Vízkereszt ünnepi istentisztelet

Vízkereszt Ünnepi Istentisztelet

Január 6. szerda 18:00. Élő közvetítés a YouTube csatornánkon.

Igét hirdet: Veperdi Zoltán lelkész

Részletek Dr. Jánossy Lajos Az egyházi év útmutatása című tanulmányából

III. Epifánia (Vízkereszt)

Epifánia (epiphaneia, theophaneia = Isten Fiának megjelenése, Isten eljötte, ittlétének és dicsőségének kinyilatkoztatása, a testté lett Ige isteni dicsőségének felragyogása) az egyházi év második nagy Krisztus ünnepe (jan. 6), amely régebbi a karácsonynál és keletről terjed el nyugaton is.

Eredetileg keleten ezzel a misztikus-szimbólikus jellegű ünneppel ünnepelte az egyház Krisztus születését, az Istenember eljöttét. Amikor (a IV. században) nyugaton is elterjed, már változás következik be és az ünnep középpontjába Jézus megkeresztelése kerül … majd még tovább megy nyugat liturgikus alakító ereje és készsége, amely az egyházi év isteni drámájának kialakításában és rendezésében olyan csodálatosan nyilatkozik meg: epifánia ünnepét a betlehemi üdvténnyel egybekapcsolva, homlokterébe a napkeleti bölcsek Krisztus imádását teszi, mint amelyben az Újszülött Király földi életében egészen nyilvánvaló Krisztus istenségének epifániája. (A katakombákban talált festmények szerint Rómában már a IV. században ismerik a betlehemi csillagot, amely megáll a jászolbölcső felett és az Újszülött imádására, vezeti a napkeleti bölcseket.)

A középkor végéről való egyik szertartáskönyv pedig már így magyarázza ezt a nagy ünnepet: „Az egyház ezt a napot hármas kinyilatkoztatás alapján üli meg, ezért van három neve. Először epifániának nevezzük, mert Krisztust kinyilatkoztatta a pogányoknak, a három királynak. Másodszor theofániának nevezzük, mert Jézus megkeresztelésénél, a Jordánnál, ezen a napon az egész Szentháromság kinyilatkoztatta magát – az Atya az igében, a Fiú közvetlen személyes tettében és a galambként leszálló Szentlélek. Harmadszor pedig bethfániának nevezzük ezt a napot, a házat jelentő „beth” szóról, mert Jézus a kánai menyegzői házban azzal, hogy a vizet borrá változtatta, először mutatta meg dicsőségét és először bizonyította meg, hogy Isten”.

Nyugaton az első helyen említett mozzanat válik uralkodóvá és Krisztus isteni dicsőségének kinyilatkoztatása, felragyogása a pogány bölcsek előtt lassankint magával hozza a missziói motívum érvényesülését is, amelyre azonban sohasem korlátozható az ünnep üzenete, bár kétségtelenül ezt is magában foglalja. A királyok Királya isteni dicsőségének hatalmát, országát más eszközökkel terjeszti, mint e világ, mint a gyilkos Heródes, és a napkeleti bölcsek már követei az egész pogány embervilágnak, amely majd megérkezik Krisztushoz, hogy Őt imádja.

Epifánia ünnepe valóban az incarnatio csodájának dicsőséges kinyilatkoztatása, amely a karácsonyi evangélium beteljesedése itt a földön: „… és láttuk az Ő dicsőségét, mint az Atya Egyszülöttjének dicsőségét, aki teljes vala, kegyelemmel és igazsággal!” (Ján. ev. 1, 14/b.)

Az ádventben meghirdetett Krisztus-jövetel lesz nyilvánvalóvá ezen a nagy ünnepen, amelyet eredetileg karácsonyhoz hasonlóan ugyancsak nyolc napon átünnepelt az egyház.. Csupa fény, mennyei világosság ez az ünnep, amelyben Krisztus isteni dicsőse tündököl, és ez teszi szent öröm és imádás boldog diadalmas ünnepévé. Az Újszülött Király már nem jászolbölcsőben fekszik, hanem sz. Mária térdén ül, fején királyi korona, jobbjában uralkodói jogar, baljában – mint királyi alma – a földgolyó. Jézus Krisztus Isten dicsőségének tükröződése, valóságos jelenléte ezen a világon!

 A karácsonykor egészen határozottan jelentkező szenvedés-áldozat momentumból (v. ö. dec. 26!) itt alig van valami; minden mennyei fényességben ragyog, legfeljebb a mirha sejteti a keresztet.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük