Veperdi Zoltán igehirdetése, 2020. december 6.
†
Ádvent 2. vasárnap
Jak 5, 7-11
Lelkészotthon, Modori u. 2020. december 6.
Kegyelem nékünk és békesség Istentől, a mi Atyánktól és az Úr Jézus Krisztustól. †Ámen
Hallgassa meg a keresztyén gyülekezet Isten igéjét, amelyet Anyaszentegyházunk Ádvent második vasárnapjára az igehirdetés alapjául választott! Feljegyezve találjuk Jak 5,7-11-ben a következőképpen:
„Legyetek tehát türelemmel, testvéreim, az Úr eljöveteléig. Íme, a földművelő várja a föld drága gyümölcsét, és türelmesen várja, amíg az korai és késői esőt kap. 8Legyetek tehát ti is türelemmel, és erősítsétek meg a szíveteket, mert az Úr eljövetele közel van. Ne panaszkodjatok, testvéreim, egymásra, hogy el ne ítéltessetek! Íme, a bíró az ajtó előtt áll. Vegyetek példát, testvéreim, a szenvedésben és a türelemben a prófétákról, akik az Úr nevében szóltak. Íme, boldognak mondjuk azokat, akik tűrni tudtak a szenvedésekben. Jób állhatatosságáról hallottatok, és láttátok, hogyan intézte a sorsát az Úr; mert igen irgalmas és könyörületes az Úr”(Jak 5,7-11).
Keresztyén Gyülekezet, szeretett Testvéreim az Úr Jézus Krisztusban! Ádvent második vasárnapján, íme Ágendánk ezt a mondanivalót helyezi elénk: „Ítélet előtt, kegyelem alatt”.
S azért jó ezt meggondolunk, mert figyelmünket felhívja arra, hogy két Ádvent között élünk. A „kegyelem alatt” kifejezés világossá teszi előttünk, hogy Jézus eljött, meghalt bűneink miatt, hogy nekünk örök váltságot szerezzen. Más szóval kegyelem alatt folytathatjuk évről-évre földi vándorutunkat.
Az „ítélet előtt” szókapcsolat pedig kikerülhetetlenné teszi számunkra azt a tényt, hogy Jézus újra el fog jönni, és megítél minden embert. Mert Isten neki adott minden hatalmat mennyen és földön. S nekünk pedig, az ítéletre nézve, azért lehet reménységünk, mert az Ítélőbíró kegyelme alatt várjuk azt a napot!
Emlékezzünk csak, hogyan is olvastunk erről az oltári igében: „És jelek lesznek a napban, a holdban és a csillagokban, a földön pedig a tenger zúgása és háborgása miatt kétségbeesnek a népek tanácstalanságukban. Az emberek megdermednek a félelemtől és annak sejtésétől, ami az egész földre vár, mert az egek tartóoszlopai megrendülnek. És akkor meglátják az Emberfiát eljönni a felhőben nagy hatalommal és dicsőséggel”(Lk 21,25-27).
Ez tehát a második Ádvent. Amikor Jézus nem erőtlen csecsemőként jön el, mint az első Ádventben; hanem nagy hatalommal és dicsőséggel! S akkor az Ő dicsősége egyszerre ragyog majd föl az egész földön, és nem csak a betlehemi mezőn a pásztorok előtt!
S íme, Jézusnak mind a két eljövetelekor, örömhír szólította meg az embert. Első alkalommal ezt mondta az angyal a pásztoroknak: „Ne féljetek, mert íme, nagy örömet hirdetek nektek, amely az egész nép öröme lesz: üdvözítő született ma nektek, aki az Úr Krisztus, a Dávid városában”(Lk 2,10-11).
A második Ádventről pedig maga Jézus mondta el a tanítványainak: „Amikor pedig ezek elkezdődnek, egyenesedjetek fel, és emeljétek fel a fejeteket, mert közeledik a megváltásotok”(Lk 21,28). Amíg pedig ezek megtörténnek, arra az időre nézve Jézus ezt mondja nekünk Lukács evangéliumában: „Legyetek tehát éberek, és szüntelen könyörögjetek, hogy legyen erőtök kimenekülni mindazokból, amik történni fognak, és hogy megállhassatok az Emberfia előtt”(Lk 21,36).
S íme, a mai igénkben, a Jakab levél is valami hasonlóról tesz tanúbizonyságot, mondván: „Legyetek tehát türelemmel, testvéreim, az Úr eljöveteléig”(Jak 5,7).
S itt számolnunk kell azzal is, hogy a Jakab levél az első évszázad vége felé keletkezett. Vagyis hatvan-hetven évvel Jézus mennybemenetele után. S éppen a mai oltári igében hallottuk Jézustól ezt is: „Bizony mondom nektek: nem múlik el ez a nemzedék addig, amíg mindez meg nem lesz”(Lk 21,32).
Jézusnak ezt a kijelentését bizonyára akkor értelmezzük helyesen, ha nem csak a saját korában élt nemzedékre értjük, hanem az egész emberi nemzetségre! Így teljesen világos, hogy az emberiség jelenlegi története addig tart, amíg Jézus visszajövetele be nem következik. Az új ég és az új föld megteremtésével pedig, immár egy teljesen új korszak kezdődik, amely örökké tart.
Sokkal izgalmasabb az a kérdés, hogy mikor fog bekövetkezni Jézus visszajövetele? Pál apostol ezt írta a korinthusiaknak az első levélben: „Íme, titkot mondok nektek: nem fogunk ugyan mindnyájan meghalni, de mindnyájan el fogunk változni. Hirtelen egy szempillantás alatt, az utolsó harsonaszóra; mert meg fog szólalni a harsona, és a halottak feltámadnak romolhatatlanságban, mi pedig elváltozunk”(1Kor 15,51-52).
Az apostol tehát abban a hitben végezte kiváló szolgálatát, hogy Jézus visszajövetele még az ő életükben be fog következni. Mi pedig még itt vagyunk, noha Jézus feltámadása és mennybemenetele óta eltelt nagyjából ezerkilencszázkilencven év! Pál, hogy is mondjam, elég elől áll a teológusok között, de ebben tévedett. Hiszen Jézus megmondta: „Azt a napot pedig és azt az órát senki nem tudja, sem az ég angyalai, sem a Fiú, hanem csak az Atya egyedül”(Mt 24,37).
Ezért időszerű számunkra is a Jakab levél intése, hogy türelemmel folytassuk életünket, az ítélet előtt, s a kegyelem alatt, az Úr eljöveteléig. S az az egy biztos, hogy napról-napra közelebb kerülünk ahhoz az órához!
De nézzük, mit is mond a Jakab levél! Először a földművelőt hozza példaként. Aki előkészíti a talajt, elülteti a magot, gondozza a felnövekvő növényt, idejét, erejét nem kímélve! S közben türelemmel várja a korai- és a késői esőt is, hogy végül elvehesse jutalmát, az érett gyümölcsöket.
A mi türelmes várakozásunk tehát egyáltalán nem tétlenség! Az első, amit Jakab tanácsa szerint tennünk kell, az a szívünk folyamatos megerősítése. Világos, saját magunkkal is törődnünk kell. Éspedig a legfontosabb, hogy a szívünket kell megerősíteni! Azt gondolom, ez nem más, mint a hitünk szüntelen táplálása, erősítése. Jézus szerint: „A szívből származnak a gonosz gondolatok, gyilkosságok, házasságtörések, paráznaságok, lopások, hamis tanúskodások és istenkáromlások”(Mt 15,19).
Ha tehát a szívünk, vagy ha tetszik, a hitünk a helyén van, elég erős, akkor bármennyit tudunk türelemmel várni az Úr jövetelére, úgy, hogy mindvégig megtartjuk parancsolatait, és cselekedjük akaratát! Tudván azt is, hogy az Úr eljövetele közel van!
Jakab második tanácsa ez: „Ne panaszkodjatok, testvéreim, egymásra, hogy el ne ítéltessetek!”(Jak 5,9). Nem járunk messze az igazságtól, ha azt mondjuk, hogy ez a tanács lényegében a második nagy parancsolat. S a sorrend is tökéletes, hiszen akkor tudjuk Krisztus szerint szeretni a felebarátainkat, ha a mi szívünk, a mi hitünk, rendben van. S azzal, hogy ha panaszkodunk a másik emberre, azt tesszük szóvá, hogy szerintünk mi az, amit rosszul csinál, vagy éppen nem végez el. Ezzel lényegében megítéljük őt. Ez pedig már, éppen a szeretetlenségnek a jele!
Megint Jézusra kell hivatkoznunk, amikor a Hegyi Beszédben ezt mondja: „Ne ítéljetek, hogy ne ítéltessetek! Mert amilyen ítélettel ítéltek, olyannal fogtok megítéltetni; és amilyen mértékkel mértek, nektek is olyannal mérnek majd. Miért nézed a szálkát a testvéred szemében, a saját szemedben pedig még a gerendát sem veszed észre?”(Mt 7,1-3).
Türelmesnek kell tehát lennünk a felebarátunkkal is, tudván, hogy a Bíró az ajtó előtt áll. Bármikor beléphet!
S a harmadik, amit Jakab a szívünkre helyez, a következő: „Vegyetek példát, testvéreim, a szenvedésben és a türelemben a prófétákról, akik az Úr nevében szóltak”(Jak 5,10).
A levélben a görög kifejezés: „κακοπαθεια” (kákopáteiá) azt jelenti: szenvedés, szerencsétlenség, nyomorúság, nehézség. Nagyjából erről szól a földi életünk. Persze, sok öröm is ér bennünket, főleg ha szeretetet kapunk egymástól. De senki sem mentes testi-lelki bajoktól, váratlan nehézségektől! Főleg azok nem, akik az Úr nevében szólnak. Akik bátran hirdetik a Krisztust. Akár régen, akár ma! Hiszen emlékszünk, a tanítványok két kivétellel erőszakos halállal haltak meg. Kivéve Jánost; illetve Júdást, de hát az öngyilkosság is végső soron erőszakos halál.
Itt is nagyon fontos, hogy az embernek legyen erős szíve, rendíthetetlen hite. Mint volt a prófétáknak. Jeremiásra gondolhatunk, vagy Dánielre. De Pál apostolt is kivégezték. Ők pedig, a tanítványokkal együtt, mind türelemmel viselték a szenvedéseket, példaként nekünk.
Jézus világosan megmondta a tanítványainak: „De mindezek előtt kezet emelnek rátok, és üldöznek titeket, átadnak benneteket a zsinagógáknak, és börtönbe vetnek, királyok és helytartók elé vezetnek titeket az én nevemért. De ez alkalom lesz nektek a tanúságtételre. Kiszolgáltatnak titeket még a szülők, testvérek, rokonok és barátok is, egyeseket meg is ölnek közületek, és mindenki gyűlöl majd titeket az én nevemért. De egyetlen hajszál sem vész el a fejetekről. Állhatatosságotokkal nyeritek meg majd a lelketeket”(Lk 21,12-13.16-19).
Pontosan erre rímel igénk utolsó verse, amelyben egy boldog-mondás is megszólal: „Íme, boldognak mondjuk azokat, akik tűrni tudtak a szenvedésekben. Jób állhatatosságáról hallottatok, és láttátok, hogyan intézte a sorsát az Úr; mert igen irgalmas és könyörületes az Úr”(Jak 5,11).
Ma, amikor az antikrisztus támad, és dühödt erővel akar eltörölni mindent, ami szent; megváltoztatni a teremtés jó rendjét; feje tetejére állítani az Isten tökéletes törvényét, Jakab biztatása igenis időszerű számunkra!
Azt látjuk, amit Ézsaiás próféta jövendölt: „Az ÚR elpusztítja, felforgatja a földet, feldúlja felszínét, szétszórja lakóit. Olyan lesz a köznép, mint a pap; a szolga, mint ura; a szolgálóleány, mint úrnője; az eladó, mint a vásárló; a kölcsönadó, mint a kölcsönkérő, és a hitelező, mint az adós. Teljesen elpusztul a föld, teljesen kifosztják… Gyalázatossá tették lakói a földet, mert megszegték a törvényeket, megmásították a rendelkezéseket, megszegték az örök szövetséget”(Ézs 24,1-3.5).
Egyet tehetünk: türelmesen tűrünk, és szüntelenül hirdetjük az evangéliumot! Mert tudjuk, hogy ítélet előtt, de kegyelem alatt élünk. Mert tudjuk, „Hogy mi, akik Krisztus Jézusba kereszteltettünk, az ő halálába kereszteltettünk! A keresztség által ugyanis eltemettettünk vele a halálba, hogy amiképpen Krisztus feltámadt a halálból az Atya dicsősége által, úgy mi is új életben járjunk. Ha ugyanis eggyé lettünk vele halálának hasonlóságában, még inkább eggyé leszünk vele feltámadásának hasonlóságában is”(Róm 6,3-5) – írja Pál a Római levélben.
Ádvent van. Várjuk Karácsonyt, hogy ebben az évben is megemlékezhessünk a Megváltó megszületéséről. S bizalommal várjuk az Ő második eljövetelét is, amikor – hitünk szerint – elnyerjük türelmes földi életünk, szolgálatunk romolhatatlan gyümölcsét, az örök életet.
†Ámen
Imádkozzunk!
Úr Jézus! Emlékeztess ítéletedre. Értesd meg velünk, hogy életünkkel tartozunk neked. Láttasd be velünk, hogy türelmed és szereteted tart minket. Minden napot azért adsz, hogy legyen időnk felkészülni jöveteledre. Segíts, hogy türelemmel és szeretettel szolgáljunk itt a földön. S majd örök szeretetedet élvezhessük eljövendő országodban.
†Ámen
Énekek: 133 2 142 46
