Veperdi Zoltán igehirdetése, 2022. november 6.

Szentháromság ünnepe után

utolsó előttit megelőző vasárnap

Lk 12, 54-59

Csepel, 2022. november 06.

Kegyelem nékünk és békesség Istentől, a mi Atyánktól és az Úr Jézus Krisztustól. †Ámen

Hallgassa meg a keresztyén gyülekezet Istennek igéjét, amelyet anyaszentegyházunk, Szentháromság ünnepe után az utolsó előttit megelőző vasárnapra az igehirdetés alapjául választott! Feljegyezve találjuk Lukács 12,54-59-ben a következőképpen:

“Azután szólt a sokasághoz is: Amikor látjátok, hogy felhő támad nyugatról, mindjárt azt mondjátok, hogy eső jön, és úgy lesz. Amikor pedig déli szél fúj, azt mondjátok, hogy hőség jön, és úgy lesz. Képmutatók, a föld és az ég jelenségeit felismeritek, e mostani időt miért nem tudjátok felismerni? De miért nem ítélitek meg magatoktól is, hogy mi a helyes? Amikor ellenfeleddel az elöljáró elé mégy, még útközben igyekezz megegyezni vele, nehogy a bíró elé hurcoljon, és a bíró átadjon a börtönőrnek, a börtönőr pedig tömlöcbe vessen téged. Mondom neked, nem jössz ki onnan addig, amíg meg nem adod az utolsó fillért is.” (Lk. 12,54-59)

Keresztyén Gyülekezet, szeretett Testvéreim az Úr Jézus Krisztusban! A main kívül, még két vasárnap van hátra az egyházi esztendőből. Azután jön Ádvent, egy új kezdet. Isten hívása azonban még most is hangzik felénk. Isten hív minket. Hív bűnbánatra, hív megtérésre, és hív az örök életre. Mert szeret! S persze, nekünk felelnünk is kell Isten hívására: az egyházi esztendő második fele folyamatosan erre biztatott minket. Miszerint a mi válaszunk Isten szavára a Benne való bizalom, és a Jézus Krisztusban való hit kell legyen!

S most gondoljunk ezzel is – bár a mai vasárnap arra emlékeztet minket, hogy az ítélet felé megyünk – mégis jó tudnunk, hogy az életünk nem céltalan. Haladunk valahonnan, valahová. Amely utat, bölcs eleink jóvoltából, az egyházi esztendő rajzolja elénk.

Hiszen a várakozással indulunk. Várunk az Istennel való találkozásra. S Ádvent után, Karácsonykor megszületik a Megváltó. Bizonyságul arra, hogy Isten szeret minket. Bizonyságul arra, hogy Isten a bűnös embert is szereti. Örömhírül arra, hogy Isten megváltott minket bűntől és örök haláltól. S biztatásul, hogy Isten nekünk is örök életet akar ajándékozni.

S az Istennel való találkozásunk az ítélet után fog beteljesedni. Mert az utolsó ítélet napja nem mindennek a vége. Hanem éppen az örök élet kezdete. Máté evangéliumának végén, a missziói parancsban, Jézus ezt mondja a tanítványainak: „Íme, én veletek vagyok minden napon a világ végezetéig”(Mt 28,20). Ahol a „világ végezete” csak ennek a világkorszaknak a célba érését, beteljesedését jelenti. Amely után következik az örök élet, Isten országában!

Íme, itt kell emlékeznünk, hogy mai igénk első felében mit mond Jézus: „Azután szólt a sokasághoz is: Amikor látjátok, hogy felhő támad nyugatról, mindjárt azt mondjátok, hogy eső jön, és úgy lesz. Amikor pedig déli szél fúj, azt mondjátok, hogy hőség jön, és úgy lesz. Képmutatók, a föld és az ég jelenségeit felismeritek, e mostani időt miért nem tudjátok felismerni?”(Lk 12,54-56).

Szerintem azt még a városi ember is tudja, hogy ha piros az ég alja, akkor másnap szeles idő lesz. Akik pedig, például földműveléssel foglalkoznak, sokkal többet tudnak a természetről. Több évszázados tapasztalatokat örököltek elődeiktől. Mert létkérdés a számukra, hogy mikor és milyen munkafolyamatokat kell, és érdemes elvégezni, hogy az időjárás ne tegyen kárt a veteményekben, és bőséges, jó minőségű termés legyen.

Íme, az egyházi esztendő végén, amikor az idők jeleiről hallunk, először bizonyára az utolsó idők jelei jutnak leginkább eszünkbe. Manapság én is sokaktól hallom azt a véleményt, hogy az utolsó időkben járunk.

Én azonban ezzel a kijelentéssel óvatosan bánnék. Véleményem szerint már kétezer éve az utolsó időkben vagyunk. Hogyan is olvassuk a Zsidókhoz írt levél elején: „Miután régen sokszor és sokféleképpen szólt Isten az atyákhoz a próféták által, ezekben a végső időkben a Fiú által szólt hozzánk, akit mindennek örökösévé tett, aki által a világot teremtette”(Zsid 1,1-2).

Mert ez azt jelenti, hogy Istennek az utolsó kinyilatkoztatása az ember felé Jézus Krisztus megjelenése a földön. Ennek pedig, már kétezer éve.

S amikor Jézus a nagy megpróbáltatás idejéről beszélt, akkor ezt mondta: „Vigyázzatok, nehogy valaki megtévesszen titeket! Mert sokan jönnek majd az én nevemben, és ezt mondják: Én vagyok a Krisztus! – és sokakat megtévesztenek. Fogtok hallani háborúkról, és hallotok háborús híreket. Vigyázzatok, ne rémüljetek meg, mert ennek meg kell lennie, de ez még nem a vég. Mert nemzet nemzet ellen és ország ország ellen támad, éhínségek és földrengések lesznek mindenfelé. De mindez a vajúdás kínjainak kezdete. Akkor átadnak titeket kínvallatásra, megölnek benneteket, és gyűlöl titeket minden nép az én nevemért. Akkor sokan eltántorodnak, elárulják és meggyűlölik egymást. Sok hamis próféta támad, és sokakat megtévesztenek. Mivel pedig megsokasodik a gonoszság, sokakban meghidegül a szeretet. De aki mindvégig kitart, az üdvözül. Isten országának ezt az evangéliumát pedig hirdetik majd az egész világon, bizonyságul minden népnek; és akkor jön el a vég”(Mt 24,4-14).

Ezek a jövendölések pedig, jószerével minden korra jellemzőek voltak. Azért, mert a bűnös ember ilyen. Természeténél fogva hajlamos a rosszra, a bűnre, nem tud nem vétkezni.

Azután Jézus még hozzáteszi: „Mert olyan nagy nyomorúság lesz akkor, amilyen nem volt a világ kezdete óta mostanáig, és nem is lesz soha. Ha nem rövidíttetnének meg azok a napok, nem menekülne meg egyetlen halandó sem, de a választottakért megrövidíttetnek azok a napok”(Mt 24,21-22).

Fontos biztatás ez nekünk, akik a Krisztusban reménykedünk, mert azt azért látjuk, hogy a gonosz minden erejével tombol, és Isten rendjét fölforgatni, szétdobálni akarja!

Amikor tehát Jézus az igénkben az idők jeleiről beszél, akkor azt arra is érthetjük, amikor itt járt a földön. Elénk élte Isten szeretetét. Tanított az Isten országának dolgairól, és csodák sorával megmutatta természetfeletti voltát, bizonyította istenségét. Az emberek pedig nem ismerték fel őt. Folyvást jelt követeltek tőle. S ha adott is nekik jelt, csodát, sokan mégsem hittek benne. Sőt keresztre feszítették!

S itt érdemes rátekintenünk, hogy Lukács hol is helyezte el az evangéliumában Jézusnak ezt a beszédét! Nos, a tizenkettedik fejezet a vallástételre való bátorítással kezdődik. Vagyis a Krisztus-hitünk mindenkori megvallására. Itt így biztat minket Jézus: „Ne féljetek azoktól, akik megölik a testet, de azután többé nem árthatnak. Megmondom nektek, kitől féljetek: attól féljetek, akinek azonfelül, hogy megöl, arra is van hatalma, hogy a gyehennára vessen. Bizony mondom nektek: tőle féljetek!”(Lk 12,4-5).

Az evangéliumban ezt követően a bolond gazdag példázata következik. Melynek alapján nekünk Isten szerint kell gazdagnak lennünk.

S ez után Lukács Isten gondviseléséről tesz bizonyságot, s azzal int minket, hogy „A ti Atyátok pedig tudja, hogy szükségetek van ezekre. Inkább keressétek az ő országát, és ezek ráadásként megadatnak majd nektek”(Lk 12,30-31).

Itt tanít Jézus arról is, hogy a mi igazi kincsünk a mennyben van. Továbbá int a szüntelen vigyázásra, hogy az Ő visszajövetele ne találjon minket felkészületlenül. Példaként pedig az okos és a gonosz szolga példázatát mondja el.

S végül azt is világossá teszi, hogy az evangélium miatt meghasonlások lesznek, még a családokban is! Lesznek akik hisznek, és lesznek akik nem.

S íme, Jézus ezek után kezd beszélni igénkben az idők jeleiről. Ismerjük tehát föl, hogy itt az idő bizonyságot tennünk a Krisztusról, a mi Megváltónkról, és megvallanunk a beléje vetett hitünket és reménységünket. Itt az idő az egész világnak ráébredni, hogy ne magunknak gyűjtsünk. Hanem inkább a mennyei, örök kincsek megszerzésére törekedjünk. S ebben az életben a mindenható Istenre, s az Ő tökéletes gondviselésére bízzuk magunkat! Maradjunk hűségesek Krisztushoz, akkor is, ha még a családunkban is vannak olyanok, akik nem hisznek az evangéliumnak.

A legfőbb elvünk azonban, ahogyan igénk második fele mondja nekünk, a békességre való igyekvés legyen! Reménység szerint nem a keresztyének az élenjárók a pereskedésben. Pál apostol is arra tanítja a római keresztyéneket, hogy „Ha lehetséges, amennyire tőletek telik, éljetek minden emberrel békességben”(Róm 12,18).

Hiszen az ítélet felé haladunk. Eljön az óra, amikor oda kell állnunk, méghozzá leplezetlenül, a Krisztus ítélőszéke elé. Az elé, Aki minden tud. S ahol már nincs sem értelme, sem alapja semmiféle mentegetőzésnek, magyarázkodásnak. Az egyetlen, aminek helye van, az a bűnbánat!

Azt olvastam valahol, hogy Krisztus színe előtt át fogjuk érezni azt a fájdalmat, amit a másik embernek okoztunk. Bármennyire is kétségbeejtően hangzik, azt gondolom, mégis jó ez így! Mert akkor értjük meg igazán, hogy milyen nagy volt a bűnünk. S akkor tudjuk meg, hogy miért kell bocsánatot kérnünk. S így lehet teljes és megalapozott a bűnbánatunk is! Amely nélkül nem mehetünk be az Isten országába!

Nekünk azonban mégsem kell félnünk az utolsó naptól, s az ítélettől. Mert bírjuk Jézus ígéretét János evangéliumából: „Az Atya nem is ítél meg senkit, hanem az ítéletet egészen a Fiúnak adta át, hogy mindenki úgy tisztelje a Fiút, ahogyan az Atyát tisztelik. Aki nem tiszteli a Fiút, az nem tiszteli az Atyát sem, aki őt elküldte. Bizony, bizony, mondom nektek: aki hallja az én igémet, és hisz abban, aki elküldött engem, annak örök élete van, sőt ítéletre sem megy, hanem átment a halálból az életbe”(Jn 5,22-24).

Nincs itt semmi félreértés. Mert úgy kell ezt értenünk, ahogyan még a Károli fordításban szerepelt. Hogy tudni illik, aki a Krisztusban hisz, az nem megy kárhozatra, hanem örök élete van!

Nos, szeretett Testvérek! Ebben a hitben járjunk földi vándorpályánkon. Megpróbáltatások között, nyomorúságokkal körülvéve, kísértésektől üldöztetve, de mindig abban a biztos hitben, hogy nekünk Jézusért örök életünk van!

                                                                  †Ámen

Imádkozzunk!

Urunk, Jézusunk! Nem tudjuk, mikor jössz, de te vagy az eljövendő. Nehéz óráinkban se hagyd felednünk, hogy megtörted a bűnnek, a gonosznak és a halálnak hatalmát. Ébressz minket vigyázásra és józanságra, hogy meghalljuk hívó hangodat, és készen legyünk a számadásra teelőtted.

                                                                  †Ámen

Énekek: 267 9 389 255

You may also like...

Pesthidegkúti Evangélikus Egyházközség