Veperdi Zoltán Húsvét második napi igehirdetése, 2021. április 5.

†

Húsvét második napja

1Kor 15, 21-23

Pesthidegkút, 2021. április 5.

Kegyelem nékünk és békesség Istentől, a mi Atyánktól és az Úr Jézus Krisztustól. †Ámen

Hallgassa meg a keresztyén gyülekezet Istennek igéjét, amelyet anyaszentegyházunk Húsvét második napjára az igehirdetés alapjául választott. Feljegyezve találjuk 1Kor 15,21-23-ban, a következőképpen:

„Mivel ember által van a halál, ember által van a halottak feltámadása is. Mert ahogyan Ádámban mindnyájan meghalnak, úgy Krisztusban is mindnyájan életre kelnek. Mindenki a maga rendje szerint: első zsengeként támadt fel Krisztus, azután az ő eljövetelekor következnek azok, akik a Krisztuséi”.

Keresztyén gyülekezet, szeretett Testvéreim az Úr Jézus Krisztusban! Milyen jó újra és újra meghallani az örömhírt: Jézus feltámadt! Jézus él! Mert bűn és halál többé nem uralkodik mirajtunk, hiszen a mi Urunk, Jézus Krisztus, az adóslevelünket odaszegezte a keresztfára. Más szóval: megszabadított minket a bűn átka alól. Feltámadásával pedig legyőzte a halált, világosságra hozva a soha el nem múló, azaz az örök életet. Más szóval: megnyitotta előttünk az utat, hit által az Atyához!

Ez pedig Húsvét, a mi megváltásunk ünnepének örömhíre. És íme, ennek megfelelően ma, a feltámadott Jézus Krisztus, mint a húsvéti hit Teremtője áll előttünk.

S azt kell mondjam, hogy a mai napon előttünk lévő igék, tökéletesen kiegészítik egymást. Mert az első Korinthusi levélből, Pál apostol elvi alapvetését olvastuk a feltámadásról, és ezzel együtt a megváltásról is. Míg Lukács evangéliumából, egy szép gyakorlati példát kaptunk arra nézve, hogy Jézus hogyan is teremti meg a húsvéti hitet az emberek szívében!

Nos, a Szent Bibliának, úgyis, mint Istennek az Ó- és Újszövetségében adott kinyilatkoztatásának, a legnagyobb örömhíre az, hogy Jézus feltámadt és él. S talán éppen a nagysága miatt, egyben a legnehezebb pontja is. Legalábbis, abban az értelemben, hogy a legtöbb ember itt akad el a Bibliában. Azt nem nehéz belátni, hogy Jézus milyen magas erkölcsi mércét állított elénk, a szeretet két nagy parancsolatával. Amit talán még a nem hívők között is sokan csodálnak. De azt, hogy Jézus feltámadt, azt nem tudják elfogadni. Az, hogy egy halott, akit ráadásul kereszten, kínok között végeztek ki, harmadnapon magától életre kel, emberi ésszel felfoghatatlan. De hát pontosan itt van szükség a hitre! Mert ha valami magától értődik, azt nem kell hinni! Hinni csak a hihetetlent lehet!

A fiatal, korinthusi gyülekezetben sem volt más a helyzet. Amin persze, aligha csodálkozhatunk, ha számba vesszük, hogy Korinthus lakói a hellén kultúrában éltek, s a gondolkodásuk az erényeken, és a logikán alapuló bölcselkedésen tájékozódott.

Kitűnik ez az első Korinthusi levélből is, ahol Pál a feltámadás valóságos megtörténtéről győzködi a megszólítottakat. Például, közvetlenül az igénk előtt, ilyen mondatokkal: „Ha pedig Krisztusról azt hirdetjük, hogy feltámadt a halottak közül, hogyan mondhatják közületek némelyek, hogy nem támadnak fel a halottak? Hiszen ha nem támadnak fel a halottak, akkor Krisztus sem támadt fel. Ha pedig Krisztus nem támadt fel, akkor hiábavaló a mi igehirdetésünk, de hiábavaló a ti hitetek is… Mert ha a halottak nem támadnak fel, Krisztus sem támadt fel. Ha pedig Krisztus nem támadt fel, semmit sem ér a ti hitetek, még bűneitekben vagytok”(1Kor 15,12-14.16-17).

Milyen életbe vágó figyelmeztetés ez! Hiszen Jézus feltámadása nélkül semmit sem ér a hitünk! Jézus feltámadása nélkül nem vagyunk megváltva! Jézus feltámadása nélkül még bűneinkben vagyunk, és örök kárhozat lenne a sorsunk! Ámde Krisztus feltámadt, Jézus él! Mi pedig megváltottak vagyunk, és a húsvéti hit Teremtője jóvoltából örök életünk van!

Nos, itt, az első Korinthusi levél előttünk lévő szakaszában, Pál apostol Jézus feltámadásának üdvtörténeti szükségességéről beszél. Isten tökéletesen megteremtett világában, az ember által jelent meg a bűn, és annak következményeként a halál. Pál ezt így írja: „ember által van a halál”, és „Ádámban mindnyájan meghalnak”.

Az Ágostai Hitvallásban ez így szerepel: „Ádám bűnbeesése után a származás természetes rendjében minden ember bűnnel születik, vagyis istenfélelem és Istenbe vetett bizodalom nélkül és bűnös kívánsággal, és hogy ez az eredeti betegség vagy romlás valóban bűn, amely kárhoztat, és most is örök halált hoz azoknak, akik nem születnek újjá a keresztség és a Szentlélek által”(Ágostai Hitvallás II. cikk).

A helyzet világos: a teremtő Isten parancsolatainak ellenszegülő embert a bűn elszakította Istentől. Ezt jelképezi az Éden-kertből való kiűzetés. Az emberben hamar felébredt a vágy, hogy ezen az állapoton valahogy segítsen. De amikor ezzel megpróbálkozott, vagyis Káin és Ábel áldozatot mutatott be az Istennek, akkor ennek testvérgyilkosság lett a vége! Mindjárt látszik, hogy itt is, Isten beavatkozására van szükség.

S hogy ez miben valósult meg, azt János evangéliuma így foglalja nekünk össze: „Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen”(Jn 3,16).

Pál apostol így ír erről, itt az igénkben: „ember által van a halottak feltámadása is” és „Krisztusban is mindnyájan életre kelnek”.

Káin és Ábel példájából azt láthatjuk, hogy ember az Istent nem engesztelheti ki. Amikor tehát Pál azt írja, hogy „Mivel ember által van a halál, ember által van a halottak feltámadása is. Mert ahogyan Ádámban mindnyájan meghalnak, úgy Krisztusban is mindnyájan életre kelnek”(1Kor 15,21-22), nincs ebben semmi ellentmondás. Csak arra kell gondolnunk, hogy – szintén az Ágostai Hitvallás tanítása szerint – „Az Ige, azaz Isten Fia, a boldogságos Szűz Mária méhében magára vette az emberi természetet, hogy a két természet – az isteni és az emberi – elválaszthatatlanul legyen összekötve a személy egységében, az egy Krisztus, aki valóságos Isten és valóságos ember, szűz Máriától született, valóságosan szenvedett, keresztre feszíttetett, meghalt és eltemettetett, azért, hogy kiengesztelje irántunk az Atyát, és áldozattá legyen nem csak az eredeti vétekért, hanem az emberek minden elkövetett bűnéért is”(Ágostai Hitvallás III. cikk).

Ettől a zseniális megoldástól – amit ember nem, csak Isten találhatott ki – lesz tökéletes az Isten szabadítása. Amelyben a bűn által elszakított ember, a megváltásba vetett hit által, szabadon visszatérhet az Atyához!

Igénk utolsó versében, miután Pál kijelentette, hogy Krisztusban mindnyájan életre kelnek, így folytatja: „Mindenki a maga rendje szerint: első zsengeként támadt fel Krisztus, azután az ő eljövetelekor következnek azok, akik a Krisztuséi”(1Kor 15,23).

Az apostol itt, egyfelől a múltba néz, másfelől a boldog jövőt vetíti előre. A múltba tekint, amikor azt állítja, hogy első zsengeként támadt fel Krisztus. Nem szabad elfelejtenünk, hogy Pál tudja mit beszél. Hiszen a damaszkuszi úton megjelent neki a Feltámadott. A húsvéti hit Teremtője. Azt nem tudjuk biztosan, mit látott az apostol a nagy fényességen kívül. De azt tudjuk, hogy kérdésére: „Ki vagy, Uram?”(ApCsel 9,5), hallotta a választ: „Én vagyok Jézus, akit te üldözöl”(ApCsel 9,5). Egy biztos: az Isten Fiának jelenlétében volt. Bőrén érezte az Isten szeretetét, s ez az egyetlen erő, amely életének megfordítására ösztönözhette. Márpedig a „pálfordulás” megtörtént!

S azután amikor az apostol a jövőbe néz, arról tesz bizonyságot, hogy Jézus visszajövetelekor először azok támadnak majd fel, akik a Krisztuséi. Vagyis azok, akiket a húsvéti hit Teremtője a Szentlelke által újjászült. Semmi meglepő nincs ebben, hiszen maga Jézus mondta: „Bizony, bizony, mondom néktek: aki hallja az én igémet, és hisz abban, aki elküldött engem, annak örök élete van; sőt ítéletre sem megy, hanem átment a halálból az életbe. Bizony, bizony, mondom néktek, hogy eljön az az óra, és az most van, amikor a halottak hallják az Isten Fiának hangját, és akik meghallották, élni fognak”(Jn 5,24-25).

Eddig tehát az elmélet, amelynek gyakorlati megvalósulását az emmausi tanítványok történetében látjuk. Érdekes párhuzam, hogy ez is egy úton történt. Pálnak a damaszkuszi úton jelent meg a Feltámadott, a két tanítványnak pedig az emmausi úton. Mindkét megjelenés esetében azonos az, hogy az emberek távolodtak Jeruzsálemtől, vagyis attól a helytől, ahol Krisztus halála és feltámadása végbement. Ebben a tekintetben mondhatjuk, hogy Pál és a két emmausi tanítvány is, távolodtak Jézustól. A két megjelenés között eltérés viszont, hogy az emmausi úton Jézus közvetlenül a feltámadása után, a damaszkuszi úton pedig már a mennybemenetelét követően jelent meg. Ez azonban nem ellentmondás, csupán Jézus ama ígéretének igazsága, hogy Ő velünk van minden napon a világ végezetéig.

Nos, nézzük meg, hogyan cselekedett Jézus az emmausi úton. Először is odaszegődött a két tanítvány mellé. Majd beszélni kezdett hozzájuk, és elmagyarázta nekik mindazt, ami Mózestól és a prófétáktól kezdve, az Írásokban Őróla szólt. Mondhatjuk ezt Krisztus-prédikációnak is. Ettől azonban még nem ébredt hit a tanítványok szívében. Csak amikor, már a faluban, asztalhoz telepedett velük, akkor ismerték fel a kenyér megtöréséről, mert megnyílt a szemük.

Jézus pedig ekkor eltűnt előlük. Mi értelme ennek, hogy amikor megnyílik a szemük, attól kezdve nem látják Jézust. Csak egy magyarázata lehet: hogy bennük tűnt el! Mert hitre jutottak. Ettől kezdve a húsvéti hit Teremtője, a feltámadott Jézus, a szívükben van! S akkor a hitnek már nincs szüksége arra, hogy a szem is lássa!

Szeretett Testvérek! Istennek különleges ajándéka, hogy ma, Húsvét második napján, ebben a soha nem látott járványhelyzetben, mégis úrvacsorát vehetünk. Adja meg az Isten Szentlelke, hogy amikor Jézus testét és vérét az úrvacsorában magunkhoz vesszük, a Feltámadott bennünk is eltűnjön, s ettől kezdve a mi szívünkben is állandó lakozást vegyen! Mert akkor nekünk is örök életünk van! †Ámen

Imádkozzunk!

Örvendező szívvel adunk hálát, Istenünk, hogy Krisztus Urunk halálával eltörölted a világ bűnét, és feltámadásával megtörted a halál erejét. Add nekünk a te Lelkedet, hogy új életben járjunk, és kegyelmed szerint örököljük az örök életet.

                                                            †Ámen

Énekek: 216 5 225 312 11