Veperdi Zoltán Vízkereszt ünnepi igehirdetése, 2021. 01. 06.

†

Vízkereszt ünnepe

Ef 3,1-7

Pesthidegkút, 2021. január 6.

Kegyelem nékünk és békesség Istentől, a mi Atyánktól és az Úr Jézus Krisztustól. †Ámen

Hallgassa meg a keresztyén gyülekezet Isten igéjét, amelyet Vízkereszt ünnepére az igehirdetés alapjául választottam! Feljegyezve találjuk Ef 3,1-7-ben a következőképpen:

„¹Ezért vagyok én, Pál Krisztus Jézus foglya értetek, a pogányokért. ²Ha ugyan hallottatok arról, hogy Isten kegyelme milyen szolgálatot bízott rám a ti javatokra, ³amikor kinyilatkoztatásával megismertette velem a titkot, ahogy előbb röviden megírtam. ⁴Ha elolvassátok, megtudhatjátok belőle, hogyan értem én Krisztus titkát, ⁵amely más nemzedékek idején nem vált ismertté az emberek fiai előtt úgy, ahogyan most kinyilatkoztatta szent apostolainak és prófétáinak a Lélek által: ⁶hogy tudniillik a pogányok örököstársaink, velünk egy test, és velünk együtt részesek az ígéretben is Krisztus Jézusért az evangélium által. ⁷Ennek lettem szolgájává Isten kegyelmének ajándékából, amelyben hatalmának ereje által részesített engem.”

Keresztyén Gyülekezet, szeretett Testvéreim az Úr Jézus Krisztusban! Vízkereszt ünnepének, s a Vízkereszt utáni vasárnapoknak fő mondanivalója, hogy Jézus Krisztus dicsősége megjelent a világban. S ennek megfelelően, ezen az ünnepen, Jézus Krisztus, „A világ Világossága” áll előttünk.

Arra gondoltam, tegyünk egy rövid kalandozást, a Bibliában, hol találkozunk benne a világossággal. Nem kell sokáig keresgélni, hiszen mindjárt az első lapon, Mózes első könyvében, ezt találjuk: „Kezdetben teremtette Isten az eget és a földet. A föld még kietlen és puszta volt, a mélység fölött sötétség volt, de Isten Lelke lebegett a vizek fölött. Akkor ezt mondta Isten: Legyen világosság! És lett világosság. Látta Isten, hogy a világosság jó, elválasztotta tehát Isten a világosságot a sötétségtől. És elnevezte Isten a világosságot nappalnak, a sötétséget pedig éjszakának nevezte el. Így lett este, és lett reggel: első nap”(1Móz 1,1-6).

Íme, az ég és a föld megformálása után, Isten először a világosságot alkotta meg, már a teremtés első napján. S minthogy a világító testeket az égre, a napot és a holdat, csak a negyedik napon helyezte el, a történelem első három napját nem más, mint az Isten világossága ragyogta be!

S hogy a hívő ember elől sohasem volt elrejtve Isten világossága, erre Dávid két zsoltárából hadd hozzak egy-egy példát! Első a huszonhetedik zsoltár, amely így kezdődik: „Világosságom és segítségem az ÚR, kitől félnék? Életemnek ereje az ÚR, kitől rettegnék?”(Zsolt 27,1). Második a harminchatodik zsoltár, amelyben ezt olvassuk: „Mily drága a te szereteted, Istenem! Szárnyad árnyékába menekülnek az emberek. Dúslakodnak házad bőségében, örömöt árasztasz rájuk, mint patakot. Mert nálad van az élet forrása, a te világosságod által látunk világosságot”(Zsolt 36,8-10).

Azután a Prédikátor ezt mondja: „Úgy láttam, hogy hasznosabb a bölcsesség az oktalanságnál, ahogyan hasznosabb a világosság a sötétségnél”(Préd 2,13).

Bátran kijelenthetjük ezek után, hogy Isten világossága meghatározó, és nélkülözhetetlen az ember, és az életvitele számára.

De menjünk tovább! Ézsaiás próféta, könyvének kilencedik fejezetét, ahol egy fiú születését jövendöli nekünk, így kezdi: „A nép, amely sötétségben jár, nagy világosságot lát, a homály földjén lakókra világosság ragyog”(Ézs 9,1).

Ugyancsak Ézsaiás, a negyvenkettedik fejezetet egy Ebed Jahve (Az Úr Szolgája) énekkel kezdi, amelyet mi keresztyének Jézus Krisztusra értünk. Ebben ezt írja: „Én, az ÚR, elhívtalak az igazságért, én fogom a kezedet. Megőrizlek, és benned ajándékozom meg szövetségemmel népemet, világosságommal a nemzeteket”(Ézs 42,6).

S itt nem hallgathatok Ézsaiás könyvének hatvanadik fejezetéről, amelynek az elejéről és a végéről is idéznem kell néhány verset. Az elejéről: „Kelj fel, tündökölj, mert eljött világosságod, rád ragyogott az ÚR dicsősége. Bár még sötétség borítja a földet, sűrű homály a nemzeteket, de fölötted ott ragyog az ÚR, dicsősége meglátszik rajtad. Világosságodhoz népek jönnek, és királyok a rád ragyogó fényhez”(Ézs 60,1-3). S a végéről: „Nem a nap lesz többé napvilágod, és nem a hold fénye világít neked, hanem az ÚR lesz örök világosságod, és Istened lesz ékességed. Nem megy le többé a napod, és a holdad sem fogy el, mert az ÚR lesz örök világosságod, letelnek a gyászod napjai”(Ézs 60,19-20).

Nyilván lehetne még más idézeteket is találni, de vegyük immár magunk elé az Újszövetséget. Amikor Jézus a megkísértése után prédikálni kezdett, Máté ezeket a szavait jegyezte föl: „A nép, amely sötétségben él, nagy világosságot lát, és akik a halál árnyékának földjén élnek, azoknak világosság támad”(Mt 4,16).

Majd Jézus megdicsőülésének történetében ezt írja: „És szemük láttára elváltozott: arca fénylett, mint a nap, ruhája pedig fehéren ragyogott, mint a világosság”(Mt 17,2).

Azután János evangéliumában így szólalt meg Jézus: „Én vagyok a világ világossága: aki engem követ, nem jár sötétségben, hanem övé lesz az élet világossága”(Jn 8,12).

A Cselekedetek könyvében, a huszonhatodik fejezetben, Pál, Agrippa király előtt így számolt be a megtéréséről: „Déltájban az úton láttam, ó, király, amint a mennyből a nap fényénél is ragyogóbb világosság sugároz körül engem és útitársaimat”(ApCsel 26,13).

Íme, ekkor szólította meg Pált az a feltámadott Jézus, akit eddig ő üldözött. S Jézus ezt mondta neki: „Azért küldelek el, hogy nyisd meg a szemüket, hogy a sötétségből a világosságra, és a Sátán hatalmából az Istenhez térjenek, hogy az énbennem való hit által megkapják bűneik bocsánatát, és örökséget nyerjenek azok között, akik megszenteltettek”(ApCsel 26,18).

S akkor megszólal Pál a mai igénkben, és ezt mondja az efezusiaknak: „Ezért vagyok én, Pál Krisztus Jézus foglya értetek, a pogányokért”(Ef 3,1).

Pál, aki a damaszkuszi úton a bőrén érezte Krisztus szeretetét, örökre foglya maradt annak. Hogyan is feledhette volna, hogy ő, aki üldözte Krisztus követőit, s ez által magát Krisztust is, ekkora kegyelmet nyert Tőle! Pál nem is állt meg a szolgálatban, a Krisztusról szóló evangélium hirdetésében, soha. Az sem rettentette el, hogy az akkori világ egyik legnagyobb városában, Efezusban kellett hirdetnie a világ Világosságát, hiszen ő maga látta azt. Pedig igazán nem volt könnyű dolga Efezusban. Ez a város volt Kelet kapuja, hatalmas kikötőjével. Mint világváros és kikötőváros, ki volt téve minden szellemi áramlatnak, legyen az jó vagy káros. Ugyanakkor Efezus a pogányság egyik jelentős városa is volt: Artemisznek emelt lenyűgöző temploma az ókori világ hét csodája közé tartozott. A hatalmas építményben hatvanhat sorban huszonnégyezer ember tudott helyet foglalni.

Pál apostol a második és a harmadik missziói úton is járt Efezusban. Igehirdetésének, bizonyságtételének biztosan szerepe is van az efezusi gyülekezet létrejöttében. A Cselekedetek könyvéből tudjuk, hogy egy Demeter nevű ötvös zavargást szított Pál és munkatársai ellen, mert az ezüstből készített Artemisz szobrocskák árusításából nagy jövedelemre tett szert. Attól félt, hogy a Krisztus hit elterjedése, csökkentheti Artemisz tiszteletét, és ezzel együtt az ő bevételét is.

Íme, ilyen előzmények után írja Pál apostol az efezusiaknak címzett levele ötödik fejezetében: „Senki meg ne tévesszen titeket üres beszédével, hiszen éppen ezekért sújtja Isten haragja az engedetlenség fiait. Ne vegyetek tehát részt ezekben! Mert egykor sötétség voltatok, most azonban világosság vagytok az Úrban: éljetek úgy, mint a világosság gyermekei. A világosság gyümölcse ugyanis csupa jóság, igazság és egyenesség. Ítéljétek meg tehát, mi az, ami kedves az Úrnak, és ne vegyetek részt a sötétség haszontalan cselekedeteiben, hanem inkább leplezzétek le ezeket. Mert amiket titokban tesznek, azokról még beszélni is szégyen, de mindaz, amit a világosság leleplez, nyilvánvalóvá lesz. Mert minden, ami nyilvánvalóvá lett, az világosság. Ezért mondja: „Ébredj fel, aki alszol, támadj fel a halálból, és felragyog neked a Krisztus” (Ef 5,6-13).

Pál apostol tehát úgy érti az Isten titkát, hogy az örömhírből nincsen kizárva egyetlen nép, egyetlen ember sem. Akik egykor távol voltak, azok Krisztusban közel kerültek Istenhez. Akik eddig idegenek és jövevények voltak, azok most polgártársai a szenteknek, háza népe Istennek. Akik eddig Krisztus nélkül éltek, most azoknak is kegyelemből van üdvössége a Krisztusba vetett hit által.

Nos, szeretett Testvéreim, a világ nem sokat változott. Igaz, az apostoli korban sorra gyúltak meg az új gyülekezetek pislogó lángjai, jelezvén, hogy Krisztus világossága jelen van a világban. De a keresztyénség mindig is kisebbségben volt. S így van ez ma is. Egy 2012-ben készült felmérés szerint a föld lakosságának mintegy 31,5% -a keresztyén. Isten világosságát, bizony még nagyon sok helyen kell fölragyogtatni, hogy a szívekben föltámadjon a Krisztus!

S ez most a mi feladatunk! Hát csak engedjük, hogy Istennek Jézus Krisztusban megjelent kegyelme és szeretete ejtse foglyul a mi szívünket is. Ma, amikor a világ, ha lehet még messzebb van Istentől, még jobban eltávolodott Krisztustól, és nem Isten törvénye szerint él szeretetben, a mi feladatunk a világ elé élni, hogy az Isten törvénye jó, felüdíti a lelket! Hogy jó az Isten akarata szerint szeretetben és békességben élni!

S ebben, a nem kis feladatban, legyenek segítségünkre és bátorításunkra Pál apostol szavai, amelyekkel nem sokkal a mai igénk után, így biztatja az efezusiakat: „Ezért meghajtom térdemet az Atya előtt, akiről nevét kapja minden nemzetség mennyen és földön: adja meg nektek dicsőségének gazdagsága szerint, hogy hatalmasan megerősödjék bennetek a belső ember az ő Lelke által; hogy Krisztus lakjék szívetekben a hit által, a szeretetben meggyökerezve és megalapozva képesek legyetek felfogni minden szenttel együtt: mi a szélesség és hosszúság, magasság és mélység; és így megismerjétek Krisztus minden ismeretet meghaladó szeretetét, hogy Isten mindent átfogó teljességére jussatok. Aki pedig mindent megtehet sokkal bőségesebben, mint ahogy mi kérjük vagy gondoljuk, a bennünk munkálkodó erő szerint: azé a dicsőség az egyházban Krisztus Jézus által nemzedékről nemzedékre, örökkön örökké”(Ef 3,14-21).

                                                       †Ámen

Imádkozzunk!

Hálát adunk neked, mennyei Atyánk, hogy nem hagytad elveszni a világot bűneiben, hanem elküldted egyszülött Fiadat a világ világosságául. Add, hogy nekünk is felragyogjon a Krisztus: hogy meglássuk és megbánjuk bűneinket, és felszabadultan, örvendezve éljünk és szolgáljunk az ő világosságában.                                                       †Ámen

Énekek: 185 2 186 46