Veperdi Zoltán igehirdetése, 2021. május 30.

†

Szentháromság ünnepe

Jn 3, 1-15

Pesthidegkút, 2021. május 30.

Kegyelem nékünk és békesség Istentől, a mi Atyánktól és az Úr Jézus Krisztustól. †Ámen

Hallgassa meg a keresztyén gyülekezet Istennek igéjét, amelyet anyaszentegyházunk Szentháromság ünnepén az igehirdetés alapjául választott. Feljegyezve találjuk Jn 3,1-15-ben a következőképpen:

„Volt a farizeusok között egy Nikodémus nevű ember, a zsidók egyik vezető embere. Ő egy éjjel elment Jézushoz, és így szólt hozzá: Mester, tudjuk, hogy Istentől jöttél tanítóul, mert senki sem képes megtenni azokat a jeleket, amelyeket te teszel, csak ha Isten van vele. Jézus így válaszolt: Bizony, bizony, mondom neked: ha valaki nem születik újonnan, nem láthatja meg az Isten országát. Nikodémus ezt kérdezte tőle: Hogyan születhetik az ember, amikor vén? Bemehet anyja méhébe, és megszülethet ismét? Jézus így felelt: Bizony, bizony, mondom neked, ha valaki nem születik víztől és Lélektől, nem mehet be az Isten országába. Ami testtől született, test az, és ami Lélektől született, lélek az. Ne csodálkozz, hogy ezt mondtam neked: Újonnan kell születnetek. A szél fúj, amerre akar; hallod a zúgását, de nem tudod, honnan jön és hová megy: így van mindenki, aki a Lélektől született. Nikodémus megkérdezte tőle: Hogyan történhet meg mindez? Jézus így válaszolt: Te Izráel tanítója vagy, és ezt nem tudod? Bizony, bizony, mondom neked: amit tudunk, azt szóljuk, és amit láttunk, arról teszünk bizonyságot, de nem fogadjátok el a mi bizonyságtételünket. Ha a földi dolgokról szóltam nektek, és nem hisztek, akkor hogyan fogtok hinni, ha majd a mennyeiekről szólok nektek? Nem ment fel a mennybe senki, csak az, aki a mennyből szállt le, az Emberfia. És ahogyan Mózes felemelte a kígyót a pusztában, úgy kell az Emberfiának is felemeltetnie, hogy aki hisz, annak örök élete legyen őbenne”(Jn 3,1-15).

Keresztyén Gyülekezet, szeretett Testvéreim az Úr Jézus Krisztusban! Szentháromság ünnepén János evangéliumából, Jézus Krisztus és Nikodémus beszélgetése ösztönöz bennünket gondolkodásra az ige felett.

Az esemény történetiségét tekintve számos kérdés vethető föl. Így például, miért éjjel ment Nikodémus Jézushoz? Talán félt a zsidóktól? Talán nem akarta, hogy kiderüljön: őbenne nincs az a gonosz indulat Jézussal szemben, amely a Nagytanács többi tagját egészen a halálos ítélet kimondásáig vezette?

Azt hiszem, ennél nagyobb bátorságot kell feltételeznünk a zsidók egyik vezető emberéről. Hiszen gyávasága esetén nem vett volna részt Jézus temetésén. János ezt így jegyezte föl: „Arimátiai József… elment… és levette Jézus testét. Eljött Nikodémus is, aki először éjszaka ment hozzá, és mirhából és aloéból készült kenetet hozott”(Jn 19,39).

Tehát minden bizonnyal, azért éjjel ment Nikodémus Jézushoz, mert Keleten a nappali forróság elmúltával az éjszaka volt a látogatások szokásos ideje.

Azután a második ilyen kérdés lehet Nikodémus életkora? Sokan öregkorúnak mondják e beszélgetés idején Nikodémust azon kérdése alapján: „Hogyan születhetik az ember, amikor vén?”(Jn 3,4).

Izrael tanítójáról, ahogyan Jézus is nevezte őt, bízvást feltételezhetjük, hogy tudott néhány évtizedre előre gondolni, ez eljövendő öregségre. Így tehát lehetséges, hogy azoknak van igazuk, akik Nikodémust a gazdag ifjúval azonosítják, és ugyanőt látják abban a Nikdaimon nevű dúsgazdag emberben, aki Krisztus után 70-ben, az ostrom idején, ellátta Jeruzsálem lakóit élelemmel.

Az ehhez hasonló kérdések, igaz, érdekes találgatásokat tárnak elénk, de számunkra igazán nem ezek bírnak jelentőséggel. A Nikodémusról szóló történetben, ahogyan azt János feljegyezte, és könyvében egybeszerkesztette, felfedezhetjük az evangélista sajátos ecsetvonásait. Elindul valamely tőről a beszélgetés, amelyen aztán Jézus csodálatos tanítása bont bámulatos virágokat, hogy gyümölcsöt teremjen a menny számára. S nekünk ez a fontos!

S az igében mi is nyomon követhetjük, hogy Nikodémus első szavától miként jut el Krisztus annak a kinyilatkoztatásáig: „Hogy aki hisz, annak örök élete legyen őbenne”(Jn 3,15). Hogy azután a következő verssel – amely az elmúlt hétfőn, Pünkösd második napján, az oltári ige első mondata volt – minden időkre összefoglalja a teremtés lényegét és értelmét: „Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen”(Jn 3,16).

Mindezek után legyen az első, amit kiolvasunk igénkből, az ember kicsinysége! Szembetűnő a különbség, ha összehasonlítjuk Nikodémust Jézussal, vagyis embert az Istennel.

A teremtmény, legyen bár a zsidók egyik vezető embere, mindig csak teremtmény marad, s ez egyszersmind határ szab tudásának, gondolkodásának. Nikodémus, amikor megszólal Jézus előtt, először azt foglalja össze, amit látott, hallott és megtapasztalt, és addigi ismeretei alapján levonta belőle a következtetést: „Mester, tudjuk, hogy Istentől jöttél tanítóul, mert senki sem képes megtenni azokat a jeleket, amelyeket te teszel, hacsak nincs vele az Isten”(Jn 3,2).

Nikodémus nem ismeri fel Jézusban a Messiást. Úgy akar beszélni vele, mint rabbi a másik rabbival. Ő csak azt látja, hogy Krisztus olyan tanító, akit Isten küldött, s akivel Isten vele van. Felismerte a jeleket, amelyeket Jézus tett, de nem ismerte föl, hogy Ő az Atyától jött megváltó, maga a Fiú Isten.

Szemben Nikodémussal, Krisztus felfedezi beszélgetőtársa első mondatában a benne rejlő kérdést, amely a kor bölcseinek egyik legégetőbb vitatémája volt, megfűszerezve az idegen, római hatalommal szemben gyakorolható engedelmesség határának kérdésével: „Kicsoda mehet be az Isten országába?”

Jézus tehát erre, a ki nem mondott kérdésre adott válasszal folytatja a beszélgetést: „Bizony, bizony mondom néked: ha valaki nem születik újonnan, nem láthatja meg az Isten országát”(Jn 3,3).

Nikodémus, újra csak emberi módon tud gondolkodni. Kitűnik ez az újjászületéssel kapcsolatos vélekedéséről: „Bemehet anyja méhébe és megszülethetik ismét az ember?”(Jn 3,4).

Izrael bölcsének nem tűnt föl, hogy Jézus szavának kettős értelme van, tudni illik, az láthatja meg Isten országát, aki újonnan és felülről születik!

Nikodémus, íme az emberi gondolkodás határához érkezett, értelme már csak kérdezni tud: „Hogyan történhet meg mindez?”(Jn 3,9).

Jézus egy kérdéssel válaszol: „Te Izrael tanítója vagy, és ezt nem tudod?”(Jn 3,10).

Krisztus nyilván nem is várt feleletet erre a kérdésre, de ebből elindulva világossá teszi hallgatói előtt, hogy vannak földi dolgok, és vannak mennyeiek. S amikor Jézus a földi dolgokról szólt nekik, nem hittek, s amikor majd a mennyeiekről kezd beszélni, akkor sem fognak hinni neki.

S itt két eseményt mutat fel Jézus a közeljövőből: „Nem ment fel a mennybe senki, csak az, aki a mennyből szállt le, az Emberfia”(Jn 3,13) – azaz először a mennybemenetelét; és „Ahogyan Mózes felemelte a kígyót a pusztában, úgy kell az emberfiának is felemeltetnie”(Jn 3,14) – másodszor így jelenti ki Jézus előre, a keresztre feszítését.

Az ember tehát a maga kicsiny teremtmény voltában nem alkalmas arra, hogy meglássa az Isten országát. Történnie kell hát valaminek, amely olyan változást visz végbe rajta és benne, amely képessé teszi őt a mennyei dolgok megismerésére. Ezt a változást nevezi Jézus újjászületésnek. S ennek az újjászületésnek víztől és Lélektől kell végbemennie.

Mit jelent ez? A víztől való újjászületés értelmezésére sok próbálkozás született. Talán azokkal lehet leginkább egyet érteni, akik ezt Keresztelő Jánossal, s az ő vízkeresztségével hozzák kapcsolatba. János evangélista így jegyezte föl Keresztelő János szavait könyvének elején: „Aki elküldött engem, hogy vízzel kereszteljek, ő mondta nekem: akire látod a Lelket leszállni, ő az, aki Szentlélekkel keresztel”(Jn 1,33). A Szentlélek által való újjászületés pedig csak egyet jelenthet: azt, hogy a Szentlélek, Aki felülről jön, teszi késszé a szívünket az ige befogadására, és teremti és tartja meg benne a hitet Jézus Krisztusban.

S itt kell elmondanom egy történetet, amely évekkel ezelőtt, a Mécses Szeretetszolgálat Magyar Börtönpasztorációs Társasága lapjában jelent meg: „Sorstársaim között van egy ember, aki talán tudatlansága következtében minduntalan megkérdőjelezte Isten létezését. Azt vallotta, hogy amíg kézzel fogható jelét nem látja annak, hogy Isten valóban létezik, addig ő nem hisz benne. Amikor kézhez kaptam az Önök karácsonyi csomagját, behívtam ezt az embert a cellámba, és ezt mondtam neki: „Te kézzel fogható bizonyítékát akarod Isten létezésének, ugye?” „Igen” – felelte ő – „te talán bebizonyítod valamivel nekem?” Ekkor én az asztalon lévő csomagból kivettem egy almát, és e szavak kíséretében átadtam neki: „Íme itt van a kézzel fogható bizonyíték arra, hogy Isten létezik.” Ezután az asztalon lévő csomagra mutattam és így szóltam: „Mert mi más lenne itt az asztalon ez a csomag, mint annak bizonysága, hogy Isten létezik, és hogy a hozzá intézett kéréseket teljesíti is. Ha nem is közvetlen módon, hanem közvetve, de az Ő akarata érvényesül mindig”. Csodálkozásomra – e vitára kész társam, most mélyen hallgatott. Hosszasan gondolkozott az almát nézve. Azután szó nélkül elindult az ajtó felé, de még mielőtt kilépett volna, hátrafordult és azt mondta: „Köszönöm!” Azután rám nézett, és még hozzá tette: „Köszönöm Istennek.” A folyosón gyakran találkozunk, de ő már nem az a hangoskodó ember, aki volt, és tegnap kölcsönkérte tőlem a Bibliámat.”

Eddig a történet, amelyet a Mécses című folyóirat számára lejegyzett Dallos Pál elítélt, aki Sopronban töltötte fegyházbüntetését!

Íme az újjászületés valósága! S a Szentlélek ereje, az első Pünkösd óta, egy cseppet sem fogyatkozott mind a mai napig. Ma is ugyanazzal az erővel plántálja az igét a szívekbe, mint kétezer évvel ezelőtt. S az ige alatt most már a testté lett igét, Jézus Krisztust kell értenünk. Mert aki megmarad Őbenne a hitben – János tanúsága szerint – annak örök élete van.

Nos, szeretett Testvérek, Szentháromság ünnepén Nikodémus története szolgáljon nekünk bizonyságul arra, hogy Isten kegyelmes szeretete lehajol a kicsiny és esendő emberhez, személy szerint mihozzánk is, és Szentlelke erejével újjászül minket az örök élet reménységére. †Ámen

Imádkozzunk!

Istenünk, mennyei Atyánk, aki elküldted hozzánk szent Fiadat; Úr Jézus Krisztus, aki megmutattad nekünk az Atyához vezető utat; Szentlélek Isten, aki munkálod egyházad egységét; Szentháromság egy igaz Isten, tiéd a dicsőség örökkön örökké.

                                                               †Ámen

Énekek: 54 7 250 306