Veperdi Zoltán igehirdetése, 2020. 06. 21.
Szeretettel köszöntöm a gyülekezetet, és ha a tepmlomszentelésre is lesz emlékezés, akkor külön is kérem Isten áldását a templomra, benne a gyülekezetre, és az elhangzó igehirdetésekre!
†
Szentháromság ünnepe után második vasárnap
Ez 33, 30-33
Fébé Anyaház, Lelkészotthon, 2020. június 21.
Kegyelem nékünk és békesség Istentől, a mi Atyánktól, és az Úr Jézus Krisztustól. †Ámen
Hallgassa meg a keresztyén gyülekezet Istennek igéjét, amelyet anyaszentegyházunk Szentháromság ünnepe után a második vasárnapra, az igehirdetés alapjául választott! Feljegyezve találjuk Ezékiel 33,30-33-ban a következőképpen:
„30Emberfia! Rólad beszélget néped a falak mellett és a házak kapujában. Így beszélgetnek maguk közt: Gyertek csak, hallgassátok, miféle ige jön az ÚRtól! 31Azután eljönnek hozzád, mintha népgyűlésre jönnének; odaül eléd az én népem, hallgatják beszédedet, de nem aszerint élnek. Ismételgetik, mint a pajzán dalokat, de az eszük nyereségen jár. 32Csak ennyi vagy nekik: pajzán dalok énekese, akinek szép a hangja, és jól pengeti a lantot. Hallgatják a beszédedet, de nem aszerint élnek. 33De ha majd beteljesedik – mert beteljesedik! –, akkor megtudják, hogy próféta volt közöttük.” (Ez 33, 30-33)
Keresztyén Gyülekezet, szeretett Testvéreim az Úr Jézus Krisztusban! Szentháromság ünnepe után a második vasárnapon, először hadd emlékeztessek arra, hogy immár előttünk a teljes kinyilatkoztatás. Az egyházi esztendő első felében megismertük a Szentháromság Istent, aki Atya, Fiú, Szentlélek. Vagy úgy is szoktuk mondani: Teremtő, Megváltó, és Megszentelő.
S hadd mondjam el itt azt is, hogy a mai vasárnap mondanivalója ez: „Meg ne vessétek azt, aki szól!” Mert ebből mindjárt az is következik, hogy Isten szól! Isten szól hozzánk. Ha Isten nem szólna hozzánk, nem nyilatkoztatná ki magát, akkor nem is ismernénk Őt! Amíg tehát az elmúlt vasárnap arra szólított fel minket, hogy figyeljünk a hívó szóra, addig ma megtudjuk, ki is Az, Aki szól, illetve arra kapunk felhívást, hogy meg ne vessük azt, Aki szól!
Nos, ki Az, Aki szól? A Bibliában, nevezetesen a legelején, Mózes első könyvében, amikor a Szentháromság Isten első személye, az Atya először megszólal, azt mondja: „Legyen!”(1Móz 1,3). Isten szava tehát teremtő szó!
Érdekes azonban, hogy a Biblia, a világ teremtésének leírását nem Isten szavával kezdi, hanem egy kijelentő mondattal hozza a mindenség tudtára: „Kezdetben teremtette Isten az eget és a földet. A föld még kietlen és puszta volt, a mélység fölött sötétség volt, de Isten Lelke lebegett a vizek fölött”(1Móz 1,1-2).
Íme, ezek után hangzik el először a „legyen”, mégpedig ebben az összefüggésben: „Akkor ezt mondta Isten: Legyen világosság! És lett világosság”(1Móz 1,3). Történt pedig mindez, a teremtés első napján. S minthogy az égbolton világító testek, a Nap és a Hold megteremtése csak a negyedik napon történt, azt kell gondolnunk, hogy a világ történetének első három napján az Isten világossága ragyogott Föld felett. Más szóval, az Isten dicsősége adott világosságot a Földnek. Jó lenne, ha az ember mindig emlékezne erre. S talán akkor eszébe sem jutna megvetni Azt, Aki szól, Aki megszólítja!
Mert Isten megszólította az embert is! Ez már a teremtés hatodik napján történt. Miután Isten megáldotta az embert, ezt mondta nekik: „Szaporodjatok, sokasodjatok, töltsétek be a földet, és hajtsátok uralmatok alá! Uralkodjatok a tenger halain, az ég madarain és a szárazföldön mozgó minden élőlényen! Nektek adok minden maghozó növényt az egész föld színén, és minden fát, amelynek maghozó gyümölcse van: legyen mindez a ti eledeletek!”(1Móz 1,28-29).
Így gondoskodott Isten az emberről: megteremtette számára az életfeltételeket, és biztosította az élet fennmaradását is! Jó lenne erről sem megfeledkezni, és az Istentől kapott Föld kincseivel nem visszaélni, hanem az emberiség javára használni!
Lehetne hosszasan sorolni még, hogy az Atya, vagyis a Teremtő, mikor és hogyan szólt még a világhoz, az emberhez. Én most már csak egyet hoznék ide. Azt, amelyik Jézus megdicsőülésekor történt. Máté evangélista így jegyezte föl: „Íme, fényes felhő borította be őket, és hang hallatszott a felhőből: Ez az én szeretett Fiam, akiben gyönyörködöm, őt hallgassátok!”(Mt 17,5).
Mert ez világossá teszi azt, hogy a Szentháromság Isten második személye, a Fiú, azaz Jézus Krisztus, a Megváltó is szól hozzánk! Erről tesz bizonyságot a Zsidókhoz írt levél kezdete is: „Miután régen sokszor és sokféleképpen szólt Isten az atyákhoz a próféták által, ezekben a végső időkben a Fiú által szólt hozzánk, akit mindennek örökösévé tett, aki által a világot teremtette. Ő Isten dicsőségének kisugárzása és lényének képmása, aki hatalmas szavával hordozza a mindenséget, aki miután minket bűneinktől megtisztított, a mennyei Felség jobbjára ült”(Zsid 1,1-3).
S hogy Jézus hogyan adta nekünk tovább az Atya hívó szavát, arra két példát szeretnék hozni. Az elsőt János evangéliuma írta meg: „Aki nem tiszteli a Fiút, az nem tiszteli az Atyát sem, aki őt elküldte. Bizony, bizony, mondom nektek: aki hallja az én igémet, és hisz abban, aki elküldött engem, annak örök élete van, sőt ítéletre sem megy, hanem átment a halálból az életbe”(Jn 5,23-24).
A második akkor hangzott el, amikor Jézus kiküldte a hetvenkét tanítványt. Lukács írásából idézek, Jézus útnak indító beszédéből: „Menjetek el! Íme, elküldelek titeket, mint bárányokat a farkasok közé… Gyógyítsátok az ott lévő betegeket, és mondjátok nekik: Elközelített hozzátok az Isten országa… Aki titeket hallgat, engem hallgat, és aki titeket elutasít, engem utasít el, és aki engem elutasít, az azt utasítja el, aki elküldött engem”(Lk 10,3.9.16).
Jézus tehát az Atyához hív minket, hogy aki hisz a Fiúban, és személyes Megváltójának tartja, annak örök élete legyen! És óvva int attól, hogy elutasítsuk az Atya hazahívó, megbocsátást és örök szeretet kínáló szavát!
A Szentháromság Isten harmadik személye, a Szentlélek pedig, úgy szólít meg minket, hogy élő Krisztus hitet ébreszt bennünk. Ez által tesz minket megszenteltekké, mert attól kezdve az Istenhez tartozunk.
Nos, szeretett testvérek, ez a Szentháromság Isten hívta el szolgálatra Ezékiel prófétát is. Aki a babiloni fogságban látta meg az Isten dicsőségét. És az Atya megszólította: „Emberfia, állj a lábadra, beszélni akarok veled!”(Ez 2,1).
Majd a Lélek elragadta őt, és elvitte Tel-Ábíbba, a fogságban élőkhöz, akik a Kebár folyó mellett laktak. Isten ott tette őrállóvá Ezékielt. Az volt a feladata, hogy az igazat intse, ha letévedt a helyes útról, illetve a bűnöst megtérésre hívja.
Isten különleges módon gondoskodott arról, hogy Ezékiel csak az Ő igéjét szólhatja. Ezt mondta neki: „Nyelvedet az ínyedhez ragasztom, néma leszel, és nem tudod dorgálni őket, noha engedetlen nép ez. Csak ha én szólok hozzád, és megnyitom a szádat, akkor mondhatod nekik: Így szól az én Uram, az ÚR!… Aki hallgat rá, az hallgat rá, aki nem törődik vele, az nem törődik vele. Hiszen engedetlen nép ez!”(Ez 3,26-27).
A bálványimádás, a törvénysértés, a kevélység, s az erőszak azok a bűnök, amelyeket Isten Ezékiel által megnevezett. Jól ismert ezek mindegyike ma is. Ami az embernek azt az egyetemes megátalkodottságát mutatja, amely a bűnbeeséssel jött a világba. Isten hívó szavának tehát, ma is hangoznia kell, s hangzik is. Isten megbocsátó szeretetét hirdetni kell ma is, és hirdettetik is. Isten kegyelmének erejéről bizonyságot kell tenni ma is, és mi meg is tesszük! A kérdés csak az, hogy figyel-e valaki a hívó szóra? Vagy megveti azt, aki szól?
Ezékielt megvetették, semmibe vették, erről szól a mai igénk is: „Emberfia! Rólad beszélget néped a falak mellett és a házak kapujában. Így beszélgetnek maguk közt: Gyertek csak, hallgassátok, miféle ige jön az ÚRtól! Azután eljönnek hozzád, mintha népgyűlésre jönnének; odaül eléd az én népem, hallgatják beszédedet, de nem aszerint élnek. Ismételgetik, mint a pajzán dalokat, de az eszük nyereségen jár. Csak ennyi vagy nekik: pajzán dalok énekese, akinek szép a hangja, és jól pengeti a lantot. Hallgatják a beszédedet, de nem aszerint élnek. De ha majd beteljesedik – mert beteljesedik! –, akkor megtudják, hogy próféta volt közöttük”(Ez 33,30-33) – mondja Isten Ezékielnek!
Íme, ebben sincs sok változás! Vagy Pünkösdkor, nem azt mondták-e egyesek a tanítványokról, hogy „Édes bortól részegedtek meg”(ApCsel 2,13)? S mit mondtak Pál apostolnak az athéniak: „Majd meghallgatunk erről máskor is”(ApCsel 17,32)!
S talán ma nincsenek sokan, akik magukat felvilágosultnak, meg szabadon gondolkodóknak mondják magukat? És ezzel az indokkal elvetik az örök élet beszédét, és lekicsinylik azokat, akik az Isten igéjét hirdetik?
Pedig azon a napon, amikor majd Jézus visszajön, megtudják, hogy igaz volt mindaz, amit hirdettünk!
Mi azonban, csak nyugodtan maradjunk meg a megszenteltek között. Péterrel együtt kérdezzük: „Uram, kihez mennénk? Örök élet beszéde van nálad”(Jn 6,68). Mert Jézus él! És minket is meg akar ajándékozni az örök élettel. Csak hallgassunk hívó szavára! És meg ne vessük azt, aki szól! Mert akkor örök életünk van!
†Ámen
Urunk, köszönjük, hogy szeretettel szólsz hozzánk, és Megváltónkat is azért küldted el, hogy tanúja legyen hozzánk való irgalmadnak. add, hogy mindig komolyan vegyük igédet, és igyekezzünk tetszésedre élni, Jézus Krisztus által.
†Ámen
Énekek: 435 61 255
