Veperdi Zoltán igehirdetése, 2021. november 7.

†

Szentháromság után 23. vasárnap

Lk 11, 29-36

Pesthidegkút, 2021. november 7.

Kegyelem nékünk és békesség Istentől, a mi Atyánktól és az Úr Jézus Krisztustól. †Ámen

Hallgassa meg a keresztyén gyülekezet Istennek igéjét, amelyet anyaszentegyházunk Szentháromság után a huszonharmadik vasárnapra, az igehirdetés alapjául kiválasztott. Feljegyezve találjuk Lk 11,29-36-ban, a következőképpen:

„Amikor pedig egyre nagyobb sokaság gyülekezett hozzá, ő így kezdett beszélni: Ez a nemzedék gonosz nemzedék: jelt követel, de nem adatik neki más jel, mint Jónás próféta jele. Mert amiképpen Jónás jel volt a niniveiek számára, úgy lesz az Emberfia is jellé ennek a nemzedéknek. Dél királynője feltámad majd az ítéletkor e nemzedék férfiaival együtt, és elítéli őket, mert ő eljött a föld végső határáról, hogy meghallgassa Salamon bölcsességét, de íme, nagyobb van itt Salamonnál. Ninive lakói feltámadnak az ítéletkor ezzel a nemzedékkel, és elítélik, mert ők megtértek Jónás prédikálására, de íme, nagyobb van itt Jónásnál. Aki lámpást gyújt, nem teszi rejtett helyre, sem véka alá, hanem a lámpatartóra, hogy a belépők lássák a világosságot. A test lámpása a szem. Ha a szemed tiszta, az egész tested világos, de ha gonosz, a tested is sötét. Vigyázz tehát, hogy a benned levő világosság sötétséggé ne legyen! Ha tehát az egész tested világos, és nincsen benne semmi sötétség, akkor olyan világos lesz az egész, mint amikor a lámpás megvilágít téged a fényével”(Lk 11,29-36).

Keresztyén Gyülekezet, szeretett Testvéreim az Úr Jézus Krisztusban! Megszokott dolog számunkra, hogy az egyházi esztendő utolsó vasárnapjai, az úgynevezett eszkatologikus vasárnapok, mondanivalójukban Isten eljövendő országa felé irányítják a figyelmünket. Szokás az egyházi év utolsó vasárnapját „örökélet” vasárnapjának is nevezni, amelytől már csak két hét választ el bennünket. Ebben a sorban tehát, a mai vasárnap témája a következő: „Az ítélet felé”. Gondolkodásunk alapjául Lukács evangéliumából olvastuk az igét, látszólag két egymástól független szakaszt, amelyek – mint látni fogjuk – mégis összetartoznak!

Legyen ma az első dolgunk meghatározni az ítélet miben valóságát, hogy azt mindvégig szem előtt tartva figyeljünk az ige szavára. Az Ágostai Hitvallás XVII. cikkelye ezt írja: „Krisztus a világ végén megjelenik majd, hogy ítéletet tartson. A halottakat mind feltámasztja. Az istenfélőknek és a választottaknak örök életet és soha el nem múló boldogságot ad. Az istenteleneket és az ördögöket pedig arra kárhoztatja, hogy vég nélkül gyötrődjenek”.

S ez azt jelenti, hogy az utolsó napon, amely a Szentírás szerint bármely órában bekövetkezhet, Jézus Krisztus teljes dicsőségben a mennyből újra a földre jön, hogy ítéletet tartson minden ember felett. Amely ítélet lehet örök élet, vagy örök kárhozat. Ezen a napon a még élők egy szempillantás alatt átváltoznak, a halottak pedig feltámadnak, hogy mindnyájan Krisztus ítélőszéke elé álljanak. Ahol számot adnak cselekedeteikről. Az istenfélők és a választottak – Jézus ítélete alapján – az örök életre mennek, ahol vég nélküli boldogság lesz osztályrészük. Az istentelen emberek és az ördögök kárhozatra jutnak, az örök kínok elszenvedésére. Ez lesz tehát az ítélet, amely kivétel nélkül minden emberen bekövetkezik majd, rajtad is, énrajtam is.

És most, nem feledve tehát mindazt, amit az ítéletről elmondtunk, fordítsuk figyelmünket igénk első szakaszára! Lukács szerkesztése szerint Krisztus Urunk Júdea vidékeit járta, közeledve Jeruzsálem felé. Nemrég Betániában járt, Mária és Márta házánál, azután tanította imádkozni a tanítványait, és igyekezett meggyőzni azokat, akik őt Belzebub szövetségesének mondták. Eközben egyre nagyobb számban gyülekeztek köréje az emberek, s a sokaság egy része, kísértve Jézust, mennyei jelt követelt Tőle.

E jelkívánás mögött az az egyetemes emberi elgondolás áll, hogy például, egy tudományos tétel csak akkor elfogadható, ha az igazolható, illetve levezethető. Így Isten jelenlétét is csak egy, a megszokottól eltérő, rendkívüli csodás jelenség bizonyíthatja.

Isten azonban nem matematika, nem írható le képletek sorozatával, nem kényszeríthető bele az ember által felállított koordináta rendszerbe. Isten a feltétel nélküli hit területére tartozik, amelyet egy kis merészséggel, ebben az összefüggésben a negyedik dimenziónak mondhatunk, amelyhez nem adatott nekünk emberi érzékszerv.

És Jézus éppen e hitnek a hiánya miatt mondta gonosznak kora nemzedékét, mert megátalkodottan ellene álltak, és nem ismerték fel Őbenne a nekik adott jelt. Pedig az ítéletkor nekik is meg kell majd állni Krisztus előtt.

S a régi zsidóság is az ítéletre való várakozásban élt. Meggyőződésük szerint Isten az ítéletkor, egymás mellé állítja majd az azonos helyzetű jó és gonosz embereket, és úgy ítéli meg őket. Ha például egy gazdag ember azzal mentegetőzik, hogy a sok gondja miatt nem ért rá a törvénnyel foglalkozni, akkor Isten mellé állít egy még gazdagabbat, aki viszont szorgalmasan tanulmányozta a törvényt.

Ezzel válik érthetővé a két példa, amelyet Jézus mondott igénkben Dél királynőjéről, aki Salamon király uralkodása alatt élt, a Krisztus előtti X. században, és a ninivei férfiakat, akik Jónás kortársai voltak a Krisztus előtti VIII. században. Most, mielőtt a példákat értelmeznénk, két dologra figyeljünk fel bennük!

Az egyik, hogy Krisztus úgy beszél a feltámadásról, minden különösebb magyarázat nélkül, mintha az teljesen magától értődő volna. Teheti ezt Jézus, mert a zsidóság – a szadduceusok kivételével – hitt a feltámadásban. Mi pedig mindebből szerezzünk bizonyosságot arra nézve, hogy a feltámadás nem valami természetfölötti esemény, hanem Isten rendelése szerint való történés, amely éppen az ítélet előtt fog, minden kétséget kizáróan bekövetkezni!

A másik, amire felfigyelhetünk, hogy Dél királynője mintegy 950 esztendővel élt Krisztus születése előtt, mégis egyszerre fog feltámadni a Jézus korában élt nemzedékkel együtt. Hasonlóképpen a ninivei férfiak körülbelül 750 évvel éltek előbb, mégis ugyanakkor fognak feltámadni mint a Megváltó kortársai és mind Dél királynője. Ne próbáljuk ezt a természetes eszünkkel megérteni, inkább lássuk meg általa a feltámadás egyetemességét, és Istenünk mindenhatóságát.

Az első példában Krisztus, a zsidó hagyományoknak megfelelően, Dél királynőjét állítja szembe saját nemzedékének fiaival. Miért? Azért, mert Dél királynője messze földről eljött, hogy hallgassa Salamon bölcsességét. Ő már erre is felfigyelt, észrevette Salamon bölcsességének isteni eredetét, pedig Salamon nem is tett csodát. Ezt mondta Dél királynője: „Boldogok az embereid, és boldogok azok a szolgák, akik állandóan előtted állnak és hallgatják bölcs szavaidat. Áldott legyen Istened, az ÚR, aki kedvét lelte benned és Izrael trónjára ültetett”(1Kir 10,8-9).

Ugyanígy Jézus második példájában a ninivei férfiak kárhoztatják majd a Messiás hallgatóit. Mert eljött Ninivébe Jónás, egy idegen város szülötte, egy idegen nép fia, az Isten megtérésre hívó üzenetével. És ahogyan Jónás könyvében olvassuk: „Ninive lakosai hittek Istennek, böjtöt hirdettek, és zsákruhát öltött a város apraja-nagyja”(Jón 3,5), pedig Jónás sem tett csodát közöttük!

E példákból úgy Jézus hallgatóinak, mint nekünk is, azt kell megértenünk, hogy ha az Isten jelt ad, az sohasem arra való, hogy az ember, mint valami látványosságon, elcsodálkozzon. Hanem azért van, hogy megtérjen és higgyen!

Igénkben e jelkívánók, nem így cselekedtek. Ezért mondja ki rájuk Jézus a megdöbbentő, sőt megszégyenítő ítéletet – s most emlékezzünk a már említett hagyományra – a magukat igaznak tartó, törvényeskedő zsidók felett a megtért pogányok fognak ítélkezni! S a megkeményedett szívű népnek nem adatik jel, csupán egy, ahogy Krisztus mondja: „A Jónás próféta jele”.

A Megváltó e kijelentésének többféle értelmezése is lehetséges. Ennek azonban mai mondanivalónk szempontjából nincs külön jelentősége. Így minden részletesebb magyarázat nélkül mondjuk csak el a legvalószínűbbet. Ez pedig az, hogy ahogyan Jónás Istentől küldött jel volt a niniveiek számára, ugyanúgy az Emberfia is jel Jézus kortársai számára. Ők azonban ezt nem látták meg, pedig Krisztus nagyobb Salamonnál és nagyobb Jónásnál!

Igénknek ebből az első szakaszából egy kérdés bontakozik ki: hogyan lehetséges az, hogy nem ismerték fel Jézusban az Istentől adott jelt? S lám ezért mondtuk, hogy e két igeszakasz mégis összetartozik, mert a másodikban feleletet találunk az elsőben fölvetett kérdésre!

Hiszen a lámpás és a szem példázatával Jézus Krisztus azt mondja el: nem rajta múlott az, hogy az emberek nem ismerték fel Őt! A hiba nem Jézusban van! Ő nem elrejtett lámpás. Láthatta és hallhatta mindenki, Jeruzsálemtől kezdve Júdeán és Samárián át egész Galileáig. Nyilvánosan tanított úgy a zsinagógákban, mint Isten szabad ege alatt. Tett számtalan csodát, meggyógyított mindenféle betegséget, azaz Isten szeretetét hirdette a földön az embereknek, szerte, amerre csak járt. A baj tehát az emberben van, ha nem ismeri fel Őt.

S itt kap szerepet az emberi szem. Mert hiába világít a lámpás, vagyis Jézus, ha nem működik jól a test lámpása, a szem.

A lámpás pedig szórja szét a fényét ma is, szól az ige, hirdettetik az evangélium! Az ember szeme lámpás tehát akkor működik jól, ha felfogja a fényt, feléje fordul és beengedi egészen a szívéig. De rosszul működik, ha elfordul a fénytől, mert akkor az ember testébe belopakodik a külső sötétség, vagyis a kárhozat, ahol lesz sírás és fogcsikorgatás!

Íme az ítéletnél vagyunk újra. A döntés a tiéd Testvérem, hiszen Isten kinyilvánította akaratát, Krisztusban elkészítette mindenki számára az üdvösség útját. És te ne úgy cselekedjél, mint a hitetlen ember a következő történetben: „Nagy sokaság gyűlt össze és az előadó Istenről, ítéletről, pokolról beszélt. Ekkor felállt egy hitetlen ember és így szólt: „Én nem hiszem, amit az előadó itt pokolról, ítéletről és Istenről beszélt, mert én ezeket sohasem láttam”. Erre felállt egy másik férfi, és ezt mondta: „Ti azt beszélitek, hogy a közelben van egy folyó, vannak erdők, mezők, de nem igaz! Azt is mondjátok, hogy itt sok ember van együtt. Ez sem igaz, mert én semmit sem látok. Születésemtől fogva vak vagyok, azért nem látom azokat, amelyekről ti azt állítjátok, hogy léteznek. Ha most már én ezeknek a létezését tagadnám, csak azt árulnám el, hogy vak vagyok, nem pedig, hogy a dolgok nem léteznek”.

Íme, ez is Istennek csodája, hogy a testi értelemben működésképtelen szem is fel tudja fogni Krisztus fényét. Hát akkor miért ne tennénk ezt mi, akik napról napra gyönyörködhetünk Isten csodálatos világában? Csak hittel tekints az előtted fénylő lámpásra, Jézus Krisztusra, engedd, hogy az Ő világossága újra és újra átjárja szívedet és lelkedet. Mert akkor – mivel az utolsó napon Ő fog ülni a bírói székben – nem félelemmel, hanem boldog reménységgel mehetünk majd az ítélet felé! †Ámen

Imádkozzunk!

Hálát adunk neked, mennyei Atyánk, hogy mindent megtettél üdvösségünkre. Emlékeztess az idő múlására és a számadás közeledtére, hogy ne éljünk vissza kegyelmeddel, hanem megtérjünk hozzád, és cselekedjük akaratodat, az Úr Jézus Krisztus által. †Ámen

Énekek: 332 9 516 71