Veperdi Zoltán igehirdetése, 2022. december 18.
†
Ádvent 4. vasárnap
Fil 4, 4-7
Farkasrét, 2022. december 18.
Kegyelem nékünk és békesség Istentől, a mi Atyánktól és az Úr Jézus Krisztustól. †Ámen
Hallgassa meg a keresztyén gyülekezet Istennek igéjét, amelyet Ádvent negyedik vasárnapjára az igehirdetés alapjául választottam. Feljegyezve találjuk Fil 4,4-7-ben, a következőképpen:
„Örüljetek az Úrban mindenkor! Ismét mondom: örüljetek! A ti szelídségetek legyen ismert minden ember előtt! Az Úr közel! Semmiért se aggódjatok, hanem imádságban és könyörgésben mindenkor hálaadással tárjátok fel kéréseiteket Isten előtt; és Isten békessége, mely minden értelmet meghalad, meg fogja őrizni szíveteket és gondolataitokat Krisztus Jézusban.” (Fil 4, 4-7)
Szeretett Testvéreim az Úr Jézus Krisztusban! Amíg az elmúlt vasárnap arra figyelmeztetett, hogy senki meg ne tévesszen minket: a jászolágyban az Isten Fia a mi Megváltónk érkezett közénk; addig ma, tehát Ádvent negyedik vasárnapján, már arra kapunk biztatást, hogy „Menjetek eléje örvendezéssel!”
Menjünk eléje, menjünk a Megváltó felé, azzal a hittel és bizonyossággal, amit az angyalok hirdettek a pásztoroknak a betlehemi mezőn: „Ne féljetek, mert íme, nagy örömet hirdetek nektek, amely az egész nép öröme lesz: üdvözítő született ma nektek, aki az Úr Krisztus, a Dávid városában”(Lk 2,10-11).
Van tehát okunk az örömre: Isten megtartotta az adott szavát! Hiszen már Ézsaiás próféta által megígérte: „Egy hang kiált: Építsetek utat a pusztában az ÚRnak! Készítsetek egyenes utat Istenünknek a kietlen tájon át! Emelkedjék föl minden völgy, süllyedjen le minden hegy és halom, legyen az egyenetlen egyenessé és a dombvidék síksággá! Mert megjelenik az ÚR dicsősége, látni fogja minden ember egyaránt”(Ézs 40,3-5).
Íme, erről tett bizonyságot Keresztelő János is, amikor az oltári igénkben János evangéliuma szerint, a papok és léviták kérdésére így válaszolt: „Én kiáltó hang vagyok a pusztában: egyengessétek az Úr útját”, ahogyan Ézsaiás próféta megmondta”(Jn 1,23).
Menjünk hát eléje örvendezéssel. Mert a Megváltó már megszületett! Mi pedig, legyünk akár pásztorok, akár királyok, menjünk eléje, menjünk Őhozzá, menjünk örömmel, mert nála van az erő, a szeretet, a békesség és a kegyelem, bőségesen!
S hogyan is kezdődik mai igénk a filippii levélből: „Örüljetek az Úrban mindenkor! Ismét mondom: örüljetek!”(Fil 4,4).
Azt ismerjük, hogy Pál apostol és a filippibeli gyülekezet között különleges szeretet-kapcsolat volt. Pál egyedül tőlük fogadott el ajándékot. S íme, ugyanilyen szeretet-kapcsolat van Isten és az Ő népe, az Őbenne bízók között. A szeretet és az öröm pedig édestestvérek, tehát ahol szeretet van, ott van öröm is!
S azután ne feledkezzünk meg arról, hogy a Filippi levél őrizte meg számunkra a gyönyörű Krisztus-himnuszt: „Az az indulat legyen bennetek, amely Krisztus Jézusban is megvolt: aki Isten formájában lévén nem tekintette zsákmánynak, hogy egyenlő Istennel, hanem megüresítette önmagát, szolgai formát vett fel, emberekhez hasonlóvá lett, és emberként élt; megalázta magát, és engedelmes volt mindhalálig, mégpedig a kereszthalálig. Ezért fel is magasztalta őt Isten mindenek fölé, és azt a nevet adományozta neki, amely minden névnél nagyobb, hogy Jézus nevére minden térd meghajoljon, mennyeieké, földieké és föld alattiaké; és minden nyelv vallja, hogy Jézus Krisztus Úr az Atya Isten dicsőségére”(Fil 2,5-10).
Minden okunk megvan tehát az örömre, mert a mi Megváltónk úgy megszeretett minket, hogy megalázta magát, magára vette bűneinket, és engedelmes volt a kereszthalálig, hogy Általa elnyerve bűneink bocsánatát, a Benne való hit által elnyerjük az örök életet.
Nos, mindez előttünk kell legyen, amikor olvassuk és halljuk Pál apostol felszólítását: „Örüljetek az Úrban mindenkor! Ismét mondom: örüljetek!”(Fil 4,4).
Pál apostol az Filippi levélben Krisztust prédikálja. Amikor tehát az Úrban való örömre buzdít, akkor azt a Krisztusban való örömre kell értenünk! Ám azt is látnunk kell, hogy Pál a görög szövegben a „Kurio” kifejezést használja, amely azt jelenti: „ÚR”. Az érdekesség azonban az, hogy az Ószövetség görög fordításában (Septuaginta) a „Kurio” a négybetűs Istennév: JHVH (Jahve) helyettesítője! Mert ez azt mutatja, hogy az Ószövetség Istene Jézus Krisztusban jelent meg.
Pál apostol biztosan tudatában volt ennek, s az Istennek Jézus Krisztusban megjelent szeretete és kegyelme indította arra a mérhetetlen ujjongásra, hogy kétszer is elismétli: „Örüljetek az Úrban mindenkor! Ismét mondom: örüljetek!”(Fil 4,4).
S ha megfogadjuk a Krisztus-himnusz intését, és ugyanaz az indulat lesz bennünk is, ami a mindhalálig engedelmes, alázatos Jézus Krisztusban is megvolt, akkor mi magunk is alázatosak, más szóval: szelídek leszünk, és tudunk maradni.
A Magyar Nyelv Értelmező szótára szerint, a szelíd: „Olyan személy, akinek értelmi és érzelmi élete mentes a szélsőséges, indulatos kitörésektől, durvaságtól, erőszakosságtól; engedékeny, barátságosan nyájas, béketűrő”.
Azt gondolom, ebből a leírásból nem nehéz Jézus Krisztusra ismerni. Pál tehát akkor is a Krisztust hirdeti, amikor ezt írja az igénkben: „A ti szelídségetek legyen ismert minden ember előtt! Az Úr közel!”(Fil 4,5).
Valószínűleg mindannyian megtapasztaltuk már, hogy ma a szelídség, nem igazán tartozik az erények közé. Aki nem áll ki, esetenként hangosan, a maga érdekeiért, jogaiért, azt többnyire nem tartják semmire, félreteszik, sőt, félretaszítják, és elmennek mellette. Ezért fontos igazán ez a felszólítás nekünk, a mai világban élő keresztyéneknek!
A gyermeknevelésben is megtapasztalhattuk, hogy erőszakkal sokkal nehezebb eredményt elérni, sokkal nehezebb engedelmességre késztetni! Igazán fontos tehát manapság is megmutatni a világnak, hogy van krisztusi szelídség! S a szelídséggel lehet a legjobban a békességet munkálni.
Olvastam egy elgondolkoztató mondást, mely szerint az a szelíd ember, aki csak addig haragszik, ameddig kell! Vagyis a szelídség nem azt jelenti, hogy a hátunkon való favágást a végsőkig el kell tűrnünk, szemrebbenés, vagy éppen jajkiáltás nélkül. Sőt, haragudni is lehet érte. Meg is kell mondani a másik embernek, hogy ez nekünk fáj. De amikor abbahagyja, akkor meg kell bocsátanunk. És nincsen semmi helye a bosszúállásunknak. Hiszen Jézus is csak a bűnt gyűlölte, de a bűnös embert szerette!
S hogy ma sokkal nehezebb szelídnek, alázatosnak maradni, mert a szeretet sokakban meghidegült? Nem zavar! Itt van Pál apostol biztatása: „Az Úr közel!” A Krisztus megszületett! Meghalt, és feltámadott, s most az Atyaisten jobbján van, és esedezik értünk. S azt is megígérte, hogy Szentlelke által velünk lesz a világ végezetéig! Tehát az Úr közel!
S az igében, Pál apostol is tovább biztat minket: „Semmiért se aggódjatok, hanem imádságban és könyörgésben mindenkor hálaadással tárjátok fel kéréseiteket Isten előtt”(Fil 4,6).
Milyen fontos útmutatás ez is! Mert mit látunk magunk körül? Minden válságban van. Klímaválság, energia válság, gazdasági válság, háborús válság, globális felmelegedés.
S mi, keresztyének, azt is látjuk, hogy vannak olyan erők: a gonosz, az istentelen, az antikrisztus – amelyek a teremtés rendjét, az Isten értékrendjét akarják válságba dönteni, sőt, megsemmisíteni!
De mit mond nekünk Pál apostol? Semmiért ne aggódjatok! Félelmei vannak valakinek? Menjen örvendezéssel az Úr elé imádkozni! Aggódik valaki a szeretteiért, a hazájáért? Menjen örvendezéssel az Úr elé, és könyörgésében adjon hálát neki! Szenved valaki az istentelenség támadásaitól, őrült gondolataitól? Menjen örvendezéssel az Úr elé, és hálaadással kérje a szabadulást!
S mi az, ami nekünk mindebben segítségünkre van? Pál apostol kijelentése: az Úr közel! A Megváltó megszületett! Isten dicsősége megjelent a földön! Ne féljetek!
S végül Pál egy olyan ígéretet ad elénk, amely minden kétséget szerteoszlat: „Isten békessége, mely minden értelmet meghalad, meg fogja őrizni szíveteket és gondolataitokat Krisztus Jézusban”(Fil 4,7).
Jézus azért jött közénk, hogy ártatlan halála által megbékéltesse Istent az engedetlen emberiséggel. Isten tehát békességben van velünk. Nekünk csak el kell fogadni az Ő békeajánlatát. Amit azzal tehetünk meg, hogy hiszünk az Ő egyszülött Fiának nevében, és Krisztust a mi személyes megváltónknak valljuk!
Felfoghatatlan ez a szeretet, felfoghatatlan ez a kegyelem, s ezért felfoghatatlan az Isten békessége is. Ahogyan Pál fogalmazza: „minden értelmet meghalad”. Más szóval felette van mindenkinek és mindennek! Milyen csodálatos ezt elgondolni, hogy az Isten békességénél nincs feljebb. A legmagasabb erő, hatalom, gondolat, indulat, ami betölti az egész világmindenséget: az Isten békessége! Melynek bizonysága, hogy megszületett a Megváltó. Mindenkor örüljetek!
Isten békességének pedig akkora hatalma van, hogy meg fogja őrizni a mi szívünket és a gondolatainkat a Krisztus Jézusban! Itt érdemes megtudnunk, hogy a görög ige, amit Pál apostol használ, azt jelenti, hogy: katonasággal őriz! Isten komolyan azt akarja, hogy a mi szívünk és gondolataink a Krisztusban maradjanak. És mindent meg is tett ezért. Adta nekünk az üdvösség sisakját, a hit pajzsát, és a Lélek kardját, valamint a megigazulás páncélját! Olyan védelmi rendszer ez, ami mindentől megvéd! Mert Isten azt akarja!
S ha valakinek a szíve és a gondolatai Krisztusban vannak és Krisztusban maradnak, akkor Krisztus is benne marad. Ez pedig az örök élet, ami már most a miénk. Pállal együtt mondom tehát: „Örüljetek az Úrban mindenkor! Ismét mondom: örüljetek!”(Fil 4,4), mert Jézus Krisztusban, a mi Megváltónkban, örök életetek van!
†Ámen
Imádkozzunk:
Hálát adunk, Istenünk, hogy egyszülött Fiadban igazi örömmel ajándékoztad meg a világot. Kérünk, ébressz hitet szívünkben, hogy amiképpen Keresztelő János boldog volt, amikor felismerte őt, és a tanítványok örültek, amikor megtalálták az Üdvözítőt, úgy mi is boldog örömmel hallgassuk igéjét, az örök élet beszédét.
†Ámen
Énekek: 149 2 137 46
