Veperdi Zoltán igehirdetése, 2023. április 30.

†

Húsvét után 3. vasárnap

1Thessz 5,16-24

Budafok, 2023. április 30.

Kegyelem nékünk és békesség Istentől, a mi Atyánktól és az Úr Jézus Krisztustól. †Ámen

Hallgassa meg a keresztyén gyülekezet Istennek igéjét, melyet anyaszentegyházunk Húsvét után harmadik vasárnapra az igehirdetés alapjául választott. Feljegyezve találjuk 1Thessz 5,16-24-ben, a következőképpen:

„Mindenkor örüljetek, szüntelenül imádkozzatok, mindenért hálát adjatok, mert ez Isten akarata Jézus Krisztus által a ti javatokra. A Lelket ne oltsátok ki, a prófétálást ne vessétek meg, de mindent vizsgáljatok meg: a jót tartsátok meg, a gonosz minden fajtájától tartózkodjatok!A békesség Istene szenteljen meg titeket teljesen, és őrizze meg a ti lelketeket, elméteket és testeteket teljes épségben, feddhetetlenül a mi Urunk Jézus Krisztus eljövetelére. Hű az, aki elhív erre titeket; és ő meg is cselekszi azt.” (1Thesz 5, 16-24)

Keresztyén Gyülekezet, szeretett Testvéreim az Úr Jézus Krisztusban! Nem tehetem meg, hogy Húsvét után a harmadik vasárnapon, így éppen Jubilate – azaz az Öröm vasárnapján – ne hangoztassam a felülmúlhatatlan és felbecsülhetetlen húsvéti örömhírt, hogy Jézus feltámadt, Jézus él!

Mert Húsvét után nem lehet úgy élni, hogy Jézus nem támadt fel! Húsvét után nem lehet úgy élni, hogy nem vagyunk megváltva! Húsvét után nem lehet úgy élni, hogy bűneinkre nincs bocsánat. Húsvét után csak abban az örömben lehet élni, hogy a názáreti Jézus, Aki az Isten Fia, a kereszten megváltott minket bűntől és haláltól, s feltámadása által világosságra hozta az örök életet! Amely pedig ingyen, kegyelemből, hit által, már a miénk. Bizony, öröm ez, micsoda öröm!

S íme, elsőként, csak egy gondolat erejéig, hadd tekintsek vissza az oltár előtt felolvasott igeszakaszra! János evangéliumában történetileg az utolsó vacsora vége felé járunk, nem sokkal Jézus főpapi imádsága előtt. Tanítványai értetlenkednek Jézus szavain, amikor Ő ezt mondja: „Egy kis idő még, és nem láttok engem, de ismét egy kis idő, és megláttok engem”(Jn 16,16).

Nyilvánvaló, hogy Jézus itt a haláláról és a feltámadásáról beszélt. Ennek fényében különös jelentőséget kap Jézus következő mondata: „De ismét meglátlak majd titeket, és örülni fog a szívetek, és örömötöket senki sem veheti el tőletek”(Jn 16,23).

Mert Jézus feltámadása csodálatos örömhír! Olyan örömhír, amely betölti a szívünket. Az egykori és a mai tanítványok szívét egyaránt. S ha ez az öröm bennünk van, a szívünkben, akkor azt soha senki el nem veheti tőlünk! Sem megpróbáltatások, sem háborús hírek, sem földrengések-, vagy éhínségek hírei! Átadhatnak minket kínvallatásra, halálra, a feltámadott Krisztusban való örömünket akkor sem veheti el soha semmi és soha senki! Amint ez az öröm tartotta meg hajdan a tanítványokat, a mártírhalálon keresztül is! Öröm Krisztusban, öröm a Feltámadottban.

S akkor, mai igénkben, megszólal az első Thesszalonikai levél: „Mindenkor örüljetek”(1Thessz 5,16).

Hadd mondjam el, hogy a thesszalonikaiaknak írott levelek Pál apostolnak a legkorábbi írásai, amelyek Krisztus után 52-53-ban keletkezhettek. Ez azt is jelenti, hogy e két levél az Újszövetség legrégebbi írása. Töltse be szent áhítattal a bensőnket, hogy az Újszövetség első írása mindenkori, más szóval szüntelen örömre indít minket!

Talán nem haszontalan azt is az emlékezetünkbe idézni, hogy miért vált szükségessé eme pásztori levél megírása. Nos, a bimbódzó gyülekezetben általában jól mentek a dolgok, de Jézus visszajövetelével kapcsolatban egy téves elgondolás sok kárt okozott. Voltak ugyanis olyanok, akik azt olyan közelinek gondolták, hogy még a saját életükben be fog következni.

Igaz, maga Pál is írt ilyet a thesszalonikaiaknak, ugyanebben a levélben: „Azt pedig az Úr igéjével mondjuk nektek, hogy mi, akik élünk, és megmaradunk az Úr eljöveteléig, nem fogjuk megelőzni az elhunytakat. Mert amint felhangzik a riadó hangja, a főangyal szava és az Isten harsonája, maga az Úr fog alászállni a mennyből, és először feltámadnak a Krisztusban elhunytak, azután mi, akik élünk, és megmaradunk, velük együtt elragadtatunk felhőkön az Úr fogadására a levegőbe, és így mindenkor az Úrral leszünk. Vigasztaljátok tehát egymást ezekkel az igékkel!”(1Thessz 4,15-18).

Amit pedig tévesen értelmeztek a thesszalonikai gyülekezetben, az a következő volt: egyesek abba hagyták a munkát. Mondván, ha például néhány hét múlva visszajön Jézus, akkor már nincs értelme semmit sem felhalmozni. Csakhogy ez a magatartás a kívülállókban – érthető módon – megbotránkozást okozott.

Erre nézve írta Pál a thesszalonikaiaknak, ugyanebben a levélben: „A testvéri szeretetről pedig nem szükséges írnom nektek, hiszen titeket Isten tanított az egymás iránti szeretetre, és mert gyakoroljátok is ezt minden testvér iránt egész Makedóniában. De kérünk titeket, testvéreim, hogy egyre inkább gyarapodjatok ebben, és tartsátok becsületbeli dolognak, hogy csendesen éljetek, tegyétek a magatok dolgát, és saját kezetekkel dolgozzatok, ahogyan elrendeltük nektek. A kívülállók iránt tisztességesen viselkedjetek, és ne szoruljatok rá senkire”(1Thessz 4,9-12).

Hiszen a feltámadott Krisztusban való szüntelen öröm, nem okozhat másoknak megbotránkozást.

Azt gondolom, itt föl kell tennünk a kérdést, hogy háborús híreket hallva, vagy éhínségek, földrengések, és más sorstragédiák hallatán, nem megbotránkoztató-e az, ha mi, keresztyének mindenkor örülünk?

A felelet, szerintem, egyértelműen: nem! Mert mi a feltámadott Jézusnak, a feltámadott Jézusban örülünk. Hogy Ő bűnbocsánatot és örök életet szerzet nekünk. Mi nem a különféle megpróbáltatásoknak, nem az emberi bűnök végzetes következményeinek, és semmiképpen nem az azokban végbement emberi tragédiáknak örülünk. Sőt, igénk folytatása szerint, azok elszenvedőiért imádkozunk. Hiszen Pál apostol folytatja az igénkben: „Szüntelenül imádkozzatok”(1Thessz 16,17).

Mondjuk ki: imádkozni is öröm. Öröm beszélgetni az Atyával, öröm kérni Őt Jézus nevében. Tudván azt is, hogy egy mondás szerint: „Az imádság olyan híd, amely a sátán számára járhatatlan”. Mert így az imádság kapcsolatban tart Istennel. Szüntelen kapcsolatban. Ami azon túl, hogy szüntelen öröm is, segít megállni a kísértés idején, és erőt ad a megpróbáltatásokban. Ami még tovább fokozza az örömünket.

Pál apostol ezután azt írja a levélben: „Mindenért hálát adjatok”(1Thessz 16,18).

Nem nehéz belátnunk, hogy a hálaadás is valójában imádság! Amikor az ember megköszöni Istennek az ajándékait. Például, ha megadta valamilyen kérésünket, vagy csak egyszerűen gondoskodott rólunk.

S íme, eszünkbe juthat itt a Jakab levél kezdete is: „Teljes örömnek tartsátok, testvéreim, amikor különféle kísértésekbe estek, tudva, hogy hitetek próbája állhatatosságot eredményez”(Jak 1,1-3).

Igen, a kísértés kapcsán is lehet örömünk, ha ellenálltunk annak, és kiálltuk a próbát. Ami így a hitünket erősítette. S hogy ne lehetne hálát adni azért, hogy Isten megerősített minket, és legyőztük a gonoszt. Ez pedig egy igazi ok a hálaadásra!

Nos, valóban lehet szüntelenül imádkoznunk, mindenért hálát adnunk, sőt, lehet mindenkor örülnünk. Húsvét után, a feltámadás boldogító ismeretében, megváltottságunk hitében, erre kapunk most nagy biztatást Pál apostoltól az első Thesszalonikai levélben!

Pál azonban még nagyobb bátorítást is ad nekünk. Hiszen azt mondja: „Mert ez Isten akarata Jézus Krisztus által a ti javatokra”(1Thessz 16,18).

Isten azt akarja Jézus Krisztus által, hogy mindenkor örüljünk, szüntelenül imádkozzunk, és mindenért hálát adjunk! Pál apostol ebben a mondatban azt a görög kifejezést használja, hogy: „qelhma”(teléma). Amely azt jelenti, hogy akarat. De azt is, hogy vágy, óhaj, öröm, gyönyörűség!

Hát nem csodálatos arra gondolnunk, hogy Istennek az a vágya, hogy mi mindenkor örüljünk! Sőt, ha mi örülünk, az neki is örömöt okoz! Nem csodálatos, hogy Isten azt óhajtja, hogy mi szüntelenül imádkozzunk? Sőt, ha mi imádkozunk, akkor az Istennek is örömet okoz! Nem csodálatos, hogy Isten örül annak, ha mi mindenért hálát adunk neki? Sőt, Isten számára gyönyörűség a mi hálaadásunk!

Az apostol azonban abban sem hagy kétségek között minket, hogy nekünk mit kell tennünk ahhoz, hogy a feltámadott Jézusban való örömünk megmaradjon. Hiszen igénk így folytatódik: „A Lelket ne oltsátok ki, a prófétálást ne vessétek meg, de mindent vizsgáljatok meg: a jót tartsátok meg, a gonosz minden fajtájától tartózkodjatok!”(1Thessz 16,19-22).

Azt gondolom, a „Lélek kioltása” itt arra utal, hogy megbotránkoztató életvitelünkkel senkinek a hitét ne oltsuk ki, senkit ne tántorítsunk el a feltámadott Jézustól, a Krisztusban való örömtől!

A prófétálás pedig az igehirdetésre vonatkozhat, hogy ne vessük meg az Isten igéjét, hanem szorgalmasan hallgassuk, szívünkbe fogadjuk, és a szerint éljünk, cselekedjünk!

Hitelesen járunk ezen az úton, ha mindenki azt látja rólunk, hogy nem cselekszünk meggondolatlanul! Hanem igenis megvizsgáljuk, mi a jó, és mi a gonosz! Más szóval: mi az, ami Isten akarata és rendelése szerint való; és mi az, ami nem! Manapság ez nem mindig egyszerű, mert a világ akarja nekünk megmondani, hogy mi a jó és mi a rossz.

Emlékszünk, Isten azt mondta az embernek: „A kert minden fájáról szabadon ehetsz, de a jó és a rossz tudásának fájáról nem ehetsz, mert azon a napon, amelyen eszel róla, halállal lakolsz”(1Móz 2,16-17).

Ezt a tiltás valójában Istennek azt a vágyát, óhaját, örömét fogalmazza meg: ember, hagyd meg nekem, hogy én mondjam meg neked, mi a jó és mi a rossz! Mert ami nem Istentől van, az a gonosztól van.

Mi pedig örömmel folytathatjuk életünket, hiszen nekünk feltámadott, élő Urunk van! Tehát mindenkor örömmel, szüntelenül imádkozva, és mindenért hálát adva várhatjuk az Ő dicsőséges visszajövetelét. S akkor Pál apostol áldása rajtunk is beteljesedik: „A békesség Istene szenteljen meg titeket teljesen, és őrizze meg a ti lelketeket, elméteket és testeteket teljes épségben, feddhetetlenül a mi Urunk Jézus Krisztus eljövetelére. Hű az, aki elhív erre titeket; és ő meg is cselekszi azt”(1Thessz 16.23-24).

                                                                                    †Ámen

Imádkozzunk:

Mennyei Atyánk! Mindet megteszel azért, hogy boldogok legyünk. Megadod mindennapi kenyerünket, megbocsátod bűneinket. Erőt adsz, hogy munkánkkal szebbé tegyük földi életünket. Hitet adsz, hogy reménységgel tekintsünk az örök élet felé. örömmel és hálával áldunk téged minden ajándékodért, az Úr Jézus Krisztus által.                                 †Ámen