Veperdi Zoltán igehirdetése, 2020. december 20.

†

Ádvent 4. vasárnap

Jel 22, 1-9

Pesthidegkút, 2020. december 20.

Kegyelem nékünk és békesség Istentől, a mi Atyánktól és az Úr Jézus Krisztustól. †Ámen

Hallgassa meg a keresztyén gyülekezet Isten igéjét, amelyet Anyaszentegyházunk Ádvent negyedik vasárnapjára az igehirdetés alapjául választott! Feljegyezve találjuk Jel 22,1-9-ben a következőképpen:

„¹Azután megmutatta nekem az élet vizének folyóját, amely ragyogó, mint a kristály, és az Isten és a Bárány trónjából ered. ²A város főútjának közepén, a folyó két ága között van az élet fája, amely tizenkétszer hoz termést, minden egyes hónapban megadja termését, és a fa levelei a népek gyógyítására szolgálnak. ³És semmi nem lesz többé átok alatt a városban, hanem az Isten és a Bárány trónja lesz benne: szolgái imádják őt, ⁴és látni fogják az ő arcát, és az ő neve lesz a homlokukon. ⁵Éjszaka sem lesz többé, és nem lesz szükségük lámpásra, sem napvilágra, mert az Úr Isten fénylik fölöttük, és uralkodnak örökkön-örökké.

⁶És ezt mondta nekem: Ezek az igék megbízhatók és igazak, mert az Úr, a próféták lelkének Istene küldte el angyalát, hogy megmutassa szolgáinak mindezt, aminek hamarosan meg kell történnie. ⁷És íme, eljövök hamar: boldog, aki megtartja e könyv prófétai igéit. ⁸Én, János, hallottam és láttam ezeket, és amikor hallottam és láttam, leborultam az angyal lába előtt, hogy imádjam őt, aki megmutatta nekem ezeket. ⁹De ő így szólt hozzám: Vigyázz, ne tedd, mert szolgatársad vagyok neked és testvéreidnek, a prófétáknak és azoknak, akik megtartják e könyv igéit: Istent imádd!”

Keresztyén Gyülekezet, szeretett Testvéreim az Úr Jézus Krisztusban! Ádvent negyedik vasárnapján, amikor Ágendánk arra biztat minket, hogy „Menjetek eléje örvendezéssel!”, az előttünk lévő igékben, csupa igazmondóval találkozunk. S azt gondolom, igazán hálásak lehetünk azért, hogy mindössze négy nappal Krisztus megszületésének ünnepe előtt, arról győződhetünk meg, hogy Isten igéi megbízhatók és igazak!

Itt van mindjárt Keresztelő János, az oltári igénkben. A hagyományos értelemben vett próféták közül, ő az utolsó, ahogy azt Jézus kijelentette: „Mert valamennyi próféta és a törvény is Jánosig prófétált. És ha el akarjátok fogadni, ő maga Illés, akinek el kellett jönnie. Akinek van füle, hallja!”(Mt 11,13-15).

Emlékszünk arra is, hogy például Jeremiás korában, voltak az úgynevezett „kultuszi próféták”. A templom hivatalos prófétái, akik nem azt jövendölték, amit Isten mondott nekik, ha egyáltalán szólt hozzájuk az Isten, hanem azt, amit a király szeretett volna hallani. Nyilván, ezzel éppenséggel az ő saját érdekük is érvényesült, mert a helyük biztos maradt a szolgálatban.

S akkor megjelent az igazmondó Jeremiás, aki valóban az Isten igéjét szólta. Hát persze, hogy a kultuszi próféták mindent megpróbáltak azért, hogy ellehetetlenítsék, hiteltelenné tegyék, az életét tönkretegyék. (Ugye, milyen ismerős ez nekünk is?) De nem sikerült nekik, mert Isten – az Ő ígérete szerint – megerősítette, és mindenen át megvédte igaz prófétáját!

Tudjuk, hogy Jézus korában a zsidóság felfokozott vágyakozással várta a Messiást. Voltak is hamis emberek, akik ezt igyekeztek kihasználni. A Cselekedetek könyvében, Gamáliel ezt mondta a Nagytanácsban: „Izráelita férfiak! Jól gondoljátok meg, hogy mit akartok tenni ezekkel az emberekkel! Mert nem is olyan régen felkelt Teudás, és azt állította magáról, hogy ő valaki, csatlakozott is hozzá mintegy négyszáz ember, de végeztek vele; akik pedig bíztak benne, azok mind elszéledtek, és ügyük semmivé lett. Azután felkelt a galileai Júdás az összeírás idején. Sokakat állított a maga pártjára, de ő is elpusztult; akik pedig bíztak benne, azok is mind szétszóródtak. A mostani esetre is azt mondom: hagyjátok békén ezeket az embereket, és bocsássátok el őket. Mert ha emberektől való ez a szándék vagy ez a mozgalom, akkor megsemmisül; ha pedig Istentől való, akkor úgysem tudjátok megsemmisíteni őket, és még úgy tűnhetne, hogy Isten ellen harcoltok”(ApCsel 5,35-39).

Most felkel egy újabb ember, Keresztelő János. Rögtön megjelennek nála a papok és a léviták, hogy tudakozódjanak felőle: „Ki vagy te?”(Jn 1,19). És János igazat mond. Nem ő a Krisztus. Nem is Illés. Hiszen Keresztelő János Zakariás és Erzsébet fia. A teste tehát Jánosé, de a lelkülete olyan, mint Illésé: igaz próféta. Akinek van füle, így hallja Jézus kijelentését. És Keresztelő János nem is a Mózes által megjövendölt próféta. (5Móz 18)

Igaz tehát, amikor önmagát így mutatta be: „Én kiáltó hang vagyok a pusztában: egyengessétek az Úr útját”, ahogyan Ézsaiás próféta megmondta… Én vízzel keresztelek. De közöttetek áll az, akit ti nem ismertek, aki utánam jön, és én arra sem vagyok méltó, hogy saruja szíját megoldjam”(Jn 1,23.26-27).

Íme, ezek után, vegyük immár magunk elé mai igénket is, a Jelenések könyvének huszonkettedik fejezetét. János egy angyal kíséretében járja be a mennyet, látja és hallja azt, amiknek még ezekben az utolsó időkben meg kell lennie.

Mindaz, amit János látott és hallott, teljesen lenyűgözte. Ámulattal gyönyörködött az élet vizének folyójában. Melynek forrása az Isten és a Bárány trónusa. Hiszen a rajta ülőktől ered minden élet, még az örök élet is.

A város főútjának közepén, az élet folyójának két ága között van az élet fája. Amelyet az Éden-kertből való kiűzetés óta nem láthatott az emberek közül senki – legalábbis a Biblia nem ír róla.

S az élet fája minden hónapban terem, ami azt mutatja, hogy állandóan meghozza gyümölcsét. Tehát az örök élet örökre biztosított! S a fának a levelei a népek gyógyítására szolgálnak. Mivel az új Jeruzsálemben nem lesz könny, halál, gyász, jajkiáltás, fájdalom, én ezt úgy értem, hogy minden feltétel adott ahhoz, hogy a romolhatatlan testünk valóban romolhatatlanné, és a halandó testünk valóban halhatatlanná legyen az új teremtésben!

Elképzelhetetlen érzés lehetett, amikor János látta az Isten és a Bárány trónusát. És látta Isten és a Bárány világosságát, amely betöltötte a várost. Ezért nincs szüksége a mennyei Jeruzsálemnek se napra, se holdra, mert az Isten dicsősége világosította meg, és lámpása a Bárány.

Íme, ez ugyanaz a világosság, amely a teremtés első három napján ragyogott a világ felett, hiszen a világító égitesteket, a napot, a holdat, csak a negyedik napon teremtette meg Isten.

Jánost annyira elragadott minden, amit látott és hallott, hogy leborult az angyal lába előtt. Imádni akarta a teremtményt. Emlékszünk, a sátán mi mindent ígért Jézusnak, csak hogy leboruljon előtte, és imádja őt. De nem sikerült neki. A sátán hazug ígéretei nem hatottak Jézusra. De Isten csodálatos világa, s az a tény, hogy mindez hit által a miénk, Jánost arra késztette, hogy saját kicsinységét, erőtlenségét, elveszettségét átélje. Annyira kegyelemmel teljes állapotba került, hogy leborult az angyal előtt. Talán azt érzékelte, hogy már nem is a küldött, hanem maga a Küldő előtt áll.

S akkor megszólalt az igazmondó angyal: „Vigyázz, ne tedd, mert szolgatársad vagyok neked és testvéreidnek, a prófétáknak és azoknak, akik megtartják e könyv igéit: Istent imádd!”(Jel 22,9).

Pedig az angyal már előre elmondta Jánosnak: „Ezek az igék megbízhatók és igazak, mert az Úr, a próféták lelkének Istene küldte el angyalát, hogy megmutassa szolgáinak mindezt, aminek hamarosan meg kell történnie”(Jel 22,6).

Igaz, ezután a Bárány szavát hallotta János: „És íme, eljövök hamar: boldog, aki megtartja e könyv prófétai igéit”(Jel 22,7).

S talán itt érdemes azt is elmondanunk, hogy ahol az angyal azt mondja: ezek az igék megbízhatók és igazak, a görög szöveg a következő kifejezéseket használja. Az első a „πιστος” (pisztosz), amely azt jelenti: hűséges, igaz, hív. A másik pedig az „αληθινος” (áléthinosz), melynek jelentése: valódi, igazi, nevének mindenben megfelelő.

A hallgató, illetve az olvasó, tehát nem kételkedhet az Isten igéjében. Mert amit az angyal elmondott és megmutatott Jánosnak, mindaz az Istentől van. Attól az Istentől, akik a próféták lelkét is szólásra indította. Nem kétséges, ez csak az igaz prófétákra vonatkozik. Például Ézsaiásra, aki által így szólt Isten: „Mert ahogyan az eső és a hó lehull az égből, és nem tér oda vissza, hanem megöntözi a földet, termővé és gyümölcsözővé teszi; magot ad a magvetőnek és kenyeret az éhezőnek, ilyen lesz az én igém is, amely számból kijön: nem tér vissza hozzám üresen, hanem véghezviszi, amit akarok, eléri célját, amiért küldtem”(Ézs 55,10-11).

Mi tehát, teljes bizalommal menjünk örvendezéssel Az elé, Aki megígérte, hogy Megváltót ad a világnak, és ezt az ígéretét Karácsonykor be is teljesítette. Menjünk örvendezéssel Az elé, Aki ezt mondta: „Jöjjetek énhozzám mindnyájan, akik megfáradtatok és meg vagytok terhelve, és én megnyugvást adok nektek”(Mt 28,11). Higgyünk örvendezéssel Annak, Aki ezt ígérte: „Bizony, mondom nektek: aki hallja az én igémet, és hisz abban, aki elküldött engem, annak örök élete van, sőt ítéletre sem megy, hanem átment a halálból az életbe”(Jn 5,24).

Menjünk örvendezéssel Jézus Krisztus elé, Aki azt ígéri: „Íme, eljövök hamar”(Jel 22,7).

S ha ebben az örvendezésben nem feledkezünk meg arról, hogy csak az Istent imádjuk, és csak a Fiúban hiszünk, akkor örök életünk van!

                                                                  †Ámen

Imádkozzunk!

Úr Jézus Krisztus! Jöveteledet várja néped. Kérünk, igéddel tisztíts minket, szenteld meg életünket, öltöztess fel az igazság, béke, irgalmasság és szeretet cselekedeteivel, hogy büntetlenül állíthass színed elé, és ígéreted szerint veled éljünk örökké boldogan.

                                                                  †Ámen

Énekek: 148 2 137 293