Veperdi Zoltán igehirdetése, 2022. december 11.

†

Ádvent 3. vasárnap

5Móz 5, 5b-10

Fébé Anyaház, Modori u. 2022. december 11.

Kegyelem nékünk és békesség Istentől, a mi Atyánktól és az Úr Jézus Krisztustól. †Ámen

Hallgassa meg a keresztyén gyülekezet Istennek igéjét, amelyet anyaszentegyházunk Ádvent harmadik vasárnapjára az igehirdetés alapjául választott. Feljegyezve találjuk 5Móz 5,5b-10-ben, a következőképpen:

„Én ott álltam akkor köztetek és az ÚR között, mert ti féltetek a tűztől, és nem mertetek felmenni a hegyre. Így mondtam el nektek az ÚR igéit: Én, az ÚR vagyok a te Istened, aki kihoztalak téged Egyiptom földjéről, a szolgaság házából. Ne legyen más istened rajtam kívül! Ne csinálj magadnak semmiféle bálványszobrot azoknak a képmására, amik fenn az égben, lenn a földön vagy a föld alatt a vízben vannak. Ne imádd és ne tiszteld azokat, mert én, az ÚR, a te Istened, féltőn szerető Isten vagyok! Megbüntetem az atyák bűnéért a fiakat is három, sőt négy nemzedéken át, ha gyűlölnek engem. De irgalmasan bánok ezer nemzedéken át azokkal, akik szeretnek engem, és megtartják parancsolataimat.” (5Móz 5,5-10)

Szeretett Testvéreim az Úr Jézus Krisztusban! Ádvent harmadik vasárnapján, amikor a Megváltó érkezése már csak egy karnyújtásnyira van tőlünk, Mózes ötödik könyvéből kapunk egy igencsak megszívlelendő tanítást. Azt gondolom, most igazán nem kelthet senkiben rossz érzést az, hogy a Megváltó, azaz az új szövetség szerzőjének megszületésére várva, egy ószövetségi ige kerül elénk. Mert a mai vasárnap felszólítása így int bennünket: „Senki meg ne tévesszen titeket!”, s ehhez a legjobb, és legrendíthetetlenebb alap a mai igénk, amely az első parancsolat: „Én, az ÚR vagyok a te Istened, aki kihoztalak téged Egyiptom földjéről, a szolgaság házából. Ne legyen más istened rajtam kívül!”(5Móz 5,6-7).

S miért fontos ez a parancsolat, amelyet mindannyian nagyon jól tudunk bármikor felmondani? Gondoljunk csak az oltár előtt fölolvasott igére, Máté evangéliumából! Melyben Keresztelő János szavát olvastuk, amikor a börtönből ezt kérdezte Jézustól: „Te vagy-e az Eljövendő, vagy mást várjunk?”(Mt 11,3).

Vagy nem éppen Keresztelő János volt az, aki Isten kijelentése alapján így tett bizonyságot: „Láttam, hogy a Lélek leszállt az égből, mint egy galamb, és megnyugodott rajta. Én nem ismertem őt, de aki elküldött engem, hogy vízzel kereszteljek, ő mondta nekem: Akire látod, hogy leszáll a Lélek, és megnyugszik rajta, ő az, aki Szentlélekkel keresztel. Én láttam, és bizonyságot tettem arról, hogy ő az Isten Fia”(Jn 1,32-34). Vagy nem János az, aki ezek után meg is keresztelte Jézust? Vagy János nem emlékszik a megkereszteléskor elhangzott mennyei szózatra: „Ez az én szeretett Fiam, akiben gyönyörködöm”(Mt 3,17). Hogyan kérdezheti tehát: „Te vagy-e az Eljövendő, vagy mást várjunk?”.

Nos, valószínűleg Keresztelő Jánosra is hatott korának ama várakozása, hogy a Messiás ebben a világban fogja helyreállítani Isten dicsőségét. S azt se felejtsük el, hogy a Keresztelő ekkor már Heródes negyedes fejedelem börtönében volt! Esetleg János azt is remélhette, hogy amikor Jézus végre kijelenti magát, ő is megszabadulhat a börtönből.

Milyen kevés elég tehát ahhoz, hogy az ember hitében meginogjon. Pedig Keresztelő János nem kis kijelentést kapott Istentől! Mégis, mivel Jézus nem azt tette, amit az emberek vártak tőle, ezért János is megrendült hitében. Pedig neki, aki a Lélek indítására kijelentette, hogy: „Aki utánam jön, erősebb nálam, arra sem vagyok méltó, hogy a saruját vigyem. Ő majd Szentlélekkel és tűzzel keresztel titeket”(Mt 11,11), tehát neki igazán tudnia kellett, hogy akire ő mutat, az az Isten Fia!

Mennyire kell tehát vigyázni nekünk, akik testben nem láttuk Jézust, hogy meg ne tántorodjunk a hitben. Ma, amikor a gonosz talán soha nem látott erővel őrjöng körülöttünk, hogy megtévesszen minket, emlékezzünk Jézus szavára, amelyet Jánosnak is üzent: „Boldog, aki nem botránkozik meg énbennem”(Mt 11,6).

Nos, mielőtt a mai igénkről szólnék, még valami meg kell említenem. A Tízparancsolat közül kettő van, amelyhez valamilyen ígéret kötődik. Az egyik az első parancsolat, amelyik most előttünk van. Ehhez azt ígéri Isten: „Megbüntetem az atyák bűnéért a fiakat is három, sőt négy nemzedéken át, ha gyűlölnek engem. De irgalmasan bánok ezer nemzedéken át azokkal, akik szeretnek engem, és megtartják parancsolataimat”(5Móz 5,9-10).

A második pedig a negyedik parancsolat: „Tiszteld apádat és anyádat, ahogyan megparancsolta neked Istened, az ÚR, hogy hosszú ideig élhess, és jó dolgod lehessen azon a földön, amelyet Istened, az ÚR ad neked!”(5Móz 5,16).

Lehet mondani, hogy ezek a parancsolatok állnak, az egyik az első, a másik a második kőtáblán legfölül, és végső soron minden más, utánuk következő parancsolatra is vonatkozhat az ígéret. De az, hogy az Isten tisztelete, és a szülők tisztelete mindenek fölött a legfontosabb, az minden kétséget kizár. Különösen akkor, hogy a szülők tisztelete az ő Istenben vetett hitüket is tartalmazza. Mert az élet forrása, az élet fennmaradása, egyedül az élő Istentől függ ezerízig, vagy beláthatatlan ideig, de mondhatjuk azt is: örökké. S az embernek csak akkor lehet igazán jó dolga a földön, amelyet az Isten alkotott neki lakóhelyül, a féli az Istent, és megtartja parancsolatait!

S ebben a két ígéretben kiviláglik nekünk Isten végtelen kegyelme, s hogy haragja nem tart örökké. S arról is meggyőződhetünk, hogy Isten nekünk jót akar adni; azt akarja, hogy jó dolgunk legyen a földön.

Íme, azt mondja nekünk ma az Isten: „Én, az ÚR vagyok a te Istened, aki kihoztalak téged Egyiptom földjéről, a szolgaság házából. Ne legyen más istened rajtam kívül!”(5Móz 5,6-7).

Senki ne tévesszen hát meg minket, nincs más isten Jahvén kívül. Egyedül a „Vagyok”, aki a Jézus Krisztus Atyja, egyedül Ő igaz, valóságos, élő Isten! És nincs más isten rajta kívül.

Nagyon kifejező az ige folytatása: „Ne csinálj magadnak semmiféle bálványszobrot azoknak a képmására, amik fenn az égben, lenn a földön vagy a föld alatt a vízben vannak. Ne imádd és ne tiszteld azokat, mert én, az ÚR, a te Istened, féltőn szerető Isten vagyok!”(5Móz 5,8-9).

Nem gondolom, hogy most el kellene kezdenem példákat sorolni, hogy az ember mi mindenre tudja felcserélni az egyetlen élő Istent. A képzeletünk e tekintetben valószínűleg kimeríthetetlen. Újabb és újabb dolgok, fogalmak keletkeznek, amelyek el akarnak téríteni minket a teremtő Istentől.

Arra azonban hadd emlékeztessek, hogy Jeremiás hogyan kárhoztatja népét a hűtlenségéért: „Lássátok meg: fordult-e elő ilyesmi?! Cserélt-e pogány nép isteneket? – pedig azok nem is istenek! De az én népem fölcserélte dicsőségét haszontalansággal. Egek, ámuljatok ezen, borzadjatok, szörnyülködjetek nagyon! – így szól az ÚR. Mert kétszeres rosszat cselekedett népem: engem, a friss víznek forrását elhagytak, és víztárolókat vájnak, repedt falú víztárolókat, amelyek nem tartják a vizet”(Jer 2,10-13).

Vagy ahogyan Pál írja a Római levélben: „Akik bölcseknek mondják magukat, bolonddá lettek, és a halhatatlan Isten dicsőségét felcserélték halandó emberek, sőt madarak, négylábúak és csúszómászók képmásával”(Róm 1,22-23).

Íme, az igénkből ez szeretném most kiemelni: „Ne csinálj!” Mert az egy igaz élő Istenen kívül, minden más, csak „csinált” isten. Lehet az egy aranyborjú, vagy bármilyen egyéb, emberkéz által létrehozott tárgy, az mindenképpen csak „csinálmány”! Nem él, nincs hatalma, nem tud gondolkodni, cselekedni, bármiben segíteni, vagy megtartani. Nem tud szeretni és nem tud kegyelmet gyakorolni!

Ugyanilyen az amikor az ember valamilyen teremtményből „csinál” istent. Egy másik embert tart istennek, vagy valamilyen teremtett állatot emel maga fölé, istenként. Ekkor is csak az ember „csinál” istent egy másik emberből, egy állatból, vagy akár egy növényből is. S ha így cselekszik, akkor – ahogyan Pál mondta – bolonddá lett. Mert az élő Isten félretették, fölcserélték valami másra, egy élettelen bálványra.

Mert Isten büntetése nem fog elmaradni. Megint a Római levélre hivatkozom, amikor Pál apostol ezt írja azokról, akik elfordultak az élő Istentől, vagyis a bálványimádókról: „És mivel nem méltatták Istent arra, hogy megtartsák ismeretükben, Isten kiszolgáltatta őket megbízhatatlan gondolkodásuknak, hogy azt tegyék, ami nem illik. Tele vannak mindenféle hamissággal, gonoszsággal, kapzsisággal, rosszasággal, tele irigységgel, gyilkos indulattal, viszálykodással, csalással, rosszindulattal; besúgók, rágalmazók, istengyűlölők, gőgösek, fennhéjázók, dicsekvők, találékonyak a rosszban, szüleiknek engedetlenek, kíméletlenek, szószegők, szeretetlenek és irgalmatlanok”(Róm 1,28-31).

Ez a legborzalmasabb állapot a földön, amikor Isten megengedi, hogy az ember a maga feje után menjen. Nem véletlenül mondja Dávid is: „Inkább essünk az ÚR kezébe, mert nagy az ő irgalma. Csak ember kezébe ne essem!”(2Sám 24,14).

Senki meg ne tévesszen titeket, Testvéreim! Az egyetlen élő Isten az, aki szeretetből elküldte a Fiát, hogy megmentsen minket a bűn hatalmából, s az örök haláltól. Egyedül az értünk meghalt és feltámadott Krisztus az, Aki megszabadított minket a bűn hatalmából, és hit által elvezet minket az örök életre.

Íme, Ádvent harmadik vasárnapján is az Ő érkezésére várunk. Hogy magára vegye gyönge emberi formánkat, hogy megkísértessen, hogy győzzön örökre bűn és halál felett. Senki meg ne tévesszen titeket: a jászolágy az Isten Krisztusát rejti, a mi Megváltónkat. Egyedül Őt kövessétek, Őt imádjátok, az Ő parancsolatait kövessétek, az Ő szeretetéből éljetek, s az Ő kegyelmét hirdessétek. Mert akkor örök életetek van.

                                                       †Ámen

Imádkozzunk:

Mennyei Atyánk! Áldunk, hogy Szentlelked által bizonyságot teszel Fiadról, Jézus Krisztusról. Erősíts meg a tiszta hitben, hogy senki meg ne tévesszen minket, és állhatatosan járjunk igéd világosságában, az Úr Jézus Krisztus által, aki eljött, aki él, és aki eljövendő.

                                                       †Ámen

Énekek: 135 1 140 475