Megemlékezés Kőszeghy Tamásné testvérünkről, a Máriaremete-Hidegkúti Ökumenikus Általános Iskola első igazgatójáról

Tódor Melinda pesthidegkúti papnéként és az Ökumenikus Iskola pedagógusaként írt méltatása, gyülekezetünk és az iskola nevében.

Jól van, jó és hű szolgám, a kevésen hű voltál, sokat bízok rád ezután, menj be urad ünnepi lakomájára! (Mt 25,23)

Jézus szavait idézve, ezt az igét olvasva emlékezünk, sokunk hőn szeretett és tisztelt Kőszeghy Tamásné Réthy Máriájára.

Hűség, elhivatottság, odaadó szeretet, kiváló szakmaiság, mély emberhez és Istenhez fűződő kapcsolat jellemezte őt. Bárki, aki ővele találkozott, soha többé nem tudta elfelejteni. Az emberi találkozások sokszor a felszínes köszönés és rohanás vakvágányára kerülnek. Máriával ez soha nem fordult elő! Minden tanítványára, kollégájára, látókörébe került keresztény testvérére képes volt érdemben figyelni. Mindig emlékezett az emberi történetekre és tiszta szívből érdekelte az emberi sors, az ember boldogsága, nem a boldogulása. Utóbbi rövid távon tervezés, előbbi egy olyan kontextusba helyez bennünket, amelyben mi nem elfelejthető senkik, hanem a szó legnemesebb értelmében véve, valakik vagyunk!

Máriának az Úr nagyon sok talentumot adott, amelyet ő nem elásott, hanem bőséggel kamatoztatott. Kőszeghy Máriát ajándékba kaptuk Istentől! Minden egyes emberi élet ajándék, mi több, minden, ami nem élő, de létező, mind-mind ajándék. Ilyen létező az ökumenikus szellemiségben, lelkületben lüktető köznevelési intézmény, ahol a gyémántot gyémánttal csiszolják, azaz az embert emberrel. Ahol nemcsak kenyérrel, tudományok megannyi összességével, de Isten igéjével is táplálják a felnövekvő ifjúságot, a ránk bízott gyermekeket.

Az igazán hívő, keresztény ember nem az önmegvalósítás útját járja, hanem Isten országának építésén fáradozik. Ezen az úton van siker, van kibontakozás, megvalósítás, van méltó jövőkép és mindannyian tudjuk, hogy miénk a vetés, de másé az aratás! Mária mindvégig tudatában volt ennek…Fáradhatatlan és rendíthetetlen volt a magvetés nemes feladatában. Mindvégig alázatos hittel elfogadta azt a tényt, hogy mindenkor az Isten által, számára kijelölt helyen van. Ő mindig, minden körülmény között boldog, kiegyensúlyozott, életvidám ember volt, aki soha nem volt rest megállni az elesettek mellett. Szeretetteljes derű áradt belőle.

Isten tervének megvalósítása, élni másokért, tenni másokért, szeretni az embert – ezt az egy utat találta igazán méltónak ahhoz, hogy nap, mint nap elinduljon rajta. Istent szolgálni, Krisztus követni! – ezt vallotta hittel és cselekedettel.

Mária az új utak megálmodói közt az élen járt!Olyan stafétabotot adhatott át utódjának, amelyet előtte senki nem tartott a kezében. S amelynek magasba emelése nagy kihívás volt, fáklyaként világította be a körülötte lévő sötétséget. Mindannyian tudjuk, hogy Isten nélkül lehetetlen lett volna megtartani, átadni. Mindannyian letéteményesei vagyunk a jövőnek, de vannak olyan vezetők, akik nélkül zátonyra fut a jövő óceánja felé indított életcsírák megannyi hajtása. Ha ők elbuknak, velük együtt mi is. Ha ők kudarcot vallanak, velük együtt mi is.

Hálás vagyok, hogy részese lehetek ennek a küldetésnek, amely Noé bárkája volt a maga idejében és ma is egyedi erővel és szellemiséggel bír. Zászlójára azt tűzte a rendszerváltás után, amit nem volt szabad előtte, de amit azóta szabad és kell: – Egyek vagyunk és mindannyian Isten gyermekei! Egyazon keresztény vallás tagjai, legyünk bár különböző felekezetűek. Noé bárkájának neve: Máriaremete-Hidegkúti Ökumenikus Általános Iskola, napjainkra a Pannonhalmi Főapátság által fémjelzett.

Egy lelkész mindenkiben Isten gyermekét látja, egy pedagógus minden egyes gyermeket képes sajátjaként szeretni. Mária minden szerepkörben, legyen az igazgató, pedagógus, lelkész, lelkészfeleség, anya, nagymama, barát, keresztény testvér messzemenően helyt állt. Legtisztábban a gyermeki hangokat értette Isten szent szava után, valóban a szívével tudott látni és a lélek hangján tudott szólni mindenkor.

Halmos László kórusműve hangzik a szívemben, amely a 127. zsoltár szavaival üzeni „Hogyha az Úr nem építi a házat hasztalan fárad, ki építi azt… De pihentében is megad minden áldást annak az Úr, akit szeret.”

Drága, szeretett Kőszeghy Mária!

Pihenésed legyen áldott! Viszontlátásra az Örökéletben!