Verasztó Teodóra Pünkösd vasárnapi igehirdetése, 2020. 05. 31.

„Én pedig kérni fogom az Atyát, és másik Pártfogót ad nektek, hogy veletek legyen mindörökké; az igazság Lelkét, akit a világ nem kaphat meg, mert nem látja őt, nem is ismeri; ti azonban ismeritek őt, mert nálatok lakik, sőt bennetek lesz. Nem hagylak titeket árván, eljövök hozzátok. Még egy kis idő, és a világ többé nem lát engem, de ti megláttok, mert én élek, és ti is élni fogtok. Azon a napon megtudjátok, hogy én az Atyámban vagyok, ti énbennem, én pedig tibennetek. Aki befogadja parancsolataimat, és megtartja azokat, az szeret engem, aki pedig szeret engem, azt szeretni fogja az én Atyám; én is szeretni fogom őt, és kijelentem neki magamat.” Jn 14,16-21

Ez az evangéliumi részlet Jézus kereszthalála előtti búcsúbeszédéből való, és vigasztalja, bátorítja tanítványait, hogy eltávozása nem jelenti azt, hogy magára hagyja őket. Jóllehet Jézus testileg nincs jelen, mégis kapcsolatban marad velünk, másik Pártfogót, segítőt küld nekünk. A tanítványoktól búcsúzó Jézus azt ígéri, hogy nem hagyja őket magukra, nem hagyja árván, sőt, még közelebb lesz hozzájuk, még jobban fogják Őt érteni, még szorosabb lesz vele a közösségük, mint amikor test szerint közöttük volt.

Ha értjük valaki másnak a gondolatait, érzéseit, rá vagyunk hangolódva az illetőre, egy hullámhosszon vagyunk, akkor azt mondhatjuk, hogy szorosabb kapcsolatban vagyunk vele, mintha ténylegesen, fizikailag a közelünkben volna. Isten ezt a szorosabb, szellemi közösséget kínálja nekünk Szentlelke által. Ezt írja az ige a Szentlélekről: „nálatok lakik, sőt, bennetek lesz”. Sőt, a 23. versben még tovább folytatódik ez a gondolatmenet, amelyben Jézus ezt mondta: „Ha valaki szeret engem, az megtartja az én igémet; azt pedig az én Atyám is szeretni fogja, és elmegyünk hozzá, és szállást készítünk magunknak nála.” Luther egyik prédikációjában ezt írta erről az igéről: „Kimondhatatlanul nagy dolog, amiről itt az Úr szól, hogy az ember Isten kápolnája, temploma, lakása lehet. Ezt ésszel nem lehet felfogni”. Valóban hatalmas dolog, hogy ennyire szoros kapcsolatban lehetünk vele. A Szentlélek által Jézus bennünk lakik, értjük az Ő akaratát, az többé nem külső parancs a számunkra, nem idegen akarat, hanem belsőleg azonosulunk vele.

De hogyan ismerjük fel Isten akaratát? Ebben pártfogol minket a Szentlélek, ebben az ügyben támogat és van segítségünkre. A Szentléleknek akkor nyitunk igazán ajtót, ha befogadjuk és megtartjuk Jézus parancsait. Ha szeretjük Jézust, és megtartjuk parancsolatait. Jézust szeretni nem azt jelenti, hogy hozzá érzelmileg kötődünk, nem szimpátiát jelent, hanem szavainak, útmutatásának megvalósítását. A Szentlélek segít nekünk, hogy ne kényszerből, ne félelemből, hanem szeretetből tegyük Isten akaratát. Jézus is így élt. Neki nem kellett volna meghalnia, számára a halál nem kényszer volt, hanem az Atya akaratának önkéntes vállalása, a mennyei Atya iránti tökéletes szeretet kifejezése. A Szentlélek ezt a lelkületet akarja kimunkálni bennünk is. A Krisztus iránti szeretet kifejezésére indít, hogy vállaljunk el olyan dolgokat, amelyekre senki sem kényszerít, de amelyre Jézus késztet. Isten arra vágyik, hogy befogadjuk a Szentlelket. Nem azt akarja, hogy mi egyedül a saját erőnkből beleszakadjunk az erőlködésbe és úgy éljünk keresztyén életet. Hanem arra vágyik, hogy Ő éljen bennünk, Ő cselekedhessen általunk. Hogy megtapasztaljuk jelenlétét.

Meg kell látnunk azt, hogy a saját erőnk kevés. A saját erőnkkel csak képmutatásba sodorjuk magunkat. Azonban a Szentlélek által belülről kapjuk az erőt, van bennünk általa egy kifogyhatatlan, titokzatos erőforrás, amely belülről táplál minket, táplálja életkedvünket, reménységünket. Táplálja lelki és testi erőnket is a bennünk folyamatosan ott lakó Szentlélek. Segít és erőt ad a bűnnel szembeni harcban. Nem vagyunk egyedül ebben a harcban, nem a magunk erejével vívjuk, a Szentlélek a segítségünkre van. Ha kész a szívünk Isten akarata szerint élni, akkor a Szentlélek támogat minket ebben. Akik Jézus Krisztusban hisznek, azok egész életükben számíthatnak a nagy Pártfogóra, a Segítőre, a Vigasztalóra. A Szentlélek mellénk áll, és nem csupán alkalmi segítséget ad, hanem Jézus szavai szerint bennünk lakik és nálunk marad. A mi számunkra is erőt ad a csüggedésben, bátorít, vigasztal, segít eligazodni, vezet és tanácsol.

Bizonyára nekünk is van részünk ilyen megtapasztalásokban, amikor a Szentlélek egy adott helyzetben eszünkbe juttat egy igét, amire éppen szükségünk van. Vannak olyan helyzetek életünkben, amikor egy-egy ige különösen megnyílik a számunkra, amikor úgy érezzük, hogy pont nekünk szól, segít a döntéseinkben, ez a válasz imádságainkra. A hit útján megtapasztalhatjuk azt, hogy a Szentlélek a mi saját helyzetünkre vonatkoztatott útbaigazítást ad, egészen konkrétan. Isten törvénye belevésődik szívünkbe és bennünk mindennapi választásaink, tetteink, értékítéletünk vezérfonalává válik. Azonban fontos, hogy tegyük fel magunknak a kérdést: nyitott vagyok-e a Szentlélek működésére, imádkozom-e azért, hogy világosítson meg és tegyen fogékonyabbá Isten dolgai iránt? Lássuk meg bűnbánattal, hogy mennyi erőtlenség, gyengeség, elesettség, bukdácsolás van az életünkben. Bűnt bűnre halmozunk, tántorgunk, bukdácsolunk hitünkben is. Szükségünk van a Szentlélekre, hogy erősítsen minket. Gyakran nem érezzük elsöprő erejét az életünkben, az egyházban, sokszor úgy tűnik, mintha Pünkösd csak egy nosztalgikus emlékünnep lenne. Megtörténhet, hogy a Szentlélek háttérbe szorul az életünkben. A Szentlelket ki lehet oltani és meg lehet szomorítani, ha vezetni akar minket, de ellenállunk neki. Szomorú a Szentlélek, nem bízzuk rá magunkat az Ő vezetésére.

Bocsássuk magunkat a bennünk lakó Szentlélek rendelkezésére! Igen, a Szentlélek bennünk lakik, nincs messze tőlünk, nagyon is közel van, nemcsak az első Pünkösdkor volt jelen. Pál apostol a hívő ember testét a Szentlélek templomának nevezi. Aki hisz Jézusban, azt birtokba veszi a Szentlélek. Olyan állapot nincs, hogy valaki hisz Jézusban és nem vette birtokba a Szentlélek. A Szentlélek bennünk lakik, csak az a kérdés, hogy hagyjuk-e munkálkodni. Ezzel kapcsolatban fontos, hogy ne tévesszen meg minket a látszat. A Szentlélek munkája, hatékonysága nem azzal mérhető, hogy mennyire látványos. Ma már nem feltétlenül prófétál az az ember, akit a Szentlélek birtokba vesz. Nem kell nyelveken szólnunk, sem extázisba esnünk, hanem egész életünket Isten vezetésének engedelmeskedve, a Lélek által irányítva átadni Urunk kezébe. Akkor egyre több igazságot fedezünk fel, egyre több világosságot nyerünk, egyre több mindent megértünk, egyre több titok tárul fel előttünk. Kérjük a Szentlelket, hogy egyre jobban töltse be szívünket, hogy áldott Pünkösdünk legyen!

Imádkozzunk!

Urunk, köszönjük, hogy elküldted a Szentlelket a szívünkbe. Kérünk, add, hogy egyre nagyobb teret adjunk neki az életünkben! Ámen.