Veperdi Zoltán igehirdetése 2023. augusztus 27.

†

Szentháromság ünnepe után 12. vasárnap

Róm 9, 15-16

Rákospalota, 2023. augusztus 27.

Kegyelem nékünk és békesség Istentől, a mi Atyánktól és az Úr Jézus Krisztustól.†Ámen

Hallgassa meg a keresztyén gyülekezet Istennek igéjét, amelyet anyaszentegyházunk Szentháromság ünnepe után tizenkettedik vasárnapra az igehirdetés alapjául választott! Feljegyezve találjuk Róm 9,15-16-ban a következőképpen:

„Hiszen így szól Mózeshez: „Könyörülök, akin könyörülök, és irgalmazok, akinek irgalmazok.” Ezért tehát nem azé, aki akarja, sem nem azé, aki fut, hanem a könyörülő Istené.” (Róm 9, 15-16)

Keresztyén Gyülekezet, szeretett Testvéreim az Úr Jézus Krisztusban! Legelőször az egyházi esztendő második felének felejthetetlen örömhírét szeretném hirdetni, hogy Isten hív minket! Hív bűnbánatra, hív megtérésre! Hív az örök életre! Mert szeret!

S íme, ehhez az örömhírhez igazán illő mondanivalót kapunk ezen a vasárnapon. Nevezetesen azt, hogy „Isten igazít meg!” minket!

A Római levelet biztosan nem kell bemutatni egyetlen evangélikus gyülekezetben sem! Hiszen ez a reformáció levele. Luther Márton ebben fedezte fel Istennek azt az örök igazságát, hogy Isten előtt egyedül hit által lehetünk igazzá. Ahogyan azt maga a Római levél is kijelenti, hogy az evangéliumban „Isten a maga igazságát nyilatkoztatja ki hitből hitbe, amint meg van írva: az „Az igaz ember pedig hitből fog élni”(Róm 1,17).

A „megigazulás” az a folyamat, amelynek eredményeképpen az ember „igazzá”, vagyis bűntelenné válik az Isten előtt. S mivel az ember, mint teremtmény, ebben a bűnre hajlamos, romlandóság alá vetett testben nem tud nem vétkezni, a maga erejéből sohasem lehet igazzá. Tudván azt is, hogy a romlandóság nem örökölheti a romolhatatlanságot, és a bűn semmiképpen sem férkőzhet az Isten közelébe – nincs más megoldás! Csak az az egy, mely szerint hit által igazul meg az ember! Mégpedig a feltámadott, élő Jézus Krisztusba vetett hit által! Ez az a hit, hogy Isten Jézus Krisztusért, az Ő kereszthaláláért kész megbocsátani az ember minden bűnét, ha az hittel elfogadja Isten kegyelmét!

Örömhír az, hogy erre nekünk ígéretünk is van János evangéliumában: „Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen. Mert Isten nem azért küldte el a Fiút a világba, hogy elítélje a világot, hanem hogy üdvözüljön a világ általa. Aki hisz őbenne, az nem jut ítéletre, aki pedig nem hisz, már ítélet alatt van, mert nem hitt Isten egyszülött Fiának nevében”(Jn 3,16-18).

Netán hihetetlen az, hogy nekünk az örök életért nem kell tenni semmit, csak hinni Jézus nevében, és elfogadni Őt Megváltónknak? Igen az! Hihetetlen! De gondoljuk csak el: hinni egyedül a hihetetlent lehet!

A Jézus Krisztusba vetett hit pedig megváltoztatja az ember életét. Mert immár iszonyodni fog minden bűntől és a gonosztól, és a Krisztus képére akar formálódni. S nem tesz semmi mást ebben az életben, csak azt, amit a felebarátjának javára, üdvösségére van!

A törvény, a Tízparancsolat tehát nem vesztette érvényét, továbbra is be kell tartani! Csak immár nem tartja fogva az embert. Mert nem a törvény tesz igazzá, hanem a hit! Az Isten ingyen kegyelmébe vetett rendíthetetlen bizalom, amely felszabadít minket minden jó megcselekvésére.

Pál apostol a Római levélben, az igénket megelőző nyolcadik fejezet végén, ennek a hihetetlen ajándéknak így örvendezik: „Mit mondjunk tehát ezekre? Ha Isten velünk, ki lehet ellenünk? Aki tulajdon Fiát nem kímélte, hanem mindnyájunkért odaadta, hogyan ne ajándékozna nekünk vele együtt mindent? Ki vádolná Isten választottait? Hiszen Isten az, aki megigazít. Ki ítélne kárhozatra? Hiszen Krisztus Jézus az, aki meghalt, sőt feltámadt, aki Isten jobbján van, és esedezik is értünk. Ki választana el minket Krisztus szeretetétől? Nyomorúság, vagy szorongattatás, vagy üldözés, vagy éhezés, vagy mezítelenség, vagy veszedelem, vagy fegyver?… Mert meg vagyok győződve, hogy sem halál, sem élet, sem angyalok, sem fejedelmek, sem jelenvalók, sem eljövendők, sem hatalmak, sem magasság, sem mélység, sem semmiféle más teremtmény nem választhat el minket Isten szeretetétől, amely megjelent Krisztus Jézusban, a mi Urunkban”(Róm 8,31-35,38-39).

De lépjünk immár tovább! Igénk megértéséhez tudnunk kell, hogy Pál apostol itt, a Római levélben, Izráel helyzetéről is tanít. Mi lesz Izráellel, hiszen nem hitt a Krisztus nevében?

Azt vallja Pál, hogy Izrael egy része megbotlott, de most is van maradék, amelyet Isten kegyelemből kiválasztott! Izrael egy részének botlása pedig ok arra, hogy Pál apostol a pogányokkal is megismertesse az evangéliumot!

A levél tizenegyedik fejezetében írja: „Az ő bukásuk által jutott el az üdvösség a népekhez, hogy Isten féltékennyé tegye Izráelt. Ha pedig az ő bukásuk a világ gazdagságává lett, veszteségük pedig a népek gazdagságává, akkor mennyivel inkább az lesz, ha teljes számban megtérnek”(Róm 11,11-12).

S ezután írja Pál a szelíd és a vad olajfa példáját, amelynek summája ez: „Hiszen ha te a természeted szerinti vadolajfáról levágattál, és természeted ellenére beoltattál a szelíd olajfába, akkor mennyivel inkább be fognak oltatni a saját olajfájukba azok, akik természetük szerint odatartoznak!”(Róm 11,24).

Majd következik egy csodálatos ígéret, Izráelre nézve: „Az evangélium miatt tehát Isten ellenségei tiértetek, de a kiválasztás miatt kedveltek az ősatyákért, mert megbánhatatlanok az Isten ajándékai és az ő elhívása”(Róm 11,28-29).

Így nyernek igazán értelmet ezek a szavak: „Könyörülök, akin könyörülök, és irgalmazok, akinek irgalmazok”(Róm 9,15).

Mi, akik beoltattunk a szelíd olajfába, csak hálát adhatunk az Istennek, hogy velünk ilyen kegyelmesen cselekedett. Nincs mivel dicsekednünk, mert Krisztus nélkül csak elveszettek voltunk! S nem bírálhatjuk azokat sem, akik még nem ismerték meg a Krisztust, mert Isten, kegyelemből, még bárkit megigazíthat hit által!

S itt érdekes megnéznünk, hogy Isten mikor mondta ezt Mózesnek. Nos, az aranyborjú összezúzása után Isten a szikla hasadékába állította Mózest, és elvonultatta előtte dicsőségét. Mózest pedig betakarta a kezével, mert az Isten arcát ő sem láthatta. Csak amikor elvonult Isten, hátulról láthatta meg Őt Mózes. Ekkor mondta Isten Mózesnek: „Elvonultatom előtted egész fenségemet, és kimondom előtted az ÚR nevét. Kegyelmezek, akinek kegyelmezek, és irgalmazok, akinek irgalmazok”(2Móz 33,19).

Mózes tehát olyan nagy kegyelmet kapott az Istentől, amit más emberfia sohasem: színről színre láthatta Istent, igaz csak hátulról! Minden esetre kimondhatjuk, hogy ahol kegyelem van, könyörület és irgalom van, ott jelen van az Isten.

S pontosan ezt történt, amikor Jézus Krisztus megjelent a földön. Ő elénk élte a könyörülő Isten kegyelmét, és irgalmát. Más szóval Jézus Krisztusban, Isten Fia járt közöttünk!

Vigyázzunk tehát, hogy mi nehogy megbotoljunk! Ha már vad olajágként beoltattunk a szelíd olajfába, akkor minden erőnkkel ragaszkodjunk annak törzséhez, és gyökereihez! Ha már Isten megigazított minket, akkor mindenáron ragaszkodjunk a Krisztushoz! Nőjünk össze Vele, hogy megtartassunk az örök életre!

Az igénket megelőző versben, Pál ezt a kérdést teszi föl: „Mit mondjunk tehát? Igazságtalan az Isten? Szó sincs róla!”(Róm 9,14).

Mert Isten szabad. Isten az egyetlen szabad gondolkodó, akit nem köt senki és semmi. Azt csinál, amit akar; azt enged meg, amit előre eldöntött. Könyörül, akin könyörülni akar; és irgalmaz, akinek irgalmazni akar!

S mivel egyedül Isten az, aki mindent tud, Ő sohasem igazságtalan. „Szó sincs róla!” írja Pál. Amit úgy is lehetne fordítani, hogy „Ez nem történhet meg”! Mert az Isten szeretet. Ő jót teremtett, és jót akar adni.

Scholz László szép verse juthat eszünkbe, melynek címe „Jót várj”: „Jót várj! csak jót s ne aggodalmaskodjál. a rosszat várni sohase szabad, elég hordozni, hogyha leszakad. De addig jót várj, gyönyörűt álmodjál! Jót várj, hisz jó az Isten akaratja, örömest látja boldogságodat, setét gonddal az ördög látogat, az Isten jót ád, mindnyájunknak Atyja. Mégha veszőt fog is ránk olykor, s büntet, olajjal, borral kimossa sebünket, gyógyító írral bekeni hamar. Mennyivel inkább várhatsz jót kezéből most, midőn napja süt rád szép egéből – csak bízva várd! Ő jót adni akar.”

Igen, Isten örök jót akar adni minden embernek. Isten azt akarja, hogy minden ember üdvözüljön, és eljusson annak a valóságnak a megismerésére, hogy a názáreti Jézus az Isten Fia, a mi Urunk és Megváltónk! Akinek áldozatáért Isten megigazít, ha hittel elfogadjuk az Ő kegyelmét.

Mit tegyünk hát? Nos, csak hagyjuk, hogy Isten megigazítson minket. Fogadjuk el az ő ingyen kegyelmét! Vigyázzunk, hogy el ne utasítsuk, sokkal inkább vágyakozzunk utána! S ha metszőkése – bűneink miatt – olykor megsebez minket, akkor se távolodjunk el Tőle hűtlenül. Mert Ő szeret, megbocsát, és visszavár! Mert azt akarja, hogy örök életünk legyen.

Jöjj, Uram, és igazíts meg engem! Hogy veled élhessek örökké! Most!

                                                                                    †Ámen

Imádkozzunk!

Urunk, Istenünk! Magasztaljuk ingyen kegyelmedet, amellyel váltságot szereztél nekünk, bűnösöknek. Ébressz bennünk hitet Szentlelkeddel, hogy megigazuljunk hit által, és többé ne dicsekedjünk a magunk erejével, hanem egyedül a te irgalmadat dicsérjük, az Úr Jézus Krisztus által.

                                                                  †Ámen