Veperdi Zoltán igehirdetése, 2022. április 24.

†

Húsvét után első vasárnap

Jn 5, 24-25

Csepel, 2022. április 24.

Kegyelem nékünk és békesség Istentől, a mi Atyánktól és az Úr Jézus Krisztustól. †Ámen

Hallgassa meg a keresztyén gyülekezet Istennek igéjét, amelyet anyaszentegyházunk Húsvét után első vasárnapra, az igehirdetés alapjául választott. Feljegyezve találjuk Jn 5,24-25-ben következőképpen:

„Bizony, bizony, mondom nektek: aki hallja az én igémet, és hisz abban, aki elküldött engem, annak örök élete van, sőt ítéletre sem megy, hanem átment a halálból az életbe. Bizony, bizony, mondom nektek, hogy eljön az óra, és az most van, amikor a halottak hallják az Isten Fiának a hangját, és akik meghallották, élni fognak” (Jn 5,24-25)

Keresztyén Gyülekezet, szeretett Testvéreim az Úr Jézus Krisztusban! Húsvét után az első vasárnapon is, hadd hangoztassam a hullámtörő örömhírt: Jézus feltámadt! Jézus él! Mert mostantól fogva nem lehet úgy élni, hogy Jézus nem támadt föl! Nem lehet úgy éli, hogy Istennek nincs hatalma a halál fölött! Nem lehet úgy élni, hogy bűneink nincsenek megbocsátva! Mert mostantól fogva új életünk van! Mostantól fogva örök életünk van az Isten egyszülött Fiában, a feltámadott Jézus Krisztusban!

S íme, pontosan erről szól az a két igevers is, amelyekről ma szólnunk kell. Jézus szavai ezek, amelyeket az után mondott, hogy a Betesda tavánál meggyógyította a harmincnyolc éve beteg embert: „Bizony, bizony, mondom nektek: aki hallja az én igémet, és hisz abban, aki elküldött engem, annak örök élete van, sőt ítéletre sem megy, hanem átment a halálból az életbe. Bizony, bizony, mondom nektek, hogy eljön az óra, és az most van, amikor a halottak hallják az Isten Fiának a hangját, és akik meghallották, élni fognak”(Jn 5,24-25).

De álljunk meg egy szóra, az oltár előtt Ézsaiás könyvéből felolvasott igeszakasznál is! Emlékeznünk kell arra, hogy a próféta írásában a negyvenedik fejezettől egy új szakasz kezdődik. Hiszen Ézsaiás, Isten Lelkének indítására, a babiloni fogságban lévő népének elkezdi hirdetni a szabadulás örömhírét: „Egy hang kiált: Építsetek utat a pusztában az ÚRnak! Készítsetek egyenes utat Istenünknek a kietlen tájon át! Emelkedjék föl minden völgy, süllyedjen le minden hegy és halom, legyen az egyenetlen egyenessé és a dombvidék síksággá! Mert megjelenik az ÚR dicsősége, látni fogja minden ember egyaránt. – Az ÚR maga mondja ezt… Magas hegyre menj föl, ki örömhírt viszel a Sionnak, harsány hangon kiálts, ki örömhírt viszel Jeruzsálemnek! Kiálts, ne félj! Mondd Júda városainak: Itt van Istenetek! Az én Uram, az ÚR jön hatalommal, karja uralkodik. Vele jön szerzeménye, előtte jön, amiért fáradozott. Mint pásztor, úgy legelteti nyáját, karjára gyűjti a bárányokat, ölébe veszi őket, az anyajuhokat szelíden terelgeti”(Ézs 40,3-5,9-11).

Igazi húsvéti örömhír ez is: Isten megmutatta az Ő dicsőségét Jézus Krisztusnak a halálból való feltámasztása által. Hatalmas karjával csodálatos szabadítást szerzett, egykor választott népének, majd Húsvétkor minden embernek: bűn és halál többé nem uralkodik rajtunk!

Sőt! Új életet szerzett nekünk, amelyről így jövendölt a próféta: „Kihez hasonlíthatnátok engem, kivel mérhetnétek össze? – mondja a Szent… Hát nem tudod, hát nem hallottad? Örökkévaló Isten az ÚR, ő a földkerekség teremtője! Nem fárad el, és nem lankad el, értelme kifürkészhetetlen. Erőt ad a megfáradtnak, és az erőtlent nagyon erőssé teszi. Elfáradnak és ellankadnak az ifjak, még a legkiválóbbak is megbotlanak. De akik az ÚRban bíznak, erejük megújul, szárnyra kelnek, mint a sasok, futnak, és nem lankadnak meg, járnak, és nem fáradnak el”(Ézs 40, 25.28-31).

Íme, Isten nem fárad el. A teremtés óta, napról-napra fenntartja a világot. A bűnbeesés óta az ember megmentésén fáradozik. Kifürkészhetetlen értelmével egyszülött Fiát adja oda értünk, hogy szeretetből nekünk is örök életet ajándékozhasson! Íme, erről szól mai igénk is, János evangéliumából.

Történt tehát, hogy Jézus meggyógyította a harmincnyolc éve beteg embert, a Betesda tavánál. A zsidók pedig üldözni kezdték ezért, mert megszegte a szombat törvényét, és saját Atyjának nevezte az Istent. Időben még az evangélium elején járunk. A kánai menyegző, s a templomtisztítás után megtörtént már a kapernaumi királyi tisztviselő gyermekének meggyógyítása, de messze még a nagyhét, a kereszthalál és a feltámadás. Jézus azonban, már itt is az örök életről beszél: „Bizony, bizony, mondom nektek: aki hallja az én igémet, és hisz abban, aki elküldött engem, annak örök élete van, sőt ítéletre sem megy, hanem átment a halálból az életbe”(Jn 5,24).

Jézus itt az örök élet elnyerésére két feltételt szab. Az első, hogy: hallja az én igémet. Jézus tanítását például a két nagy parancsolat foglalja össze: szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből, és teljes elmédből! Valamint szeresd felebarátodat, mind magadat!

Vagy említhetjük az aranyszabályt: „Amit tehát szeretnétek, hogy az emberek veletek cselekedjenek, ti is ugyanazt cselekedjétek velük, mert ez a törvény, és ezt tanítják a próféták”(Mt 7,12).

Ám itt nyilván nem csak arról van szó, hogy az ember hallja ezeket a parancsolatokat, és azután mindjárt el is felejti. Hanem arról is, hogy „meghallja”, vagyis a szívébe vési és meg is tartja azokat! S ez mindjárt előre mutat a másik feltételre, hogy tudni illik az ember hisz abban, aki elküldte Jézust, vagyis hisz az Atyában. S a hit egyben azt is jelenti, hogy bízik benne. Azért fontos ez, mert ha az ember bízik az Istenben, s az első nagy parancsolat szerint még szereti is, akkor már igazán nem nehéz teljesíteni, megtartani az Isten parancsolatait!

Ennek a két feltételnek beteljesítése szükséges ahhoz, hogy az ember elnyerje az örök életet.

S itt érdemes Jézus szavaira külön is felfigyelnünk. Mert nem azt mondja, hogy aki teljesíti ezeket, az majd valamikor elnyeri az örök életet, hanem azt mondja, hogy annak örök élete van! Most! Sőt! Ítéletre sem megy, hanem átment a halálból az életre!

Tudnunk kell, hogy az örök élet nem akkor kezdődik, amikor az ítélet napja bekövetkezik. Hiszen örök élet, más szóval az Isten országa, öröktől fogva van. És lesz is örökké. Onnan jött el Jézus, és oda emeltetett vissza a mennybemenetelekor!

Emlékezzünk csak, hogyan kezdődik János evangéliuma: „Kezdetben volt az Ige, és az Ige Istennél volt, és az Ige Isten volt. Ő kezdetben Istennél volt. Minden általa lett, és nélküle semmi sem lett, ami létrejött. Benne élet volt, és az élet volt az emberek világossága. A világosság a sötétségben fénylik, de a sötétség nem fogadta be… Az Ige testté lett, közöttünk lakott, és láttuk az ő dicsőségét, mint az Atya egyszülöttjének dicsőségét, telve kegyelemmel és igazsággal”(Jn 1,1-5.14).

Tehát aki megtartja Jézus parancsolatait, és hisz az Atyában, az átment a halálból az életbe. S az, hogy ítéletre sem megy, az nyilván nem azt jelenti, hogy nem kell megállnia Jézus ítélőszéke előtt. Hanem inkább úgy lehet értenünk ezt, hogy az ő ítélete nem lesz kárhoztató, elmarasztaló. Vagyis nem megy kárhozatra, hanem az örök életre!

Hasonló értelmet hordoz igénk második mondta is: „Bizony, bizony, mondom nektek, hogy eljön az óra, és az most van, amikor a halottak hallják az Isten Fiának a hangját, és akik meghallották, élni fognak”(Jn 5,25).

A görög szöveg, ebben a mondatban a „νεκροι” (nekroi) melléknevet használja. Azért érdekes ez, mert ez a melléknév, így többes számban, és névelő nélkül, elsősorban nem a halottakat jelenti. Hanem inkább a halottak természetére teszi a hangsúlyt, s így a halottak birodalmát, az alvilágot jelenti!

Ebben az értelemben, Jézus szavai itt nem azokra vonatkoznak akik testi értelemben élettelenek, földi életüket befejezték. Hanem azokra, akik lelki értelemben halottak. S ha így is maradnak, akkor rájuk csak az alvilág vár, a holtak birodalma. És nem az örök élet Isten országában!

Most van tehát az óra, amikor a lelki halottak hallják az Isten Fiának hangját, az örök élet evangéliumát. Mi pedig, már abban a kiváltságos helyzetben vagyunk, hogy Húsvét után járunk. Tehát a Feltámadott hangját halljuk. Tudhatjuk, hogy Isten akarata győzött bűn és halál felett! Tudhatjuk, mert Jézus világosságra hozta, hogy van örök élet!

Végezetre, egy kérdés marad előttünk: hogyan tovább? A felelet nem nehéz! Húsvét után nem lehet úgy élni, hogy Jézus nem támadt fel! Húsvét után nem lehet úgy élni, hogy nem Jézusé minden hatalom mennyen és földön. Húsvét után nem lehet úgy élni, hogy nem bízunk az Atyában, mindenek Teremtőjében és Megtartójában!

Szeretett Testvérek! Nehéz időkben élünk. Igaz, semmi olyan nem történik, amit Jézus ne mondott volna meg előre: természeti katasztrófák, földrengések, cunamik, pusztító tűzvészek, éhínségek. S halljuk háborúk hírét is, amikor nemzet nemzet ellen, ország ország ellen támad.

Természetes, hogy ez fáj nekünk, és aggódunk szeretteinkért. De soha nem szabad lankadnunk, tudván, hogy „Akik az ÚRban bíznak, erejük megújul, szárnyra kelnek, mint a sasok, futnak, és nem lankadnak meg, járnak, és nem fáradnak el”(Ézs 40,31).

És soha, de soha nem szabad elfelejtenünk, hogy nekünk Jézusért és Jézus Krisztusban örök életünk van! Mert ha megállunk a hitben és a szeretetben, akkor nem megyünk ítéletre, a kárhozatra, hanem Isten országába, az örök szeretetbe! Adja meg nekünk az Úr kegyelmesen, Szentlelkének erejével, hogy mindnyájan el is jussunk oda! †Ámen

Imádkozzunk!

Urunk, Istenünk, aki a halálból az életre keltetted Krisztust, a mi Megváltónkat, hogy új élet teremtője legyen: törd meg bennünk a bűn hatalmát, hogy új teremtés legyünk Krisztusban, és az ő szeretete szorongasson minket, hogy többé ne önmagunknak éljünk, hanem annak, aki értünk meghalt és feltámadt.

                                                                  †Ámen

Énekek: 388 5 213 255