámen 

Imádkozzunk!

Örökkévaló, szent Isten! Áldott légy az igéért: a törvényedért, amely leleplezi és megítéli bűneinket, és az evangéliumodért, amely újjáteremti a bűnbánó szívet, megnyitja előttünk kegyelmed ajtaját. Kérünk, munkálkodj bennünk szüntelenül igéd által, és Szentlelkeddel őrizz meg minket Jézus Krisztusban az örök életre!

                                                                  Ámen 

Énekek: 52 9/10 288 46

You may also like...

Pesthidegkúti Evangélikus Egyházközség