Veperdi Zoltán igehirdetése, 2022. január 16.

†

Vízkereszt után második vasárnap

Tit 1, 1-4

Pesthidegkút, Lelkészotthon, Modori u., 2022. január 16.

Kegyelem nékünk és békesség Istentől, a mi Atyánktól és az Úr Jézus Krisztustól. †Ámen

Hallgassa meg a keresztyén gyülekezet Istennek igéjét, amelyet anyaszentegyházunk Vízkereszt után a második vasárnapra, az igehirdetés alapjául választott. Feljegyezve találjuk Tit 1,1-4-ben, a következőképpen:

^„1Pál, Isten szolgája, Jézus Krisztusnak pedig apostola Isten választottaiért, hogy higgyenek, és megismerjék az igazságot az igazi kegyesség szerint ²az örök élet reménységére, amelyet Isten, aki nem hazudik, örök idők előtt megígért, ³igéjét pedig kijelentette a maga idejében az evangélium hirdetésével, amelyre megbízást kaptam a mi üdvözítő Istenünk rendeléséből. ⁴Titusznak, a közös hitben való igaz fiamnak: Kegyelem és békesség Istentől, a mi Atyánktól és Krisztus Jézustól, a mi Üdvözítőnktől.”

Keresztyén Gyülekezet, szeretett Testvéreim az Úr Jézus Krisztusban! Két héttel Vízkereszt ünnepe után, itt ragyog még felettünk annak fénye, a világ Világossága. Első jelként megjelenve a tanítványoknak a Kánai menyegzőn, amikor Jézus – ahogyan azt ma az oltári igénkben hallottuk – a vizet borrá változtatta. A tanítványai pedig hittek benne. S e világosság fényében, amíg az elmúlt vasárnap az Isten dicsőségéről szóltunk, úgy ma, tehát Vízkereszt után a második vasárnapon, az Isten akaratáról kell beszélnünk!

Eszünkbe kell jusson az első Timóteus levél, amelynek második fejezetében, Pál apostol világosan megfogalmazza: Isten „Azt akarja, hogy minden ember üdvözüljön, és eljusson az igazság megismerésére”(1Tim 2,4).

Mert ebben a mondatban a görög „αληθεια” (alétheia) kifejezés szerepel. S ez nem a jogi értelemben vett igazságra, azaz a bűntelenségre mutat. Hanem azt jelenti: igazság, valóság, őszinteség. Isten tehát arra a valóságra akar elvezetni minket, hogy Ő teremtett mindent, Ő szabta meg a világ rendjét, Ő adott életet és életteret az embernek, s adta parancsolatait is nekünk, az életünk védelmében. Sőt, Isten adta ugyanúgy a Megváltót, s vele az örömhírt, hogy hit által jutunk az örök életre.

S itt nem hallgathatok az első Timóteus levélnek egy korábbi mondatáról sem. Az első fejezetben írja Pál az egészséges tanításra nézve, hogy: „Ez pedig a boldog Isten dicsőségéről szóló evangélium, amely énrám bízatott”(1Tim 1,11).

Testvéreim! Íme az új esztendő legelején, amikor még sok tekintetben bizonytalan előttünk a jövő, ragadjon most magával mindenkit az a valóság, hogy nekünk boldog Istenünk van! Aki csak egyszer bánta meg, hogy embert alkotott – emlékszünk: a Nóé idejében elhatalmasodott gonoszság miatt! És jött az özönvíz! De azután Megváltót adott a világnak, mert a boldog Isten, az Ő végtelen szeretetéből, azóta is a bűnbe esett teremtményének megmentéséért fáradozik, mert örök boldogságot akar neki ajándékozni! Az üdvösséget, azaz az örök életet!

Ezeknek előrebocsátásával vegyük immár magunk elé Pál apostolnak Tituszhoz írt levelét.

Nos, Titusz Pál közeli munkatársa, aki valószínűleg már az első missziói úton mellette volt. A Galata levél tanúsága szerint elkísérte az apostolt a Jeruzsálemi zsinatra is. A neki címzett levél alapján, Tituszt Pál hagyta Krétán, és bízta rá az ottani egyház szervezését, a tisztségviselők kiválasztását, beiktatását.

Mai igénk tehát, ennek a levélnek az első négy verse. Nézzük is mindjárt, hogyan indítja Pál, hogyan mutatja be önmagát az apostol: „Isten szolgája, Jézus Krisztusnak pedig apostola Isten választottaiért”(Tit 1,1).

Először is: Isten szolgájának mondja magát. Miért érdekes ez? Nos, azért mert Pál, még Saulként és buzgó farizeusként is Isten szolgájának tartotta magát, amikor üldözte Krisztus követőit! Egyetértett – Isten hűséges és engedelmes szolgájaként – István megkövezésével is. Azután Isten buzgó szolgájaként ment Damaszkuszba is, hogy fogságba vigye Krisztus ottani tanítványait!

Ám ekkor történt valami: a boldog Istennek az volt az akarata, hogy megállítsa Pált, és Krisztus apostolává tegye, és hirdesse az evangéliumot. Mert a boldog Isten az Őt üldöző Saulnak is örök életet akart adni! És Saul engedelmeskedett a hívó szónak, és lett Pállá, Isten rendíthetetlen szolgájává.

Másodszor Pál azt mondja magáról, hogy ő Jézus Krisztus apostola. Az „αποστολος” azt jelenti: küldött, apostol. A feltámadott Jézus egy damaszkuszi tanítvány, név szerint Anániás által közölte Pállal az Ő akaratát: „Menj el, mert választott eszközöm ő, hogy elvigye a nevemet a népek, a királyok és Izráel fiai elé. Én pedig meg fogom mutatni neki, mennyit kell szenvednie az én nevemért”(ApCsel 9,15-16).

Pál pedig engedelmeskedett ennek a küldésnek, hiszen szívét-lelkét immár a boldog Isten evangéliuma hatotta át, mely szerint a feltámadott Krisztusba vetett hitért örök életünk, üdvösségünk van! Kétség nem volt benne, mert a damaszkuszi úton hallotta a Feltámadott hangját, és az élő Jézus jelenlétében érezte a boldog Isten végtelen, megváltó, megbocsátó, új életre indító szeretetét!

S harmadszor: Pál apostol ezt mondja magáról: Isten választottaiért. Ez az ő önzetlen szolgálatáról tesz tanúbizonyságot. Aki már Isten szolgája, Jézus Krisztus küldötte, az már bővelkedik mindenben! Nincs szüksége semmi másra, mint az evangélium hirdetésére, hogy Isten akaratának kiteljesedéséért szolgáljon. Hogy minél több ember eljusson Isten valóságának megismerésére, a Krisztusba vetett hitre, és ezáltal az örök életre!

Pál tehát azt teszi, amit Luther így ír a „Keresztyén ember szabadságáról szóló értekezésében: „Íme, az én Istenem engem, méltatlan és elkárhozott embert, minden én érdemem nélkül, ingyen való kegyelméből megajándékozott Krisztus által és Krisztusban minden kegyesség és üdvösség teljes gazdagságával, úgyhogy immár semmi másra nincs szükségem, mint hogy higgyem, hogy ez így van. No hát, ennek az én jó Atyámnak, aki engem fölös jókkal ígyen elhalmozott, megteszek én is önként, szabadon és ingyen mindent, ami neki tetszik, és leszek felebarátaim iránt én is keresztyén, amint Krisztus irántam lett, és nem teszek egyebet, csak amiről tudom, hogy nekik szükséges, hasznos és üdvösséges; hiszen nekem hitem által Krisztusban mindenem megvan bőséggel. Íme, így születik a hitből az Isten iránt való szeretet, és a szeretetből a szabad, szolgálatkész, vidám élet, amely ingyen munkálja a felebarát javát. Mert amiként egyik‐másik embertársunk ínséget lát és ránk szorul, ugyanúgy valánk mi is Isten előtt ínségben, és úgy szorultunk rá az ő kegyelmére. Azért amint Isten Krisztus által ingyen segített rajtunk, úgy kell nekünk is és ennek cselekedései által felebarátainkon segítenünk”(Masznyik Endre fordítása, Budapest, 1901, 22-23. oldal).

S lám, pontosan erről beszél Pál a levél folytatásában: „Hogy higgyenek, és megismerjék az igazságot az igazi kegyesség szerint az örök élet reménységére”(Tit 1,1-2).

Talán mondanom sem kell, hogy itt is az „αληθεια” szerepel! Tehát e helyen is az evangélium valóságáról beszél Pál, mely szerint Krisztusért van örök életünk.

S ennek az ígéretnek a valódiságát senki nem vonhatja kétségbe. Mert figyeljük csak miről tesz bizonyságot Pál! Azt mondja: „Isten, aki nem hazudik, örök idők előtt megígért (t.i. az örök élet reménységét), igéjét pedig kijelentette a maga idejében az evangélium hirdetésével, amelyre megbízást kaptam a mi üdvözítő Istenünk rendeléséből”(Tit 1,2-3).

A boldog Isten nem hazudik. Hogyan is figyelmeztette Ádámot és Évát: „A kert minden fájáról szabadon ehetsz, de a jó és a rossz tudásának fájáról nem ehetsz, mert azon a napon, amelyen eszel róla, halállal lakolsz”(1Móz 2,16-17). Mert ebben a kijelentésben az is benne van, hogy ha az ember nem eszik a jó és a rossz tudásának fájáról, akkor nem kell meghalnia, azaz örök élete van.

A bűnbeesés után pedig Isten ezt mondta a kígyónak: „Ellenségeskedést támasztok közted és az asszony között, a te utódod és az ő utódja között: ő a fejedet tapossa, te pedig a sarkát mardosod”(1Móz 3,15). Vagyis az asszony utódja, aki alatt mi Jézus Krisztust értjük, a fejére tapos, más szóval legyőzi a kígyó utódját, azaz a gonoszt. Ez történt meg a Golgotán, vagyis a boldog Isten ezt az ígéretét is megtartotta!

S a Biblia végén, a Jelenések könyvének utolsó mondatai között találjuk a Feltámadottnak ezt az ígéretét: „Boldogok, akik megmossák ruhájukat, mert joguk lesz az élet fájához, és bemennek a kapukon a városba”(Jel 22,14).

Mert a boldog Istennek az az akarata, hogy akiknek a nevét, Jézus Krisztus visszajövetelekor, az Élet könyvébe beírva találják, mert nem tántorodtak el a Feltámadott Krisztusban való hittől, azoknak örök életet, örök boldogságot adjon!

S végül, igénk utolsó mondta így hangzik: „Titusznak, a közös hitben való igaz fiamnak: Kegyelem és békesség Istentől, a mi Atyánktól és Krisztus Jézustól, a mi Üdvözítőnktől”(Tit 1,4).

Én is hadd fejezzem be ezzel: Krisztus-hitben való igaz Testvéreim! A boldog Istentől, a mi Atyánktól, és a mi szerető Üdvözítőnktől, a Krisztus Jézustól, ebben az esztendőben is adassék nekünk kegyelem és békesség bőségesen! †Ámen

Imádkozzunk!

Úr Jézus Krisztus! A te szereteted a világ világossága, és a te békességed az élet sója. Hálát adunk, hogy ezt mi is megtapasztalhattuk. Áraszd ki szívünkbe szeretetedet és békességedet, hogy azt minden szavunk, cselekedetünk és egész életünk továbbsugározza, a te dicsőségedre.  †Ámen

Énekek: 436 2 331 255